sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Szigetkör

Kicsit macerás, hogy hatra érek haza, így nem lehet futni.

Mára akut mozgáshiányom odáig fajult, hogy a nem túl ideális időjárási körülmények ellenére elindultam este felfedezni a Margitszigetet, mint a legközelebbi helyet, ahol futni tudok. Mivel Japánban lettem Nike+ addikt, még sosem volt alkalmam szigetkörözni. Talán gyerekkoromban voltam ott szülőkkel…

A hídépítés miatt a villamos nem áll meg, és rögtön az alagút, amivel át lehet jutni a híd másik oldalára sokkhatásként jelentkezik, ugyanis vaksötét van benne, valamint hólé és rácsok. A Quakeben lehettek ilyen depresszív és baljós pályaelemek.

Én balga amúgy reménykedtem, hogy az egész futópálya ki van világítva, de persze nem, csak egy része. Bár így utólag visszagondolva Japánban sem volt nagyobb világosság esténként, ott valahogy mégis nagyobb biztonságban éreztem magam.

A hótakarítást sem vitték túlzásba. Igaz, amikor főútvonalakon áll a tízcentis hó, nem elvárható, hogy egy makornyi megszállott kedvéért nekiálljanak rekortánt söpörni. Valami géppel lenyomattak két-három sávot, és annyi. Természetesen a viszonylag sima talpú futócipőben korcsolyázni lehetett rajta.

Sok futóval nem találkoztam, de meglepetésemre mindenkinek volt futónadrágja. Fáztam is a melegítőmben, aminek csak a nevében volt meleg. Most vagy csak a felszereléssel rendelkező őrültek futnak ilyenkor, vagy mindenki jobban áll, mint én. Ilyenkor telente igencsak megdől az általános tévhit, hogy a futás olcsó sport.

margitszigetkor

Hogy a pálya startvonalához hogy lehet eljutni, azt nem sikerült kiderítenem, ugyanis a Futócentrum mögött van konkrétan. (Valaki tapasztaltabb?) Én a buszfordulónál léptem be a körbe, ami a képen körülbelül az első kilométernél van.

Aztán annyira megtetszett a dolog, – nameg ha már kibumliztam odáig, csak nem fogok rongyos öt kilométernél megállni – hogy két kört toltam le. A Nike+ chip szerint ez kereken 10 km, a hivatalos táv pedig 10,6 lenne, de nyilván a hóval borított rekortánt lehetetlen volt követni. Majd kevésbé havas időben újra bemérem.

A megelőzötteim között egy japán párocska is volt, a Green Dayen át hallottam a lányt, hogy ええぇぇ〜!

Hero

Szóval közben viszonylag gyorsan sikerült megszereznem a gépem. Igazából meg is lepett, milyen kooperatív volt a vámhivatal: egy iskolalátogatásival igazoltam, hogy Kobében tanultam, és írtam egy nyilatkozatot, hogy már legalább fél éve használom a számítógépet. Ehhez képest én arra számítottam, hogy majd minden állításom megkérdőjelezik majd, és többféle hivatalos szervtől kell majd igazolást beszereznem, esetleg megbukik az egész azon, hogy nem voltam a japán címemre állandó lakosként bejelentve. Minderre nem került sor, hanem körülbelül háromnegyed óra ügyintézés után átvehettem a csomagom.

Amúgy ha valaki hasonló helyzetbe kerülne, az idevágó vámszabályok szerint a következő feltételeknek kell eleget tenni a vámmentességhez: legalább 12 hónapos tartós külföldi tartózkodás, a behozandó árut legalább fél éven át a származási országban kell használni, valamint az import nem lehet kereskedelmi célú, csak magán.

Az iMac megérkeztének folyományaképp végre szinkronizálni tudtam a telefonom és az iPodom, hiszen ezek az asztali gép iTunesához voltak hozzárendelve. Így rögtön lendületet kaptam további futáshoz is, hiszen bár nyilvánvalóan a testmozgás a lényeg, az én geek lelkemnek mégis kell, hogy a nikerunning.com díszes Flash chartjain követhessem nyomon a munkámat. Ráadásul GhostPunk a Twitterről meghívott egy barátságos “ki fut többet” versengésre, úgyhogy muszáj volt a hideg ellenére kicsit aktivizálni magam.

Sokan elhűlnek (jaj), hogy ezekben az ordas mínuszokban hogy lehet futni. Nos a helyzet az, hogy nem nagyon fázom sohasem: a réteges öltözködés és a folyamatos mozgás melegen tart. Egyedül a lábam szokott kihűlni kicsit, de ez nem is csoda, hiszen azt csak egy szál melegítő fedi általában, ellentétben a póló-pulóver-dzseki kombóval fent. Nyilván valami téli futásra optimalizált lábtyű nem ártana, de ahhoz bankot kéne rabolni.

