sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

iCloud sync on iPhone 3G

Bár az iOS 5 nem kompatibilis az eredeti iPhone-nal és az iPhone 3G-vel, az új iCloud szinkronizációs rendszer email, naptár és kontaktlista szolgáltatása ugyanúgy használható kézi beállítással. Sőt, bármilyen IMAP, CalDav és CardDav protokollt támogató szoftverrel együttműködik: nekem az Androidon is sikerült iCloud emailt csiholnom.

iOS alatt a Settings > Mail, Contacts, Calendar > Add Account… > Other menüben lehet beállítani mindhárom szolgáltatást.

A szükséges adatok a következők:

  • Bejövő IMAP szerver: imap.mail.me.com
  • Kimenő SMTP szerver: smtp.mail.me.com
  • Naptár szerver: caldav.icloud.com
  • Kontakt szerver: contacts.icloud.com
  • Felhasználónév: az iCloud email cím

A neten fellelhető leírásokban említett p01-p03 prefixekre saját tapasztalatom alapján nincs szükség, ezt az iOS automatikusan kitölti a szerver ellenőrzése közben.

Fontos viszont odafigyelni, hogy ha valakinek a régi @mac.com email címe is él, akkor azt írja be felhasználónévnek. Nekem mind a naptár mind a kontaktlista szinkronizáció csak így működött, a @me.com végű címmel nem.

Chat

Ma reggeli gyorsteszt: iPhone 3G és Beejive vs Nexus S és natív Gtalk app. A referencia a gépen futó Adium. Az értesítés módja mindkét telefonon push. Ehhez képest míg az iOS gyakorlatilag az Adiummal teljesen egyszerre jelezte a beérkező üzenetet, az Android csak akkor csipogott, hogy valaki rám írt, amikor már vagy öt perce beszélgettem az illetővel az iPhoneról. Pedig ez a Google saját Gtalk alkalmazása, és ennek ellenére már egy ideje feltűnt, hogy jelentős késéssel érkeznek az értesítések…

Android három hónap után

Három hónapja használom a Nexus S-t fő telefonként: már egy ideje gyűjtögetem a tapasztalataimat a készülékkel és az Androiddal kapcsolatban.

Elöljáróban annyit szögezek le, hogy a meglátásaim a gyári Android operációs rendszerről szólnak. A telefon a 2.3.5-ös verzióval jött, nemrég pedig OTA frissítésben megkapta a 2.3.6 hibajavítást. Az egyik dolog, amit utáltam az iPhone 3G-mben, az az, hogy a Softbank semmi szín alatt nem volt hajlandó feloldani a szolgáltatóhoz kötést, így csak Jailbreak és Ultrasn0w unlock segítségével tudom itthon használni. Nincs kedvem feltöréssel, hackeléssel foglalkozni, Androidon sem.

A hardverrel kapcsolatban a legzavaróbb az oldalra helyezett bekapcsoló és feloldó gomb. Egyrészt simán megszoktam az iPhone tetején lévőt, másrészt a mindennapi használat során is feltűnt, hogy sokat nyomom meg véletlenül, például az ellentétes oldalra pakolt hangerőszabályzó használatakor. Úgy tudom, minden Samsung telefonon ide teszik ezt a gombot. Szerintem kényelmetlen, de lehet ezzel is csak egy szabadalomsértési pert akarnak elkerülni.

Innentől szoftver. Azt már a vásárláskor is írtam, hogy milyen gyors a cucc: az alkalmazások szinte azonnal betöltődnek, és még nem iskerült annyit egyszerre elindítani, hogy számottevően belassuljon. Ezt azonban az iOS is simán hozza, ha nem 3G-n próbálja futtatni az ember.

