sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Hangouts

A Google I/O 2013 egyik nagy bejelentése az egyesített üzenetküldő szolgáltatás, a Hangouts. Eddig ugye lehetett Google Talk asztali alkalmazást használni, ami sosem lépett ki a béta verzióból, illetve chatelni a GMail vagy a Google+ webes felületén. Androidon sokkal cifrább volt a helyzet: az SMS alkalmazás mellett élt a Google Talk, de a Google+ appból is lehetett chatelni. iOSen pedig nem igazán találtam jól használható GTalk klienst.

Google Hangouts

Az iOS alkalmazást próbáltam ki. Designban követi a jelenlegi Google trendeket, szép, letisztult formákkal operál, és az animációk is csinosak. Nagyon zavaró dolgot nem tudnék mondani, kivéve talán hogy nehéz megkülönböztetni, ki írt mit, hiszen a buborékok mindkét félnél egyszínűek.

Szerencsére mindazt tudja, amit a Facebook Messengerről szóló bejegyzésben összeszedtem: cross-platform, offline üzenetek kezelése, előzmények szinkronizálása, értesítők szinronizálása. Azért néhány hibába belefutottam az iOS alkalmazással, például amikor Push értesítőből érkeztem az appba, akkor nem töltötte be az azóta érkezett üzeneteket, csak állt bambán. Ezeket a Google biztosan kijavítja persze, és azt sem hiszem, hogy az iOS volt a fókuszuk, az élményből mindenesetre levon.

Illetve ami nálam game breaking, és azt eredményezte, hogy a screenshot elkészítése után töröltem is a telefonról egyelőre: elképesztő ütemben zabálja az akkut. Az akkucsere óta soha nem értem még úgy haza egy munkanap után, hogy 25% alatt van a telefon, kivéve ma. Ezen még van mit csiszolni.

A Facebook megoldásának az előnye amúgy szerintem abban mutatkozik meg, hogy ott elég ha valakit felveszek ismerősnek, ami ugye akkor és ott nem kifejezetten chatelési szándékkal is történhet, utána rögtön elérhetem a Messengerből. A Hangouts kapcsolatfelvételi metódusa nem egészen tiszta számomra, például elég ha én valakit felveszek a köreimbe, már írhatok is neki, vagy vissza kell hogy igazoljon? Kell tudnom az email címét? Az iOS app mindenesetre induláskor hozzáférést kér a kontakt listához, gondolom az email címeket szedi ki onnan.

Így nem értek egyet Gergővel, hogy ez egy “jól megcsinált Facebook Messages cucc”. Szerintem ez egy tisztességes munka, ami megoldja végre az Androidon fellelhető káoszt az üzenetküldés területén, és mi iOS felhasználók meg kaptunk végre egy működőképes GTalk klienst. Illetve kapunk majd, ha megoldják a teljesítményproblémákat. És egyelőre az SMS-t sem fogja integrálni Androidon, nem úgy, mint az iOS Messages appja, bár ezt már beígérték.

Amiről meg olyan sok szó nem esett, de szerintem fontos, hogy a Hangouts már nem XMPP protokollt használ, mint az elődje. Ezzel rendesen alávágtak az olyan külső integrált megoldásoknak, mint az Adium. A magyarázat persze az, hogy a sebesség és a felhasználók igényeinek az előtérbe helyezése volt a döntés mögött.

Most viszont tényleg az van, hogy az ismerősök egy része a Facebook megoldását, mások meg a Google-ét preferálják, az iOS-t használók meg egymás között iMessageznek. Nálunk talán a BlackBerry kissebb gond. Csak kell tartani egymás mellett több klienst.

So long, Sparrow

Today Sparrow announced that it was acquired by Google. An excerpt from the notification email they sent:

We will continue to make available our existing products, and we will provide support and critical updates to our users. However, as we’ll be busy with new projects at Google, we do not plan to release new features for the Sparrow apps.

I came to like Sparrow, as an email client designed specifically for Gmail. Since Ustream uses Google Apps, I happily utilized Sparrow for my work mail while I kept my private iCloud account in OS X Mail. This separation seemed to work well, even on the iPhone, where the lack of push notifications for Sparrow ended up to be a feature for me: I didn’t get a ton of notifications during the day when I was sitting in front of the computer anyway.

