sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

follow-up

A tegnapi ünnepnapnak azért sem örültem feltétlenül, mert el akartam menni a könyvtárba anyagot keresni a közigazgatás órára írandó házihoz. Persze olyankor könyvtár sincs. Úgyhogy gondoltam majd ma… Persze ember tervez: a könyvtárban az összes számítógépen papír lógott, mely szerint a mai napon a könyvtár weboldala – ezzel együtt a keresőszolgáltatás – nem üzemel. Na így keressek könyveket.

Szerencsére eszembe jutott, hogy nem csak helyi, hanem nemzeti szintű keresőrendszer is van (Japán összes egyetemi könyvtárával), amit el lehet érni a sima egyetemi gépekről is. Igaz még sohasem használtam, de hátha. Végül is egész jónak bizonyult, még a helyi hívószámokat is mutatta. Csak annyi a lutri, hogy az adott könyv vajon megvan-e a Kobe Egyetem könyvtárának.

Sikerrel ki is gyűjtöttem párat, négyből három bent is volt, majd… wait for it… a kijelentkezésnél kiderült, hogy nem hoztam magammal a diákigazolványom. Mert minden helyi érdekeltségű ilyesmit kihajítottam a pénztárcámból, amikor hazamentem. És nem tettem vissza persze, mert miért is.

Úgyhogy hegyről le, hegyre fel, könyvet kivesz, és most közigazgatás óra van, ami borzasztó. És még a nap felénél sem tartunk, csuhaja.

Bücher, bücher!

Azért vicces.

Van ez a “Japán Politika – Alkalmazott Kutatás” óránk. Arról szól hogy csoportokba rendezve könyveket kell elolvasni és bemutatni. Mondjuk a szemináriumokon is ugyenezt vagy hasonlót varrnak az ember nyakába, úgyhogy gondolom csak azért van ilyen neve, mert jobban mutat az akkreditációs lapon.

A nagyobb baj, hogy négy kreditet kötelező csinálni ezekből a borzalmakból ha valaki nemzetközi szakirányos. Ugyanis nemcsak nemzetközi jog hanem nemzetközi jog és politológia a szakirány teljes neve: emiatt van egy nagy adag nagyon fájdalmas poltikás óra is, főleg japánra fektetett hangsúllyal. (Pedig a japán politika egy elég belterjes, unalmas és tipikusan az országon kívül teljesen alkalmazhatatlan jelenség.)

Egyébként ezek az ötödik órai szemináriumok/kutatás órák amikről már valamikor az előző félévben is írtam. Mármint hogy az elvileg ötödik idősávot jelentő 90 percet eléggé felxibilisen értelmezik. A jelenlegi prof például 180-nak. Daviddel akkor arra jutottunk, hogy ez azért van, mert az állítólagos japán hatékonyság egy mítosz. A valóság az, hogy nem sajnálják akár az összes idejüket beleölni valamibe, ami épp az aktuális feladatuk.

Amikor mondjuk a japán vasút fenomenális hatékonyságát bámulja az idelátogató turista, fogalma nincs arról, hogy ez valószínűleg gazillió ember csillió munkaórájának eredménye, ami mellesleg orbitális mennyiségű pénzbe is került. És lehet hogy egy európai vasút nem ilyen hatékony, de nagyságrendekkel kevesebb ember is halt bele a túlmunkába az elkészültéért.

Előző órán például az előző két csoportot faggatta a “floor”, hogy miként készültek, remélvén, hogy tippeket leshetnek el. A húsz percet kitevő “előadás” (egy darab prezentáció miközben valaki egyszer fel nem nézve felolvas egy papírról) körülbelül ötszöri találkozásba és tíz munkaórába került egy-egy csoportnak.

Ja, igen, ez lenne az “alkalmazott” része gondolom a dolognak, hogy Power Pointot használva kell valamit alkotni. Arra is fény derült legutóbb, hogy sokaknak ez az első, hogy prezentációkészítő szoftverhez nyúlnak. Harmadév egyetem… Az is megérne egy misét, hogy csak és kizárólag a Power Point merült fel, mint szoftver, mintha egyedül az létezne a világon. És itt nincs ám Campus program. Tehát az órán való részvétel feltétele egy vagyonba kerülő szoftvercsomag megvétele? (Igen, tudom… de errefelé meg szokták venni a programokat. Valamint akinek lopott Power Pointja van az már elvesztette a jogot, hogy prezentációkészítő szoftverekről szóló vitában részt vegyen.)

Na mindegy. A fentiek otthon úgy mennének gondolom, hogy a csoport találkozik egyszer, felosztják az anyagot vagy a feladatokat, aztán mindenki dolgozik, és max előtte egyeztetnek még egyszer…

Amiről pedig a bejegyzés címe szól: figyelmesen olvasók emlékezhetnek, a post elején említettem, hogy könyveket kell elolvasni és a tartalmukat prezentálni. Ez úgy nézett ki, hogy a tanár közölte a TA-el, hogy akkor rendeljen mindenkinek könyvet. Persze, nyilván a saját előadásomhoz valón kívül még el fogok olvasni a japán politikáról másik két könyvet is (japánul), sőt annyira érdekel a dolog, hogy ezeket meg is akarom venni. Hát nem. Minek találták akkor ki a könyvtárat?

Én be is szereztem őket a könyvtárból, a többiek meg csak legyenek birkák. Nem úgy fest, hogy pénz és energia számítana nekik.