37
Bükki Kilátások Hard DNF
There are several ways to prepare for a race. Due some personal hardships and a gruelling month at work my training could be described as sporadic (i.e. non-existent). The Hard track of Bükki Kilátások* is 66.4 kilometres long, which is more than I ran in January and February combined, yet I chose to go anyway. I waited at the starting line with the calmness of a person who doesn't stand a chance; my goal was to finish within the cutoff time. The only thing going for me was experience and what I like to call determination (others may describe it as stubbornness).
After picking up the bib I noticed that it is not made of the usual paper, but a cloth-like fabric akin to maps in collector's edition RPGs or high-end tabletop games. It was by far the best material I've seen so far. If only the exact distances of the checkpoints were printed, it would have been perfect.
The weather was forecast to be on the cooler side, between 4-10°C, with 2°C on the mountaintops, so I opted for a warm long-sleeve above my Nike Pro T-shirt and a vest with a hood. I stashed a windbreaker coat in my backpack in case I got cold.
The previous days a copious amount of rain fell so the expectation was a very muddy track. In reality it wasn't so bad, I've experienced worse, and the Nike Wildhorse 5 proved once again to have excellent traction even in slippery conditions.
Things started to go wrong after Szilvásvárad, around km 18, where the second checkpoint was supposed to be. We've been running together with another guy and wondered where the aid station would be, because according to the itinerary, we should already have passed it. When we asked fellow runners it turned out that we completely missed it… to this day I have no idea where it was supposed to be.
The problem was twofold. Firstly, I was missing a checkpoint so I couldn't be sure to have an official time in the end or if I was to be disqualified. Secondly, and more importantly, it was also an aid station and I was running out of water at an alarming rate.
There were funny signs in the usual places where people tended to take a wrong turn in previous years' races. (Sorry, no photo.) I have a recommendation for next year:
Don't be like Peter who missed the Szilvásvárad checkpoint. Turn around, have your time registered and refill your water bottle at the aid station behind you.
❌
From the village a pretty brutal ascent takes the runners to Istállós-kő (958m), the sixth highest point in Hungary. (We have wee little mountains.) The 2.4 km route took almost an hour for me, which is no wonder when within one kilometre one climbs more than 270 meters. The Hard part is in the name of the race for a reason, after all.
By this time I was spent. Done. I was out of water, weak, tired, and I started to feel cold so I put on my jacket as well. I decided to limp back to the third checkpoint and throw in the towel there at km 30. The point guards asked me if there was someone behind me, which I didn't know for sure, but I was quite positive that I was dead last.
With the burden of the cutoff time alleviated I hiked back the way we came on a 10 kilometre descent to Felsőtárkány. The sun shone, birds were chirping and I was generally happy. I did not expect to run a great race — not training has its consequences — but I had a good time and I experienced the promised sceneries, seen snow, snowdrops, and friends. My only woe is that this way I did not get the headband from the finisher package. 😞
* Sceneries of Bükk (mountains)
** veil
Hjem til jul 2🎄
Lesz 'Home for Christmas 2' idén télen, mert bár a Netflix nem oszt meg nézettséget, azt bevallották, hogy Norvégiában ez lett a legnézettebb sorozat.
Mindenesetre nekem a legmeglepőbb a VG cikkből az volt, hogy Jørgunn igazából Gabrielle Leithaug, aki a Skam «5 fine frøkner» számáért felelős. Mind: 🤯
«22. juli»
Először Erik Poppe Utøya 22. juli filmjét láttam. 72 perc — eddig tartott Breivik mészárlása a szigeten — vágás nélkül. (Oké, biztosan van benne, a néző számára láthatatlanul.) Hetvenkét perc zsigeri rémálom, a gyilkos sosem látszik, együtt szaladsz a szerencsétlen gyerekekkel.
Úgy kezdődik, hogy Kaja megnyugtatja a szüleit: "Egy szigeten vagyunk, ez a világ legbiztonságosabb helye."
És van a Netflix-gyártású 22 Juli, amit Paul Greengrass jegyez. Ez máshogy rossz. Egyrészt mert a Bourne-filmek akciójeleneteit hozza, de ez mégiscsak terrorizmus, nem tömegszórakoztatás. Másrészt mert Anders Danielsen Lie hátborzongatóan tökéletesen adja vissza a merénylő szenvtelenségét.
