sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Minus Two

A határnál megint letörölhetnek kettőt a Hungary, population 9.9M tábláról: a hóhelyzet ellenére tesó elbuszozott Esslingenbe, hogy “nagy fehér” legyen, a hónap végén Norbi haverom pedig Southamptonban folytatja a kódolást. Zolinak hozzá képest meglepően hosszú életű blogja is van, remélem kint sem feledkezik majd el róla. Erről közben eszembe jutott, hogy meg kell néznem a postaládát, nem küldtek-e neki papírokat…

No speak English

Június hetedikén megválasztjuk azokat a küldötteket, akik az Európai Parlamentben Magyarországot képviselik majd. Az utóbbi persze attól függ, sikerül-e majd kommunikálni a képviselőtársaikkal. Evidensnek hangzik? Az alábbi videó tanúsága szerint korántsem az.

ARVE Error: id and provider shortcodes attributes are mandatory for old shortcodes. It is recommended to switch to new shortcodes that need only url


Gondolom már körbejárta az internetet, de nem baj. Nem tudtam szó nélkül hagyni. Talán a legjobb szó a reakció kifejezésére a cringe (experience an inward shiver of embarrassment or disgust). Kár, hogy az EP képviselőink ez utóbbi mondatot nem biztos, hogy értik.

Általános iskolától kezdve nyesztetik a gyerekeket idegen nyelvekkel. Az egyetemi diplomához ma nem egy, hanem minimum két nyelv legalább középfokú ismeretét várják el a legtöbb helyen. Az angolról már az a közvélekedés, hogy alapnyelv, minimum követelmény. Az érvényesüléshez e mellé még legalább egy világnyelvet érdemes beszélnie például egy munkakeresőnek. Szerintem a Nyugati téri McDonald’s is simán megkívánja az alkalmazottaitól, hogy fel tudjanak venni angolul is egy rendelést.

Ehhez képest a Fidesz listáján az előkelő negyedik Dr. Áder János segítség nélkül egy interjút nem tudna adni a brüsszeli újságíróknak. Az Origó 2007-es keltezésű cikkéből ráadásul kiderül, hogy semmilyen más nyelven sem képes Áder kommunikálni: a németül beszél kijelentést erősen “jóindulatú beállításnak” vallotta.

Természetesen az Unió hivatalosan minden tagország nemzeti nyelvét elfogadja, és lehet is felszólalásokat nemzeti nyelven tenni. A bizottsági ülések, munkaebédek, informális találkozók meg ugyan kinek kellenek. Nem a sima beszéd, hanem a jól gondozott bajusz nyit ki ajtókat Brüsszelben/Strasbourgban.

A videó lehet, hogy kormánypárti ködődésűek kampányfogása persze, de szerintem ez huszadrangú kérdés. Abban is biztos vagyok, hogy az összes indított listán akadnak hasonló jómadarak, párttól függetlenül. Emlékszik még valaki az IPRED2 szavazás idejére, amikor kiderült, hogy egyes magyar MEP-eknek még e-mail címe sincs?

Nem tud igazán meghatni, hogy Áder doktor majd’ ötvenéves fejjel vágott neki a nyelvtanulásnak. Ez a munkája. EP képviselő akar lenni, akkor ganbarjon. Mint hallható látványosan elbukta ezt az akadályt.

Amin érdemes egy pillanatra elgondolkodni, hogy ezek az emberek ülnek majd az Európai Parlamentben Magyarország nevében. Szánalom, tényleg.

Orwelli törvénytervezet a szellemi tulajdon védelmében

A Vancouver Sun weboldalán jelent meg ez az aggasztó tudósítás egy új nemzetközi egyezménytervezetről, amely a szellemi tulajdon védelmében drákói törvényeket foganatosítana.

A hír alapja egy négyoldalas dokumentum, amelyet a wikileaks.org weboldalon tettek közzé.

Az egyezmény illegálissá teheti az mp3 lejátszók és laptopok tartalmát, és roppantmód megnehezítené az ezekkel való utazást. Valamint jelentősen megkurtítaná az internet-előfizetők személyiségi jogait azzal, hogy a szolgáltatókat kötelezné előfizetői adatok kiadására bírósági rendelet nélkül is.

A terv jelenleg az Anti-Counterfeiting Trade Agreement néven ismert. (Hamisításellenes Kereskedelmi Egyezmény)

Az egyezményt a szabadkereskedelmi egyezményekhez hasonlóan szerkesztenék meg, ami azzal a külön előnnyel is jár, hogy sok országban – így például Kanadában – a nemzetközi egyezményeket nem kötik parlamenti elfogadáshoz.

