sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

Catfight

A lakásom sok előnye mellett rendelkezik egy olyan hátránnyal, hogy nem túl könnyen szellőztethető. Nincsenek ugyanis egymással szembeni ablakok, és az elosztás olyan, hogy maximum L alakban lehet nyílászárókat kinyitni. Ezek közül az egyik a konyha ablaka, amit növényekkel barikádoztam el, tehát inkább csak bukóra nyitható, illetve a bejárati ajtó.

A fentiek miatt ha az éjszakai hűs levegőt szeretném kihasználni, nyitott ajtóval muszáj szellőztetni. A Mokka meg, aki soha nem ment a folyosó közelébe se, kihasználta ezt, és kiszökött a dögje. Félénk állat lévén az üldözésem pont ellenkező hatást váltott ki nála, és elkezdett a lépcsőházban lefelé haladni.

🩸

Amikor sikerült beszorítanom egy lengőfolyosóra végső kétségbeesésében megpróbált felmászni az ereszcsatornán. Ekkor tűnt jó ötletnek megfogni, hátha haza tudom cipelni. Nos, a Mokka pont annyira puha állat, mint gondoltam… addig a fél másodpercig, ami után elkezdett darálthússá karmolni és harapni.

Mire leápoltam a kezem eltűnt persze. (Meg összevéreztem az egész lépcsőházat.) Nyitott ajtónál aludtam egy hálózsákban, és kitettem kaját, hátha hazajön, de nem volt szerencsém. Másnap szembejött a belső udvarban, miközben portyáztam. Már fáradtnak tűnt, de nem sikerült beterelni a hordozóba: átugrotta, és megint elszaladt az ismeretlenbe.

Ekkor írtam a lépcsőház Facebook chatjébe, hogy (el)veszett cica kerestetik, szóljatok. Este csengetett egy pár, hogy hallották, hogy én lehetek a gazda, és az átellenes épület lépcsőfordulójában gubbaszt.

Nem bíztam a véletlenre… munkáskesztyű az autóból és egy pokróc segítségével sikerült befogni. Nagyon hálás vagyok a lakóközösségnek, hogy segítettek, nem ehhez vagyok szokva, bevallom.

A karmolások kapcsán elmentem a szomszéd utcában a sebészetre, hogy mégis túlélem-e, kaptam tetanusz injekciót és antibiotikumot. Így öt nappal később már a daganat is lement a kezemről, és úgy fest, megmaradok. Mokka meg néz. 👀

néz