sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Kéktúra

A Kéktúra útvonala a Vas megyei Írott-kőtől a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóháza között 1118 km hosszúságban kék sávval jelzett turistaút.

A Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztálya már 1952-ben bevezette a gamificationt, így indult el nem csak Magyarország, de egész Európa első hosszú távú turistaútja. Lehet persze csak úgy mászkálni is a világba, de Fannival kitaláltuk, hogy végigmegyünk ezen.

A teljesítéshez igazoló füzetet kell vásárolni a Magyar Természetjáró Szövetségnél. Az iroda a Károly körút 11. 7. emeletén van az Európa Center irodaházban. A füzetben benne van az összes szakasz térképpel együtt. Egy szakaszt teljesíteni akár részletekben is lehet, a lényeg, hogy minden kezdő és végpont pecsételőhelyen legyen, és minden újrakezdésnél kerüljön a füzetbe pecsét.

Plakát

Első alkalomra egy Budapesthez közeli szakaszt tűztünk ki: a 13. számú túra Piliscsabától Hűvösvölgyig tart. Piliscsaba vasútállomásra a Nyugati pályaudvarról mennek óránként vonatok, és nagyjából egy óra az út.

Bár a kektura.hu oldal tartalmaz leírásokat a pecsételő helyekről, kapásból rossz információra bukkantunk, hiszen a piliscsabai pecsét az állomás felújítása óta máshová került. Az épületnek háttal állva balra, a Wesselényi utcában van egy póznára szerelve.

Kéktúra pecsét, Piliscsaba vá.

Hasznos tanács volt a füzet vásárlásakor, hogy legyen nálunk bélyegzőpárna. A három érintett pontból ugyanis egyiknél sem volt, és az elég lutri, hogy a pecsételőn maradt-e épp elég festék az előző alkalom óta. Egy ilyen kis négyzet alakú cucc bőven elég, pont ekkorák a pecsétek is.

Kéktúra felszerelés

A másik—gondolom—tipikus hiba, amit el lehet követni, hogy nagy elégedetten elindultunk a Wesselényi utcán, és majd’ egy kilométer után ugrott be, hogy ellenőrizni kellene amúgy jó-e az irány. Nyilván vissza kellett fordulni, mert a 12. szakaszt kezdtük el véletlenül.

Naptejet sem vittünk, amiből végül nem lett gond, de nem árt, mert a szakasz első pár kilométere itt is a falun át illetve füves területen vezetett. A vasárnapi ebéd után nem sok élet volt az utcákon, mint azt a mellékelt ábra mutatja.

Vasárnapi ebéd utáni szunya

Az erdőben hűvösebb volt, cserébe millió bogár rajzott, egyenesen bele a szemembe. A szakasznak ez a része egy völgyön át vezet, majd hegymászás következik.

🌳

A második eltévedésünk a Zsíros-hegyen történt: a füves hegytetőn a földön fekvő kövekre festett jeleken kívül nem nagyon volt más lehetőség az út követésére, így lemaradtunk egy kanyarról, és majdnem elkerültük a Zsíros-hegyi turistaház romját.

Nagy-Szénás teteje

Pedig a volt turistaház avtaásának 90. évfordulójára emlékezve pont az ottjártunkat megelőző nap helyeztek ki egy emléktáblát.

Nagy-Szénási turistaház romja

A hegyről lefelé menet a bélyegző ezúttal tényleg ott volt, ahol a weboldal írta: a Muflon Itató előtt egy fán.

A felfestések minősége és mennyisége pedig tényleg attól függ, melyik település felelős értük. Nagykovácsi például egészen komolyan veszi a jelzéseket.

Nagykovácsiban komolyan veszik a tájékoztatást

A végéhez közel még jutottak izgalmak: a Remete-hegyről egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt egy jó meredek köves lejtőn kell leereszkedni a Remete-szurdokba.

Kilátás a Remete-szurdokba

Az út vége kicsit unalmasabb, lakott területen aszfalton vezet. Majdnem ránk is sötétedett, mire elértük a Gyermekvasutat. Itt található az emléktábla az Kéktúra megindításának 50. évfordulója alkalmából, a pecsételő pedig az első vágány mellett fent a peronon.

Árnyak

Bár azt gondoltuk, majd mennyivel gyorsabbak leszünk a 4 km/ó sebességnél, amivel a tájékoztató füzet az időt számolja, végül nem így lett. Viszont a kerülőkkel az eredeti 21,7 kilométerhez képest 25-nél is többet mentünk.

Kéktúra az Endomondon

Endomondon követtem a túrát: az általam használt alkalmazások közül csak ezen van hiking opció. Előnye, hogy GPX formátumban bármikor exportálható az út, ha esetleg átköltöznék más rendszerre. Az iPhone-ra elérhető túrázós alkalmazásokról amúgy gklka írt az Appleblognak. Én ebből a Stemplit néztem meg, de teljesen elvették a kedvem az érétkelések: ahhoz képest, hogy fizetős, régi adatokat mutat, és még jó ronda is hozzá.

Szóval ott tartunk, hogy 21,7 / 1118.

Síelés 2015

Idén a Valmeinier / Valloire terepen voltunk. Képek.

pózolj rengeteg hóval

Sípark Mátraszentistván

Elő-síeltünk egy napot a mátraszentistváni síparkban. Pici hely, 2 perc alatt leér az ember a felvonóig, de felszereléstesztnek tökéletes volt. Az én sisakomon volt a GoPro, az alábbi meg fél óra klipválogatás eredménye.

