These days when going home I’m usually exhausted, mostly not physically just mentally. Zombified would be the word.
Anyway, I’m fighting back. Inspired by the marathon relay I decided it was time I did something about my development as a long distance runner.
Armed with a lent book in the following days I plan to finalize a training schedule and - when I have the money for it - sign up for both the 25th Nike Budapest Half-Marathon (5 September) and the 25th SPAR Marathon (26 September).
With that I’ve also decided to pursue a more or less straight edge lifestyle: I wouldn’t for the life of me go vegan but I can drink less alcoholic beverages and coffee for sure.
Crossing of my list another thing I haven't done before: participating in an official organised running event.
How I ended up as a member of a marathon relay is somewhat complicated: an ex-colleague of mine saw the Facebook ad of her ex-colleague who was looking to find a 6th teammate, and promptly she set us up. (The team had lost a member because due to the heavy rains and flooding the race had to be delayed.)
It was an interesting experience to run in a race. The proximity of other runners can both be a source motivation and desperation. When I had my turn (2nd leg) I was quite happy to see how many others I was easily able to take over during the first 1,5 km or so. Later on though this exhilaration induced starting speed took its toll when I tried to keep it up during the long and extremely hot riverside section. I ended up finding another contestant with a similar pace and followed her for the most part.
The refreshment tables were a pleasant change from my usual runs when I have to scour for sources of water constantly. (And Hungary is a lot less equipped with public wellsprings than Japan.) I particularly enjoyed the spray shower, albeit it lasted for only a fraction of a second if ran through.
Our team consisted of amateur runners and was aptly named Váltáska, a word play on the similar words for baton exchange and shoulder bag. Despite the scorching heat our cumulative time was just 7 seconds above 4 hours and 5 minutes. My leg lasted 37'16" according to the Nike+ chip, which proved to be perfectly precise: it announced the 7km mark just as I was handing the baton over.
A helymegosztó szolgáltatás röviden egy olyan közösségi hálózat, amelyben a felhasználók az épp aktuális pozíciójukat teszik közzé. Adott esetben képeket, megjegyzéseket fűzhetnek az adott helyszínhez. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a barátaid felvétele után láthatod, hogy melyik kocsmában csoportosulnak péntek este, vagy egy étterembe bejelentkezve a korábbi vendégek ajánlásai között böngészhetsz.
Több ilyen alkalmazás létezik, de az én választottam a Foursquare (4sq) lett két okból: ez a népszerűbb és ennek van több mobilplatformra kliense. Természetesen összeköthető Facebookkal és Twitterrel, ahonnan a már meglévő ismerőseink közül fel is ajánlja rögtön barátnak a 4sq felhasználókat.
A Foursquare jellegzetességei közé tartozik az achievement-rendszer, amelynek keretein belül bejelentkezésekért csinos jelvényeket lehet összegyűjteni: például egy estén öt különböző vendéglátóipari egységbe bejelentkezve kocsmatúra-szerű érdemérmet lehet kapni.
A másik különlegesség a polgármester intézménye. A titulust az utóbbi két hónap során legtöbbször bejelentkezett felhasználó birtokolja mindig. Ilyen módon én vagyok jelenleg a Blaha királya (a rendszer kis koronával jelöli a polgármestert), illetve a Margitszigeti Atlétikai Centrumé is.
Az üzlet emögött ott van, hogy a helyszínek promóciókat ajánlhatnak fel a bejelentkezőknek. Ez főként az USÁ-ban beindult dolog, ahol akár ingyen italt vagy más komoly kedvezményt is kaphat a hely polgármestere.
Magyarországon ez még csak kialakulóban van, különösen az okostelefonok viszonylag alacsony elterjedtsége miatt. Az első fecskék azonban már megjelentek. Tudomásom szerint az első magyar Special a Café& nevű helyhez fűződik, ahol az első bejelentkezés után egy süteményt féláron kap minden Foursquare-felhasználó.
Tegnap ki is próbáltam: viszonylag kicsi kávézó, ahol a fő profil a reggeli, amit viszont a nap bármely órájában lehet rendelni. A sütemények házi készítésűek, amolyan gourmet stílusban nem túl nagy méretűek, viszont az én csokitorta szeletem rendkívül finom volt. A hely amúgy szerintem kicsit drága, a közeli hotel külföldi vendégeihez van inkább árazva.
Apró hibája az ajánlatnak, hogy a 4sq rendszerben alapvetően a polgármestereknek kínálható ilyen kedvezmény, ezért a hely oldalára látogatva nekem még mindig nem megkapottnak írja az ajánlatot.
Potenciál mindenesetre van a dologban: erős közösségszervezési lehetőség, főleg ahogy egyre inkább elterjednek az internetképes telefonok. Azért van abban valami élményszerű, amikor a Gödör közelébe bejelentkezve a rendszer felhívja a figyelmem, hogy 4 ismerősöm épp ott tartózkodik.
