sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Blue Trail #14

The 14th section of the National Blue Trail takes you through the hills of Buda. Starting from the Children’s Railway it goes around a former airfield and over Hármashatár-hill ending at a brick factory operated by Wienerberger.

Hármashatárhegyi Repülőtér

The airfield closed down in 2014 and is now pretty much just a grassy plain. When we were there some people flew model airplanes which sounded like mosquitoes. Since it used to be an official airfield, it even has an IATA/ICAO code: LHHH.

Árpád-kilátó

A gentle climb follows up to the Árpád-kilátó offering a scenic view of the city below.

Hármashatár-hegy

The next stamping place is up on Hármashatár-hill. The stamp used to be at the old lookout tower, but since its reconstruction the box was moved to a utility pole along the route. I assume now that the new tower’s been finished, the stamp will be moved back to its old place again.

HHH-pecsét

By the time we were descending the hill the sun was close to setting.

🌄

A short walk later comes another stamping place where the weekend cottages start appearing. Here, again, the official site proved to be outdated: the stamp is on a pole instead of being affixed to the first hut’s fence. First time I saw a sign like this, though.

pecsét helye

From there the path mostly goes down in a serpentine track. Until the very end it stays in the woods. As the route curves around the steep hillside sometimes trees can be seen that could no longer hang on and fell. Even important ones, like this.

kidőlt

Current status: 35.6km of 1118km.

Kéktúra

A Kéktúra útvonala a Vas megyei Írott-kőtől a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóháza között 1118 km hosszúságban kék sávval jelzett turistaút.

A Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztálya már 1952-ben bevezette a gamificationt, így indult el nem csak Magyarország, de egész Európa első hosszú távú turistaútja. Lehet persze csak úgy mászkálni is a világba, de Fannival kitaláltuk, hogy végigmegyünk ezen.

A teljesítéshez igazoló füzetet kell vásárolni a Magyar Természetjáró Szövetségnél. Az iroda a Károly körút 11. 7. emeletén van az Európa Center irodaházban. A füzetben benne van az összes szakasz térképpel együtt. Egy szakaszt teljesíteni akár részletekben is lehet, a lényeg, hogy minden kezdő és végpont pecsételőhelyen legyen, és minden újrakezdésnél kerüljön a füzetbe pecsét.

Plakát

Első alkalomra egy Budapesthez közeli szakaszt tűztünk ki: a 13. számú túra Piliscsabától Hűvösvölgyig tart. Piliscsaba vasútállomásra a Nyugati pályaudvarról mennek óránként vonatok, és nagyjából egy óra az út.

Bár a kektura.hu oldal tartalmaz leírásokat a pecsételő helyekről, kapásból rossz információra bukkantunk, hiszen a piliscsabai pecsét az állomás felújítása óta máshová került. Az épületnek háttal állva balra, a Wesselényi utcában van egy póznára szerelve.

Kéktúra pecsét, Piliscsaba vá.

Hasznos tanács volt a füzet vásárlásakor, hogy legyen nálunk bélyegzőpárna. A három érintett pontból ugyanis egyiknél sem volt, és az elég lutri, hogy a pecsételőn maradt-e épp elég festék az előző alkalom óta. Egy ilyen kis négyzet alakú cucc bőven elég, pont ekkorák a pecsétek is.

Kéktúra felszerelés

A másik—gondolom—tipikus hiba, amit el lehet követni, hogy nagy elégedetten elindultunk a Wesselényi utcán, és majd’ egy kilométer után ugrott be, hogy ellenőrizni kellene amúgy jó-e az irány. Nyilván vissza kellett fordulni, mert a 12. szakaszt kezdtük el véletlenül.

Naptejet sem vittünk, amiből végül nem lett gond, de nem árt, mert a szakasz első pár kilométere itt is a falun át illetve füves területen vezetett. A vasárnapi ebéd után nem sok élet volt az utcákon, mint azt a mellékelt ábra mutatja.

Vasárnapi ebéd utáni szunya

Az erdőben hűvösebb volt, cserébe millió bogár rajzott, egyenesen bele a szemembe. A szakasznak ez a része egy völgyön át vezet, majd hegymászás következik.

🌳

A második eltévedésünk a Zsíros-hegyen történt: a füves hegytetőn a földön fekvő kövekre festett jeleken kívül nem nagyon volt más lehetőség az út követésére, így lemaradtunk egy kanyarról, és majdnem elkerültük a Zsíros-hegyi turistaház romját.

Nagy-Szénás teteje

Pedig a volt turistaház avtaásának 90. évfordulójára emlékezve pont az ottjártunkat megelőző nap helyeztek ki egy emléktáblát.

Nagy-Szénási turistaház romja

A hegyről lefelé menet a bélyegző ezúttal tényleg ott volt, ahol a weboldal írta: a Muflon Itató előtt egy fán.

A felfestések minősége és mennyisége pedig tényleg attól függ, melyik település felelős értük. Nagykovácsi például egészen komolyan veszi a jelzéseket.

Nagykovácsiban komolyan veszik a tájékoztatást

A végéhez közel még jutottak izgalmak: a Remete-hegyről egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt egy jó meredek köves lejtőn kell leereszkedni a Remete-szurdokba.

