Kicsit frusztrált vagyok. Most fejeztük be a Hideghegyet. Gondoltam, megmutatom kis családomnak, elvégre nekem nagyon tetszett a film. Apa kedvéért ilyenkor kénytelen vagyok feltenni egy magyar feliratot, ami normális körülmények között eszembe sem jutna. Már rég rájöttem, hogy lelki békém és mentális integritásom megőrzése végett jobb, ha jó messzire elkerülöm a magyar feliratokat. Ez most is bebizonyosodott. Jelenet: a pap be akarja dobni a folyóba az elkábított fekete rabszolgalányt, aki tőle terhes. Ezt mondja: - She’s having my bastard in her belly. Felirat: - Hasba lőtte a kutyámat. Én ilyenkor legszívesebben sikítanék, és kaparnám a földet. Hogyan merészel valaki ilyen hibákat csinálni? Ha nem tud angolul, akkor minek fordít filmeket? Hány szerencsétlet csaphatott vajon be a szörnyű feliratával… Hihetetlen, hogy emberek mikre vetemednek. Szörnyű lehet, ha valaki nem ismeri a saját korlátait, és tudatlanul olyat tesz, amihez köze sincs.
További lélekemelő tényező a netem, ugyanis hála a proxy szervernek, sem MSN sem e-mail nem elérhető a hálózaton, kivéve azt az egy gépet, amin a net van. Ismét egy olyan dolog, amivel ha fejreállok sem tudok mit csinálni. Viszont nagyon bosszant. Esetleg ha valaki a Keiron kívül tud használható szoftvert netmegosztásra, amin keresztül esetleg működnek a fenti szolgáltatások, azért nagyon hálás lennék.
Kezdek egész beleszokni az itthoni életbe. Ma voltam Pesten, ahol is a Közgáz (azaz BCE) AIESEC irodájában ütöttem fel a tanyámat, és jól megleptem a bejövőket. Mondjuk a vizsgaidőszak erősen rányomta a bélyegét a dologra. Volt például olyan, hogy valaki bejött és megállás nélkül elkezdett panaszkodni, hgy milyen borzasztóan kegyetlen volt a számvitel vizsga, és észre sem vette, hogy hozzám beszél, aki 8 hónapja külföldön van. Persze az is lehet, hogy tényleg nem ennyire nagy szám, ha valaki hazajön az ünnepekre.
A másik fontos ismérve az irodának, hogy tétlenül nem tartózkodhat ott senki huzamosabb ideig. Én délután kettőkor azon vettem észre magam, hogy négy indexet íratok be a Sóházban… Legalább volt valami hasznom. ;) Ezen felül felírtam magam a szilveszteri buli jelentkezési lapjára kanjival.
Apropó, utazás, reggel majdnem odafagytam a peronhoz. (Kitérő: a peron japánul hoomu katakanával írva. Eredetileg az angolból kéne származnia, de azt senki sem tudta nekem megmagyarázni, hogy hogy lett a platform-ból hoomu…) Magyarországon azért hidegebb van, mint Japánban. Meg itthon is, ahol kb huszonegy fokos a lakás. Szerintem ez a normális, de az osztálytermekben a vietnámiak, sőt, egyes európai nációk tagjai is látványosan fáznak, és bekapcsolják a légkondit, ami aztán harminc fokra fűti a termet. Ilyenkor viszont én kezdek el haldoklani, mert ilyen melegben művészet nem elaludni, főleg japánórán. Szóval a légkondi állandó konfliktusforrás.
A tetőablakomon pont besüt a hold. Olyan 5/8-ra saccolom. Creepy.
Elkezdtek érni a kulturális sokkok itthon. Például az, hogy a nem LCD monitoroktól folyik a szemem, még akkor is, ha 75Hz fölött mennek. Valamint nagyon meglepődtem tegnap este, mert a japán ágyam körülbelül kétszer magasabb az itteninél, és sokkal keményebb is. Igazából nem világos számomra, miért is magasabb a koliban az ágy. A japánok amúgy is alacsonyak, nekik szerintem le sem érne a lábuk, ha ráülnének az ágyamra. Valamint eredetileg a földön alszanak, szóval teljesen logikátlan a dolog. A haradik élményem kézmosáskor ért, mikor is majd’ elvesztem az itthoni csapban. Mert teljesen hozzászoktam a szobám miniatűr kézmosójához, ahhoz képest az itteni óriási.
MSN-em még mindig nincs, a proxy nem igazán akarja az igazságot továbbra sem. valamint valamilyen érthetetlen okból a leveleimet sem tudom letölteni, sőt, online megnézni sem. Azt gyanítom, a titkosított forgalommal lehet valami gikszer. Vagy az ég tudja, nem vagyok szakember. Most épp ezen okból beköltöztem tesómhoz, hátha valakinek hiányzok a netről.
Ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy kapcsolatba lépjen velem valamiért, akkor ajánlom figyelmébe a 20-942-0606-os számot. :) A mai shopping spree eredménye…
Valaki, aki ért a Kerio Firewallhoz, magyarázza el nekem, hogy a klienseken miért nem működik a MSN Messenger. Minden más igen, csak az MSN nem. Ez momentán a legnagyobb probléma az életemben, és iszonyatosan frusztrál. MSN-ezni akarok!