Sokkal kellemetlenebb volt, hogy a kertvárosi jellegű utcáink a következőképpen néztek ki a napokban: alul eljegesedett vagy letaposott kemény réteg, amit vagy kicsit olvadt latyak vagy fagyott porhó fedett. Namost ezen futni az én kis alapvetően nyárias jellengű sima talpú cipőmben olyan volt, mintha a strand homokjában kellene előre jutni, vagy tükörjégen szaladni. Úgyhogy sebességrekordokat nem fogok megdönteni mostanság, de legalább – remélem – rövidebb távon is nagyobb izommunka megy végbe.

Amúgy kedves Nike, ha ezt olvassák, megtámogathatnának mondjuk egy pár cipővel cserébe a marketingért, mert az enyémen már konkrétan egy lyuk is található, amin bejön a hó.

Ha valaki a fentieket olvasva kedvet kapott csatlakozni a challengeünkhüz, azt még megteheti, mondjuk itt kommentet hagyva, vagy emailben. Figyelem: Nike+ chip szükséges.

Ike Ike

It was a great day outside – temperature above fifteen degrees Celsius and the sun was shining – so I set out to run a 10k. Instead of taking the turn to HAT Kobe however I just plowed (Safari underlined ploughed) on towards Sannomiya (三宮). I continued along my usual half marathon path: running through under the covered shopping streets of Center-gai (センター街) and Motomachi (元町) then passing by the landmark constructions of the Port Tower (ポート・タワー) and the Maritime Museum (神戸海洋博物館). I took the Route 2 (2号線) that connects Kobe and Osaka for a little while then made the circle around the seaside residential blocks of HAT Kobe (ハット神戸). I stopped three times at playgrounds to rehydrate a bit from the taps installed there. I always left the clock running. The whole run was 21.52 kilometers long and took 2:24″ to complete. Considerably slower than my very first half marathon which I couldn’t surpass ever since.

half-marathon

I’m happy about the fact that even though I feel a lot slower and less fit lately I am still capable of running a decent enough distance. It is debated by my family but I think I’d be better off losing about 5 kg of surplus around the abdominal region as well. Still – the way I see it – running any distance is about simply not stopping. There is a lot of truth to the just do it Nike slogan.

For the first part of the run I was listening to HINOIチーム, a truly silly J-pop group. They play high-powered eurobeat covers, taken from the italo-disco / eurodance style you might know from Vengaboys. They are extremely funny to listen to, and their songs provide for a good adrenaline rush. The only drawback is it’s absolutely impossible to keep up with the speed of their songs during a longer run.

ARVE Error: id and provider shortcodes attributes are mandatory for old shortcodes. It is recommended to switch to new shortcodes that need only url

The oldest member is 18 and the tallest of them is barely 162. Absolutely frivolous.

With this run I also took the time to map the route with the Nike+ built-in mapping tool. I found it really easy to use: I just had to click point-by-point on a Google map and the software did the distance calculations. Apparently the Nike+ device really is accurate as well since the map ended up to reach the 21.5k point almost right where I remembered I stopped.

There is one big drawback with using Nike’s tool: the window they let you do the mapping in is extremely small. It’s OK during the drawing phase when I’d want to see as much street detail as I can. However when I’d like to see the whole run I have to zoom out so much almost all the detail disappears. While I understand that this way the mapping tool is in harmony with the rest of Nike+ site a pop out or full screen feature would help a lot with being able to view the routes properly.

For today I embarked upon a new project: I looked for interesting routes in Kobe crafted by other Nike+ users to run. Luckily for me the city seems abundant in runners in the immediate vicinity and the Japanese are apparently keen on playing with the Nike+ site’s extra features.

For today I chose a simple 5k circle around Oji Koen mapped by ドラ. I printed the screen from the website to guide my lightweight orienteering. I started at the Oji Koen train station (王子公園) and the run really did surprise me with the exceptionally steep uphill climb right after. The rest of the run turned out to be pretty casual with a gradual slope down to Shin-Kobe Station* (新神戸) and then with the occasional climb back to the zoo.

5.2k-route

At least this way I’m not running the same routes all the time and I might even occasionally bump into some other runners as well.

* Fun trivia: Shin-Kobe Station got its name from the fact that the Shinkansen stops there. Usually the Shinkansen makes a stop at the main station named after the city, with Tokyo Station as a prime example. However with the position of Kobe Station there was just not enough space to lay the Shinkansen tracks there so the Japanese had to build a whole new station for it. The same is true for Osaka: there is a Shin-Osaka Station.

My things don't love me

I have about three topics I was thinking to write about, but I gave up on being creative on the account of being quite displeased. The weather changed drastically for the weekend here: it’s above 15 degrees Celsius outside with the sun shining. Perfect days to run. And the addiction is still raging, I actually long to run at times.