A tervezet a határőrséget egyfajta szellemi tulajdon rendőrséggé léptetné elő. A határőröknek joguk lenne megvizsgálni minden zenelejátszót és laptopot jogsértő tartalmakért kutatva. Ők döntenék el, hogy mi a jogsértő tartalom, és mi nem az. Hogy hogyan az számomra érthetetlen, hiszen hogyan bizonyíthatná bárki is, hogy az iPodján lévő zene neki otthon megvan CDn is. Pont ez lenne a lényege az mp3 lejátszóknak, hogy ne kelljen kilószám cipelni az adathordozókat. Ugyanez áll a szoftverekre is: gondolom kevesen utaznak úgy, hogy minden vásárolt szoftverük számlája is be van pakolva a laptop mellé.

Jogsértő tartalom tulajdonlása esetén nem csak pénzbüntetéssel lehetne sújtani az utazót, hanem a határőröknek jogában állna elkobozni és megsemmisíteni az eszközöket is, mellyel a jogsértést elkövették.

Hivatalos személyeknek a fentihez hasonló esetben joguk lenne ex parte – ügyvéd jelenléte nélkül – kutakodni az illető készülékein.

Ami az internet szolgáltatókat illeti, nekik ki kellene adniuk azoknak az előfizetőknek az adatait is, akiket csak gyanúsítanak jogsértő tartalmak tulajdonlásával vagy megosztásával, mindezt csupán a szellemi tulajdont birtokló cég kérésére.

Az egyezményt Az Egyesült Államok, Japán, az Európai Unió és Svájc kezdeményezte, de a meghívott országok között van Kanada, Ausztrália, Új Zéland, Korea és Mexikó.

A tervezetből egyezményt a közelgő tokiói G8 találkozón szeretnének faragni júliusban. Ha sikerül megegyezniük, akkor tulajdonképpen zárt ajtók mögött, a közvélemény és nem állami szervezetek teljes mellőzésével tennék ezt.

Aggasztó mindemellett, hogy a javaslat egy külön szervezetet alakítana, amely az eddigi szellemi tulajdont védő egyezményeken, például a WTO-n vagy a WIPO-n kívül, függetlenül működne. Jogorvoslatért például a résztvevő országok küldötteiből álló bizottsághoz lehetne fordulni.

David Fewer szerint, aki az Ottawai Egyetem professzora: “Ha Hollywood szellemi tulajdont védő törvényeket kérhetne karácsonyra, azok körülbelül így néznének ki.” Márpedig azt hiszem ha a jogvédelemről van szó, akkor Hollywoodot nem lehet azzal vádolni, hogy elaprózná a dolgokat…

2 Eurós érme

És akkor még egy szavazás. A monetáris unió fennállásának tizedik évfordulója alkalmával lehet szavazni a jubileumi kéteurós érme designjára ezen a weboldalon. Nekem (is) a pálcikaemberkés tetszett a legjobban. Ja, és nyerni is lehet.

(via angelday)

closing tabs

Előző postból kimaradt, hogy szerintem már az új háttérkép is telitalálat. Végre nem fű.

Sok helyen írták, hogy a sajátságos francia törvények miatt lesz hálózatfüggetlen iPhone Franciaországban. Ami érdekes, hogy lesz-e emiatt olyan, aki direkt franciahonból vesz majd telefont, valamint hogy az ilyen csak egy országra korlátozott dolgok mennyire felelnek meg az EU versenyjogának.

A Facebookon meg random rátaláltam egy elgondolkodtató írásra, amit épp tíz éve publikáltak: Advice, like youth, probably just wasted on the young.

Case T-201/04 update

Kis update a Microsoft-ügyben. Először is az EU Law blogban is megjelent egy bejegyzés az ítéletről. Valamint elérhető az ítélet teljes szövege az EurLexen, mindössze 270 oldal terjedelemben…

Valamint adalék a munkacsoport-szerveres dologhoz, hogy persze lehet egyik oldalról úgy tekinteni az ítéletre, hogy egy cég pénz és energia befektetésével létrehozott szellemi termékét tették “kapcsolódó termékek” készítése ürügyén kötelezően szabaddá. Viszont a másik oldalról úgy érvel az Európai Bizottság és az Elsőfokú Bíróság, hogy a Microsoft az asztali számítógépek operációs rendszerein megszerzett kvázi monopóliumát próbálja átvezetni a szerver operációs rendszerek piacára. (leveraging behaviour) Ugye ügyesen csináltak egy rakás protokollt, amelyek specifikációit aztán nem vagy alig tették közzé. Ilyen módon igen nehéz nem Microsoft operációs rendszert futtató szerverekkel kiszolgálni Windowst futtató kliensgépeket. Ahogy az ítélet írja:

37 For the purposes of the contested decision, ‘interoperability information’ is the ‘complete and accurate specifications for all the protocols [implemented] in Windows work group server operating systems and … used by Windows work group servers to deliver file and print services and group and user administrative services, including the Windows domain controller services, Active Directory services and “group Policy” services to Windows work group networks’ (Article 1(1) of the contested decision).

