sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Imaginaerum

Még Novemberben találkoztam a Storytime-mal az új Nightwish albumról, tetszett is, aztán szépen megfeledkeztem az egészről. Pedig nem sokkal ezután a teljes album is megjelent. Mentségemre a december nem volt unalmas…

Viszont az a helyzet, hogy ez meggyőző lett. Rögtön egy finnül énekelt dallal indul (Taikatalvi), ami ritkaság, és nagyon jó hallgatni. Az ezután következő számok pedig változatosak: van jazz-szerű (Slow, Love, Slow) népdal-szerű (Turn Loose The Mermaids), keményebb (Rest Calm). Így aztán sosem fullad unalomba, mégis teljes konceptuális egész.

Mivel az albummal párhuzamosan egy film is készült, egyben filmzene is. Talán emiatt is van rekordmennyiségű instrumentális szám: az intron kívül az Arabesque is a kísérő film egyik jelenetéhez készült. Valamint a záródal, az egyik kedvencem, a címadó Imaginaerum, ami egyfajta összefoglalása az albumnak, felbukkannak benne a korábbi témák.

Úgy érzem a Dark Passion Play után igazából ezzel az albummal indul el a Nightwish új korszaka Anette-tel. Tuomas újra bizonyította, hogy nagyon jó zeneszerző, és a kicsit gejl-grandiózus stílusához jobban is illik Anette visszafogottabb de cseppet sem kevés hangja.

Április 29-én jönnek Magyarországra.

The City & The City

The City & The CityThe City & The City by China Miéville

My rating: 3 of 5 stars

This book really doesn’t hold your hand while reading; quite a bit is up to free interpretation. Also, the use of English is nothing short of exquisite. Sentences are masterfully embedded into one another, often making it a quest to untangle the meaning. What isn’t too convincing though is the actual storyline/investigation: the excitement didn’t live up to the hype for me.

View all my reviews

Last.fm App 3.0

A Last.fm kiadta az iPhone alkalmazásának harmadik verzióját. Az új app fókusza immár nem a streamelt rádió, hanem bekerültek a weboldalról már ismert közösségi funkciók.

Elsőként az új töltőképernyő tűnik fel, ami valóban nagyon elegáns lett a finom rajzzal. A foursquarenek van hasonló egy ideje.

Az új rendszernek megfelelően a rádió helyett a profilt összegző képernyőn kezd az alkalmazás. Ezen az alapinformációk mellett a heti összesítés és a legutóbb hallgatott dalok listája kapott helyet.

 

 

Sajnos a nem négyzetes profilképet igen gusztustalanul eltorzítja minden felhasználónál. Ez látszik az amúgy igen jó “éppen mit hallgatnak a barátaim” funkciónál is. Az előadók képeinél sikerült kiküszöbölni ezt a problémát, így nem értem, hogyan kerülhetett bele az alkalmazásba így…

Az ajánlások egy egész új fület kaptak. Bónuszként nem csak a szokásos ajánlott előadók rádió érhető el innen, hanem a már hallgatott zenészek újonnan kiadott dalaibólt is készít egy gyűjtést neked a Last.fm.

Az én listámban igencsak arat Elvis, biztosan tudják, hogy hamarosan teret nevezünk el róla.

A középső fül az eseményeké. Először is azokat a koncerteket sorolja fel a cucc, amikre legalább egy talán elmegyeket nyomtál. Utána rögtön ajánl is párat a hallgatott zenéid alapján, hátha lemaradtál az információról.

Izgalmas opció a barátaink stalkolása: szépen összegyűjti egy listába, hogy a bejelölt emberek melyik koncertre jelentkeztek be. Rögtön lehet is csatlakozni hozzájuk.

A másik hasonló szűrési lehetőség a környék eseményei. Természetesen a GPS információ alapján dönti el, hol vagy, és szépen listázza a néhány kilométeres körzetben lévő eseményeket. Hasznos lehet mondjuk egy idegen országban, ha nem tudod, hová menj, és csak egy telefon van nálad.

Kicsit megváltozott a rádió is. Egyrészt ez lett az utolsó fül, éreztetve a paradigmaváltást. A felületet is elsimították, egységes gombokat rajzoltak és nagyobban jelenik meg az albumborító is. Az előadóról és a számról részletes információt adó aloldal viszont elég olvashatatlan lett a fekete alapon sötétszürke betűkkel.

