sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

the Qtrax saga continues

Kis update hogy hol is tart a kezdeményezés. Két AV között letöltöttem az immár elérhető szoftvert. Aztán gyorsan rájöttem, hogy egyelőre uszkve semmire sem lehet használni. Adott egy firefox némi javával megdobva, hogy zenéket játsszon le, meg zenei adatbázist építsen fel. Csak az a bibi, hogy egyelőre nem lehet accountot regisztrálni, így nem is lehet letölteni semmit, csak böngészni lehet, meg felajánlja, hogy készséggel beimportálja a már a gépen lévő zenéket. Persze nekem a Winen nincs egy darab mp3 nem sok annyi se, szóval ezt buktam. Azért érdekes lenne tudni, hogy hozza-e az iTunes sebességét akkor is, amikor nem 10, hanem 10.000 számot kell kezelnie.

Amúgy nagyon vicces, mert a felső sorba betesz egy szabvány fekvő reklámot, valamint a böngészőablakokat kivéve az összes egyéb fül egy bazi széles reklámmal az oldalán nyílik meg. Ilyen lehetett anno 14″ monitoron dolgozni gondolom, mert kb annyi hasznos terület maradt a 19″-ból.

Tehát ha valakinek az a perverziója, hogy egy reklámokkal alapban lekicsinyített helyen böngésszen, és nem zavarja ha a zenelejátszója flashel borítja be az asztalt, hajrá.

maple-style

Fejlemény a Qtrax-ügyben, hogy – divatszóval élve – hazudtak. A valós helyzet az, hogy nincs aláírt szerződésük a kiadókkal, szóval az ingyen legális zenekánaán még nem jött el:

A distributor of Internet file-swapping software abruptly postponed the launch of its free online music service until it can finalize music licensing deals — a detail the company omitted when it threw a star-studded coming-out party over the weekend.

(AP)

Amúgy nekem sem volt igazam, mert a fenti cikkből az is kitűnik, hogy a csak néhányszor hallgatható majd utána előfizetésessé váló modell már nem aktuális. Egyszerűen csak DRM-esítették volna a zenéket.

Én mindenesetre fenntartom, hogy amíg legálisan streamelni is lehet (pl. last.fm vagy Youtube) addig az embereknek nincs szükségük a szoftverhez kötött zeneletöltésre. A kihackelt számok meg ugyanúgy törvénybe ütközők…

A last.fm blogban viszont tegnap megjelent egy bővebb magyarázó bejegyzés arról, hogyan is tervezik működtetni a teljes számok meghallgathatóságát.

És ami még ígéretesebb: a kanadai szeneszerzők egyesülete (SAC) kidolgozott egy javaslatot, hogy az internet-előfizetésbe épített adó fejében hogyan tehetnének legálissá mindennemű letöltést.

A tervezet szerint minden internet-előfizető 5 dollárt fizetne havonta (ez 870 Forintnak megfelelő összeg), és ezért cserébe minden legálisan megvásárolt zenét szabadon terjeszthetne az interneten, amennyiben ezzel nem vagyonszerzés a célja. Ennek az új jognak a Right to Equitable Remuneration for Music File Sharing (kb. jog a zenefájl-megosztás utáni fair ellenszolgáltatásra) nevet adták.

Tehát a kanadaiak nem csak saját maguk számára készíthetnének másolatot mondjuk a CD-ikről, ahnem legálisan meg is oszthatnák azt bármilyen médiumon keresztül egymással. Egészen addig, amíg ebből jövedelmük nem származik.

A kanadai javaslat a DRM-et nem, viszont az RMI-t (Rights Management Information) támogatja. Azaz követnék mely számokat hányszor hallgatták meg, és ez alapján osztanák szét a pénzt az együtteseknek. (Ez egészen olyan, mint a last.fm módszere, ahol a teljes számokat feltöltő együttesek a lejátszások után részesülnek az oldal reklámbevételeiből.)

Egyeseket elriaszthat a mindenkit megsarcoló modell, hiszen mi van ha valaki nem kíván élni a fenti jogokkal, mégis szeretne internetet. Szerintem viszont egyrészt az összeg elenyésző (tegye fel a kezét, aki nem fizetne havi egy ezressel többet a netjéért, hogy azt a zenét tölthesse le legálisan amit csak akar), valamint nehéz lenne megoldani, hogy csak az tölthessen le aki fizetett is. Amúgy itt érdemes megemlíteni a magyarországi adathordozók hologramos cimkéit, ami gyakorlatilag bűnözőkként kezeli az egész lakosságot…

in addition to the pervious post

“The complete system includes a firefox-based browser, which runs on PC, Mac and linux-based operating systems.”