Reading this piece of news however prompted me to remove Sparrow and transfer my work account to Mail as well. I don’t plan to invest in dead software. Anyway, on the upside, one email client eats up less resources and I have to learn only one set of keyboard shortcuts. Keeping it simple, stupid.

Sharewood.hu

A kaizen keretében ugye a Google Readerből egy tollvonással refaktorálták a megosztás funkciót a Plusba, ami sokaknál elrúgta a pöttyöst1. Erre válaszul született a sharewood.hu, azaz a magyar linkblog közösség, ami a régmúlt Readeres megosztásos időket kívánja újraéleszteni egy közös linkblog formájában.

A résztvevők listája alapján geek-barát lesz a tartalom, amit időnként megszakít egy-egy lajhártól magát elbőgő Kristen Bell. A technikai háttérről KTamás írt részletesebben, a névadást pedig csillagos ötösre értékelem.

Szóval olvassatok ti is alternatív szerkesztett tartalmat. A képen a sherwoodi erdő.

Sherwood Forest

1) Ezt a kifejezést ma hallottam először, azt jelenti, felidegesít. Irtóra tetszik.

Over The Air

Bár most épp nem használom, azért érdekelt volna, milyen az Ice Cream Sandwich a Nexus S-en, úgyhogy be-bekapcsoltam a telefont, vártam hogy az OTA frissítés megjelenjen. És vártam…

Rákérdeztem, hogy mi a helyzet, a magenta pedig ezt válaszolta:

Kedves @sesam A készülék életciklusa már megszűnt nálunk, ezért javasoljuk, a frissítésekről a gyártótól érdeklődj. Köszönjük!

Szóval ha jól értemezem a dolgokat, a Google (vagy egy gyártó) hiába adja ki az OTA frissítést egy-egy telefonra, a szolgáltatónak is rá kell bólintania, és csak akkor jut el a telefonig.

Ez vicces amúgy, ha egy másik szolgáltató SIM-je kerül a telefonba, amelyik még támogatja a Nexus S-t, akkor érkezett volna OTA frissítés? És ha a felhasználó szerencsétlenségére úgy jár, hogy a szolgáltatója magára hagyja, akkor ráfázott? Igazából nem értem, a szolgáltatónak mi köze ehhez úgy igazán.

Mindenesetre nem hagyott nyugodni a dolog, és persze van alternatív megoldás: lehet kézzel is felpakolni a frissítést, amit a Google kiadott. Kicsit az iPhone jailbreak időket idézi, ahogy gombokat kell ütemre nyomogatni, meg konzolban navigálni, kiváló UX.

Viszont nekem kiválóan ment a dolog, méghozzá úgy, mintha igazi Over The Air frissítés lett volna, nem törölte le az alkalmazásokat például, ugyanazt a rendszert kaptam vissza, csak 4.0.3 OS verzióval.

Elsőként az About phone > System updates menübe vezetett az utam persze, és örömmel jelentem, megjelent végre egy Check now gomb. Iszonyú frusztráló volt eddig, hogy semmi információ nem volt itt, azon kívül, hogy nincs frissítés. Kérdés persze, hogy működni fog-e majd, ha a Google kiad valamit.

Reader

A Reader Google+ integrálásának kapcsán kezdtem el gondolkodni. Hiányozni fog-e?

Általában naponta ránézek a feedekre. Szépen egy helyen összegyűjtve, semmi sallang. Ezt kicsit elcsúfítja, hogy az RSS nem generál reklámbevételt, így aztán elszaporodtak a csak leadet tartalmazó csonka feedek: kattints csak ki az oldalra ha el akarod olvasni az egészet.

Egymás megosztásainak olvasgatása jó ötlet volt, változatosabbá tette a tartalmat. Cserébe minden megjön legalább három csatornán úgyis. Vannak notóriusan novellányi (kisregénnyi) bejegyzéseket megosztók, mások a mennyiségben hisznek, aztán lehet mérlegelni, hogy az egy-két érdekes megéri-e tucatnyi másik olvasatlanul átpörgetését.

OCD-e vagy sem, engem zavar az olvasatlanszámláló is. Az inbox zerot pedig nehéz elérni. Időm csak kevesebb lesz, így gyűlnek a feedek, amiket három számjegy fölött olvasatlanul nullázok, pedig amúgy érdekelne.

