Az első Macem Tiger operációs rendszerrel érkezett. Elvileg lennie kell valahol telepítő DVD-nek is hozzá. Azután megvettem rendesen a Leopardot és a Snow Leopardot is, majd végül a Liont. Utóbbihoz már nem járt DVD, csak az App Store tudja, hogy nekem ilyenem van. Cserébe több gépre is feltehetem.
Utólag érdekes visszaolvasni, hogy milyen funkciókért lelkendeztem anno. Nagyon ráérhettem, amikor a Leopardról írtam hosszú értekezést. Aztán persze soha nem használtam például az UI recordingot vagy az Automatort, pedig az utóbbi biztosan nagyon hasznos. Már csak homályosan emlékszem, hogy a Tiger idejében még widgetet kellett telepíteni ahhoz, hogy normálisan lehessen válogatni a WiFi hálózatok között, vagy hogy nem az appok voltak az elsők a Spotlight keresésben. Valamint azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobb dobás a 10.6-ban végül a Time Machine lett.
A Snow Leopard nem kapott saját bejegyzést valamilyen oknál fogva.
A Lionnál megtetszett a Resume, ami tényleg szuper találmány. A Versionsre még nem volt szükségem, AirDropot pedig nem használtam soha. A legkézenfekvőbb partner öcsém lenne, de ő meg annyira lusta, hogy még nem tette fel a Liont.
A következő macska a Mountain Lion lesz. Ez a Cult of Mac videó két percben átszalad 30 új feature-ön:
Nem tudom, ember használja-e a Launchpad et, de így hogy lesz benne keresőmező, talán alternatívája lehet a Spotlightnak. Persze csak akkor, ha el is lehet indítani az első találatot az egér használata nélkül.
A Software Update kiváló helyen lesz az App Storeban. Remélem megszűnik az a marhaság is, hogy frissítés után még egyszer nekiáll frissítést keresni, és nem lép ki magától.
Lesz végre teljes értékű telefon és asztali gép között szinkronizáló Reminders. Jó lenne, ha egyúttal kiirtanák az emlékeztetőket a Calendar ré átnevezett iCalből is.
A Notes app a telefonon az iOS 5 óta megy az agyamra azzal, hogy beleszinkronizálja a jegyzeteket az email inboxomba, ha meg onnan törlöm, leszedi a telefonról is. Na ennek vége, lesz asztali Notes. Halleluja.
A Messages t ki is lehet próbálni már, behozza az iMessage üzeneteket a desktopra. Egyúttal nem felejtette el a GTalkot, úgyhogy az Adium napjai (megint) meg vannak számlálva. Én már tényleg csak azt szeretném, ha a telefonos Messages is tudná a Jabber protokollt, és eljönne a mennyország a földre.
Valamint végre a Safari ban is egységesítik a keresőmezőt és az URL mezőt. Ha megjön, esélyes, hogy kidobom a Chrome-ot. Ami visszatartó erő még, az a Google szuper szinkronizálás funkciója. Az iCloud óta kicsit össze vagyok zavarodva, nem tudom meddig lesz például jelszószinkronizálás a Macek között.
A Notifications leváltja majd a Growlt, biztos örülnek neki az utóbbi fejlesztői. Tudom, hogy App Store alkalmazások használhatják csak, de egyelőre nem tudok példát, mi hiányozna.
Az AirPlay eszköz válaszható hangkimenet lesz. Eddig ugye csak az iTunes tudta használni, minden másra az ember vegyen AirFoilt. Egyszer kellett, amikor olyan messze volt az ágyam a géptől, hogy a fülhallgató hosszabbító kábele elkezdett rádióadást venni…
A rendszerbe beépített Twitter , Flickr , Vimeo login nagyon kényelmesnek hangzik, a Game Center meg remélem jó móka lesz. Telefonon már elvagyok azzal, hogy próbálok versenyezni a pontszámaimmal.
A Gatekeeper lesz a felelős azért, hogy megvédje a rendszert a káros alkalmazásoktól. Kongatják a vészharangot, hogy majd jól kiveszik belőle a kikapcsolás lehetőségét, és akkor majd olyan lesz az OS X is, mint az iOS, és csak az Apple által engedélyezett szoftvereket lehet majd telepíteni. Szerintem teljesen jó megoldás, ha valaki amúgy áldozatául esne kártékony programoknak, a jövőről meg úgyis csak találgatni lehet.
Japánban a mai napon nem virág és üdvözlőkártya özön tapasztalható, hanem csoki. Sőt, az ajándékozás iránya is fordított: a lányok lepik meg a fiúkat az édességgel.