Általános dolog a görgetés merevsége. Az iOS lendület alapú, rugalmas görgetése sokkal természetesebbnek hat. Azt megszokva iszonyú darabos az Androidon tekerni. Ehhez jön, hogy csak mostanában kezdik az alkalmazások átvenni a Pull to Refresh módszert, ami azonban a fenti okok miatt szintén kevésbé kézreálló élmény. Arról nem is szólva, hogy gyakran bután is van megoldva: a Twitter alkalmazásban például ha jön egy értesítés, és belekattintva megnyílik az app, utána még újra húzva frissíteni kell, hogy lássam is a szóban forgó tweetet ahelyett, hogy intelligensen azonnal automatikusan csinálná.

Mondjuk mind a Twitter mind a Facebook alkalmazás elég gyatrán van megcsinálva Androidra. Utóbbiból olyan kulcsfontosságú funkciók hiányoznak, mint például az események normális kezelése vagy ismeretlenek keresése névről.

Azután belefutottam egy olyan bugba, hogy a launcher néha egyszerűen megszűnik működni, nem lehet swipe-pal másik képernyőre váltani. A kis pöttyök időnként használhatóak navigációra, de gyakran azok sem. Ilyenkor viszont hiába próbálkozom a task managerrel, nem jöttem rá, mit kéne kilőni, hogy újrainduljon. Csak az egész telefon restartja segít.

A másik idegesítő hiba a gyári időjárás widget. Hiába állítom be, hogy frissüljön automatikusan, falra hányt borsó. Kutakodtam a neten, és kiderült, hogy ez egy ismert (és elég régi) probléma, ami láthatóan nem zavarja annyira a fejlesztőket, hogy megoldják. A 2.3.6 sem hozott ez ügyben előrelépést. Jelenleg eléggé értelmét vesztett így használni.

Nem hiba viszont, csak egyszerűen gyárilag hiányzik a képernyőfotó lehetősége. A szolgáltatók némelyike beleteszi a szoftverbe, de a stock Androidon nem tudok képernyőfotót csinálni, ami azért eléggé gáz. Fel nem foghatom, milyen logika állhat a hiánya mögött.

Szintén eléggé szánalmas dolog, hogy a magyar nyelvű gyári billentyűzetbe nem került rendes ő és ű betű. Ez tesóm 2.2-es és Cili 2.1-es Androidot futtató Bladején is így van, úgyhogy leszűrhető, hogy rá se bagóznak a Googlenél. Jó a magyaroknak a hullámos is.

Az iOS virtuális billentyűzete amúgy is verhetetlennek tűnik számomra egyelőre: az intelligencia, amivel megnöveli a valószínűsíthetően következő betű tapintási felületét szuperul működik. Míg a Nexuson rendszeresen (és gyakran többször egymás után) melléütök, az iPhoneon alig fordul elő ilyesmi.

Az ékezetek miatt vásárolt Smart Keyboard Pro szótára sem az igazi, láthatóan csak összedobtak valami alap szókészletet a magyaroknak. iOS-en lehet úgy gépelni, hogy majd az AutoComplete beteszi az ékezeteket, Androiddal ez nem működik.

Sem a gyári fényképező alkalmazás sem a videofelvevő nem túl erős. Szerintem ebben a kategóriában már igazán lehetne Tap to Focus például. De a fehéregyensúly beállítása sem túl meggyőző számomra. A Kesh koncerten tűnt fel igazán, hogy amíg az összes képem egy elmosódott vacak lett, Anett mellettem az iPhone 4-gyel sokkal szebb és élesebb képeket tudott csinálni. A videomon pedig teljesen használhatatlanná torzított recsegést vett fel a telefon a zene helyett. Az iPhone 4 meg ezt tudta.

Az Androidra tölthető zenelejátszók továbbra is gusztustalanok. Az ÜberMusic tetszett meg, ironikus módon pont a WP7 felületével. Sajnos ez is elég bugos még, bár már nem béta elvileg. Annyi előnye van, hogy meg lehet adni mappát is neki, amiből lejátszik. Így lehet a legkönnyebben megoldani, hogy egy playlistnyi számot átvigyek az iTunesból.