Valószínűleg jót tenne egy online cult of less.

Chat

Ma reggeli gyorsteszt: iPhone 3G és Beejive vs Nexus S és natív Gtalk app. A referencia a gépen futó Adium. Az értesítés módja mindkét telefonon push. Ehhez képest míg az iOS gyakorlatilag az Adiummal teljesen egyszerre jelezte a beérkező üzenetet, az Android csak akkor csipogott, hogy valaki rám írt, amikor már vagy öt perce beszélgettem az illetővel az iPhoneról. Pedig ez a Google saját Gtalk alkalmazása, és ennek ellenére már egy ideje feltűnt, hogy jelentős késéssel érkeznek az értesítések…

Android három hónap után

Három hónapja használom a Nexus S-t fő telefonként: már egy ideje gyűjtögetem a tapasztalataimat a készülékkel és az Androiddal kapcsolatban.

Elöljáróban annyit szögezek le, hogy a meglátásaim a gyári Android operációs rendszerről szólnak. A telefon a 2.3.5-ös verzióval jött, nemrég pedig OTA frissítésben megkapta a 2.3.6 hibajavítást. Az egyik dolog, amit utáltam az iPhone 3G-mben, az az, hogy a Softbank semmi szín alatt nem volt hajlandó feloldani a szolgáltatóhoz kötést, így csak Jailbreak és Ultrasn0w unlock segítségével tudom itthon használni. Nincs kedvem feltöréssel, hackeléssel foglalkozni, Androidon sem.

A hardverrel kapcsolatban a legzavaróbb az oldalra helyezett bekapcsoló és feloldó gomb. Egyrészt simán megszoktam az iPhone tetején lévőt, másrészt a mindennapi használat során is feltűnt, hogy sokat nyomom meg véletlenül, például az ellentétes oldalra pakolt hangerőszabályzó használatakor. Úgy tudom, minden Samsung telefonon ide teszik ezt a gombot. Szerintem kényelmetlen, de lehet ezzel is csak egy szabadalomsértési pert akarnak elkerülni.

Innentől szoftver. Azt már a vásárláskor is írtam, hogy milyen gyors a cucc: az alkalmazások szinte azonnal betöltődnek, és még nem iskerült annyit egyszerre elindítani, hogy számottevően belassuljon. Ezt azonban az iOS is simán hozza, ha nem 3G-n próbálja futtatni az ember.

Általános dolog a görgetés merevsége. Az iOS lendület alapú, rugalmas görgetése sokkal természetesebbnek hat. Azt megszokva iszonyú darabos az Androidon tekerni. Ehhez jön, hogy csak mostanában kezdik az alkalmazások átvenni a Pull to Refresh módszert, ami azonban a fenti okok miatt szintén kevésbé kézreálló élmény. Arról nem is szólva, hogy gyakran bután is van megoldva: a Twitter alkalmazásban például ha jön egy értesítés, és belekattintva megnyílik az app, utána még újra húzva frissíteni kell, hogy lássam is a szóban forgó tweetet ahelyett, hogy intelligensen azonnal automatikusan csinálná.

Mondjuk mind a Twitter mind a Facebook alkalmazás elég gyatrán van megcsinálva Androidra. Utóbbiból olyan kulcsfontosságú funkciók hiányoznak, mint például az események normális kezelése vagy ismeretlenek keresése névről.

Azután belefutottam egy olyan bugba, hogy a launcher néha egyszerűen megszűnik működni, nem lehet swipe-pal másik képernyőre váltani. A kis pöttyök időnként használhatóak navigációra, de gyakran azok sem. Ilyenkor viszont hiába próbálkozom a task managerrel, nem jöttem rá, mit kéne kilőni, hogy újrainduljon. Csak az egész telefon restartja segít.

A másik idegesítő hiba a gyári időjárás widget. Hiába állítom be, hogy frissüljön automatikusan, falra hányt borsó. Kutakodtam a neten, és kiderült, hogy ez egy ismert (és elég régi) probléma, ami láthatóan nem zavarja annyira a fejlesztőket, hogy megoldják. A 2.3.6 sem hozott ez ügyben előrelépést. Jelenleg eléggé értelmét vesztett így használni.