Sajnos a gombok még mindig kissé komótosan reagálnak, de szerintem ez a 4.x szoftverrel felszerelt kőkori iPhone 3G hibája ismét. Szponzorok meg még nem támadtak meg sajnos.

Az új verzió, ahogyan az eddigiek is, csak az angol, amerikai és német iTunes Storeban kapható. Ez annak a fényében elég nevetséges, hogy egy ideje csak az előfizetők streamelhetnek rádiót mind a websiteról mind a kliensprogramból.

Ha valaki előfizető, meg lehet kerülni a korlátozást, hiszen lehet minden további nélkül US accountot regisztrálni, és az alkalmazás amúgy ingyenes, kártya tehát nem kell hozzá. A Last.fm App első megjelenésekor én is írtam (angol) bejegyzést arról, hogyan lehet bejutni az amerikai boltba, de az Apple maga is dokumentálta a procedúrát.

Az új verziót bejelentő blogbejegyzés kommentjei között a fejlesztők azt ígérik, hogy a világ többi része is megkapja majd a rádiómentes változatot hamarosan. Ettől persze a nem amerikai/brit/német előfizetőknek nem lesz jobb…

It's Kind of a Funny Story

Craig átlagos srác átlagos problémákkal: az apja erőlteti a felvételijét egy elit suliba, a kiszemelt csaja a legjobb barátjával jár, és időnként idegességében sugárban hány egyet. Igazán komolyan senki sem veszi, így gyakorlatilag a Brooklyn hídról leugrás helyett veteti fel inkább magát egy kórházba.

benchscene

A zártosztályt persze a szokásos alakok népesítik be: skizofrének, antiszociálisok, depressziósak. Meg egy szép és pont korban illő lányka, Noelle.

Engem kicsit zavart, hogy a készítők feltételezett szándéka ellenére minden fordulatot kilométerekre előre lehetett látni, a karakterek sem igazán hoztak újdonságot vagy meglepetést. Különösen igaz ez a drámaibbnak szánt részekre. Amúgy se számítson senki Száll a kakukk fészkére jellegű mélységekre: az It’s Kind of a Funny Story ízig vérig (fekete) komédia.

Ami viszont elgondolkodtató, az maga a depresszió, és a kezelése. Például, hogy hányan vallják be maguknak, vagy a környezetüknek. És hányan kérnek professzionális segítséget. Arról nem is szólva, hogy a film amerikai, ahol nagyobb divatja van a pszichiátriának, szóval el tudom képzelni nálunk mennyivel rosszabb a helyzet. Te be mernél menni ezzel egy kórházba?

A zene mindenképpen pozitívum. Nem csak beszélnek róla, de nagyon jó számokat is válogattak aláfestő zenének. Az Under Pressure is telitalálatos performansz, és Dylan Trainspotting-ekvivalens filozófiáját is jól hasznosítják. Valamint The xx is van, bár Craig double X-nek mondja.

Tesóm most vizsgázott pszichiátriából, úgyhogy a film alatt is mondogatta a felismert tüneteket: diszfunkcionális attitűd, logikai hibák, omnipotencia. Szerintem pont az a film, amiről isolde írhatna a filmbuzira kritikát. :]

Visszanézve, rohadt sokat ellőnek a trailerben, ne nézd meg.

The Ghost Writer

Az [origo] filmklub jóvoltából tegnap megnézhettem a Szellemírót (The Ghost Writer) a hivatalos bemutató előtt. Ahhoz képest, hogy egyedül el sem akartam menni, végül nagyon nem bántam meg a dolgot. (Szerintem spoilermentes írás következik.)

Az Ewan McGregor által megformált központi karakter a szellemíró: ő az, aki híres emberek memoárját megírja, amelyet aztán természetesen maga a híresség neve alatt publikálnak. Ennek a szellemében a főszereplő neve az egész film alatt egyszer sem hangzik el. Jelen esetben a könyv alanya a volt brit miniszterelnök, akit Pierce Brosnan alakít. Engem teljesen meglepett Olivia Williams (Dollhouse) megjelenése mint feleség, pedig a plakáton is szerepelt, amit ugye nem olvastam el elég tüzetesen.