Alapvetően teljesen meg voltam elégedve az iPhone – iTunes szinkronizációval. Fölösleges macerának érzem, hogy mappákat kell ide-oda másolgatni a Nexusra kézzel. Az Androidon állítólagosan működő vezeték nélküli szinkronizálás pedig eléggé gyerekcipőben jár. A doubleTwist ablakon kidobott pénznek bizonyult: tízből kilencsszer végtelen strandlabdázásba fulladt az egész. Utánaolvasva kiderült, hogy a nagyobb méretű iTunes adatbázisok kezelésére egyszerűen nincs felkészítve.

Arra sem sikerült még rájönnöm, milyen logika alapján teszi a fülesre az értesítőhangokat. Legtöbbször az értesítő a telefon hangszórójára megy akkor is, ha be van dugva a headset. Így például futás közben, ha a zajos körúton vagyok épp, abból jövök rá csak, hogy értesítés érkezett, hogy pár másodpercre belehalkít a zenébe, mert magát a telefont már nem hallom. Néha viszont meg mernék rá esküdni, hogy a fülesre is ráteszi az értesítőt.

Cserébe egészen megszerettem az elején utált Samsung headset hangját.

Az értesítési rendszer amúgy tényleg nagyon kényelmes, és imádom.

Kommentelni lehet, az alábbiak kivételével:

Miért használsz iTunest?
Mert nagyon szép, ahogy rendszerben tartja a zenéimet, szerintem nagyon logikus, én pedig rendszerető vagyok. OS X-en amúgy kiválóan is fut.

Miért nem teszel a telefonra valami nem gyári rendszert, modot?
Mert eleget szívtam az iPhone jailbreakkel. A telefont én használni akarom, nem buherálni. Úgy gondolom, nem is feltétlen lenne megoldás, mert generálna legalább annyi problémát, mint amennyit megoldana.

Shadow Cities

Your city is a game. You’re a mage.

Foursquare let you share your location, meet friends and comment on places. Chromaroma transformed public transport into a multiplayer game in London. And now a shadow city is unveiled, coexisting with the real one you’re living in, in which you’re a mage battling others like you. Check out Shadow Cities, a location-based multiplayer game for the iPhone:

You’re walking down the bank of the Danube. Suddenly your instincts flare up, signaling danger. Can that suited-up guy who just took off the tram be an enemy mage? You reach for your phone to cast a spell…

Regardless of the realization, the idea is awesome. Unfortunately the app is not available in the Hungarian store yet and the game is limited to the iPhone, no Android client so far. Still, isn’t it fascinating where technology is taking us?

Life’s a game after all.

Nexus S

These days it’s enough to produce an iPhone from your pocket to be labeled with several unpleasant stereotypes, such as a fanboy, living in a reality distortion filed, (unjustly) rich, a zombie, likely gay, etc. I don’t think I managed to convince people otherwise either, so now y’all can yell ‘Ha!’ because my new phone is an Android. This is going to be one giant post detailing my experiences so far.

Nexus S

A bit of a background: up until now my main phone was an iPhone 3G from Softbank. Since Japanese carriers don’t offer unlock, upon returning to Hungary I was left with no other choice but to jailbreak and carrier-unlock myself. If anything, this made the iPhone perform even worse under the latest software versions. 4.1 was marred with constant 8-minute reboots rendering the phone nigh unusable, but even after upgrading to 4.2.1 everything was still painfully slow (albeit stable). Seeing how Android worked on my brother’s ZTE Blade I was tempted to make the switch, but not until the massive price drop of the Nexus S by T-Mobile did I make the move.

Hardware

The first thing to notice after unboxing is how the whole device is slightly curved, including the screen, making it look quite elegant. It’s also really nifty that the front does not have any real buttons: the usual four controls are part of the touchscreen. This I really liked; – coming from an iPhone – the less physical buttons there are the better.

