Nagy banatomra egy hetig el ell hogy bucsuzzak mindennemu elektronikus hozzaferestol, ugyanis a konyvtar egyhetes nyari szunetet tart. Legkozelebb Augusztus 19-en, csutortokon nyit ki. Ha tehat valaki kivancsi, miert nincs uj journal-bejegyzes, kep a galeriaban vagy valaszemail tolem, akkor ez az ok.
Azonban mielott elmennek szabadsagra meg feltoltottem harom adag uj kepet. Egy sorozatot felhokrol, aminek nincs sok ertelme, de jol nez ki. Egy csoport ejszakai kepet a campusrol es a kornyekrol, valamint egy nagyobb adag vegyes kepet kulonos hangsullyal a Multicultural Communication oran kotelezo orszagbemutatokon.
Tegnap epp bekesen szaguldottam hazafele a biciklimmel, amikor megallitottak a rendorok. Ellentetben kis hazankkal az itteniek komolyan veszik a lopott biciklik felkutatasat is, ami nem is csoda tekintve a kerekparok hatalmas szamat. Minden biciklin van egy sarga cetli azonositoszammal. A rendorok ezen szam bediktalasa utan egy kozponti adatbankbol megkapjak a ketkereku tulajdonosanak a nevet. Ha a jarmu aktualis gazdaja nem tudja hitelt erdemloen igazolni, hogy a neve egyezik a bejegyzett nevvel, akkor kezdodnek a bonyodalmak.
Nalam termeszetesen semmi gond sem volt, nagyon udvariasan beszelgettek velem, mikozben lefolytattak az ellenorzest es elkertek az Alien Registration Card -omat. Ebben a dologban igazabol Norbinak van tapasztalata, hiszen ot rendszeresen megallitjak a rend orei. Az ok, hogy elhagyta a biciklije kulcsat: itt a kerekparok legtobbje egy patko alaku lakattal van felszerelve a hatso kereken, amit egy kulccsal lehet bezarni. Zart allapotban teljes korre alakul, megakadalyozva a hatso kerek forgasat. Namost neki ezt at kellett vagnia, hogy hasznalhassa a biciklijet. Ezt meglatva a rendorok azonban elnek a gyanuperrel, hogy biciklilopas tenyallasa forog fenn, ezert ahol csak latjak, megallitjak.
Miuan nalam mindent rendben talaltak kicsit kerdezoskodtek meg, hogy hol tanulok, miota vagyok Japanban, hogy tetszik az orszag. A japanom a nayri szunet nehany eltelt napja alatt kicsit berozsdasodott, de azert tudtam megfeleloen valaszolgatni. Mikor elmondtam, hogy elotte nem tanultam japant, csak ideerkezesem utan, rogton siettek kozolni, hogy kivaloan haladok es nagyon jol beszelek. (Ehh.) Es utana mit mondtak? Mit? Minden japan kedvenc szavaval fektettek ket vallra: Gambatte! (Kitartas!) Meg a rendorok is ezzel jonnek! Eskuszom, ha valaki meg egyszer ezt mondja, azt megutom…
Kilencvenöt éves korában Párizs környéki otthonában vasárnapra virradó éjjel hunyt el Robert Merle, Goncourt-díjas író. Az index cikke 2004. március 31-i keltezesu. En ekkor meg otthon voltam es megis elkerulte a figyelmemet az esemeny. Kifejezetten imadom Merle-t, a cikkben szereplo konyvek felet mar olvastam es a masik feluk szerepel a mindenkeppen elolvasando konyvek listamon. Allati elmek, Malevile, Vedett Ferfiak, Madrapur, Mestersegem a halal, mind egy-egy elmeny volt. Kar, hogy az index cikke egy vazlatos oneletrajzra es az iro muveinek egy-ket mondatos szinopszisara szoritkozik.
Miket nem talal az ember, ha olvassa az Index.hu-t. Meg tudom erositeni a cikkben foglaltakat, lattam en is ilyen ketyereket. Az en telefonom is 240*320/65k kijelzos es 1.3Mpixeles kameraval van felszerelve. Nemreg Norbival konstatalnunk kellett, hogy a telefonjaink rettentoen amortizalodtak, hiszen megjelentek a piacon a 3.2Mpixeles fenyekpezogeppel ellatott modellek potom 20.000 yenert. (Hogy is van az, hogy otthon a csucsmobil 100.000 Ft folott kezdodik jo esetben?) Ami erdekes, az a halozat. Az biztos, hogy nem GSM. A cikk szerint az itteni Voda 2.5G (Ket es feledik generacios halozat, a 3G es az UMTS kozott van, ha jol vagyok informalva.) halozatot uzemeltet, valoszinuleg a mi auKDDI halozatunk is hasonlo. Amugy Japanban eddig negy halozatot lattam: a legnagyobb az NTT DoCoMo, utana a Vodafone majd az auKDDI, es van egy negyedik, aminek a nevet nem tudom, de kicsi. Nekem olyan elofizetesem van, hogy havi 2700 yenert 50 perc ingyen beszelgetest kapok. Az email 125 karakterenkent 0.5 yen es az egesz cucchoz a telefont 1 yenert (!) kaptam meg.
A japanok amugy teljesen telefonfuggok. (Illetve keitai , ahogy itt nevezik.) Mindenkinek van telefonja, es allandoan hasznaljak is, vonaton, oran, az utcan. A diakok, akik rendelkeznek japan anyukaval rendszeresen panaszkodnak, hogy neha, amikor kenyteleek felhivni az anyukajukat, fel oras beszelgetes alatt nem usszak meg. Nem csoda, ha egy atlagos japan telefonszamlaja itthon mosolyt csalna a legmogorvabb telefonszolgaltato-fonok arcara is. Foleg, hogy a fiatal korosztaly az adatkommunikacios lehetosegeket is felfedezte maganak. A csengohangok, hatterkepek es menugrafikak mellett a nezheto video is nepszeru.
