sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Don’t You Cry

Hozzáadott értékkel rendelkező tartalomra nincs idő, úgyhogy marad Simone és a Kamelot.

Május 3-án a Pecsában lehet találkozni a Kamelottal, sajnos biztosan Simone nélkül. Tavaly a Szigeten nagyon jó hangulatot csináltak. Azonban:

Unfortunately, we have been informed that, due to continuing medical and personal issues, Roy Khan will not be able to finish the remaining touring in support of Kamelot’s album, “Poetry for the Poisoned”.

However, we are pleased to announce that metal icon Fabio Lione (Rhapsody of Fire) will be joining the tour and handling the lead vocal duties. There will also be guest vocal appearances throughout the tour by Simone Simons (Epica), Tommy Karevik (Seventh Wonder), and many more surprise guests throughout this very special and rare tour.

Azért ez így nem ugyanolyan…

Epica (Club 202)

Az Epica megint nagyon durva volt.

Mindent megkaptunk, ami egy metál show része. Külön szuper, hogy mindenki nagyon sokat mozgott ide-oda, abszolút a közönségnek éltek abban a másfél órában. Mark megint locsolta a népet az előre odakészített lyukasztott vizespalackokkal. Az utolsó utáni encore alatt aztán jól meg is ugráltatták a nézősereget. Az enyhén túlvezérelt videón a személyes kedvencem, a Tides of Time:

Vicces volt, amikor Simone ruhájába belekapott a ventilátor szele, és eljátszotta Marilyn Monroe híres fotóját a szellőzőráccsal.

Mindeközben gyakorlatilag stúdióminőségben szólt a zene. Feszesen, pontosan. Simone meg headbangelés közben is tud áriázni.

Most már nekem is van rock-relikviám: gyönyörű hanyattugrással használtam ki a 186 centit, és húztam le a levegőből egy setlistet. (Kockáknak: a miskolci nagyzenekaros koncertről eljátszották az Imperial Marchot is.)

A végére pedig a kép. Ilyen az, amikor minden összeáll, és véletlen sikerül lőni egy ilyet:

Még több kép a Flickren.

Hegyalja

Last thursday I decided I wanted to go and see Epica, no matter the costs. Somewhat uncharacteristically, I followed through: saturday early morning found me on a train to Tokaj after only a few hours of sleep. Blame Matthew Vaughn and Kick-Ass for the latter.

Probably I was the only person going to the festival alone.

I spent the morning climbing the local hill (512 m) called Kopasz-hegy. I must have lost about 3 kilograms in liquid but the view compensated for the effort.

Tokaj from uphill

The first band I saw was Magashegyi Underground, previously unknown to me.

Magashegyi Underground

Barabás Lőrinc Eklektric followed, also not something I usually listen to, nevertheless enjoyable.

Barabás Lőrinc Eklektric #2

Péterfy Bori struck me a bit older than I thought, and I still just can’t stand leggings stopping just below the knee.

Péterfy Bori & Love Band #2

I moved to the Jim Beam tent well before Epica. (One must secure a first row position in time.) Ossian was playing.

Ossian #3

Next came Depresszió. I like some of their songs but to be honest this time I couldn’t wait for them to leave and let Epica commence.

Depresszió #3

The devil never sleeps, so they say: it was obvious that something went wrong when roadies wearing a permanent frown scurried back and forth on the stage angrily. It was on the organisers, I could read the lips of the guards saying it’s our tech. Tension mounted, some got restless and started shouting, even throwing stuff on the stage. Only after about an hour could a relieved roar signal that microphones finally started working.

What happened next I can only describe as giving a lesson in artistry, attitude and musicianship.

I’m sure many so-called stars would have thrown a hissy fit. Instead, when Epica took the stage Simone apologised for the delay (of no fault of their own) and promised us many songs in compensation.

Epica #1

They practically figuratively destroyed the tent.

We got extra songs, Mark playing in the gap between the stage and the audience, water bottles thrown at us, a drum solo lit by the stroboscopes… every stunt possible considering the space and tech at hand.

