sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Mégis megbotlik?

Hallgatói körökben nagy a felzúdulás a tervezett új oktatási törvény azon részével kapcsolatban, amely korlátozná a vizsgázási és tárgyújrafelvételi lehetőségeket két-két alkalomra.

Nos, léteznek ennél szigorúbb rendszerek is: Japánban egy, azaz 1 alkalommal lehet valamiből vizsgázni. Ha elkéstél, elfelejtetted, aznap negyven fokos lázad volt, vagy csak nem tudtál készülni, akkor bizony rossz neked. Nincs utóvizsga. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vizsgaidőpontot a professzor jelöli meg, és nincs lehetőség több opció közül választani. Előfordul így, hogy egy-egy napon több (adott esetben nagyon nehéz) vizsgája is van a diáknak. A vizsga után reklamációnak kevés esetben adnak helyet. (Értsd: soha.)*

Ezzel szemben arról, hogy hányszor próbálkozik valaki egy tárggyal, nincs szabályozás, valamint nem nagyon jellemző a tárgyak egymásra épülése sem. Például a Magánjog A vizsga nem megléte nem akadályozza a Magánjog B felvételét. (Más kérdés, hogy aki nem vizsgázott le az A-ból, annak nagyon meg kell majd küzdenie, ha át akar menni a B-n.)*

Nem szeretném letenni a voksom egyik rendszer mellett sem, viszont azt sem gondolom jónak, hogy – intézménytől függően – tucatszor is lehet akár egy tárgyból vizsgázni, ha valaki minden alkalmat kihasznál. Könnyen elvesztheti a komolyságát így az egész felsőoktatás.

* Ezek konkrét példák a Kobe Egyetemről. Annak utána kellene járni, hogy mekkora szabadsága van az egyes intézményeknek a saját szabályozásukban. Személyes beszélgetéseim alapján a fentiekhez hasonlóan működik az összes (állami) japán egyetem.

Pensieve

This weekend it’s Summer Sonic in Osaka. I wanted to go, but it is way too expensive. So instead I’m sitting at home.

The exams are over, I was told I should be happy about that, but it’s really not much of a relief. We don’t get the results until late September, thanks to the great Japanese system. Before you ask, no, there is no way they’d make an exception for me. No exceptions.

I can’t plan ahead without knowing for sure that I hadn’t in fact managed to scrape a degree. It will be cruel after two years of university at home followed by a year of Japanese studies and five and a half in Kobe to go home empty handed. Realistically though that is what’s going to happen.

I find it quite ironic how I was thought to be smart and set for success. Even I believed that. Going to competitions in primary school hardly seem anything to be proud of now but at the time they looked impressive. I also know grades don’t matter but still I passed the final exams in high school with straight ‘A’s. Who would have thought back then that among all those high school graduates I’ll be the one that ends up without no degree. It’d make quite a funny story I tell at a pub if it wasn’t about me.

Anyway, like I said, I’m vegetating since the end of the exams, not doing much. Playing Warcraft lost its appeal as well, everyone I liked playing with stopped already. Besides I shouldn’t have been playing anything in the first place. Decent people work and study.

It’s all very ambivalent: I want to just be done with this Japan experience, degree or not, and at the same time going home in shame isn’t how I imagined it either. Writing a blog post is one thing, looking people in the eye and reluctantly tell how I stumbled and fell is quite different. Especially people who have jobs, careers, girlfriends.

As the Operative put it: There’s nothing left to see.

Kitto Katsu

Szégyentelen tartalomrablás Komavárytól – ez percekre letaglózott reggel:

A Kit Kat japán sikerért két dolognak köszönheti: az egyik az egyre extrémebb ízvariáció, időszakos és helyi specialitásokkal (mint ez itt fönt), a másik pedig a neve.

Különösen a középiskolai, egyetemi felvételik időszakában ugrik meg a Nestlé slágercsokijának az eladása. Hogy miért, azt szerintem először még a cégnél sem tudták, azután gyorsan kapcsoltak, és manapság már direkt készülnek. Például ilyen bögrékkel:

Kit Kat bögre

Ami elsőre furcsa lehet, az az, hogy ez bizony egy ötszögű bögre. De miért?