Most pedig készített a norvég nemzeti tévé, az NRK, egy sorozatot, amelyben egy újságíró, egy aneszteziológus, egy rendőr, egy óvónő és egy szélsőjobbos blogger szemszögéből mutatják be 2011 júliusát.
Két epizód már lement, az utolsó hatodik február másodikán lesz elérhető.
Jelenleg egy ideiglenes emlékhely a kormányzati negyed, ahol a bomba robbant. Háncs helyett a széttört üvegablakok szilánkjai veszik körbe a fákat a téren, és van egy kivilágított emlékmű az áldozatok neveivel.
Én død i trafikken.
A norvégóra végén megkérdezte Andi, szerintem hányan haltak meg közlekedési balesetben Oslóban tavaly.
- Ötszázan? - vágtam rá. Persze abból indultam ki, hogy azon a két kilométeren, amíg eltekerek otthonról a gyárba, vagy vissza, háromszor akarnak megölni, ha nem figyelek.
A helyes válasz: 1 (egy) fő. Őt az orosz nagykövetség VW Transportere kaszálta el egy buszmegállóban, mert "rossz volt az idő". Maga az áldozat is a nagykövetség alkalmazottja volt.
Arra pedig joggal büszkék, hogy egész Norvégiában egyetlen gyerek (0-15) sem halt meg közúti balesetben 2019-ben. Az. Egész. Országban.
1975-ben Oslóban negyvenegyen vesztették életüket az utakon. Budapestről tavalyról csak I-III. negyedéves adatok vannak, eddig 35-nél tartunk. (Egész Mo., I-III. né.: 364.) 2018-ban pedig egész Magyarországon ötszáz-kibaszott-hatvanheten. Ebből 49-en haltak meg Budapesten közlekedés közben; gondolom idén is hozzuk a kvótát, de legalábbis a harmincnégy évvel ezelőtti Oslót. Na de hogy jutottak el a norvégok az egyig?
A következők lehetnek az okok:
- A belvárosban kevesebb utcában lehet autózni
- Több kerékpárút épült (nem lófasz felfestés, hanem rendes)
- Minél inkább el vannak választva a közlekedés résztvevői, annál kevesebb a baleset (lásd fentebb, a festék nem kerékpárút)
- Alacsonyabb lett a sebességhatár több úton
- Az általános iskolák körül ún. szívzóna (hjertesone) lett meghatározva, hogy megvédjék a gyerekeket, akik jönnek-mennek iskolába
- Aktívan igyekeznek csökkenteni az átmenő forgalmat
- Biztonságosabbak a modern autók
- Kevesebb az ittas vezető
- Jobb minőségűek az utak
Vitézy Dávid írt erről egy tök jó Facebook posztot. Nem tudom, hogy ennyire jó a norvégja, vagy Google Translate.
Mondjuk Oslóban tényleg nincs belvárosi autópálya, mint a Rákóczi út vagy a rakpartok. Az, hogy milyen autód van (vagy van-e), nem határozza meg a társadalmi státuszod. A bicklis nem kerekes cigány. És ha egy egyirányúban a következő kereszteződésig le kell követni egy kerékpárost, annak nem a jó kurva anyját.
2019 könyvekben
Ilyet sem írtam öt éve, de 2020 pár nap alatt így is meglepett, szóval csak elszörfölök itt a hullámokon…
2019 volt az év, amikor több könyvet vettem, mint olvastam. Látványos a szakadék a korábbiakhoz képest: 2015, 2014 és 2013, amikor lelkiismeretesen beszámoltam az olvasmányaimról.
Oké, az ötvennek satnya 10%-a, de ebből három egyből norvégul. Samuel Bjørk krimisorozatából csak a harmadik rész volt kapható lefordítva, én meg kitaláltam, mi lenne, ha kipróbálnám az eredetit, és basszátok meg, értettem. Mindent. Tíz éve is így gondolkodtam, és azóta is megvan a flow, hogy ezt a nüánszot is, meg azt a kifejezést is vágom, libabőr. Köszönöm Ákosnak és Andinak, hogy idáig elhoztak. 🇳🇴
Azóta, azt hiszem, mindet meg lehet venni magyarul is. Holger Munch és Mia Krüger kalandjai ajánlottak: Det henger en engel alene i skogen (Magányos utazó), Uglen (A bagoly röpte), Gutten som elsket rådyr (Őzike).