A szellemíró helyzetét bonyolítja, hogy az elődjét holtan találták meg az óceán partján, és hogy az ex-miniszterelnök egy isten háta mögötti barátságtalan szigeten él maximális biztosítás mellett. Ráadásul a kabinet egyik menesztett tagja háborús bűnökkel vádolja meg a hágai nemzetközi bíróságon. Ez utóbbi folyományaként még egy nemzetközi jogi poént is sikerült elsütni, amelyet azonban nem ismertetek.

Vérbeli politikai thrilleről van szó tehát, ráadásul a hollywoodi filmek nagy részével ellentétben az igazi világpolitika a színtér. Bond-féle akciókra nem kell számítani, a feszültséget nem az események pörgése adja, sokkal inkább a megválaszolatlan kérdések. Annyira meglepő csavarnak azért én egyik fejleményt sem éreztem a film során, bár külföldi kritikák éltették a film végéig folyamatosan fenntartott feszültséget.

Ami inkább feltűnt az a képek sivársága. A miniszterelnök háza ultramodern betonkocka, Ando-féle* csupasz betonból és sok üvegből. Az egész film során egyszer nem süt a nap, és legtöbbször metsző hideg szél fúj. Azt akartam írni, hogy ritka kivételektől eltekintve a szürke kétszáz árnyalatából állnak a képek, de amikor otthon megnéztem utólag a trailert az sokkal színesebb volt. Nem tudom, hogy a film maga más-e, vagy a vetítés miatt volt kevésbé szaturált, esetleg optikai csalódás áldozata lettem.

Bár teljes egészében fiktív történetről van szó, aki kettőnél több híradót nézett az utóbbi években mindenesetre majdnem minden karaktert el tud helyezni a valós brit és amerikai politikai színtéren. Tulajdonképpen felfogható Tony Blair pályafutásáról szóló kritikának is a film. Én mindenesetre kedvet kaptam az alapjául szolgáló könyv elolvasásához.

Érdekes párhuzam, hogy a száműzöttség és a bezártság nem csak a filmre korlátozódik: a forgatás végén Roman Polanski rendező már házi őrizetben volt Svájcban, így az utómunkálatokat távolról irányította. Mivel Amerikába nem tehette be a lábát, így az USA-beli felvételek nagy része Németországban készült.

Alapvetően lényegtelen, de nekem is feltűnt, hogy a stáblista elkészítésekor nem használtak központozást, így igen szerencsétlenül alakult a segédek helyzete, pl. “ass editor”. Valamint – bár erre nem mernék megesküdni – mintha a címfeliratban nem The Ghost Writer lett volna, hanem csak The Ghost.

Összefoglalva, kiváló képi világú izgalmas politikai thrillert készített Polanski, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, akit nem riaszt vissza, hogy alkalomadtán gondolkozni is kell majd egy kicsit. Szerencsére feliratosan adják, úgy látom minden moziban.**

* Tadao Ando japán építész, és a Kansaiba látogatott építész hallgatók elbeszélése alapján rá jellemző a kezeletlen öntött betonfelületek alkalmazása, amelyen szabályosan elhelyezett lyukak is találhatók.

** Bár igyekeztem ignorálni a feliratot, azért egy fordítási hiba szemet szúrt. A miniszerelnök állapotát a feleség így jellemzi a telefonban: “He’s in a right state”, ami a felirat szerint “Jól van”. Ez a brit kifejezés azonban inkább azt jelenti, hogy zavart, pánikol vagy kaotikus állapotban van az illető. Olyasmi, mint amikor magyarul azt mondjuk “na szépen vagyunk”, közben egyáltalán nem.

Observe and Report

Kikapcsolásként gondoltam megnézem az Observe and Reportot. A trailer meglehetősen beteg és altesti humorban bővelkedő agyatlanságot sugallt, ami így a vizsgák közepén belefért volna. Csak épp a film kicsit más, mint azt az ember elsőre gondolná.

seth-rogen-buta-feje

A történet szerint egy városszéli pláza parkolójában egy magamutogató perverz riogatja a nőket. Amikor a sminkespultnál dolgozó Brandi (Anna Faris) is áldozatul esik, Ronnie (Seth Rogen) – a pláza biztonsági őre – elhatározza, hogy majd ő kézre keríti a meztelenkedőt, ily módon beférkőzve Brandi kegyeibe. Ebben azonban versenytársra lel Detective Harrison (Ray Liotta) személyében, akit kirendeltek a nyomozás vérgehajtására.