Nézzük a márkanevet! Japánul ez úgy hangzik, hogy Kitto-katto (キットカット). Ez pedig majdnem ugyanaz, mintha azt mondanánk: Kitto kacu! Vagyis きっと勝つ, azaz tuti nyerek, tuti meglesz. És miért ötszög? Hát mert aminek öt sarka van, az gokaku (五角), ha egy kicsit megnyújtjuk, akkor lesz belőle gókaku (合格). Vagyis sikeres vizsga.

Ez így már erős talizmán, nem véletlen, hogy vezeti a vizsgakabala-ranglistát az ötszögű ceruza (szintén gokaku) és a piros szalaggal átkötött ötjenes (go en (五円), ugyanígy hangzik a goen (御縁), a nagy szerencse is.) előtt.

Eszement japán szójáték-logika. Plusz ráébredtem, hogy valójában micsoda talizmánom volt nekem: az első napomon Japánban találtam egy ötyenest a kampuszon, még anno Tokyoban. Később ezt a kulcs-strap telefontartó madzagjára kötve tartottam mindig magamnál, mint szerencsepénzt. Persze fogalmam sem volt az ötyenes különleges voltáról.

Aztán nemrégen végleg megadta magát a telefontartó cérnája: teljesen elkopott és elszakadt. Lehet, hogy az elveszett szerencsepénztől lett ilyen kimenetele a vizsgáimnak? (Nem.)

Dreams

The things I have been dreaming about lately are quite unsettling. I blame the exams, and everything else that has been happening. Of course I haven’t been this stressed out before, when tests and exams meant a lot less, when I started off from a strong base and I had confidence. Nowadays the stakes are a lot higher and everything matters considerably more and I find myself doing worse and worse.

I don’t sleep too well either. I wake up at completely off times, then I get sleepy in the middle of the day. Also the little I know about dreams is that you’re not supposed to remember them: only if you wake up in the middle of your sleep can you remember what they were about.

A few nights ago I was parking expensive cars and we were contemplating with my family – who weren’t my real family but more like the Cullens from Twilight – how to fit the cars best in the very small place available. At least this one had a Japanese connotation: parking here usually means squeezing cars into the smallest gaps imaginable.

But then just recently I walked into a white building in my dream where the noted blogger Angelday sat at a table with the prominent Hungarian TV show host Friderikusz. I started talking to them when I realised they were doing a webcast reporting a tennis match. Then the dream shifted and they were in my home in my father’s study. I thought then that it can’t be any worse than dreaming about people from the freaking internet…

Finally today I was a seal. And I gave birth to a baby seal. Then we were discussing with my seal friends that this is a very bad season to have your first baby seal, because the weather’s been so cold and we were lucky if we survived. I woke up realising I kicked my blanket off and my shoulder hurt. (I had my left arm squeezed under me one night and it’s been hurting ever since.)

Now, can it get any weirder?

Fuzai

I really really don’t have time between exams, studies and work (and the occasional raid) to post. I’ll tweet though and I’ve recently been playing a bit with blip.fm.

Back to life

My last exam was today. I’ve been doing all sorts of things I’ve been deprived lately, like sleeping, running (although I did run a few times to clear my head while studying), WoW and updating the Journal as you can see. Expect more frequent and less superficial posts (than the 1337 one). A slight change: I might just decide to write in English for a while. We’ll see how it goes, but since I’ll be in Hungary for a while and no longer in Japan, the Journal loses its function to keep my friends and family up-to-date with the latest events, it will merely serve as an outlet for my thoughts, an electric pensieve.

If you like that kind of humour you might want to check this new blog about running with Nike+ by Index people and Angelday. I was bored with their first video, but I suppose it’d get a little better when/if they actually start doing some workouts.