Nem hiba viszont, csak egyszerűen gyárilag hiányzik a képernyőfotó lehetősége. A szolgáltatók némelyike beleteszi a szoftverbe, de a stock Androidon nem tudok képernyőfotót csinálni, ami azért eléggé gáz. Fel nem foghatom, milyen logika állhat a hiánya mögött.

Szintén eléggé szánalmas dolog, hogy a magyar nyelvű gyári billentyűzetbe nem került rendes ő és ű betű. Ez tesóm 2.2-es és Cili 2.1-es Androidot futtató Bladején is így van, úgyhogy leszűrhető, hogy rá se bagóznak a Googlenél. Jó a magyaroknak a hullámos is.

Az iOS virtuális billentyűzete amúgy is verhetetlennek tűnik számomra egyelőre: az intelligencia, amivel megnöveli a valószínűsíthetően következő betű tapintási felületét szuperul működik. Míg a Nexuson rendszeresen (és gyakran többször egymás után) melléütök, az iPhoneon alig fordul elő ilyesmi.

Az ékezetek miatt vásárolt Smart Keyboard Pro szótára sem az igazi, láthatóan csak összedobtak valami alap szókészletet a magyaroknak. iOS-en lehet úgy gépelni, hogy majd az AutoComplete beteszi az ékezeteket, Androiddal ez nem működik.

Sem a gyári fényképező alkalmazás sem a videofelvevő nem túl erős. Szerintem ebben a kategóriában már igazán lehetne Tap to Focus például. De a fehéregyensúly beállítása sem túl meggyőző számomra. A Kesh koncerten tűnt fel igazán, hogy amíg az összes képem egy elmosódott vacak lett, Anett mellettem az iPhone 4-gyel sokkal szebb és élesebb képeket tudott csinálni. A videomon pedig teljesen használhatatlanná torzított recsegést vett fel a telefon a zene helyett. Az iPhone 4 meg ezt tudta.

Az Androidra tölthető zenelejátszók továbbra is gusztustalanok. Az ÜberMusic tetszett meg, ironikus módon pont a WP7 felületével. Sajnos ez is elég bugos még, bár már nem béta elvileg. Annyi előnye van, hogy meg lehet adni mappát is neki, amiből lejátszik. Így lehet a legkönnyebben megoldani, hogy egy playlistnyi számot átvigyek az iTunesból.

Alapvetően teljesen meg voltam elégedve az iPhone – iTunes szinkronizációval. Fölösleges macerának érzem, hogy mappákat kell ide-oda másolgatni a Nexusra kézzel. Az Androidon állítólagosan működő vezeték nélküli szinkronizálás pedig eléggé gyerekcipőben jár. A doubleTwist ablakon kidobott pénznek bizonyult: tízből kilencsszer végtelen strandlabdázásba fulladt az egész. Utánaolvasva kiderült, hogy a nagyobb méretű iTunes adatbázisok kezelésére egyszerűen nincs felkészítve.

Arra sem sikerült még rájönnöm, milyen logika alapján teszi a fülesre az értesítőhangokat. Legtöbbször az értesítő a telefon hangszórójára megy akkor is, ha be van dugva a headset. Így például futás közben, ha a zajos körúton vagyok épp, abból jövök rá csak, hogy értesítés érkezett, hogy pár másodpercre belehalkít a zenébe, mert magát a telefont már nem hallom. Néha viszont meg mernék rá esküdni, hogy a fülesre is ráteszi az értesítőt.

Cserébe egészen megszerettem az elején utált Samsung headset hangját.

Az értesítési rendszer amúgy tényleg nagyon kényelmes, és imádom.

Kommentelni lehet, az alábbiak kivételével:

Miért használsz iTunest?
Mert nagyon szép, ahogy rendszerben tartja a zenéimet, szerintem nagyon logikus, én pedig rendszerető vagyok. OS X-en amúgy kiválóan is fut.

Miért nem teszel a telefonra valami nem gyári rendszert, modot?
Mert eleget szívtam az iPhone jailbreakkel. A telefont én használni akarom, nem buherálni. Úgy gondolom, nem is feltétlen lenne megoldás, mert generálna legalább annyi problémát, mint amennyit megoldana.