Yesterday however I realized my iPod no longer connects to the sensor in the shoe. Fair enough – I thought – the sensor is old as hell, has more than 1000 kilometers in it, probably its battery died. So I ordered a replacement sensor from the Apple Store. It’s very neat, there’s no shipping fee and items ship overnight. Only today when I got the package it became clear something else must have been wrong because the bloody receiver won’t connect to the brand spanking new sensor either.

And if anything the Apple+Nike marketing took its toll on me as well for I not only long to run but long for the voice that tells me how much I ran and for the satisfaction of seeing the fruit of my labor on the website.

One Song

I got an email from Nike rewarding me with an iTunes song code since I participated in the 10k Human Race they organised earlier this year. So now I can “buy” any song priced at no more than ¥200. (That’s most songs.) The only thing is, I’m not sure what I’d buy. I might end up supporting one of my favourite artists by choosing their songs but feel free to recommend anything. My listening habits can easily be familiarised with from my last.fm page.

Another 1000

Not long ago I announced the thousandth post on sesam.hu. Now I am proud to present another milestone: I recently passed the 1000 km total ran distance with the Nike+ set.

Nike  Milestone

Considering how long I’ve been running, it’s not that big of a deal. But still it proves that I’ve been running for a while now and haven’t stopped when the Sport Kit was no longer something new and exciting.

Nevertheless I’m far from satisfied. Lately I’m not in the shape I’d like to be. I run out of air even on short distances and gone are the days when I could just run 10-15k without any considerable extra effort. I also gained some weight, which – I suspect – is party the cause of my slowing down and stamina issues.

The only thing I’m sure of is I will not stop. I’m addicted.

Change a light bulb

Ever since I started using Nike+ I wanted to have a way to share my statistics. It was all good that I could see my own data, but nothing’s more motivating than the watchful eyes of sesam.hu readers after all. Back in the day there was no such option: only registered Nike+ users could see some basic statistics, nothing more. But now – as I’m sure you all noticed the bright orange thing to the right – here comes the new widget. Which is nice and shiny, albeit malfunctioning most of the time. If you only see NaNs (not a number), don’t worry, it’s the widget that’s broken. I can’t do much else than wait for a fix, it’s out of my hands. And then god help me, because I can’t really slack as much as I did before…

Back to life

My last exam was today. I’ve been doing all sorts of things I’ve been deprived lately, like sleeping, running (although I did run a few times to clear my head while studying), WoW and updating the Journal as you can see. Expect more frequent and less superficial posts (than the 1337 one). A slight change: I might just decide to write in English for a while. We’ll see how it goes, but since I’ll be in Hungary for a while and no longer in Japan, the Journal loses its function to keep my friends and family up-to-date with the latest events, it will merely serve as an outlet for my thoughts, an electric pensieve.

If you like that kind of humour you might want to check this new blog about running with Nike+ by Index people and Angelday. I was bored with their first video, but I suppose it’d get a little better when/if they actually start doing some workouts.

Életjel

Nem vagyok túlságosan jó formában.

Csütörtökon fel akartam biciklizni az egyetemre, de az út háromnegyedénél úgy éreztem tüzes vasakat forgatnak a mellkasomban, így kénytelen voltam feladni. Szégyenszemre tolnom kellett a biciklit. Persze óra után lefelé élveztem a zúzást.

Azért hegyek ide vagy oda, lenn az Alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom.

Aztán ma elmentem futni, és csak 6 kilométert sikerült viszonylag zökkenőmentesen. Viszont a tengerparton vagy egy kilométer hosszan előttem futott egy nagyon kicsi gyerek. Végig az én tempómat vitte… acélból vannak ezek a japán gyerekek vagy mi? Persze lehet, hogy én vagyok lassú, vagy ez természetes a kölköknél, hogy atomantik.

 

meta http-equiv refresh

Pff. Hogy képes 2008-ban egy vezető napilap a weboldalát 29 perces automatikus frissítéssel ellátni? Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy olvasok híroldalakat, hogy fülekbe megnyitom az összes engem érdeklő cikket, aztán esek neki. Igen vicces, amikor egy cikk közepén egyszer csak bumm, újratölti magát az oldal. Arról az élményről nem is beszélve, amikor a vonatra felszállás előtt gyűjtöttem magamnak pár fülnyi irományt, amik persze “You are not connected to the internet” üzenetekre frissültek mire elolvashattam volna őket.

A reklámok letöltésszámának mesterséges növelésén kívül van más értelmes magyarázat, hogy miért alkalmazzák ezt a nevetséges technológiát? Amúgy is nem a klikkek után fizetnek?

A NOLról van egyébként szó.

Már csak -45km.