Ez nagyon készen van. Igen, a FF fut mindezeken. A Qtrax NEM. Jó, hogy már a promóvideóban félrevezetik a népet…

nothing's free

Mától indul a Qtrax, egy 25 millió zeneszámmal dicsekvő szolgáltatás, mely nem kevesebbet állít magáról, minthogy az első legális P2P zeneletöltő szoftver.

Minden bizonnyal történelmi napként fogunk majd emlékezni 2008. január 28-ra, hiszen hétfőn elindul az az oldal, amelyen lehetővé válik 25 millió dal legális és ingyenes letöltése. A kezdeményezés mögött azok a nagy kiadók – többek között az EMI, a Universal Music és a Warner Music – állnak, amelyek az elmúlt évtizedben mindent megtettek, hogy levadásszák és bíróság elé cibálják a fájlcserélő oldalak működtetőit.

A Qtrax elindulását hivatalosan hétfőn jelentik be, a rendszer – némi reklám elviselés fejében – lehetővé teszi a dalok jogszerű letöltését, minden külön korlátozás nélkül.

A fájlok olyan digitális azonosítót is tartalmaznak majd, amelynek segítségével a kiadók követni tudják, hányszor töltöttek le és játszottak le egy számot. Az adatok alapján fizetnek majd a művészeknek, a kiadóknak és a forgalmazóknak, akik részesednek a hirdetési bevételekből is.

Írja az inforadio.hu.

Kicsit utánanéztem ennek a dolognak, mert ugye gyanús, hogy a nagy lemezkiadók egyszer csak ekkorát pálfordulnának…

Tehát a szolgáltatás arról szól, hogy egy zárt forráskódú szoftveren belül lehet hallgatni a digitális másolásvédelemmel ellátott zenéket, amely program mellesleg közben szénné bombázza a felhasználót reklámokkal. Az üzleti modell tulajdonképpen abból a szempontból zseniális, hogy a P2P rendszernek köszönhetően a felhasználók maguk szolgáltatják egymásnak a zenét, a cég meg csak zsebelheti be az iszonyatos reklámbevételt, a felhasználók zenehallgatási szokásairól készített csillagászati értékű adatbázisokról nem is beszélve.

Természetesen csak Windowsra. Mac majd márciusban. Linux, ahogy ismerem az ilyeneket, soha.

A letöltött zenéket iPodra nem lehet áttenni, hiszen az csak az Apple saját DRM-ével ellátott vagy nem korlátozott zenéket játszik le. Az inforádiós cikk szerint “Más kérdés, hogy a 130 millió digitális lejátszóból egyelőre 50 millió az iPod, így ez aligha akadályozza meg a szolgáltatás sikerét.”, ami elég vicces. Vagy csak szerintem elég az a 38% ahhoz, hogy számítson?

Amúgy egy régebben megjelent cikk szerint a rendszer úgy működik, hogy egy más lejátszók által nem ismert mpq formátumban tartja a zenéket, amelyeket csak néhányszor lehet meghallgatni. Egy idő után pedig vagy prémium előfizetésre kell váltani vagy megvenni az adott számot. Megvásárláskor viszont WMA-ban kapja meg az ember fia a cuccot, ami szintén nem kompatibilis az iPodokkal. (Amúgy tényleg ki hallgat WMA-ban zenét, már bocs…) Mindezek ellenére a gizmodo például igen lelkes.

Nem tudom, engem valahogy nem hoz lázba egy lejátszó, amiből (legálisan) nem vehetem ki a zenéket (adok neki 20 másodpercet, hogy valaki feltörje a DRM-üket), és tonnányi reklámmal áraszt el. Kétkedők szives figyelmébe ajánlom a gépigényt: legalább másfél gigahertzes processzor és fél GB RAM. Hello, villogó flashözön.

Akkor már inkább a last.fm új kezdeményezése, mely szerint – először három országban (USA, UK, DE) – a zenék jelentős részét teljes hosszában lehet meghallgatni a webes lejátszójukban. Egyelőre háromszor, ugyanis a bétateszt elteltével előfizetésessé kívánják tenni a dolgot. Természetesen ők is a reklámokból fognak majd élni, de a last.fm-en egyelőre nincs túl agresszív reklámozás, és remélem, hogy ez az új teljes hosszában hallgatható számok bevezetésével is így fog maradni.

Szóval hiába vergődik a zeneipar, a felhasználók nem kérnek – szerintem – a szoftverhez kötött és másolásvédett zenékből. Szabadságot akarnak, hordozható lejátszóra való kompatibilitást akarnak, és azt, hogy megmutathassák vagy kölcsönadhassák a kedvenc számaikat egymásnak. Tessék erre üzleti tervet kidolgozni…