Ronnie azonban nem csak mániás depressziós, de eléggé buta is. A szerencsétlenkedéseit nézni számomra nem vicces volt, hanem inkább szánalmas. Ráadásul nem csak fekete humorban bővelkedik a mozi, hanem meglepetésszerű brutalitásban is. Még talán jobban megérdemelt a korhatáros besorolásmint egy lövöldözős-mészárlós filmnél, mert az Observe and Report pszichésen is támad.

A filmben – mondhatni – nincs egyetlen normális ember sem. Kicsit hasonlít a dolog a “zoxigén” és “nefürgyéle” magyar memékhez. Ha valaki ezeken jót röhögött, akkor az O&R is tetszeni fog neki valószínűleg. Én csak időnként tudtam nevetni rajta.

Egy jelenetben tulajdonképpen önértékeli magát a film. Harrison egyik rendőrtársa elrejtőzik a szomszéd szobában, hogy meglesse Ronnie megszégyenítését, de pár mondat után inkább kijön: “Arra gondoltam, hogy vicces lesz, de igazából csak rendkívül szomorú. Úgyhogy inkább lelépek.”

Darkness

Nyertem egy iPhone programot! A Bjango (ex-iSlayer) twitteren zajló promóciós játékában hét társammal együtt kaptam beváltható bónuszkódot a Darkness nevű cucchoz.

Darkness

A Darkness mindössze egy világóra alkalmazásnak tűnik első látásra, azonban svájcibicskaszerűen elrejtve hihetetlen mennyiségű információt tartalmaz. A beépített GPS segítségével meghatározza a telefon helyzetét, és megmondja, hogy az adott ponton mikor kel és nyugszik a Nap és a Hold, milyen magasságban vannak ezek az égitestek, és az Északi Sarkhoz mérten hány fokos szögben keresendőek (azimut).

Darkness-detailed

A Hold esetében plusz adatokkal is szolgál, például, hogy a holdfázisok mely szakaszában tartunk épp, mennyire fényes a Hold és milyen távolságra van a Földtől. Ehhez kapcsolódik, hogy a mostani holdfázist “Waxing Gibbous” névvel illetik angolul, és első látásra bevallom lila gőzöm nem volt arról, mi is akar ez lenni, mígnem a Wikipedia kiokosított. Ehhez képest magyarul csak simán negyedeknek hívják a fázisokat.

A főoldalon hozzáadhatunk tetszőleges számú várost, amelyeknek az összes releváns Nap-Hold információját a mi pozíciónkéhoz hasonlóan kilistázza. Így például a világ bármely pontján lakó ismerősünkről megtudhatjuk, lement-e már nála a Nap.

A program weboldalán amúgy egy frenetikus lap a lehetséges felhasználásokkal foglalkozik:

Ha ön fényképész, a Darkness segítségével meghatározhatja egy adott időpillanatban (a múltban vagy a jövőben is) az égbolt mely pontján lesz a Nap vagy a Hold. A Darkness azt is megmondja, mikor éri el a nap a legmagasabb pontját az égen, amikor a legrövidebbek az árnyékok.

Ha ön cégvezető, a Darkness használatával megtervezheti a találkozóit a világ bármely pontján.

Ha ön tanuló, a Darknesst puskaként használhatja a földrajz dolgozatnál.

Ha ön boszorkány, mágus, vérfarkas vagy egyéb éjszakai lény, a Darknessel megtudhatja, mikor lesz a legközelebbi telihold.

Ha holdbéli utazásra készül, a Darkness révén kiszámolhatja, mikor van a legközelebb a Hold a Földhöz, ily módon üzemanyagot takarítva meg. (A benzinárak csillagászatiak manapság.)

Hasonló finom humor jellemző a program grafikájára is: aranyos, rajzfilmszerű. Nagyon szép és profi összhatása van a kis alkalmazásnak.