The back is cheap-looking plastic partly enameled with a dotted mesh. However, the lower part has a slight bump due to which it sits very comfortably in hand and has the right balance. It is also possible to tell which side’s up without looking at the phone directly.

Even though it’s bigger than the iPhone, it feels lighter, no doubt thanks to the toy-plastic housing. I suppose time will tell how sturdy the design is after all. It’s still admirable that they managed to improve upon the usual soapbox look, anyway.

My only woe is that they put the wake-up button to the right side. On average I try to push the non-existent button on the top a few thousand times per day. Habits like this die hard.

The screen does not only impress by its curvature: it’s gorgeous. The resolution is a little lower than the iPhone 4’s retina display but still a huge improvement from that of the 3G’s. (Even bro’s Blade has a better looking screen than my old iPhone.)

I had no issues with touch responsiveness. Some complained on forums about the device gathering fingerprints easily but that doesn’t bother me at all and also I consider it inevitable anyway.

Gingerbread

The phone came with Android 2.3.3 but offered the latest 2.3.4 to be installed over the air instantly. Every observation in this post is based on this stock Gingerbread version.

For starters I was amazed by the sheer speed. After the iOS 4.x & iPhone 3G combo it felt like driving your own car instead of mass transit. I’m sure that an iPhone 4 offers the same blazing performance, but for a good deal more money.

I wasn’t a complete stranger to Android of course, and contrary to popular belief I am not a religious zealot of all things Apple either. For instance I liked the sleekness of the black tinted Gingerbread UI instantly, and once the basic logic of Android is understood, it is quite easy to operate.

The fact that not only icons but Widgets can be placed on the home screen is a welcome addition. I managed to set up my spaces quickly. The only irksome task was organizing the icons: unlike the iPhone they did not seem to move around automatically when I tried to change their order.

The reason why the Nexus S appealed to me anyway, was the fact that it’s a Google standard device. Hopefully I won’t have to wait ages for any third party manufacturer to port the latest OS version or put up with some modified “UI enhancement” they hastily put together.

Market

Things are not so ideal once third party apps come into the picture though. If Google has a HIG and/or a CSM these documents must be locked deep in some vault so that developers may not even glance at them accidentally. I was shocked by the sheer ugliness of most of the apps in the Market. I mean, Jesus H. Christ, the 1990s called and they want their UI elements back. Why is it so hard to use the stock controls for example?

The Market is a jumbled mass of horribleness anyway. It badly seeks some kind of prioritization algorithm. Even searching for popular titles doesn’t guarantee an official result on the first page and when I tried to find all the EA Games offers I got a bunch of cheat codes and walkthrough apps instead.

I don’t really see myself just browsing around for interesting apps like I did with the App Store and so far searching for app ideas on the web proved to be more fruitful than doing so in the Market.

Mail

This one didn’t go too smoothly. Started well enough when – to my surprise – the stock everything-but-gmail app found all the required settings automatically and proceeded to download the me.com emails. Unfortunately push was out of the question and apparently if I deleted something it still remained on the server. The game breaking omission however was the fact that apparently the stock email app is unable to move emails between folders. I understand that they want to steer people towards gmail but this is ridiculous. Exchange isn’t supported either which makes all the snide comments of the fanboy community about iOS’s late Exchange support somewhat interesting.

I was recommended K-9 mail which I promptly downloaded. It lasted about five minutes on the Nexus. The settings just went on and on and the contextual menus were absolutely arbitrary. For some reason it only managed to activate push on the Inbox and the Drafts folder as well. (Probably unimportant to most people but the application icon is really ugly, too.) I miss the iPhone’s Mail app a lot: nothing I saw in the Market even came close.

Finally this morning I threw in the towel and set up a migration of emails to my gmail account. Google won.

