Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Youth of today

Our presentation on the Holocaust went interesting… Of course most of our audience either slept, did homework or stared absently. When we finished and the professor asked if anyone had questions: no-one did. Again, no surprise here. She was adamant though and started to call people to ask something anyway and then a girl asked if there are any Jews living today.

I couldn’t help saying まだ残ってます。(There are still some left.)

So yeah, it’s good we worked on the presentation, it clearly had educational value.

Then we watched a part of Shoah. It’s an unusual documentary in the sense that it doesn’t use any archive material. All of it was shot at present day and it only contains experiences recounted by Holocaust survivors, guards, etc.

I was expecting a movie even I could enjoy, but it turned out to be in French. Additionally most of the interviewees spoke in their mother tongue, overdubbed in French, with Japanese subs applied. However much it bothers me for example that they silence the original English when dubbing the F1 interviews in Hungarian the lack of silencing here was very annoying. Try listening to someone speaking in German with French lagging behind half a minute…

For that matter, I actually have proper classes, where we’re supposedly learning professional material, not just goofing around and playing film aesthete. But those classes are lectures: a hundred students flock together, the professor gives a 90 minute speech, then we’re dismissed. No interactivity, no midterm papers, no nothing.

I find it absurd that we have to work for nonsense classes and where it could actually prove useful to do something outside of class we just have to mindlessly attend.

Doesn't remind me

Education at its best. Hiding behind the door I took a snap of the whiteboard after an English lesson at Kobe-U. Summerize!


I suppose what might comfort the Japanese is the thought that it’s really hard to get unemployed here:


Would you sit in a street holding a sign for a living?


Na rekeszizmokat készíteni.

Szóval ott tartottam, hogy közigazgatás. Aztán lemésztam a hegyről, csináltam sült krumplit itthon, majd mehettem vissza japánórára.

Kiderült, hogy már annyira nem tud mit kezdeni velünk a tanár, hogy kitalálta, mindenki tartson a saját országának nyelvéről előadást. Na ez a mélypont, amikor már arra is képtelen, hogy felkészüljön, és csináljunk valami legalább távolról hasznosat. Nameg nem kicsit röhejes, ahogy az ilyen-olyan japánunkkal tartunk egymásnak előadást teljesen érdektelen dolgokról, miközben amúgy simán angolul beszélnénk egymás közt. Hiába, ilyen minőségi oktatás folyik nálunk, biza.

Na de a lényeg, hogy amikor lejöttem a hegyről tűnt fel a kissé túl könnyű táskám… szóval immáron negyedjére kapaszkodhattam fel szeretett Rokkosanunkra a padban felejtett könyvért. Avagy az órán olvasás veszélyei, ill. e sorok írója csak azt nem hagyja el ami rá van Ferrobondozva.