sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Thank You For Stopping By

“When Love Arrives” written and performed by Sarah Kay and Phil Kaye of Project V.O.I.C.E.

A little piece of philosophy

escalope |ɪˈskaləp, ɛ-, -ˈskɒl-, ˈɛskələʊp| (also escallop)
noun
a thin slice of meat without any bone, typically a special cut of veal from the leg that is coated, fried, and served in a sauce.

Mi értelme a futásnak?

Az alábbi cikket a Guardianbe írta Mark Rowlands, szerintem elég jó alkalmazása a Csíkszentmihályi-féle flow élménynek. Gondoltam, érdekes lehet magyarul is:

Az emberek különböző okokból futnak. Egészség, megjelenés, társasági lehetőségek, a halál időpontjának kitolása mind általános indokok. Engem egy pár kivételesen falánk eb tevékenysége sarkallt hirtelen a futóélet felé, akik felzabálták volna a házam az öszes földi javammal egyetemben, ha nem lettek volna folyamatosan kimerítve. Az élvezet szintén megszokott ok – velem is előfordul, még ha nem is olyan gyakran, mint korábban. A futásnak tehát van értelme. Több is, ami azt illeti. Ironikus módon azonban a futás értelméről beszélni pont értelmetlen.

Egy tevékenység értékét a céljával szoktunk meghatározni. A futás értéke, gondolhatjuk tehát, az egészséges életben, az általa elérhető formás testben, az élvezetében rejlik. Ez azt jelentené, hogy a futás önmagában nem hordoz értéket. A pénz és a gyógyszerek például közvetett értéket hordoznak – az érték az, amit általuk elérhetsz. A papírdarab vagy a pirula önmagukban nem értékesek, csak a dolgok, amiket megvehetsz vele, vagy az egészség, amit visszaállíthatsz vele. Ha a futás értéke az értelme, akkor a futás is csak közvetett értékkel rendelkezik. A kérdés, hogy valóban ennyi az egész?

Képzelj el egy utópiát, ahol a futás megszokott indokai nem számítanak. A futás összes célja – egészség, erőnlét, személyes elégedettség – mind elérhetőek egy gyógyszerrel. Futnál-e akkor is? Ha a válaszod igen, akkor te is úgy gondolod, hogy a futásban több rejlik simán közvetett értéknél.

Igen lenne az én válaszom is. Azt hiszem, ahhoz van köze, ami akkor történik, főleg hosszabb futások alkalmával, amikor elveszek a futás lüktető ritmusában. A lépésekben és a lélegzetvételekben, az eltelt időben és megtett távban. Ilyenkor emlékszem vissza arra, amit valaha tudtam: mindennek a végén az értelmek és célok nem számítanak. Abban a pillanatban nem érdekelnek ezek a dolgok. Futok csupán hogy fussak.

Ez az élmény más sportban is megtalálható: az elmerülés a tevékenységben és nem a célban; az aktivitásban nem a kimenetelben. Ez a játék a maga legtisztább formájában.

Vannak dolgok, amiket önmagukért csinálunk és olyanok, amiket valami másért. Az utóbbiakat hívhatjuk például munkának – hiszen ez a klasszikus példa a tevékenységre, amit valami másért végzünk. A dolgok, amelyeket önmagukért csinálunk – csak úgy – következésképp a játék különféle formái. Ha azt feltételezzük, hogy a futás értéke a céljában keresendő, azt jelentené, hogy a futás valójában munka. De a futás igazi értéke pontosan az, hogy játék, nem munka.

A munkának közvetett értéke van. Egy élet, amelyik csak munkáról szól – olyan tevékenységekről, amelyeket valami más eléréséért végzünk – az olyan, ahol az értéket mindig éppen nem érheted el. Tételezzük fel, hogy A-t B-ért csinálod, B-t pedig, hogy elérd C-t, és így tovább. Folyamatosan üldözöd azt, ami fontos és értékes, de sohasem lehet a tiéd.

Van azonban egy másik lehetőség. A, B és C a végén elvezet valahová – nevezzük Z-nek – ami önmagában értékes, nem azért, amit megszerezhetsz általa. Ezt a fajta értéket közvetlen értéknek hívjuk, és hosszú múltra tekint vissza. Platón úgy nevezte, A Jó. Akkor tapasztalod meg A Jót, amikor felismered, mi az, ami önmagában értékes, és nem a rajta keresztül megszerezhető más dolgokért. Ez pontosan az az élmény, amikor teljesen átadod magad a tevékenységnek és nem foglalkozol a céllal, az aktivitás maga a lényeg, nem a kimenetel.

A játék élménye a közvetlen érték megtapasztalása: a játék A Jó megtestesülése. Egy hosszú futás alkalmával A Jót tapasztalom meg, amikor eljutok oda, ahol az élet értelme és célja megszűnik, és ráébredek, hogy a futásért magáért futok.

Azt gyanítom, sokkal jobban ismertem A Jót régebben. A gyerekkora úgy gondolunk, mint felkészülésre az élet fontos részére, ami később következik. A gyermek nem tudhatja, mi a fontos az életben: amikor túljutunk a gyerekes dolgokon értjük csak meg, mi az értékes, és mi nem. Azt hiszem, ez fordított megközelítés. A gyerekek megértik a közvetlen értéket – A Jót – jobban, mint mi. Ösztönösen, erőfeszítés nélkül értik. Számunka kemény munka. A gyerekek tudják, hogy azt érdemes az életben csinálni, amit önmagáért érdemes csinálni. Minden más csak szimplán kellemetlen. Ez olyan valami, amit elfelejtünk, amikor elkezdjük a felnőtté válás játékát.

A futás olyan hely, ahol emlékszem arra, amit egykor tudtam. Ez nem a futás értelme. Ez a futás.

Little Talks

Hányszor hallottam már én is azt a közbevetést, amikor elkezdtem lelkendezni, hogy “én utálok futni”. Vagy az “én ötszáz méter után holtan esnék össze” mondat valamilyen variánsát. És persze, hogy ne kényszerítsem már semmire, ezt utálja, neki nem megy, hagyjam békén.

Pedig nekem aztán teljesen mindegy ki mennyit és hogyan mozog, vagy tölt fotelben, ágyban. Eszem ágában sincs rávenni senkit a futásra. Viszont én élvezem, és szintén nem tervezem abbahagyni a lelkes beszámolókat ezzel kapcsolatban.

Minden meggyőzési szándék nélkül azért azt elmesélem, hogy amíg nem szerelmesedtem bele a Nike+iPod kütyüpárosba, tőlem is valami a fentihez hasonló válaszra lehetett számítani. Hamar kifulladtam, az iskolai Cooper-teszt gyűlöletem tárgya volt, és soha senki sem tartott sportosnak.

Akkor mire fel ez az egész? “Why do I keep hitting myself with a hammer? Because it feels so good when I stop” és persze önmagamért.

Everything is a Remix

Often I feel just as useless as this journal is. Well, at least I don’t take all this – makes a pointing gesture around – seriously. Or do I?