40 In the contested decision, the Commission emphasises that the refusal in question does not relate to Microsoft’s ‘source code’, but only to specifications of the protocols concerned, that is to say, to a detailed description of what the software in question must achieve, in contrast to the implementations, consisting in the implementation of the code on the computer (recitals 24 and 569 to the contested decision). It states, in particular, that it ‘does not contemplate ordering Microsoft to allow copying of Windows by third parties’ (recital 572 to the contested decision).

Microsoft v Commission

Az Elsőfokú Bíróság ma reggel hirdette ki döntését a Microsoft kontra Bizottság ügyben. Gondolom sokan emlékeznek az Európai Bizottság 2004-es döntésére, ahol közel félmilliárd Eurós büntetést róttak ki a Microsoftra az EU versenytörvényeinek megsértéséért. Erre kért bírósági felülvizsgálatot a Microsoft.

Az ügy két részre tagolódik. A sokak által ismert és inkább nevetségesnek mint komolynak tartott része a döntésnek a beépített Windows Media Player (WMP) körüli huzavona. A Bizottság szerint azzal, hogy a Windows-zal együtt a WMP-t is megkapja a vásárló (bundled software) a Microsoft gyakorlatilag ellehetetlenítette a konkurenseket a médialejátszó piacon. Ennek erdeményeként kellett egy speciális Windows-verziót bevezetni az EU piacra, amelyben nincs benne a WMP. A WMP persze ingyen letölthető ennek ellenére, valamint mindenki úgyis azt használ, amit akar. Más kérdés, hogy valóban ki fizetne egy lejátszóért, amikor kap “ingyen” Micrisoftéktól.

A lényegesebbik – és sokkal kevesebbet emlegetett – része a döntésnek azonban az interoperabilitás (együttműködés) kérdése. Ez a WGS (WorkGroup Server) piacra vonatkozik elsősorban. A lényege, hogy a versenytársak elégtelennek találták a Microsoft által nekik juttatott információkat, melyekre szükség van ahhoz, hogy az ő szoftvereik is együtt tudjanak működni a Microsoft termékeivel.

Az alapvető dilemma az, hogy a Microsoft szoftverei mind zárt forrású, jogvédett, egyes esetekben szabadalmaztatott szoftverek. Az interoperabilitáshoz szükséges információ viszont egyenlő a forráskód egyes részeivel, pont amit fenti szerzői jogok és szabadalmak védenek. Ezen információ hiánya esetén azonban a versenytársak képtelenek olyan szoftvereket írni, amelyek adott esetben együtt tudnak működni a Microsoft piacvezető termékeivel, de facto kizárva ezzel a verseny lehetőségét.

Ahhoz, hogy megértsük a bizottsági döntés mögötti logikát kissé vissza kell mennünk az időben, egészen pontosan 1980-as évek végéig, a Magill-ügyig.

Akkoriban három televízióadó működött Írországban, és ezek mind kiadták a saját műsorújságjukat. Magill lehetőséget látott a dologban, és kiadott egy saját műsorújságot, mely mindhárom adó programjait tartalmazta. A tévéadók azonban arra hivatkoztak, hogy a műsorra vonatkozó információkat szerzői jogok illetik meg, így Magill jogsértést követett el. Magill erre panaszt tett az Európai Bizottságnál, miszerint a televíziók visszaéltek monopolhelyzetükkel. Érvéként az Európai Unióról szóló szerződés 82. cikkelyét hozta fel:

A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

Az akkori döntés sokkoló, és mint az később bebizonyosodott precedensértékű volt: a Bizottság kötelezte a TV-adókat, hogy megosszák a programjaikkal kapcsolatos információkat Magillal.

12 In that decision the Commission found that there had been a breach of Article 86 of the EEC Treaty and ordered the three organizations to put an end to that breach, in particular “by supplying … third parties on request and on a non-discriminatory basis with their individual advance weekly programme listings and by permitting reproduction of those listings by such parties”. It was also provided that, if the three organizations chose to grant reproduction licences, any royalties requested should be reasonable.

A TV-adók előbb sikertelenül kezdeményezett felülvizsgálatot az Elsőfokú Bíróságon (CFI), majd fellebbezett az Európai Bíróságon (ECJ). Az Európai Bíróság 1995-ös ítéletében egyetértett, hogy a jogvédett információk licenszelésének megtagadása nem jelenti a 82. cikkely megsértését. Azonban a bíróság bevezette az ún. kivételes eseteket (exceptional circumstances), melyek a következők:

1) A programinformáció megtagadása gyakorlatilag a verseny teljes ellehetetlenítésével egyenlő a műsorújságok piacán (downstream market).