Kilátás a Remete-szurdokba

Az út vége kicsit unalmasabb, lakott területen aszfalton vezet. Majdnem ránk is sötétedett, mire elértük a Gyermekvasutat. Itt található az emléktábla az Kéktúra megindításának 50. évfordulója alkalmából, a pecsételő pedig az első vágány mellett fent a peronon.

Árnyak

Bár azt gondoltuk, majd mennyivel gyorsabbak leszünk a 4 km/ó sebességnél, amivel a tájékoztató füzet az időt számolja, végül nem így lett. Viszont a kerülőkkel az eredeti 21,7 kilométerhez képest 25-nél is többet mentünk.

Kéktúra az Endomondon

Endomondon követtem a túrát: az általam használt alkalmazások közül csak ezen van hiking opció. Előnye, hogy GPX formátumban bármikor exportálható az út, ha esetleg átköltöznék más rendszerre. Az iPhone-ra elérhető túrázós alkalmazásokról amúgy gklka írt az Appleblognak. Én ebből a Stemplit néztem meg, de teljesen elvették a kedvem az érétkelések: ahhoz képest, hogy fizetős, régi adatokat mutat, és még jó ronda is hozzá.

Szóval ott tartunk, hogy 21,7 / 1118.

Síelés 2015

Idén a Valmeinier / Valloire terepen voltunk. Képek.

pózolj rengeteg hóval

Sípark Mátraszentistván

Elő-síeltünk egy napot a mátraszentistváni síparkban. Pici hely, 2 perc alatt leér az ember a felvonóig, de felszereléstesztnek tökéletes volt. Az én sisakomon volt a GoPro, az alábbi meg fél óra klipválogatás eredménye.

Pénteken indulunk az igazira. #SWAG.

That’s it, I’m famous now

Can you keep up with Ryan Hall?

At first I was like: 4’46”? I can run that fast, granted not for 42.2 kilometres, but maybe a 10k. It just looked much faster than that when people were put on the treadmill. And then I realised, it’s 4’46” per mile.

Which is 2’57” per kilometre.

Futóblog

Ha lehet egyáltalán ezt értelmezni a sesam.hu halmazán, eléggé le vagyok maradva. Mármint azokkal a bejegyzésekkel, amiket az elmúlt időben velem történtekről akár meg is írhattam volna, ha…

Mindenesetre egy fejlemény: szerzőtársként közre fogok működni a Nike futóblogjában, például rögtön itt a bemutatkozóm első és második része.

A futással kapcsolatos dolgokról eztán ott érdemes olvasni.

Key members of Parliament. Key.

Pénteken napközben odajött Misi, hogy kölcsönadom-e a biciklilezáróm. Mondom, persze, és levettem a kulcsot neki. Aztán el is feledkeztem az egészről.

Elég vérpéntek volt, negyed nyolc körül indultam volna haza, amikor bevillant, hogy nem kaptam vissza a kulcsot. Misi lelkiismeretes ember lévén a biciklim azért visszazárta, aztán elutazott vidékre a hétvégére. Felhívni nem lehetett, mivel nemrég ellopták a telefonját. Eddig jó.

Autóval elvitt Tibi a Margit hídig, aztán inkább hazasétáltam, mint a 4-6 pótlóbusz.

Tegnap az időmérő után meg nagy elánnal felöltöztem futócuccba, és elindultam a gyár felé. Persze kerülővel, ha már hétvége, illene egy rendes távot futni. A Margit hídnál adtam meg magam a hőségnek végül elég siralmas 6’30”-as kilométerek után. Régen azért jobban ment a melegben is.

Legyen akkor gyaloglás, amit a Tímár utcáig sikerült kivitelezni. De legalább azt felfedeztem, hogy a gyalogosok és futók azért járnak a bicikliúton, mert nem nagyon lehet máshol menni. Szóval szégyenszemre HÉV, aztán hazatekertem.

A ma reggeli elhatározást sem sikerült betartani, hogy felkelek reggel, amikor még nem fenyeget a spontán öngyulladás kint, és futok. Azért a Magyar Nagydíj előtt elgurultam legalább a Budapest vége tábláig Érd felé meg vissza.

Így a hétvége 6,5 km séta, 10,5 km futás és 46 km bicikli.

Lehet, hogy nem bírom Pokióig?

The terrible and wonderful reasons why I run long distances

I think this is one of the most awesome things on the whole of the internet right now. All the reasons why running is great explained in this five-piece comic by the Oatmeal. A must read.

Art: Matthew Inman

Art: Matthew Inman

Also, I’m going for a run tomorrow.

StepTilt

Most már ilyet is kipróbáltam. Nem hivatalosan ugyan, de Viki határozott edzőnek bizonyult, és megvolt az az általános igazság, hogy mivel már jó párszor csinálta a gyakorlatokat, a bemutatásában könnyűnek tűntek…

Igazából ez tényleg egy intenzív interval edzés, amit erősítés követ. Ehhez, ha nem is teljesen fölösleges mondjuk a hosszútávfutásban szerzett tapasztalat, de akkora fenenagy előnyt nem jelent. A lépcsőn felfutások alatt annyira kifulladtam, hogy az anno a taekwondo edzésről ismerős erősítő feladatoknál már a túlélés volt a fő cél.

Mindenesetre ez a szálkásító—tonizáló hatás eléggé megtetszett. Illetve megnézném, hányan mennek le a Kőműves lépcső 168 fokán tigrismászásban letevés nélkül.