Kis Japán Állathatározó

Élek amúgy, csak viszgaidőszak van, és ez némileg visszaveti a kreatív kedvem. A vizsgák mellett még ordas melegről tudok beszámolni. Hallottam, hogy otthon épp hűvösebb az éghajlat, mindenféle százéves hidegrekordok dőlnek meg. Na itt nekünk katlanforróságot biztosítanak az égiek: Heat takes its toll on 216 people in Japan – ez azon a héten volt, amikor még tesóm is itt nyaralt, és mászkáltunk ide-oda. Na azóta sincs sokkal hidegebb…

Annyira mocskos meleg van, hogy a kabócák sem bírják, mint azt a mellékelt ábra mutatja:

Elhullott kabóca

Azért ritka ronda egy állat a 蝉…

Vizsgára menet pedig ezzel a macskával találkoztam, ami a közeli templom kőlámpásába húzódott az elviselhetetlen éghajlat elől:

Macska alszik a kőlámpásban

Úgy fest, egyedül a gyíkok tűrik jól a dolgot:

Gyík

A képek iPhone segítségével készültek. Tényleg elég fapados a fényképezője. Egészen konkrétan egy beállítás, nem sok, annyit sem lehet buherálni rajta. Viszont ehhez képest teljesen tűrhető képet ad. És nagyon poén, hogy az EXIF adatokban megjelenik szépen a GPS által belőtt pozíció is. 

hakuna matata (hopefully)

Tesó találta a srácot youtubeon, mert a 3rd gen nanora ugye videókat is lehet tölteni… (Jól nézünk ki, lenyom technikában. :mrgreen: )

Én meg megyek újabb 教原 tesztet írni.

Highway to Hell

Amennyiben valakit érdekel, és még nem látott korábbi ilyen postot, a következőképpen fest egy japán vizsgaidőszak:

Nem igazán vizsgák ezek, körülbelül inkább mint egy otthoni zh, hiszen mind írásbeli és van köztük teljesen gagyi is, amire az átlagos japán öt percet tanul. Tudni érdemes még, hogy az utolsó tanítási nap január 25-e, péntek. Ehhez képest a következő héten indulnak a számonkérések:

január 29. kedd: Japán nyelvtan (1)
január 30. szerda: Nyelvészet és kultúra (2)
január 31. csütörtök: Ázsia története (kínai népvándorlás) (2) // A struktúra matematikája (2)
február 5. kedd: Közigazgatás (4) // Operations Strategy (2)
február 7. csütörtök: Polgárjog (4)
február 13. szerda: Kansai gazdasága (2)
február 14. csütörtök: Felsőfokú számvitel (2)

Zárójelben a kreditszám. Plusz van egy szeminárium amiből nincs teszt, és egy kyogen (alapóra) amiből csak beadandó van, ezekkel együtt összesen 25 kredit. A vizsgák időpontját központilag határozzák meg és nincs UV. Egy lehetőség van.

Érdemes még megfigyelni, hogy a fentiek közül szaktárgynak minősülő egyedül a polgárjog, ami persze japán jog, tehát számomra teljességgel hasznotalan. Úgyhogy ezeket is csak azért “tanulom”, mert a diplomához kellenek…

papírszótár, az persze…

Megvan! Jelentkezem egy sitcomba, hogy mintázzanak rólam egy karaktert, és meggazdagszom. Ezt nektek WGA.

Ma például elmentem suliba. Az óra a kokubunon van, ahol az épületeket a hegyre felfelé növekvő betűkkel jelölték. Az én órám a B épületben lett volna. Namost a poén ott kezdődött, hogy az építkezés miatt a fél kampusz ugye le van zárva, és mint egy rossz rémálomban minden egyes új saroknál csak az az egy útszakasz volt nyitva hagyva, amelyik egyre csak távolabbra vezetett a célponttól. Végül is csak az egész kampuszt kellett megkerülnöm, hogy a K épületnél végre visszafordulhassak a B felé.