53 Thus the appellants – who were, by force of circumstance, the only sources of the basic information on programme scheduling which is the indispensable raw material for compiling a weekly television guide – gave viewers wishing to obtain information on the choice of programmes for the week ahead no choice but to buy the weekly guides for each station and draw from each of them the information they needed to make comparisons.

2) Valamint hogy a TV-adók ténykedése meghiúsította egy lehetséges új termék megjelenését a piacon, melyre ráadásul fogyasztói igény is mutatkozott.

54 The appellants’ refusal to provide basic information by relying on national copyright provisions thus prevented the appearance of a new product, a comprehensive weekly guide to television programmes, which the appellants did not offer and for which there was a potential consumer demand. Such refusal constitutes an abuse under heading (b) of the second paragraph of Article 86 of the Treaty.

3) A bíróság nem látta objektív okát az információ megtagadásának.

55 Second, there was no justification for such refusal either in the activity of television broadcasting or in that of publishing television magazines (RTE judgment, paragraph 73, and ITP judgment, paragraph 58).

Egészen sokáig ez a Magill-ítélet volt az alapja a legtöbb szellemi tulajdon (IP) kontra verseny témájú ügynek. Két dolgot azonban érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban. Egyik, hogy sok kritikus szerint a kivételes esetek definíciói túlságosan is kötődnek a Magill-ügy tényeihez, így roppant nehéz őket alkalmazni más esetekben. Valamint hogy a kérdéses szellemi tulajdon Magill esetében úgynevezett weak IP, azaz gyenge szellemi tulajdonnak minősül.

(Érdeklődőknek a következő ügyek ajánlhatóak: Magill-előzmény a Volvo v Veng, folyomány az IMS Health ügy.)

Tehát a Microsoft-ügy három kérdéses pontja a következő:

1) A szóban forgó IP nem mondható banálisnak vagy “gyengének”, ellentétben a műsorújságokéval. A Microsoft próbálkozott is – hiábavalóan – hivatkozni a szabadalmaira és szellemi tulajdonjogaira. Kérdés tehát, hogy az IP megléte befolyásolja-e az interoperabilitásról szóló vitát.

2) A Microsoft-ügyben a Bizottság igencsak szabadon bánt a kivételes kondíciókkal. Teljesen kimaradt például az új termék megjelenésének igénye. (A versenytársak nem új termékeket, hanem a Microsoftéval megegyező feladatot végző szoftvereket kívántak elsősorban fejleszteni.)

3) Eléggé megkérdőjelenzhető pontosan mit értett a Bizottság interoperabilitási információk alatt. A döntésben a Bizottság arra hivatkozott, hogy az ő verziójuk konzisztens a szoftverekről szóló 91/250-es EC direktívával. Kritikusok szerint azonban meglehetősen kitágították a kört.

A Microsoft felülvizsgálati keresetében az alábbiakra hivatkozott:

1) Tagadta, hogy az interoperabilitáshoz szükséges információk elengedhetetlenek lennének a versenytársak számára konkurens szoftverek fejlesztéséhez. A valóság szerintük az, hogy már most is akárki versenybe szállhat velük ezeken a piacokon, ahogyan azt aktívan teszik is konkurenseik.

2) A bíróság szerinte hibásan mérte fel a szembenálló érdekeket: a Microsoft érdekét az innovációra (melyhez szüksége van betartatható szellemi tulajdonjogokra) és az egész ágazat innovációjára vonatkozó hatást. Szerintük az előbbinek kellene előnyt élveznie.

Ez nagyjából konzisztens Szamosi Katalinnak, a Magyar Versenyjogi Egyesület elnökének az ítéletet megelőző írásával. Hogy én is lehessek rosszmájú, csak nem a Microsoft Magyarország keze van a dologban? :)

Az Európai Bíróság döntése a szellemi tulajdont védők eddig jól körülbástyázott és jól működő rendjének fellazítását eredményezheti. Egy precedens értékű ítélet ugyanis feljogosíthatja bármilyen ipari ágazat szereplőit, hogy a versenytársak szellemi alkotásával kapcsolatos információkat megszerezzék pusztán azon az alapon, hogy kapcsolódó termékeket kívánnak gyártani. A fejlesztési információk olyan, a találmányhoz kötődő, vagyoni értéket képviselő tudásanyagok, amelyek átengedésére csak egyedi esetben és ellenérték fejében kerülhet sor.

A reggeli döntése az Elsőfokú Bíróságnak pedig, hogy elutasítja a Microsoft fellebbezését, és egy apró változtatás kivételével fenntartja a Bizottság döntését. (Microsoft loses anti-trust appeal)

Újrajátszás az Európai Bíróságon gondolom.