Music

One thing I cannot live without is music. I started out with the built-in music app, but that didn’t recognize ALAC, which I use for most of my lossless albums. Unfortunately every other music player I checked out in the Market was so unbelievably disgusting I resignedly turned back to the stock player.

Apparently a piece of software called doubleTwist offers the best iTunes integration for Android. The first go was a fiasco: it only copied one track of each album over but subsequent attempts had better results. At the moment I set up the OTA sync as well. The promised functionality is automatically watching iTunes playlist changes and syncing new songs to the phone whenever it’s connected to the home network.

On one hand it’s nice that I can just upload something to the USB storage and it can be played instantly. On the other, however, I miss the convenience of making playlists in iTunes and then just syncing them.

On the bright side I got instant Last.fm scrobbling. This is where Android really shines, I suppose. Unlike the clunky iPhone/iPod sync-when-connected iTunes hack the Last.fm app just hooked itself with the music player and uploaded every song on the fly. It just worked.

Less great was the earphone experience. The in-ears given by Samsung are really uncomfortable and prone to fall out from the slightest movement of the head. It took me about ten steps to shake them both out while running.

Running

Naturally there’s no Nike+ for Android. My choice of substitute was RunKeeper. The first few workouts were quite promising. The GPS tracked very accurately and when we ran together with my brother the in-shoe sensor and RunKeeper were in complete sync. I’m only missing my 1500 kilometer purple level from Nike+.

One thing that’s definitely worse is the audio feedback. Apple excels at such things, their girl coach voice sounds natural and smooth. RunKeeper’s is much less sophisticated and for some reason it doesn’t soften the music while speaking either. You can guess who wins, the audio feedback or Mark Jansen’s growls.

Miscellaneous

The camera is a nice improvement from the iPhone and the flash LED can be used as a weapon to blind people. PicPlz offers the same functionality in place of Instagram. I’m missing Soundtracking though; I just started getting into it. Another drawback is that the Last.fm app is not fooled easily and doesn’t stream radio, unlike the iPhone version.

I was happy to find the official Cut The Rope for Android. (Way better than the overhyped Angry Birds.) It would be nice to know if NFS: Shift has any multiplayer though and Scrabble is sorely missed. We loved Scrabble during train trips, my brother and I.

Conclusion

So far so good. The much celebrated openness of Android more often than not feels like an uncontrolled mess to me. I’m not interested in homebrew ROMs or modding but constructive comments and great app suggestions are very welcome.

iPhone 3G reboot

People who know me or at least follow me on Twitter know that I’ve been plagued by a nasty bug with the hacked iPhone software since I started using iOS 4.1. During normal daily use the phone would flicker feebly then reboot for no reason whatsoever. To make matters worse in these cases the OS loaded several minutes slower than a normal boot would.

A few days ago finally decided I’ve had enough. As the first step I tried to re-jailbreak the phone and reinstall 4.1 from DFU mode. After restoring from the backup – even though the firmware felt much snappier – the problem surfaced again. Next I tried omitting the backup entirely and set up a new phone. No luck, the following day I had a random reboot again.

Then I realized (the blog post must have slipped my attention) that there actually exists a version of Pwnage tool that installs 4.2.1 without modifying the baseband. This is important because the ultrasn0w carrier unlock only works on specific baseband versions which are usually updated when new iOS versions are released.

So I updated to 4.2.1, set up as new, and finally I got a stable phone. Only there was a nagging issue: push notifications stopped working. Even though I’ve had enough life lessons about ‘if it’s not broken, don’t try to fix it’, I set out to get push back.

One offered solution is Subscriber Artificial Module (SAM), a piece of software that spoofs a fake SIM to iTunes and lets you activate as if you had the correct carrier’s SIM. Only it would have been too easy if it worked: I couldn’t find a single option that was accepted by iTunes as a Softbank SIM.