Epica #6

I have no idea how Mark had any voice left afterwards and of course Simone is still absolutely stunningly gorgeous.

Cry for the Moon taken from the first row:

ARVE Error: id and provider shortcodes attributes are mandatory for old shortcodes. It is recommended to switch to new shortcodes that need only url

Hyvää Joulua!

Boldog karácsonyt minden kedves Journal-olvsónak ezekkel az angyalokkal (Simone, Floor és Anneke). :mrgreen:

Arjen’s Angels

Amúgy igencsak érdemes levadászni a 01011001 albumot, aminek az apropójából a kép készült.

Valamint a korábbi postból To-Mera fanná vált ríderek figelmébe ajánlanám a myspacen teljes hosszában meghallgatható új számot, az Inside the Hourglasst.

To-Mera

Nem tudom mennyien ismerik a To-Merát otthon, de az ötvenezer körüli last.fm scrobble és a tény hogy heti hetven lejátszástól már top listener státuszt kaptam azt jelzi, hogy azért annyian nem ismerik őket, mint megérdemelnék. Pedig ha valaki unja, hogy minden “progresszív” metál/rock banda pont ugyanúgy hangzik, akkor üdítő felfrissülést jelentenek: ha valami, akkor az ő zenéjük tényleg előremutató.

Emellett magyar énekesnőjük van, Julie Kiss, aki a Without Face-t hagyta ott a To-Meráért. Két független forrás is említette, hogy a hangja hasonít Simone-ére (Epica), de ezt inkább döntse el mindenki magának mondjuk a Blood videója alapján:

Annyit azért tudni érdemes, hogy körülbelül ez a legkönnyebben hallgatható “mainstream” szám az albumon (Transcendental). Ennél csak bonyolultabbak vannak.

Néha mintha véletlenszerű lenne a zene, majdnem disszonáns. Viszont szántszándékkal ilyen, és ugyanezt a hangzást képesek élőben is reprodukálni – pont ettől annyira zseniális az egész. Valamint külön áll-leejtősek a jazzbetétek.

Érdeklődők itt találhatnak még két letölthető számot. A Dreadful Angel különösen izgalmas, mivel Radnóti A Félelmetes Angyal című versének a feldolgozása. (Szöveghűen.) Valamint az együttes MySpace oldalán meg lehet hallgatni az új album (Delusions) első számát: The Lie. Mindenesetre igencsak feldobták a labdát; ha rögtön az első szám ilyen jó, milyen lesz a többi?

We Will Take You With Us

Öt nap múlva, november 20-án, Epica a PeCsában. Rakhatták volna egy hónappal későbbre is.

Mondjuk “csak” előzenekar, ami már fura, mert Epica > Sonata Arctica szerintem, de hát ugye ízlések és pofonok… Azért az a háromnegyed órás műsor is szuper lehet. Nos, ennek örömére előszedtem a We Will Take You With Us DVD-met. Még mindig awesome.

Simone Simons of Epica in We Will Take You With Us

Ez különösen azért vicces, mert a DTS hangsáv…

Opening audio decoder: [libdca] DTS decoding with libdca
Stream with high frequencies VQ coding
AUDIO: 48000 Hz, 2 ch, s16le, 768.0 kbit/50.00% (ratio: 96000->192000)
Selected audio codec: [dts] afm: libdca (DTS-libdca)

Ha a hátamat a beépített wc-fürdőnek (unit bath) támaszom (a.k.a. standard ágyon elnyújtózott pozíció), remeg az egész. Nagyon. :mrgreen: Sebaj, a szomszédság zenei ízlésének fejlesztését mindig is szívügyemnek tekintettem, mint arról ausztrál ex-kolitársam sokat mesélhetne…

Valamint még két dolog: a Chasing the DragonThe Divine ConspiracyReplica kombóra kiválóan lehet futni; és hogy le a kalappal az Epica webmesterei előtt: még a borzasztóan szörnyen undorító (最低) myspace-ből is sikerült egy teljesen elfogadható oldalt kihozniuk.