sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

nothing's free

Mától indul a Qtrax, egy 25 millió zeneszámmal dicsekvő szolgáltatás, mely nem kevesebbet állít magáról, minthogy az első legális P2P zeneletöltő szoftver.

Minden bizonnyal történelmi napként fogunk majd emlékezni 2008. január 28-ra, hiszen hétfőn elindul az az oldal, amelyen lehetővé válik 25 millió dal legális és ingyenes letöltése. A kezdeményezés mögött azok a nagy kiadók – többek között az EMI, a Universal Music és a Warner Music – állnak, amelyek az elmúlt évtizedben mindent megtettek, hogy levadásszák és bíróság elé cibálják a fájlcserélő oldalak működtetőit.

A Qtrax elindulását hivatalosan hétfőn jelentik be, a rendszer – némi reklám elviselés fejében – lehetővé teszi a dalok jogszerű letöltését, minden külön korlátozás nélkül.

A fájlok olyan digitális azonosítót is tartalmaznak majd, amelynek segítségével a kiadók követni tudják, hányszor töltöttek le és játszottak le egy számot. Az adatok alapján fizetnek majd a művészeknek, a kiadóknak és a forgalmazóknak, akik részesednek a hirdetési bevételekből is.

Írja az inforadio.hu.

Kicsit utánanéztem ennek a dolognak, mert ugye gyanús, hogy a nagy lemezkiadók egyszer csak ekkorát pálfordulnának…

Tehát a szolgáltatás arról szól, hogy egy zárt forráskódú szoftveren belül lehet hallgatni a digitális másolásvédelemmel ellátott zenéket, amely program mellesleg közben szénné bombázza a felhasználót reklámokkal. Az üzleti modell tulajdonképpen abból a szempontból zseniális, hogy a P2P rendszernek köszönhetően a felhasználók maguk szolgáltatják egymásnak a zenét, a cég meg csak zsebelheti be az iszonyatos reklámbevételt, a felhasználók zenehallgatási szokásairól készített csillagászati értékű adatbázisokról nem is beszélve.

Természetesen csak Windowsra. Mac majd márciusban. Linux, ahogy ismerem az ilyeneket, soha.

A letöltött zenéket iPodra nem lehet áttenni, hiszen az csak az Apple saját DRM-ével ellátott vagy nem korlátozott zenéket játszik le. Az inforádiós cikk szerint “Más kérdés, hogy a 130 millió digitális lejátszóból egyelőre 50 millió az iPod, így ez aligha akadályozza meg a szolgáltatás sikerét.”, ami elég vicces. Vagy csak szerintem elég az a 38% ahhoz, hogy számítson?

Amúgy egy régebben megjelent cikk szerint a rendszer úgy működik, hogy egy más lejátszók által nem ismert mpq formátumban tartja a zenéket, amelyeket csak néhányszor lehet meghallgatni. Egy idő után pedig vagy prémium előfizetésre kell váltani vagy megvenni az adott számot. Megvásárláskor viszont WMA-ban kapja meg az ember fia a cuccot, ami szintén nem kompatibilis az iPodokkal. (Amúgy tényleg ki hallgat WMA-ban zenét, már bocs…) Mindezek ellenére a gizmodo például igen lelkes.

Nem tudom, engem valahogy nem hoz lázba egy lejátszó, amiből (legálisan) nem vehetem ki a zenéket (adok neki 20 másodpercet, hogy valaki feltörje a DRM-üket), és tonnányi reklámmal áraszt el. Kétkedők szives figyelmébe ajánlom a gépigényt: legalább másfél gigahertzes processzor és fél GB RAM. Hello, villogó flashözön.

Akkor már inkább a last.fm új kezdeményezése, mely szerint – először három országban (USA, UK, DE) – a zenék jelentős részét teljes hosszában lehet meghallgatni a webes lejátszójukban. Egyelőre háromszor, ugyanis a bétateszt elteltével előfizetésessé kívánják tenni a dolgot. Természetesen ők is a reklámokból fognak majd élni, de a last.fm-en egyelőre nincs túl agresszív reklámozás, és remélem, hogy ez az új teljes hosszában hallgatható számok bevezetésével is így fog maradni.

Szóval hiába vergődik a zeneipar, a felhasználók nem kérnek – szerintem – a szoftverhez kötött és másolásvédett zenékből. Szabadságot akarnak, hordozható lejátszóra való kompatibilitást akarnak, és azt, hogy megmutathassák vagy kölcsönadhassák a kedvenc számaikat egymásnak. Tessék erre üzleti tervet kidolgozni…

How to make your parents dance

Ha unod a rádió karácsonyi dalait…

Szükség lesz:

– Internetkapcsolatra.
– Egy számítógépre, amelyet rá lehet kötni egy szép nagy hangfalszettre.
– Rokonokra, akik titkon másra sem vágynak mint bulizni.

A teendők:

– Várj a vacsora utánig, amikor az alkoholfogyasztás a csúcspontján van.
– Osonj a szobába a hangfalakhoz, és navigálj el erre az oldalra, hogy másfél óra hamisítatan rockzenéhez juss.
– Tekerd fel a hangerőt.

Lucky Soul

Igen érdekes kezdeményezés a last.fm részéről, hogy az idei brit eladási listaelsőségért csatába állítsanak egy a felhasználók által megszavazott csapatot: last.fm xmaschartattack! Szemben a mindenféle valóságshows sztárokkal és agyonmarketingelt műbandákkal.