You can make money without doing evil

So I was going to check out a video on YouTube which turned out to be geobanned: Unfortunately this content is not available in your region because the owner has not granted the respective music publishing rights. Bla bla.

All right, I thought, this has happened before. Let’s try the phone which is on a non-proxied network. Only I was reluctant to go through the hassle of navigating to the video by hand and tried to look for an easier solution, such as sending a link directly to the Android browser.

It didn’t take long to find the Chrome to Phone extension-app pair which was just what I was looking for. Or so I thought. Because when I tried to install the app on the Nexus S I was greeted by the following error message: This item cannot be installed in your device’s country.

Really, Google? Where’s the much praised Android freedom now?

Nexus S

These days it’s enough to produce an iPhone from your pocket to be labeled with several unpleasant stereotypes, such as a fanboy, living in a reality distortion filed, (unjustly) rich, a zombie, likely gay, etc. I don’t think I managed to convince people otherwise either, so now y’all can yell ‘Ha!’ because my new phone is an Android. This is going to be one giant post detailing my experiences so far.

Nexus S

A bit of a background: up until now my main phone was an iPhone 3G from Softbank. Since Japanese carriers don’t offer unlock, upon returning to Hungary I was left with no other choice but to jailbreak and carrier-unlock myself. If anything, this made the iPhone perform even worse under the latest software versions. 4.1 was marred with constant 8-minute reboots rendering the phone nigh unusable, but even after upgrading to 4.2.1 everything was still painfully slow (albeit stable). Seeing how Android worked on my brother’s ZTE Blade I was tempted to make the switch, but not until the massive price drop of the Nexus S by T-Mobile did I make the move.

Hardware

The first thing to notice after unboxing is how the whole device is slightly curved, including the screen, making it look quite elegant. It’s also really nifty that the front does not have any real buttons: the usual four controls are part of the touchscreen. This I really liked; – coming from an iPhone – the less physical buttons there are the better.

The back is cheap-looking plastic partly enameled with a dotted mesh. However, the lower part has a slight bump due to which it sits very comfortably in hand and has the right balance. It is also possible to tell which side’s up without looking at the phone directly.

Even though it’s bigger than the iPhone, it feels lighter, no doubt thanks to the toy-plastic housing. I suppose time will tell how sturdy the design is after all. It’s still admirable that they managed to improve upon the usual soapbox look, anyway.

My only woe is that they put the wake-up button to the right side. On average I try to push the non-existent button on the top a few thousand times per day. Habits like this die hard.

The screen does not only impress by its curvature: it’s gorgeous. The resolution is a little lower than the iPhone 4’s retina display but still a huge improvement from that of the 3G’s. (Even bro’s Blade has a better looking screen than my old iPhone.)

I had no issues with touch responsiveness. Some complained on forums about the device gathering fingerprints easily but that doesn’t bother me at all and also I consider it inevitable anyway.

Gingerbread

The phone came with Android 2.3.3 but offered the latest 2.3.4 to be installed over the air instantly. Every observation in this post is based on this stock Gingerbread version.

For starters I was amazed by the sheer speed. After the iOS 4.x & iPhone 3G combo it felt like driving your own car instead of mass transit. I’m sure that an iPhone 4 offers the same blazing performance, but for a good deal more money.

I wasn’t a complete stranger to Android of course, and contrary to popular belief I am not a religious zealot of all things Apple either. For instance I liked the sleekness of the black tinted Gingerbread UI instantly, and once the basic logic of Android is understood, it is quite easy to operate.

The fact that not only icons but Widgets can be placed on the home screen is a welcome addition. I managed to set up my spaces quickly. The only irksome task was organizing the icons: unlike the iPhone they did not seem to move around automatically when I tried to change their order.

The reason why the Nexus S appealed to me anyway, was the fact that it’s a Google standard device. Hopefully I won’t have to wait ages for any third party manufacturer to port the latest OS version or put up with some modified “UI enhancement” they hastily put together.

Market

Things are not so ideal once third party apps come into the picture though. If Google has a HIG and/or a CSM these documents must be locked deep in some vault so that developers may not even glance at them accidentally. I was shocked by the sheer ugliness of most of the apps in the Market. I mean, Jesus H. Christ, the 1990s called and they want their UI elements back. Why is it so hard to use the stock controls for example?

