Nem tudom, megírta-e már valaki magyarul, mindenesetre ezt most elteszem ide, később biztos hasznos lesz.
Nem egy közismert dolog, hogy OS X alatt a vezetéknélküli kapcsolatokkal parancssorból is lehet dolgozni. Az airport parancs az alábbi könyvtárba van eldugva:
Az egyetemisták, valamint az Infopark és a Science Park dolgozói közül rengetegen itt szerzik be a reggelijüket. Ha arra jártok, és szerintetek sem ördögtől való a péksütemény árulás, írjátok alá a kitett petíciós ívet. Persze ismerve a XI. kerület önkormányzatát, illúzióim mondjuk nincsenek, hogy ez mennyire hatékony tiltakozási forma.
Pedig nem is akartam futni menni. Lóri szólt még a hét közepén, hogy az Infopark melletti BEAC sporttelepen rendezik vasárnap az V. Polythlon Dunaparti Félmaratont, megyünk-e. Nem feltétlen akartam az egyetlen hétvégi napot erre szánni, aztán a futópartnerem is áldozatául esett az esti bulizásnak.
13:30-ig lehetett jelentkezni, én 13:00-kor döntöttem el végre, hogy megyek egyedül is, beöltöztem és eltekertem a rajthoz. Gondoltam majd futok egy kényelmeset az őszi napsütésben a Duna-parton. Frászt. Nyilván elkapott a tömeg, aztán egy csajjal előzgettük egymást oda-vissza, majd az utolsó pár kilométeren sorra hagytam le a kifulladókat, hogy egyéni rekorddal 1:40'00" idővel fussak be. Ennyit jelent, hogy nincs aszfaltolvasztó meleg, mint a Nike-n.
Az iPhoneban 4% akku maradt a végére, miután cselesen kikapcsoltam a 3G hálózatot, és GPRS-en dolgozott csak. (Száni Vodának nincs EDGE-e.) Lecsalt a távból 800 métert, de szenvedtem az indítással, véletlen kiléptem az appból egyszer. Viszont a módszer jó, mert a térkép nem lett pontatlanabb.
Neil Gaiman Craig Fergusonnél járt a The Late Late Showban, ahol az interjú során a házasságtól eljutnak a részeg telefonbetyárkodásig, majd elszabadul a pokol, és cockney akcentusban tárgyalnak, valamint feltűnik egy TARDIS.
Előismeretképp hasznos lehet a haggis szó ismerete, ami egy tradicionális skót étel: bárány belső szervei (szív, tüdő, máj) hagymával és fűszerekkel báránygyomorban párolva. Gyakorlatilag kolbászfélének is tekinthető.
Neil úgy csempészte be az USÁ-ba Craignek, mivel az amerikai törvények szerint báránytüdőt tartalmazó étel importja 1971 óta tilos.
Valamint utána kellett néznem a Samhainnek, ami pedig a gall aratóünnep. Ebből az október 31-i pogány ünnepből alakult ki később a katolikus mindenszentek napja.
Merthogy Nanking (南京) a déli (南) főváros (京) ugye, Peking (北京) meg az északi (北) az írásjelek alapján. A keleti (東) pedig sejthetően Tokió (東京) lesz, csak épp cselesen japánul máshogy ejtik. A négyest teljessé tevő nyugati (西) főváros viszont nincs.
Jelentkezzen, aki érti Robert Burns versét, ami félig scots nyelvű (részlet). Természetesen az idézett versszak a csajokról szól.
The lasses feat, and cleanly neat,
Mair braw than when they're fine;
Their faces blithe, fu' sweetly kythe,
Hearts leal, and warm, and kin';
The lads sae trig, wi' wooer-babs,
Weel knotted on their garten,
Some unco blate, and some wi' gabs,
Gar lasses' hearts gang startin'
Whiles fast at night.
Doransky bejegyzésének a tartalmához nem kívánok hozzászólni, bár jó kis e-könyves láng, kommentekben az elengedhetetlen "papír illata" érvvel, stb., viszont ezt a mondatot többször is újraolvastam:
Ma valóban megint trendi olvasni ilyen eszközön, amiért nem lehetünk boldogabbak.
Mire leesett, hogy ez a can't be happier tükörfordítása magyarra, és ezt felfogva rögtön értelmes is, viszont mi van, ha az olvasó történetesen nem ismeri az angol kifejezést, mert én ilyet magyarul még sosem láttam...
Általában naponta ránézek a feedekre. Szépen egy helyen összegyűjtve, semmi sallang. Ezt kicsit elcsúfítja, hogy az RSS nem generál reklámbevételt, így aztán elszaporodtak a csak leadet tartalmazó csonka feedek: kattints csak ki az oldalra ha el akarod olvasni az egészet.
Egymás megosztásainak olvasgatása jó ötlet volt, változatosabbá tette a tartalmat. Cserébe minden megjön legalább három csatornán úgyis. Vannak notóriusan novellányi (kisregénnyi) bejegyzéseket megosztók, mások a mennyiségben hisznek, aztán lehet mérlegelni, hogy az egy-két érdekes megéri-e tucatnyi másik olvasatlanul átpörgetését.
OCD-e vagy sem, engem zavar az olvasatlanszámláló is. Az inbox zerot pedig nehéz elérni. Időm csak kevesebb lesz, így gyűlnek a feedek, amiket három számjegy fölött olvasatlanul nullázok, pedig amúgy érdekelne.
Ma reggeli gyorsteszt: iPhone 3G és Beejive vs Nexus S és natív Gtalk app. A referencia a gépen futó Adium. Az értesítés módja mindkét telefonon push. Ehhez képest míg az iOS gyakorlatilag az Adiummal teljesen egyszerre jelezte a beérkező üzenetet, az Android csak akkor csipogott, hogy valaki rám írt, amikor már vagy öt perce beszélgettem az illetővel az iPhoneról. Pedig ez a Google saját Gtalk alkalmazása, és ennek ellenére már egy ideje feltűnt, hogy jelentős késéssel érkeznek az értesítések...