Szóval volt egy szavazás, amit a Lucky Soul nyert meg. Úgyhogy most szépen elő lehet rendelni a Lips Are Unhappy című szűmukat egy csomagban a Lonely This Christmas társaságában. Az ár 40 penny, ami a minimum, hogy még beleszámítson az eladási listákba, viszont magyar pénzre lefordítva ez mindössze 143Ft e sorok írásakor. Szerintem egészen aranyos indie szám. Alant megtekinthető a live verzió amit a last.fm HQ tetején rendezett minikoncerten adtak elő. A megrendelős oldalon pedig bele lehet hallgatni mindkét számba stúdióminőségben.

Az egész elég vicces azért. Olyan mint Billy Mack a Love Actuallyben ugye a Christmas Is All Arounddal… :mrgreen:

But wouldn’t it be great if number one this Christmas wasn’t some smug teenager but an old ex-heroin addict searching for a comeback at any price? All those young popsters, come Christmas Day, they’ll be stretched out naked with a cute bird balancing on their balls and I’ll be stuck in some dingy flat with me manager, Joe, ugliest man in the world, fucking miserable because our fucking gamble didn’t pay off. So if you believe in Father Christmas, children, like your Uncle Billy does, buy my festering turd of a record. And particularly enjoy the incredible crassness of the moment when we try to squeeze an extra syllable into the fourth line.

Úgyhogy hajrá, mindenki vásároljon olcsó, DRM-free zenéket online.

To-Mera

Nem tudom mennyien ismerik a To-Merát otthon, de az ötvenezer körüli last.fm scrobble és a tény hogy heti hetven lejátszástól már top listener státuszt kaptam azt jelzi, hogy azért annyian nem ismerik őket, mint megérdemelnék. Pedig ha valaki unja, hogy minden “progresszív” metál/rock banda pont ugyanúgy hangzik, akkor üdítő felfrissülést jelentenek: ha valami, akkor az ő zenéjük tényleg előremutató.

Emellett magyar énekesnőjük van, Julie Kiss, aki a Without Face-t hagyta ott a To-Meráért. Két független forrás is említette, hogy a hangja hasonít Simone-ére (Epica), de ezt inkább döntse el mindenki magának mondjuk a Blood videója alapján:

Annyit azért tudni érdemes, hogy körülbelül ez a legkönnyebben hallgatható “mainstream” szám az albumon (Transcendental). Ennél csak bonyolultabbak vannak.

Néha mintha véletlenszerű lenne a zene, majdnem disszonáns. Viszont szántszándékkal ilyen, és ugyanezt a hangzást képesek élőben is reprodukálni – pont ettől annyira zseniális az egész. Valamint külön áll-leejtősek a jazzbetétek.

Érdeklődők itt találhatnak még két letölthető számot. A Dreadful Angel különösen izgalmas, mivel Radnóti A Félelmetes Angyal című versének a feldolgozása. (Szöveghűen.) Valamint az együttes MySpace oldalán meg lehet hallgatni az új album (Delusions) első számát: The Lie. Mindenesetre igencsak feldobták a labdát; ha rögtön az első szám ilyen jó, milyen lesz a többi?

Sticklers Unite!

Woo-hoo! Először is felfedeztem, hogy a last.fm embereknek van blogja. Mondjuk miért épp a last.fm-nek ne lenne. És épp arról írnak, hogy belátható időn beül várható a számok “ujjlenyomat” alapján történő azonosítása:

Norman has published a command-line fingerprint client which also returns some basic metadata, if we can identify the song.

The next fingerprint milestone will be releasing a build of the Last.fm software that can fingerprint songs (expected in a couple of weeks time). Soon after that we’ll have enough data to publish the proper webservice, so it will be possible to give the fingerprint service a good work-out.

Needless to say we are all extremely excited at the prospect of finally fixing up the plethora of badly spelt artist and track titles on Last.fm.

Azaz a zenéket nem az alapján azonosítja majd a kliens, hogy a delikvens mit írt be az ID3 tagbe, hanem gyakorlatilag magát a számot ismeri fel. Számomra ez nagyon jó hír, mert őszintén szólva kiver a víz az elírt számcímek millióitól. Elég ha egy letölthető release hibásan tartalmazza a címeket, a rengeteg hallgató máris szennyezi a last.fm adatbázist. Kiváló példa a “Ballrog Boogie“, ami persze Balrog igazából.

Igen, a helyesírási hibák is zavarnak.

Ki is szoktam javítani másokat.

Elviselhetetlen vagyok.

last.fm fejlesztések

Nem igazán figyeltem oda a “hivatalos” last.fm kliensre, de egészen szépen fejlesztik. Legfontosabb, hogy most már képes iPod szinkronizálására is, méghozzá sokkal elegánsabban, mint az eddig általam használt iScrobbler. Az iScrobbler az iTunes Recently Played listáját használja a feltöltéshez ahová ugye az iPod is beteszi a rajta játszott számokat. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy amennyiben az iPod után az iTunesban is hallgat valaki zenéket, és csak ezután csatlakoztatja az iPodot, akkor már nem ismeri fel az iScrobbler az iPod zenéit, elveszettnek tekinthetők.

A last.fm saját kliense viszont az iPod belő lejátszási listáját figyeli, így nem veszít el számokat. Minden iPod csatlakozáskor feldob egy ablakot a számok listájával, és minden lejátszóhoz külön account is rendelhető. Én mondjuk örülnék egy olyan opciónak, hogy ne kérdezzen rá minden egyes scrobble előtt, hogy valóban akarom-e. Valamint egyelőre olyan a rendszer, hogy hiába játszódtak korábban a zenék az iPodon, a last.fm oldalon elsőként lesznek kilistázva, igaz megfelelő timestamppel.

Mégis, bár experimental support, kiválóan működik. Van Wines verziója is.