Aztán újraolvastam a Mesterségem a halált, Rudolf Höss (Lang) életrajzát, aki az Auschwitz-Birkenau tábor vezetője volt. (A Helikon kiadott új Merle-köteteket, nyilván beszereztem mind.)
És végül a Nyolcadik kerület. Adam Lebor brit külpolitikai tudósító regénysorozatának első része, ami itt játszódik pár száz méterre a lakásomtól. Kovács Baltazár roma nyomozó főszereplésével újra lehet élni azt a pár napot, amikor Magyarország lezárta a határait, és a Köztársaság téren meg a Keletinél sátortáboroztak a szegény menekültek, meg néhány terrorista. Aki valaha lakott a nyolcban, kötelező.
Nem vettem észre, amikor felkaptam a Libriben, hogy eredetileg angol, de mivel a következő része (Kossuth square) még nincs magyarul, úgyis el kell olvasnom az eredetit.
És így ennyi. Folyamatban van sok más, de azt majd 2021 januárjában osztom meg, gondolom. Ihletért vonuljatok át Isoldehoz.
Neste rette ting
Amellett, hogy életvezetési tanácsnak sem utolsó, Anna véletlen ultrafutós himnuszt is énekel.
Ta ett skritt
Og ett til
Er det eneste jeg vil
Mot neste rette ting
Jeg ser ikke lenge frem
Klatre bare neste sva
Jeg tenker bare neste pust
Et nytt skritt
Et nytt valg
Er et som jeg kan ta
🎄
December 25., karácsony első napja, 4°C, delvis skyet.
Nagyon kevés kedvem van futni, de ha már 4:30 óta nem alszom, legyünk túl rajta.
Először átvágok a lakótelepen az egykori Herman Ottó általánosig, és teszek egy iskolakört a Cooper-tesztek tiszteletére. Felsőben a testnevelőtanárok finoman jelezték, hogy azért a 12 perc alatt 2 kilométert illene megtenni. Hatperces tempó. Most 5'30" a laza, ezt egyikőnk se gondolta volna akkor.
Visszafelé feltűnik a napóra a Széchenyi Gimnázium tornacsarnokán — állítólag már régóta ott van, de nem vettem észre — rajta latin felirat. Cito pede labitur aetes. Gyors lábon rohan az idő, tájékoztat otthon a Google. Hát, igen.
Nem lesz elég a kilométer, úgyhogy megyek egy kört a Széchenyi Ökoturisztikai Parkerdőben, közismertebben "kiserdő", is. Oké, a Vomero van rajtam, de Csipi óta ismert, hogy az minden terepre jó.
Épp azon gondolkozom, hogy de kár, hogy nincs állat, amikor az új (nekem) kerékpárút és az autóút között békésen legelő őzeket látok meg. Persze semmi nincs nálam, csak a szemem, rögzíteni a képet. Megszokták az embert, úgy tűnik, mert tíz méterre engednek, amikor tessék-lássék átgaloppoznak az erdő oldalára, és folytatják a reggelit.
Ennek a sokszorosa jutott eszembe közben, de elfelejtettem mostanra.
Mokka
The newest addition to our household is an approximately 7 years old female cat called Mokka.
She first appeared in the vicinity of a pub where the friendly owners fed her. As part of a so-called Stray Cat Project she was neutered. Afterwards she got into a shelter, awaiting to find her new owners.
Reportedly, when she was a stray she was very friendly, but in the shelter she rarely showed herself. She was especially vary of other cats so she never made it to the "common room".
After reading the blog of the Southern-Hungarian shelter Tappancs Tanya ("Paw Ranch") we immediately grew fond of this black-coated beauty. We first met her on June 22 when she reluctantly accepted a few treats from us. She kept behind her favourite couch, of course, so by careful placement of the treat we were almost able to see a quarter of the animal even!
She moved in on Sunday, July 7, following getting the compulsory medical checks and required shots. She handled the 170km journey from the shelter to the capital without a sound, she only meowed a few times when being carried; she obviously didn't like that.
When we let her out in the bathroom, where we placed her litter-box, she immediately crawled under a shelf and hid there. So far she only came out at nights when we were asleep. Although I have no idea what she does when we're not at home…
Since she's pitch black and in hiding under furniture her usual manifestation resembles a black hole with two eyes. I actually only saw the whole cat once, late at night, when I'd been reading and she probably thought we were both asleep and she jumped on the bedroom windowsill to look around.
When she noticed me staring she promptly left, back into the darkness.
36
