sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Budapest Cycle Track

Just the day after I wrote about BAM I bumped into this piece of news about a project called Budapest Cycle Track. The creators attempt to collect traffic data via iPhone and Android apps to map popular bicycle routes through the capital in order to find out where new tracks are most needed.

The app itself doesn’t have much functionality other than mapping, calculating the distance and sending over the data. This is where I see the issue, similarly to BAM. Why would anyone bother loading up an app just to supply data. Many would, I guess, but if penetration is the goal, something like this won’t be enough.

At the time of writing this only 114 km was submitted to the website. The visualisation would be created once they reach 10.000. I have my doubts.

Not to mention, given the current leadership, building new bicycle tracks look like to be the lowest priority.

BAM

BAM is “bringázz a munkába” which translates to “go to work by bicycle”. It is a joint project of the Hungarian Cyclists’ Club and the Ministry of National Development. Every spring and autumn – this time between 4 April and 8 May – people who ride a bike to work at least eight times are eligible to win prizes.

People can log their journeys on the website, join up with their colleagues to form company teams and compete with each other. Cyclists can indicate if there was rain on a particular day or if they got a flat tire.

Admirable the initiative may be the website itself is barely passable. The menu system and site structure is convoluted and unintuitive, the whole thing looks a decade old. The social aspect is severely lacking, for example I can’t check on my own teammates or find out how much they ride every day. There isn’t any option to invite people either, or at least I haven’t found one. Social media integration is limited to a Facebook app but its functionality stops at offering bragging rights for distance traveled. It’s ugly as hell and I couldn’t make it work either.

A shame really, because there are so many great possibilities here, as the Chromaroma project proved. If anything, riding the bicycle to work makes a perfect candidate for gamification. The whole project has been running since 2007, it’s high time to make it more enticing. Prizes are great but there could be an achievement system with award badges. Foursquare integration also comes to mind where routes are calculated from start and endpoint check-ins. People with smartphones could opt to use GPS apps to track their journeys. Monetization would be possible via targeted cycling accessory offers, etc.

Anyway, so far this month I traveled 128 km by bike which burnt 2580 calories (so little, compared to running). If I’d had a car I wouldn’t have needed to buy 10 Euro worth of gas and would have prevented 24 kg of CO2 from getting into the air.

Of Bikes and Men

Biciklivel közlekedni jó.

Gimnázium végén is már biciklivel jártam suliba amikor nem volt nagyon tél, és Japánban is volt annyira szuper összteleszkópos mountain bikeom, amilyenre talán soha többet nem jut. Mindenesetre egyértelmű volt, hogy Pestre is kell.

Végül Schwinn-Csepel Landriderem lett, ezüst-kék. (A képen lévővel ellentétben 21 sebességes.) Igen, tudom, hogy van Bikemag apró, és konzultáltam olyan emberekkel, akik értenek is a témához. A döntő érv az volt, hogy egyrészt nem szeretnék sok extra járulékos költséget (használt bicikli forgalomképessé tétele), és később kellemetlen meglepetéseket, hogy valami idő előtt elromlott rajta. Ezen van gyárilag sárhányó, lámpa, csak lakatot és sisakot kellett beszerezni. Majd ha gazdag és képzett leszek, jöhetnek a profibb darabok.

A kormányváltó valóban nem túl jó darab: iszonyat pontatlan, és az első nem három fix állású, hanem fokozatos, így vagy megtanulom érzésből, hogy mennyit kell rajta tekerni, vagy lenézek. A hátsón pedig állítani kéne, mert teljesen össze-vissza két fogaskerék közé vált, és ugrál menet közben.

A műanyag pedált még nem törtem le, viszont – főleg vizesen – csúszik, mint az istennyila. Fogok én még emiatt esni, úgy érzem.

A harmadik fájó pontom a kormány rögzítése, aminek a szöge a villához képest állítható. Csak épp a meghúzhatatlan (mondjuk célszerszámom sincs) csavar miatt használat közben fokozatosan konyul lefelé, egészen a kormányozhatatlanságig.