Ma kozelebbi kapcsolatba kerulhettem a Japan allatvilag egy jeles tagjaval. Reggel ebredes utan gondoltam Diablozok egy kicsit. (Hiaba, szunet van ;) ) Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami erosodo szirenahang hallhato a folyosorol. Eloszor arra gondoltam, valakinek sikerult aktivalnia a tuzjelzot, vagy valami ilyesmi. A folyoson aztan rajottem, mi az. Egy tenyernyi lepke ult a folyoso plafonjan, es az szirenazott. Korulbelul ugy lehet elkepzelni a hangot, mint 50 ehes tucsok bezarva egy dobozba. Ilyen lepkek egyebkent a fakon elnek. A parkban ejjelente meg lehet suketulni a rengeteg lepketol. Gondolom valami ejjeli fajta, nem egy szep latvany. Fekete es nagy teste van, hosszukas szarnyakkal.
Mar jo ideje nem irtam semmit, de a nyari szunet lustava teszi az embert. Eddig meglehetosen esemenytelen a vakacio, tekintve, hogy a diakok nagy resze vagy hazament vagy homestay-programon tolti az idejet. Ennek eredmenyekepp a koli teljesen ures, neha-neha lezeng erre-arra egy-egy eltevedt ryuugakusei. Nem baj, legalabb tanulni nem kell. Csak attol felek, hogy hozza fogok szokni a kesoi keleshez, aztan majd szenvedek szeptemberben.
Sasszemu olvasoknak feltunhet, hogy ez a bejegyzes megint magyar. A felmeresbol latom, hogy a magyar nyelvet kivanok egyelore tobben vannak, ugyhogy engedek a kozvelemeny nyomasanak. Az ekezetek hianya azert nagyon idegesit meg mindig.
Learning Japanese is full of surprises. Yesterday Tayama Sensei asked me for the long-forgotten kanji practice papers I received before the re-exam. She told me that I don’t pass the exam without the peprs handed in, no matter how many points I have. Meaning that today morning I had to wake up early and fill in the practice papers.
Everything here already shows the signs of the summer holiday. The Japanese have only exams now, they don’t go to classes, therefore the campus is relatively empty. The second floor of the cafeteria closed, we can only eat on the first floor, but it is more than enough, since almost no Japanese are present. Now as I am sitting in the library I can see half of the computers unused - a very unlikely scene at peak computer use time. If only it was already friday 4:20 PM…
The weather changed only a little, instead of 35 degrees Celsius it is only 30 and a mild wind is blowing. It is said that a taifun is approaching Tokyo, but most likely it will pass by in another direction. Hopefully it brings some rain in front of it at least which would be welcome at least by me. I’d happy if some rain’d clear the air from pollens and reduce the heat.
22 albums, 754 photos on 5 pages greets the viewers of the gallery now. The tech guys of Startlogic restored the lost pictures from their backups for me. :D
To celebrate the event I upoloaded two more sets of pictures of old events. You can see how we went to see Kabuki and a trip to Kamakura with Utsumi Sensei, the Japanese history teacher. I wasn’t present at the latter and I wanted to write about the former some, but I don’t have the time now.
I still have 3 days to survive at JLC before the summer starts. There is an alarming rate they are giving out homeworks for the summer though. One drawback of the separated classes is that each class’s teacher gives homeworks separately resulting in a neat pile of time-killers for the puny one month long vacation.
There is little hope I can get my lost pictures back. Right now it seems like the gallery has been deleted and installed again leaving a blank database. I have no idea how could that happen as it is only me who has access to the administration interface and I certainly didn’t do such thing. Now I am waiting for an answer from the support if they have any backup. If not, then - with regret - I’ll consider the pictures be lost and start from the scratch again, uploading new pictures.
Recent events proved that it might be for the better if I wrote journal entries in English, having now many readers (for the time being picture-viewers only) from foreign countries. I originally wrote my journal in English previously as well. The only reason I changed is because some of my relatives don’t speak the language. I put up a poll to ask you which language you prefer. For the time being I plan to use English.
I am aware that the gallery is not working. The thing is that yesterday it was full of pictures and for today it has become empty! All the pictures disappeared and I cannot log in with my username either. I have no clue how or why did this happen. I am trying to figure it out though it is not much that can be done. The pictures seem to be lost. ;’(
Haladunk, haladunk… Meg ezen a heten, es a kovetkezon van tanitas, utana megkezdodik a mindenki altal hon ahitott nyari szunet. Azert meg vannak akadalyok, peldaul holnap a kanji re-exam. Nem is nagyon csinalok mast, mint kanjikat tanulok. Persze az elet nem allt meg, elkezdtuk az uj konyvunket, mar a masodik leckenel tartunk. (21 van) Ugy fest ez a konyv sem fog sokaig tartani… Kivancsi vagyok, hogy fogjak hivni a kovetkezot… “felsofoku japan” !?
Kozben volt meg egy 3-as foldrenges. A konyvtarban ultem, amikor elkezdett mozogni a monitor. Duhosen neztem korbe, hogy melyik IQ fighter lokdosi az asztalt ilyen vehemensen, de nem lattam senkit. Ekkor meg mindig nem esett le, hogy mi van, csak amikor a szomszed asztalnal jishin -rol keztek el beszelgetni a japanok jottem ra, hogy ez bizony foldrenges. Kicsit hosszabb volt, mint az elozo, es alig tudtam olvasni a monitorrol. Hiaba, bosszanto dolog egy ilyen foldmozgas. :P