Mondjuk feltűnt, hogy kicsit kihalt a környék, de gondoltam óra van, meg amúgy is kinek hiányoznak a bukatsus birkacsordák. Azért leellenőriztem a telefon naptárjában, és tényleg… felnőttek napja, pirosbetűs ünnep. Awesome. Sebaj, elmarad az óra és sétáltam egy kicsit. Win-win. Mondjuk megsétáltattam a laptopot és két másfél literes teát is, amit még lent vettem. Azért előre, hogy legyen mit inni óra előtt/közben is. És azért ilyen nagyot mert a nagyobb kiszerelés gazdaságosabb, mint az közismert. Szóval logisztikai csőd. Na mindegy.

Gondoltam elmegyek tehát malackához a hiredtőhöz megnézni a kiírásokat. Elmaradó órákról nem volt információ, de kitették a vizsgaidőpontokat oda is. És amin megakadt a szemem az a kínai népvándorlásos óránk (don’t ask) zhja.

Az ilyen zhk alkamával fel szokták tüntetni, mit lehet bevinni. A legegyszerűbb eset, hogy az ég adta világon semmit. Ez azért gáz, mert ez az jelenti, hogy elektronikus szótárat se, ami nélkül én olyan vagyok mint… Darth Vader a sisakja nélkül. Ezt van aki meg is szokta indokolni: a szemetebbje (Kikkawa) például azzal, hogy “nem fair a japán diákokkal szemben”. Ja, ők csak anyanyelvként, húsz éve tanulják a japánt, de én nem szótárazhatok, mert – te jó ég – hát van benne japán egynyelvű szótár meg történelmi tények, és – ÚR ISTEN – biztos abból lesem majd ki az egészet. Az, kurva fair. A konfliktuskerülőbbje meg közli, hogy egyetemi policy.

Na ezen már sírtam, mindegy.

Na de amikor kiírja nekem a kis rohadék, hogy elektronikus szótárat nem, de papíralapút használhatok. Ez a külföldi hallgató szembeköpése. Nesze semmi, fogd meg jól. Elmagyarázom: a japán nyelvben ugye a szótárazás ott kezdődik, hogy az ember fia nem tudja elolvasni a kanjit. Na ekkor vonásszám/gyök alapján alsó hangon öt percig keresheti egy kanjiszótárban az olvasatot. Figyelem, ez csak olvasat. Szerencsés esetben a pár felsorolt példa között ott lesz az összetétel is amit keres, de ha nem… Akkor (miután szükség esetén ugyanígy megkereste az összetétel másik kanjijának az olvasatát is) lehet egy másik, összetételekre specializált szótárban előnyálazni a jelentést. Hiszen sokszor a két összetevő kanjinak köze nincs – vagy csak nagyon elvontan – az egész összetétel jelentéséhez.

Mire vége a zh idejének a kérdést talán ki lehet szótárazni. Ha nem túl hosszú.

Ezért találták ki az elektronikus szótárakat, ami a japán nyelv esetében nem luxus, hanem az egyetlen a gyakorlatban is használható eszköz. Még azzal is baromi macerás mondjuk olvasni. A külföldi tanulók “szerencséjére” azonban a japán miniatürizálás és 100 in 1 filozófia eredményeképp belenyomnak az ilyen gépekbe másik háromszáz teljesen használhatatlan kiadványt is, amire alapozva aztán a kedves egyetemi tanárok nem engedik használni őket.

Jó nyilván megint én vagyok a hülye, meg kellett volna tanulni a négy év alatt rendesen japánul, és akkor nem lennének ilyen gondjaim.

De ezért szeretem ezt az országot, mert olyan sok mindent tudok tenni amikor szarrá szivatnak az ujjlenyomattól kezdve a szótárhasználaton át a tényig, hogy tavaly forintban ötszámjegyű összeggel lett kevesebb az ösztöndíjam. Merthogy kurvára azt csinálnak amit akarnak, a külföldi diák meg nyelje le a békát. (Eredetileg nem ezt akartam írni, de az nem tűr nyomdafestéket…)