The Market is a jumbled mass of horribleness anyway. It badly seeks some kind of prioritization algorithm. Even searching for popular titles doesn’t guarantee an official result on the first page and when I tried to find all the EA Games offers I got a bunch of cheat codes and walkthrough apps instead.

I don’t really see myself just browsing around for interesting apps like I did with the App Store and so far searching for app ideas on the web proved to be more fruitful than doing so in the Market.

Mail

This one didn’t go too smoothly. Started well enough when – to my surprise – the stock everything-but-gmail app found all the required settings automatically and proceeded to download the me.com emails. Unfortunately push was out of the question and apparently if I deleted something it still remained on the server. The game breaking omission however was the fact that apparently the stock email app is unable to move emails between folders. I understand that they want to steer people towards gmail but this is ridiculous. Exchange isn’t supported either which makes all the snide comments of the fanboy community about iOS’s late Exchange support somewhat interesting.

I was recommended K-9 mail which I promptly downloaded. It lasted about five minutes on the Nexus. The settings just went on and on and the contextual menus were absolutely arbitrary. For some reason it only managed to activate push on the Inbox and the Drafts folder as well. (Probably unimportant to most people but the application icon is really ugly, too.) I miss the iPhone’s Mail app a lot: nothing I saw in the Market even came close.

Finally this morning I threw in the towel and set up a migration of emails to my gmail account. Google won.

Music

One thing I cannot live without is music. I started out with the built-in music app, but that didn’t recognize ALAC, which I use for most of my lossless albums. Unfortunately every other music player I checked out in the Market was so unbelievably disgusting I resignedly turned back to the stock player.

Apparently a piece of software called doubleTwist offers the best iTunes integration for Android. The first go was a fiasco: it only copied one track of each album over but subsequent attempts had better results. At the moment I set up the OTA sync as well. The promised functionality is automatically watching iTunes playlist changes and syncing new songs to the phone whenever it’s connected to the home network.

On one hand it’s nice that I can just upload something to the USB storage and it can be played instantly. On the other, however, I miss the convenience of making playlists in iTunes and then just syncing them.

On the bright side I got instant Last.fm scrobbling. This is where Android really shines, I suppose. Unlike the clunky iPhone/iPod sync-when-connected iTunes hack the Last.fm app just hooked itself with the music player and uploaded every song on the fly. It just worked.

Less great was the earphone experience. The in-ears given by Samsung are really uncomfortable and prone to fall out from the slightest movement of the head. It took me about ten steps to shake them both out while running.

Running

Naturally there’s no Nike+ for Android. My choice of substitute was RunKeeper. The first few workouts were quite promising. The GPS tracked very accurately and when we ran together with my brother the in-shoe sensor and RunKeeper were in complete sync. I’m only missing my 1500 kilometer purple level from Nike+.

One thing that’s definitely worse is the audio feedback. Apple excels at such things, their girl coach voice sounds natural and smooth. RunKeeper’s is much less sophisticated and for some reason it doesn’t soften the music while speaking either. You can guess who wins, the audio feedback or Mark Jansen’s growls.

Miscellaneous

The camera is a nice improvement from the iPhone and the flash LED can be used as a weapon to blind people. PicPlz offers the same functionality in place of Instagram. I’m missing Soundtracking though; I just started getting into it. Another drawback is that the Last.fm app is not fooled easily and doesn’t stream radio, unlike the iPhone version.

I was happy to find the official Cut The Rope for Android. (Way better than the overhyped Angry Birds.) It would be nice to know if NFS: Shift has any multiplayer though and Scrabble is sorely missed. We loved Scrabble during train trips, my brother and I.

Conclusion

So far so good. The much celebrated openness of Android more often than not feels like an uncontrolled mess to me. I’m not interested in homebrew ROMs or modding but constructive comments and great app suggestions are very welcome.

Plus One

Google unrolled the +1 button for websites to embed. It’s pretty easy to implement using the webmaster page.

Think of it as a like button for websites: if you find something cool you can recommend it to your friends who may receive these via their search results, personalizing their searches. More information in the explanation video.

Even though it’s located on the right sidebar it works on a per address basis: subpages – such as standalone posts – can be plus-oned independently. Additionally, it seems to have none of the horrid performance issues of the Facebook like button.

+1 if you like :]