A luddita hozzáállás hívei biztosan megkongatják persze a vészharangot, mert bár az aktuális lokáció csak a bejelölt barátoknak látható, így is sok minden kiderül a felhasználói profilokból. Engem nem zavar, ha látható, merre járok, de lehet követni például Schwarzit is.
A név miatt április 16-án (4 a négyzeten) tartottunk Foursquare napot, ahol a cél a Swarm jelvény megszerzése volt (50 felhasználó egy helyen). Ez utóbbi nem sikerült, de amúgy nagyon hangulatos (geek) este volt. A matricámmal viszont azóta sem tudtam mit kezdeni a technikára nem ragasztunk policy miatt.
* Meg kedvem, hiszen az országba visszatértem óta elég értelmetlennek találom az ide írogatást. Sokkal jobb blogok vannak. Kötelező hisztit hallottak.
Egyik okostelefonnak sincs túlzottan jó akkuideje: a gyönyörű érintőképernyőkért és a funkciógazdag alkalmazásokért azzal fizetünk, hogy gyakran egy napot sem bír ki töltés nélkül a készülék. Az utóbbi időben nekem is komoly bajaim voltak az iPhone-nal: gyakran minimális használat mellett is odáig jutott, hogy magától kikapcsolt, mire hazaértem, pedig aznap reggel vettem le a töltőről.
A furcsa az volt, hogy ezt a jelenséget csak időközönként produkálta. Néha magához tért, és a használathoz viszonyítva arányosan fogyott az akkuidő, aztán pár nap múlva ismét halottra fogyasztotta magát órák alatt.
A használati statisztika is érdekesen alakult. Az iPhone a készenléti idő mellett az aktív használat idejét külön is számolja. Furcsa módon azonban gyakran a telefon több órás használatot mutatott akkor is, amikor érintetlenül pihent az asztalon.
Próbálkoztam sok mindennel: gondoltam esetleg az iStat szerver monitor alkalmazás egyik beragadt folyamata lehet a ludas, de nem. Egy darabig úgy tűnt, az iTunes szinkronizáció megjavítja az akkut is, de ez sem vált be. A Cydiában is hiába frissítettem a muszájból telepített csomagokat. Úgy tűnt, ez már így fog maradni.
Előző hétvégén végül egy teljesen más probléma vezetett el a megoldáshoz: az iPhone megmakacsolta magát, és közölte: nincs szolgáltatás. Gyanússá kezdett válni a SIM, így a család különféle kártyáival felszerelkezve gyorstesztet végeztem, és valóban: csak az én SIM-emmel nem talált hálózatot.
Szombaton a kicsit még skizofrén Telenor – új brandelt zacskóban Pannon feliratú kártya – díjmentesen kicserélte a behalt alkatrészt. Nem mondom, sokáig húzta a SIM, még zöld színű Pannon GSM feliratú dolgozott az iPhoneban. Mondanom sem kell, amióta a telefon nem a haldokló kártya miatti állomáskeresésre vesztegeti az áramot, drasztikusan megnőtt a készenléti és használati ideje is.
A szolnoki viszonteladóban szerzett jó tapasztalataimról szóló csiripem óta szeret is a Telenor, még személyes üzenetben is üdvözöltek. Persze nincsenek illúzióim, de jól végzi a dolgát az új közösségi média szakértő lány.
There will be a meaningful post again, I promise. Until then check out this sick but awesome video from Trent and his wife. I'm quite excited about their new project, How to Destroy Angels. NIИ sound with female vocals has great potential.
Recently I’m facing a logistical problem. I have too many paraphernalia to keep on me, but they don’t validate carrying a bag either. Like today I had to put my iPod and its headphones, my wallet, two phones (iPhone and company phone), my set of keys and a pack of handkerchiefs in various pockets. Now that the summer is coming and I usually travel light I’m finding it increasingly harder to carry all that stuff around. Bulging pockets don’t look good either. A backpack is overkill and - I think - so would be a messenger bag. So keep I wondering, what the hipster way is...
BUDAPEST– April 30, 2010 – SeSam celebrated the 100000th scrobble on the music site Last.fm. The jubilatory track was Capital of Nowhere from the latest studio album of The Gathering. SeSam has been using the Last.fm service since November 12, 2006, and managed to reach this impressive scrobble count in less than four years. Statistically this feat requires listening to an average of 79 songs every day.
"Music is more ancient and more intrinsic to humanity than language. I believe every person has a soundtrack of their life. I just chose mine to be kept a record of," he explained.
"Also, the idea behind Last.fm resonates very well with my achievement whoring and point collecting OCD," he added laughing.
SeSam is the internet personality of Péter Szilágyi, 26, resident of Hungary. He studied economy and international law, works in PR and enjoys running. SeSam.hu is his playground since 2002.