Then it occurred to me, why can’t I just restore from backup with the 4.2.1 software? After all it was – seemingly – the firmware that caused the restarts, it had nothing to do with the backup, and also I did have push before – even on 4.1 – probably as a remainder from the legitimate Softbank activation. So after several cumulative hours of flashing, organizing apps and synchronizing now I have an iPhone 3G that runs 4.2.1 with active push and no random reboots.

I could have done this sooner. Partly I was lazy to do the whole boring process of updating again and again and I was afraid I’d lose the only phone I have and can afford. Turns out I could have been more optimistic and self-assured: if I want something bad enough, keep on trying no matter how much time it needs to be done, and never give up… then it might just happen.

Budapest Cycle Track

Just the day after I wrote about BAM I bumped into this piece of news about a project called Budapest Cycle Track. The creators attempt to collect traffic data via iPhone and Android apps to map popular bicycle routes through the capital in order to find out where new tracks are most needed.

The app itself doesn’t have much functionality other than mapping, calculating the distance and sending over the data. This is where I see the issue, similarly to BAM. Why would anyone bother loading up an app just to supply data. Many would, I guess, but if penetration is the goal, something like this won’t be enough.

At the time of writing this only 114 km was submitted to the website. The visualisation would be created once they reach 10.000. I have my doubts.

Not to mention, given the current leadership, building new bicycle tracks look like to be the lowest priority.

iPhone Tracker

Most biztosan ez lesz a szenzáció egy darabig, nem mellesleg kiváló kattintásnövelő szalagcímekre ad lehetőséget: az iPhone egy fileban eltárolja a tornyok háromszögeléséből számított helymeghatározási adatokat hónapokra visszamenőleg. Sőt, ez a file felkerül a számítógépre is, amivel a telefon szinkronizál, a biztonsági mentés készítése során. A két felfedező szerint az iPhone szoftver négyes verziója óta él a követés. Az én térképem így néz ki:

Nagyon jól látszik rajta, hogy a nyáron voltam Németországban, aztán januárban sielni. Az adatok forgalmazással gyűlnek, és annak mennyiségével arányosak, így lehet nálam például Strasbourg akkora pötty, pedig csak egy napot töltöttem ott.

Gergő azt kérdezi, vajon mire fel gyűjt adatokat az Apple. Szerintem ezt egyszerűen csak arra használják, hogy gyorsabban működjenek a helymeghatározásra épülő alkalmazások. A GPS-nél valószínűleg gyorsabb.

A biztonsági rés nagyságát mindenki megítélheti maga, de érdemes hozzátenni, hogy ilyen információ az összes cellában/szolgáltatónál megvan amúgy. A gépre szinkronizálás lehet para, viszont minden iDevice egyszerre csak egy géppel szinkronizálható, így nem tudom, kinek az a hobbija, hogy ezt váltogatja. A lényeg, hogy azért nem bárki számára hozzáférhető ez az adatbázis, annak ellenére, hogy biztosan sokan fogják ezt terjeszteni.

Ha szeretnél saját térképet, és OS X-ed van, akkor az iPhoneTracker programmal generálhatsz.

MotionX

Ilyen az, amikor elkerekezek a munkahelyemről a Taekwondo edzésre:

MotionX-work-TKD

A térkép a MotionX GPS iPhone alkalmazással készült. Nagyon tetszik, hogy mennyire pontos: szépen rögzítette, amikor reflexből véletlen majdnem felmentem a Petőfi hídra, és látszik ahol felüljárón kell keresztezni az utat. A BME-nél lezárt rakpartot köszönjük a 4-es metrónak.

Ahhoz képest, hogy a GPS-t használja, egészen elfogadhatóan ketyeg az app iPhone 3G-n is, viszont ez a kicsit több mint félórás út megette az akku 40%-át. Mondjuk ezen nem lepődök meg, a Nike+ GPS, ami ugyanezt a MotionX technológiát használja, pont ilyen mértékben zabálja a telepeket.