Pénteken indulunk az igazira. #SWAG.

That’s it, I’m famous now

Can you keep up with Ryan Hall?

At first I was like: 4’46”? I can run that fast, granted not for 42.2 kilometres, but maybe a 10k. It just looked much faster than that when people were put on the treadmill. And then I realised, it’s 4’46” per mile.

Which is 2’57” per kilometre.

Futóblog

Ha lehet egyáltalán ezt értelmezni a sesam.hu halmazán, eléggé le vagyok maradva. Mármint azokkal a bejegyzésekkel, amiket az elmúlt időben velem történtekről akár meg is írhattam volna, ha…

Mindenesetre egy fejlemény: szerzőtársként közre fogok működni a Nike futóblogjában, például rögtön itt a bemutatkozóm első és második része.

A futással kapcsolatos dolgokról eztán ott érdemes olvasni.

Key members of Parliament. Key.

Pénteken napközben odajött Misi, hogy kölcsönadom-e a biciklilezáróm. Mondom, persze, és levettem a kulcsot neki. Aztán el is feledkeztem az egészről.

Elég vérpéntek volt, negyed nyolc körül indultam volna haza, amikor bevillant, hogy nem kaptam vissza a kulcsot. Misi lelkiismeretes ember lévén a biciklim azért visszazárta, aztán elutazott vidékre a hétvégére. Felhívni nem lehetett, mivel nemrég ellopták a telefonját. Eddig jó.

Autóval elvitt Tibi a Margit hídig, aztán inkább hazasétáltam, mint a 4-6 pótlóbusz.

Tegnap az időmérő után meg nagy elánnal felöltöztem futócuccba, és elindultam a gyár felé. Persze kerülővel, ha már hétvége, illene egy rendes távot futni. A Margit hídnál adtam meg magam a hőségnek végül elég siralmas 6’30”-as kilométerek után. Régen azért jobban ment a melegben is.

Legyen akkor gyaloglás, amit a Tímár utcáig sikerült kivitelezni. De legalább azt felfedeztem, hogy a gyalogosok és futók azért járnak a bicikliúton, mert nem nagyon lehet máshol menni. Szóval szégyenszemre HÉV, aztán hazatekertem.

A ma reggeli elhatározást sem sikerült betartani, hogy felkelek reggel, amikor még nem fenyeget a spontán öngyulladás kint, és futok. Azért a Magyar Nagydíj előtt elgurultam legalább a Budapest vége tábláig Érd felé meg vissza.

Így a hétvége 6,5 km séta, 10,5 km futás és 46 km bicikli.

Lehet, hogy nem bírom Pokióig?

The terrible and wonderful reasons why I run long distances

I think this is one of the most awesome things on the whole of the internet right now. All the reasons why running is great explained in this five-piece comic by the Oatmeal. A must read.

Art: Matthew Inman

Art: Matthew Inman

Also, I’m going for a run tomorrow.

StepTilt

Most már ilyet is kipróbáltam. Nem hivatalosan ugyan, de Viki határozott edzőnek bizonyult, és megvolt az az általános igazság, hogy mivel már jó párszor csinálta a gyakorlatokat, a bemutatásában könnyűnek tűntek…

Igazából ez tényleg egy intenzív interval edzés, amit erősítés követ. Ehhez, ha nem is teljesen fölösleges mondjuk a hosszútávfutásban szerzett tapasztalat, de akkora fenenagy előnyt nem jelent. A lépcsőn felfutások alatt annyira kifulladtam, hogy az anno a taekwondo edzésről ismerős erősítő feladatoknál már a túlélés volt a fő cél.

Mindenesetre ez a szálkásító—tonizáló hatás eléggé megtetszett. Illetve megnézném, hányan mennek le a Kőműves lépcső 168 fokán tigrismászásban letevés nélkül.

Karpánt

Azért elég fakír vagyok, szombat délban a 35 fokban felfutottam a Citadellára.

Citadella run

Úgy kezdődött, hogy megtudtam, a Nike bolt kapott karpántot, amit már régóta terveztem venni. Egyrészt nincs minden futócuccomon hová tenni, másrészt a futónadrágom bélésébe varrt zseb klímája meglehetősen trópusi, nem feltétlen a legjobb hely a telefonnak. Valamint úgy tűnt, ha nem árnyékolom annyira a saját testemmel a műholdat, kevésbé dobja el a jelet a készülék. Nem tudom, ennek lehet-e hozzá köze, de korábban úgy tapasztaltam, hogy télen, amikor még nem volt technikai cuccom, és több réteg ruhával igyekeztem ezt kompenzálni, nagyon szenvedett a telefon a GPS megtalálásával és megtartásával.

Szóval ha már vettem, ki kellett próbálni, és mivel legutóbb felbicikliztünk, most akkor úgy gondoltam, beépítem az útvonalba. Kicsit azért megerőltető volt, le is hagytam a végéről az Infopark-kört egészségmegőrzési célból. A pánt mindenesetre jól vizsgázott, nem párásodott be a telefon, vagy hasonló.

Egyetlen probléma vele az, hogy a fényérzékelőjét is fedi az iPhone-nak, így az automatikus fényerő beállítás azt hiszi, éjjel van, úgyhogy tűző napban szinte semmit nem lehet látni a képernyőből. Ilyenkor kézzel fel kell húzni a fényerőt futás előtt.