Az ingyenes kódhoz pedig egy rendszeres twitter-kampány révén jutottam. A készítő cég @bjango néven csiripel, ezt kell követni a részvételhez. Időnként egy órás intervallumok alatt lehet nekik címezve bónusz kódot kérni, amit a nyertesek közvetlen üzenetben kapnak meg, és az amerikai iTunes boltban válthatnak be. Sajnos az Apple csak az amerikai oldalról engedi az ilyen promóciós kódok beváltását, viszont ez megkerülhető (mindössze egy ingyenes alkalmazást kell “megvenni” a regisztrációhoz), úgyhogy bárhonnan lehet játszani.

A Bjango többi hat programjával egyetemben amúgy a Darkness is megvásárolható a magyar iTunes boltból. Egyik alkalmazás sem drága, két Euró alatt van mindegyik.

21st Century Breakdown

I listened to ‘American Idiot’ at least a million times on my way to the University and back. Now Green Day is back with their eighth studio album ’21st Century Breakdown’, another concept album to boot. If anything I like it as much as its predecessor.

21stCenturyBreakdown

Self-proclaimed purists will say Green Day’s been a corporate sellout and on the decline ever since ‘Dookie’. Whiners will dismiss the new album as something that fails to live up to the high standards set by Idiot. Old schoolers will protest in fury at the usage of the word punk for anything but The Sex Pistols, especially in context with snot-core wannabes like Green Day. I say this is melodic punk rock at its best and I can’t have enough of it.

The first track (if we don’t count the intro), which acts as the title song, is reminiscent of those glamorous 70s classic-rock epics, except set in modern day. This sets the tone of the entire album telling the story of a contemporary young couple Christian and Gloria. (Note the religious references of the names.) The lyrics revolve around the debilitating mass media, the hypocritical church, the apathy of modern youth, life in post-Bush America. The recurring message the songs attempt to convey is voiced in ‘Know Your Enemy’ where Billie Joe chants “Silence is the enemy” trying to shake up the tired, nihilistic, and desperate youths of today.

The songs borrow styles ranging from mariachi through klezmer to gypsy music all the while keeping true to the well-known Green Day sound: angry melodic punk rock. Kick-drum rhythms attack your ears coupled with surprising piano-and-vocals intros. I’m not trained nor educated in music, nevertheless I found the album musically quite clever and creative.

Overall anything that jabs at the flag-saluting numbskull Americans I like. Especially if it’s catchy punk-pop.

Little Brother, avagy az ingyenkönyv kritikája

Sajnálom, hogy pont akkor gyengélkedett a site, amikor a Little Brotherről számoltam be. Aki lemaradt: a Little Brother Cory Doctorow legújabb, fiatal felnőtteknek szóló regénye, amit a CreativeCommons licensz alatt tett mindenki számára ingyenesen letölthetővé.

A történet szerint Marcus, aki a nem is olyan távoli jövő amerikájában középiskolás, rosszkor van rossz helyen egy terroristatámadás alkalmával. A fiúnak ezután egy perc nyugta sem lehet a Nemzetvédelmi Hivatal zaklatásától, miközben a világ, melyet ismerni vélt, a feje tetejére áll körülötte. 

Nos, teljesen egyet kell hogy értsek Neillel, aki a következőket írta: “Csodálatos és fontos könyv. Annyira, hogy a hibái ennek fényében tulajdonképp elhanyagolhatóak”.

Mert hibák vannak. Nem egyszer éreztem erőltetettnek a lazának szánt beszólásokat, a geek szubkultúrára való referenciákat.

Sokat szerepelnek benne ma is létező termékek, szoftverek. És mindamellett, hogy én is nagy híve vagyok a szabad forráskódú programoknak és az ingyenességnek, nem tudtam nem reklámnak tekinteni ezeket az intermezzokat. Ráadásul ezek a programok és hardverek a könyv végéig rendszeresen felbukkannak, mindig egy-egy eposzi jelzőként alkalmazott dicsérettel vagy cinikus gúnynévvel. Igen, értjük, hogy a szerző mit preferál, de a szabadság nevében hadd döntse el az olvasó, hogy mi a neki szimpatikus.

Bonyolult filozófiai kérdéseket feszegetésekor is volt hasonló érzésem: mintha az író tanítani akarna. A saját mondanivalóját adja a “jók” szájába, és ettől kevésbé lesz regény mint inkább prédikáció a könyv. Márpedig, ahogy a Fireflyból is tudjuk…

Book: I am a Shepherd. Folks like a man of God.
Mal: No, they don’t. Men of God make everyone feel guilty and judged.