Egy ilyen út 11,6 km, 36 percig tartott, ami 18.7 km/h átlagsebességnek felel meg, viszont volt olyan, hogy 30.7 km/h-val is sikerült tekerni.

Last.fm App 3.0

A Last.fm kiadta az iPhone alkalmazásának harmadik verzióját. Az új app fókusza immár nem a streamelt rádió, hanem bekerültek a weboldalról már ismert közösségi funkciók.

Elsőként az új töltőképernyő tűnik fel, ami valóban nagyon elegáns lett a finom rajzzal. A foursquarenek van hasonló egy ideje.

Az új rendszernek megfelelően a rádió helyett a profilt összegző képernyőn kezd az alkalmazás. Ezen az alapinformációk mellett a heti összesítés és a legutóbb hallgatott dalok listája kapott helyet.

 

 

Sajnos a nem négyzetes profilképet igen gusztustalanul eltorzítja minden felhasználónál. Ez látszik az amúgy igen jó “éppen mit hallgatnak a barátaim” funkciónál is. Az előadók képeinél sikerült kiküszöbölni ezt a problémát, így nem értem, hogyan kerülhetett bele az alkalmazásba így…

Az ajánlások egy egész új fület kaptak. Bónuszként nem csak a szokásos ajánlott előadók rádió érhető el innen, hanem a már hallgatott zenészek újonnan kiadott dalaibólt is készít egy gyűjtést neked a Last.fm.

Az én listámban igencsak arat Elvis, biztosan tudják, hogy hamarosan teret nevezünk el róla.

A középső fül az eseményeké. Először is azokat a koncerteket sorolja fel a cucc, amikre legalább egy talán elmegyeket nyomtál. Utána rögtön ajánl is párat a hallgatott zenéid alapján, hátha lemaradtál az információról.

Izgalmas opció a barátaink stalkolása: szépen összegyűjti egy listába, hogy a bejelölt emberek melyik koncertre jelentkeztek be. Rögtön lehet is csatlakozni hozzájuk.

A másik hasonló szűrési lehetőség a környék eseményei. Természetesen a GPS információ alapján dönti el, hol vagy, és szépen listázza a néhány kilométeres körzetben lévő eseményeket. Hasznos lehet mondjuk egy idegen országban, ha nem tudod, hová menj, és csak egy telefon van nálad.

Kicsit megváltozott a rádió is. Egyrészt ez lett az utolsó fül, éreztetve a paradigmaváltást. A felületet is elsimították, egységes gombokat rajzoltak és nagyobban jelenik meg az albumborító is. Az előadóról és a számról részletes információt adó aloldal viszont elég olvashatatlan lett a fekete alapon sötétszürke betűkkel.

Sajnos a gombok még mindig kissé komótosan reagálnak, de szerintem ez a 4.x szoftverrel felszerelt kőkori iPhone 3G hibája ismét. Szponzorok meg még nem támadtak meg sajnos.

Az új verzió, ahogyan az eddigiek is, csak az angol, amerikai és német iTunes Storeban kapható. Ez annak a fényében elég nevetséges, hogy egy ideje csak az előfizetők streamelhetnek rádiót mind a websiteról mind a kliensprogramból.

Ha valaki előfizető, meg lehet kerülni a korlátozást, hiszen lehet minden további nélkül US accountot regisztrálni, és az alkalmazás amúgy ingyenes, kártya tehát nem kell hozzá. A Last.fm App első megjelenésekor én is írtam (angol) bejegyzést arról, hogyan lehet bejutni az amerikai boltba, de az Apple maga is dokumentálta a procedúrát.

Az új verziót bejelentő blogbejegyzés kommentjei között a fejlesztők azt ígérik, hogy a világ többi része is megkapja majd a rádiómentes változatot hamarosan. Ettől persze a nem amerikai/brit/német előfizetőknek nem lesz jobb…