Nyilván nem lenne Japán, ha ez ilyen egyszerűen menne. Ugyanis ilyenkor nem csak a szeretett (vagy vágyott) férfi kap ajándékot, hanem a munkatársak is. És nagyon fontos, hogy mindenki a megfelelő értékű és mennyiségű csokoládét kapjon.
A nemszeretem kollégák muszájból kapnak ún. giri-csokot (義理チョコ), az igazán utálatosaknak pedig csó-giri-csoko (超義理チョコ), azaz nagyon muszáj csoki jut, ami általában valami olcsó vacak.
A pasiknak persze mérce, hogy hányan és milyen csokoládét adtak nekik. Meg agyalhatnak azon, hogy vajon tényleg azért kaptak-e, mert vonzónak találják őket, vagy csak a kötelező kör miatt.
És mielőtt még megirigyelné valaki a japán férfiakat, egy hónappal később a White Day alkalmával viszonozniuk kell az ajándékokat, méghozzá hagyományosan legalább két-háromszoros értékben. A nők persze nem átallanak olykor beruházási céllal is csokit ajándékozni, gondolva a jövőre.
Ez lett a vasárnap esti program. Hihetetlenül jó film, egyben roppant nyomasztó is. Amit majd’ négy éve írt isolde róla, pont olyan. Csak az a baj, én nem nézek Scrubst.
“Fantasztikus jó, de szerintem durván depresszív, két Scrubs-részt meg kellett néznem utána, hogy valamivel jobban érezzem magam.”
A Driveot jó páran az év filmjének aposztrofálták, és nagyjából mindenki egyetértett abban, hogy a 80-as éveket idéző zene keményen hozzájárult a hangulathoz.
Szerintem ember nem volt, aki ne akarta volna belökni a soundtracket utána az autóhifibe, és belevezetni az éjszakába.
A bevezető jelenet aláfestő zenéjét csinálta Kavinsky. Orsolykának köszönhetően kiderült, hogy nem kell itt valami hírességre gondolni: a srác (Vincent Belorgey) egy sima francia electro-house zenész, aki a számait bandcampen árulja.
Három albuma megvehető: Teddy Boy, 1986 és a Nightcall. A digitális letöltés nincs 5 Euró, meg van bakelit és miegyéb. Ennyiért tiéd a 80-as évek. Vagy lehet hallgatni Bandcampen online ingyér’
Azóta biztosan csavartak a megállapodás szövegén, de még így is számtalan aggály merült fel - persze legtöbbje utólag - a törvénnyel kapcsolatban. Mindenesetre még nincs késő, például lehet hazánkban is menni tüntetni holnap a kalózkodást (és ezzel egy kalap alá véve rengeteg hasznos dolgot is) minden eddiginél szigorúbban szankcionáló nemzetközi egyezmény ellen.
Kijött a 10.7.3 Lion update. Én jelenleg 10.7.2-t futtatok 10.6.2-es kext fileokkal, azaz kernel extensionökkel, amik a video megjelenítésért felelnek. A probléma dióhéjban: egyes iMac gépek látszólag abszolút véletlenszerűen képernyő-fagyásokat produkálnak a 10.6.3-as frissítés óta. Ilyenkor a végtelen standlabdázástól a szürke képernyőn át a csíkozásig bármi lehet. A GPU csodás dumpot hány a syslogba, a gépet pedig jó esetben ssh-n keresztül, rossz esetben hardveresen lehet újraindítani.
Most akkor megint megy a tesztelés pár napig, hogy az új frissítéssel jön-e a fagyás. Az Apple pedig magasan tojik a fejünkre, hiszen egyrészt már nem kapható modellekről van szó, másrészt a userbase kis százalékát érinti.
Márpedig ez akkor is egy szoftveres probléma, más nem lehet.
A kaizen keretében ugye a Google Readerből egy tollvonással refaktorálták a megosztás funkciót a Plusba, ami sokaknál elrúgta a pöttyöst1. Erre válaszul született a sharewood.hu, azaz a magyar linkblog közösség, ami a régmúlt Readeres megosztásos időket kívánja újraéleszteni egy közös linkblog formájában.
Március 9-én érkezik az új Epica album (Requiem for the Indifferent). Nyálcsorgatónak pedig egy roppant ötletes módszert találtak ki: nyolc héten át mindig egy új csatornát (hangszert) hozzáadva egyre hosszabb részletet tesznek fel a nyitó számból.
Az első, 46 másodperces videóban csak a dobok szólnak:
Az ehetiben pedig már a basszusgitár is (1’08”):
Szerintem már az is irtó érdekes ebben, hogy meghallgatható, hogyan épül fel a zene darabokból. Egészben és élőben pedig majd május 13-án.