Nem csak egy üdvözítő út létezik. És sajnos túl fekete-fehér ebből a szemszögből az írás. Nincs igazi vita a két oldal között. Maximum Marcus apja az, aki elviekben a jó oldalon áll, mégis egy darabig a másik fél retorikáját szajkózza. Ezt azonban betudja a könyv a fia vélt elvesztése miatti időszakos megzavarodásnak.

Persze megértem a szerzőt. Sokszor engem is bosszant, hogy milyen felelőtlenül és tudatlanul használják az emberek a rendelkezésükre álló technológiákat. Bár több ember használna sztenderdspecifikus böngészőt. Könnyebb lenne az élet, ha mernének stabilabb operációs rendszert telepíteni. Ha ésszel használnák az internetet. Mennyivel szélesebb körben terjedhetne a kultúra a szabadon elérhető tartalmak növekedésével.

Ha ifjúsági regényként nézzük, valóban fontos, hogy a fiatalok minél előbb tisztában legyenek a fentiekkel. Hogy elgondolkozzanak kicsit. Én már néha más szemmel néztem a szereplőket… lehet, hogy kiöregedtem?

És a fenti problémák ellenére azért meg kell hogy valljam, rendesen odaültetett a MacBook elé. A történet korántsem annyira kiszámíthatóan csavarodik, mint azt gondolnánk. Nagyon ritkán lassul csak be az események sodrása. A sztoriba csepegtetett információmorzsák, érdekességek pedig szinte hajtják az embert, hogy további kutatásokat végezzen.

Végig élveztem az olvasást és melegen ajánlom (nyelvet ismerő) fiataloknak és lélekben fiatal idősebbeknek.

A könyv elején a szerző arról is értekezik kicsit, hogy miért éri meg neki az ingyenes osztogatás:

“For me — for pretty much every writer — the big problem isn’t piracy, it’s obscurity. […] Of all the people who failed to buy this book today, the majority did so because they never heard of it, not because someone gave them a free copy.”

Tehát az írók számára nem a kalózkodás a probléma, hanem az ismeretlenség. Az emberek nem azért nem veszik a könyveiket, mert ingyen is meg tudják szerezni, hanem mert fogalmuk nincs róla, hogy létezik egyáltalán.

Ez rímel azzal, amit Paulo Coleho – talán a leghíresebb ingyenesen közzétevő író – vallott:

“…egyenesen jót tesz a könyveladásoknak, ha a művek online, ingyen is elérhetőek. (hh)

Gondoljon csak mindenki bele, hány írót ismert meg úgy, hogy megvette a könyvét látatlanban a könyvesboltban. És hányat úgy, hogy valaki kölcsönadta neki a kedvenc könyvét? Ki az, aki már vett úgy könyvet, hogy valahogyan elolvasta, kölcsönözve vagy a netről letöltve, és utána úgy döntött, kell neki egy saját példány?

Az a lényeg, hogy az emberek olvassanak. Ha senki sem olvas, nem is vesznek új könyveket. És nincs annál egyszerűbb módszer ami olvasásra buzdítaná az embereket, mint az ingyenes könyv.

Japanológiai körkép

A Kül-Világ nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó folyóirat legutóbbi (2008./1.) számában olvasható egy cikk a Japanológiai körkép című új kiadványról. A könyv az ELTE BTK japán szakos képzésének húszéves jubileumára készült, és történelem, nemzetközi kapcsolatok, eszme- és vallástörténet,
művészettörténet, irodalom, nyelvészet és közgazdaságtan témaköreiben írt dolgozatokat tartalmaz.

Érdemes átfutni a könyvajánlót, ha másért nem a felbukkanó nevek miatt. Ferber Katalin írása például érdekes lehet. Főleg mert A felkelő nap árnyéka, a vele készített interjúkötet, alsó hangon zseniális. Elolvastatnám minden vakbuzgó japánfannal legszivesebben…

Amúgy milyen vicces dolog már az, hogy japanológus. Megnézem ki az, aki azt állítja magáról, hogy teljességében ismeri Japánt.