A váz viszont nagyon masszív. Tetszik, hogy van csomagtartó, bár még nem kellett. A dinamós lámpa meglepően jól működik, és a 28-as kerekekkel lehet tépni. Defektem még nem volt, de félek tőle, mert házilag nem tudnám javítani.

Viszont a dugóba rekedt autók között a Körúton nyomulni, na az menő. Ajtótól ajtóig gyorsabban odaérek a munkahelyemre, mint villamossal, és nem kell hajléktalanokkal együtt utazni. A cégnél van bekamerázott és porta által rálátott biciklitároló, illetve a Corvinus minden épületénél is találtam lezárókat. Edzésen meg egyszerűen beviszem az iskolaépületbe.

A nonpluszultra a biciklivel futni menni projekt, aminél egyelőre csak az a gáz, hogy a sisakot nem tudom hová tenni, és persze elfelejtettem elhozni otthonról a kis sodronylakatot, amivel a géphez köthetném. Ugye csak azt nem lopják el, ami nincs bebetonozva, illetve ha van daru, akkor azt is.

A hideg nem zavart, a hónap elején a reggeli mínuszokban is tekertem. Esőben eddig nem sokat kellett, és a katonai esőkabát továbbra is tökéletes, viszont a lábamra kell majd valami, mert ha nem csak szemerkél, hanem folyik is, akkor nagyon hamar át fogok ázni.

A Petőfi hídról egy este le akart dudálni egy kisbusz, ami egyrészt azért volt vicces, mert olyan üres volt már akkor a pálya, hogy simán kikerülhetett volna, illetve nem tudok olyan szabályról, hogy hídon nekem az egységnyi gyalogos szélességű oszlopokkal nehezített járdán kellene közlekednem.

Mondjuk autóvezető kollégáim is már megjegyezték, hogy a kerékpáros utálatos egy dolog, milyen sok biciklis nem ismeri a KRESZ-t, és hasonlók. Feel the love.

Szerencsére majdnem egészen a Fliatorigátig van bicikliút, amit viszont nagyon tönkretesz a metró- és hídépítés. A BME előtt gyakorlatilag nem lehet elmenni jelenleg, a Margit hídnál pedig nem értem hova van átvezetve elvileg az út. Amíg a kilencvenmilliós lyukat át nem adják, marad a szűkített úttest.

Az sem túl szerencsés, hogy a Duna-parton a kerékpárút sokáig a járdával közös. El tudom képzelni, mennyien bóklásznak arra, ha jó az idő. És természetesen a gyalogos nem nézi a felfestést.

Az Árpád hídnál elsőre eltévedtem. Horror a kirakott vaskerítés, ami leszállásra kényszerít, és az is, hogy rávezetnek a macskakövekre. Edzés után hazafelé a felüljáróra feltekerés sem volt már annyira kényelmes.

Ha nem rohadna le a telefon a GPS alkalmazásoktól, érdekes lenne a Nike+ mintájára kipróbálni egy erre kitalált követőt. MotionX appom van, de még nem használtam.

Ezek az első két hét tapasztalatai. Már alig várom, hogy tavaszabb legyen, amikor kevésbé kell beöltözni, és többen járnak biciklivel. Bérletem nincs, úgyhogy én már így közlekedem mindenhová.

Sport

A Christopher McDougall TED előadása mellett a futáshoz, biciklis közlekedéshez, taekwondohoz és sieléshez csak az alábbi orvosi szakvéleményt szeretném hozzátenni:

“Különben heti négyszer eljárok a fitnessterembe, ami egyrészt klassz, mindig megdöbbenek azon, hogy mennyivel jobban vagyok lelkileg, amikor kicsit sportolok, de komolyan, közhely. Hirtelen már nem sírok folyamatosan amiatt, hogy sokat dolgozom és kevés pénzem van és nem látom a kiutat ebből, hanem, ez is oké.” – isolde