Azt hiszem, senki nem fog leesett állal csodálkozni azon, ha elmondom, a korombeli*, jól képzett, nyelveket beszélő barátaim közül többen is elhagyták a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
Ketten közülük blogot is írnak, KTamás Göteborgból tudósít, sLD pedig Londonból ír. Tamás ijesztően hatékonyan űzi az énblogolást, szinte minden nap van új bejegyzés a mindennapi életről, munkáról vagy legalább egy kép kompokról. Dávid blogjában meg az a tuti, hogy az eleje még itthon kezdődött, és olyanokról van benne szó, mint az interjúk, meg hogy hogyan lehet addig eltengődni, amíg az ember nem tud albérletet vadászni magának. Neki amúgy van egy szakmai blogja is fejlesztő vénával rendelkezőknek.
Valószínűleg tényleg az van, hogy atipikus élethelyzetekben (azaz például külföldön) történnek az emberrel Érdekes Dolgok, amiket le lehet írni. Ennek a naplónak is a japán tartózkodásom alatt volt a fénykora. Mármint leírhatom én, mennyire felidegesített ma reggel is, hogy mindig van egy idióta, aki rááll a zebra-bicikliútra a kereszteződésben a Margit híd budai hídfőjénél, de kétlem, hogy bárkit is nagyon izgatna.
Elteszem ide is, mert egyszer már úgy jártam, hogy kipucoltam a Downloads mappát, aztán csak lestem, amikor visszaállt alapértelmezettre a háttér. Riftsurround munkája.
Csemer BoglárkárólKelt leírta a legfontosabbakat, én csak továbbosztom, mert elképesztően cukik ezek a kicsit jazzes francia popszámok. Lemez áprilisban várható.
Ez meg egy nagyon aranyos retro Disney rövidfilm, a már kihalóban léfő félig kézzel rajzolt technikával. Engem a 秒速５センチメートル-ra emlékeztetett. Csak hat perc.
Mïus is a duo from Budapest formed in 2011. They toured with their first EP world is changing and this January they released their debut album behind the line. All the thirteen electronic-fusion songs of the new album are free to download.
Hányszor hallottam már én is azt a közbevetést, amikor elkezdtem lelkendezni, hogy"én utálok futni". Vagy az "én ötszáz méter után holtan esnék össze" mondat valamilyen variánsát. És persze, hogy ne kényszerítsem már semmire, ezt utálja, neki nem megy, hagyjam békén.
Pedig nekem aztán teljesen mindegy ki mennyit és hogyan mozog, vagy tölt fotelben, ágyban. Eszem ágában sincs rávenni senkit a futásra. Viszont én élvezem, és szintén nem tervezem abbahagyni a lelkes beszámolókat ezzel kapcsolatban.
Minden meggyőzési szándék nélkül azért azt elmesélem, hogy amíg nem szerelmesedtem bele a Nike+iPod kütyüpárosba, tőlem is valami a fentihez hasonló válaszra lehetett számítani. Hamar kifulladtam, az iskolai Cooper-teszt gyűlöletem tárgya volt, és soha senki sem tartott sportosnak.