Mindjárt megyek haza. Ma még ezer dolgom van, többek között be kell fejeznem a csomagolást, lehetőleg nem itthagyva semmi olyat, ami hiányozna otthon. Ismerve magam ez nehéz lesz, de felszereltem magam tollal, papírral, és mindent leírok, ami eszembe jut, hogy kellhet. Sajnos az elfelejtés lehetősége még így sincs kizárva, hiszen rólam van szó.
Tegnap átkapcsoltam háziasszony-módba, és vasaltam. Ez megint egy olyan dolog, ami nagy megrökönyödést váltott ki a koliban, azaz minek vasalok én, ha hazamegyek. Biztos én vagyok rosszul installálva, de nem tartom etikusank hazaállítani egy bőröndnyi mosatlan ruhával, mint omiyage. (Kitérő: Az omiyage ajándék, amit a japánok kötelező jelleggel hoznak szuvenírként bárhová is mennek. Általában édesség, vagy helyi különlegesség.) Egyáltalán vasalni sem nagyon szoktak errefelé a népek, mámrmint a kolitársaim. Vladának van erre egy módszere, ő beteszi a futon és az ágy közé a ruhákat, így azok valamelyest (?) kisimulnak. Legalábbis ő ezt mondja. (Kitérő: A futon egy vastag takarószerű képződmény, amit a japánok a földre terítenek alvás céljából. Az eredeti japán stílusú szobákban ugyanis nincs ágy, hanem a tatamira terített futon-on alszanak. Mi is kaptunk ilyet, és sokan az ágyra teszik, hogy puhább legyen.)
Már egy jó ideje azt hiszem nem felelek meg annak az elvárásnak, hogy itt meg lehet ismerkedni a japán élettel. Persze, mert vizsgáztunk, aztán jött ez a taktikai játék az egyetemekkel. Érdekes hatása van amúgy az elmúlt heteknek. Ma például este kilenckor elynomott az álom, és aludtam, mint a tej hajnal egyig. Utána viszont sehogysem tudtam elaludni. Egy órát forgolódtam, aztán ittam tejet, hétha az segít, de nem. Tehát nekiláttam SeSam.hu kódot bugfixelni kevés sikerrel. Olyan öt körül tudtam ismét elaludni, és fél tizenegykor ébredtem, holtfáradtan. Lehet, hogy tudat alatt épp átállok az otthoni időzónára?
A vizsgák végeztével még anno pénteken voltunk Norbival Akihabarában nézelődni. A vonaton már el sem csodálkoztunk, amikor egy japán leányzó nekilátott rúzsozni magát, majd egy kis tükör segítségével hozzálátott szemöldököt szedni. Akihabarában felmértük a számítástechnikai és egyéb ipar jelenlegi állását. Nagyot nosztalgiáztunk egy egész sok helyen fellelhető dobozos LEGO-készlet láttán. Ez valami robot-LEGO, anno a Technic-re emlékeztet, csak épp adnak hozzá egy szoftvert, és a kész robotot be lehet programozni. A LEGO soros porton kapcsolódik a géphez, és a kész programot utána végrehajtja. Hát ilyen is van. Azért a LEGO zsenialitása szerintem még mindig a bárhogy összerakható kockákban rejlik, nem ezekben a specialitásokban.
Ha már a robotoknál tartunk, találtam egy pamfletet, ami ismét egy robotot reklámozott, a LEGO-énál kicsit komolyabbat. Kb olyan, mitn a Sony AIBO-robotja, tud mindenfélét. Bukfencezik, sétál, stb. Darabokban lehet megvenni, és utána összerakni, amjd programozni. Gondolom a darabokból többféle típust is össze lehet állítani, mert másképp nem lenne sok értelme a dolognak. Ár nem volt feltüntetve, de el tudom képzelni.
Hazafelé Shinjuku-n keresztül jöttünk. Az egész ki van világítva természetesen, de most a fákra is felfeszítettek kék lámpahálót, úgyhogy szikrázó apró kék csillagerdőnek tűnnek. A japán módszerre jellemző, hogy közelről megnézve a fákat azt láttuk, hogy a lámpák a gallyak végéig egyenként szépen rá vannak erősítve a fára. Szerintem kb hatszáz évig tartana így belámpázni egy fát, de ők mégis megcsinálták. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy bár a japánok folyamatosan hajtogatják, emnnyire fontos a takarékosság, és hogy az ország szűkös erőforrásokban, azért a város nagy része nappali fényben úszik egész éjjel a fényreklámoktól, városban tökéletesen fölösleges dzsipekkel járnak, és ha megállnak egy órára, akkor is járatják a motort, valamint mindent légkondicionálnak. Fűtés mint olyan egyáltalán nincs, csak légkondicionáló. Azzal fűtenek télen, és hűtenek nyáron.
Amúgy mi történt ma? Leadtuk az egyetemi preferenciáinkat, úgyhogy most már Alea Iacta Est , csak várnunk kell a január közepét a Monbusho döntésével. Én 1) Kobe 2) Osaka 3) Fukuoka 4) Nagoya 5) Kyoto sorrendet írtam. Végül Kyotót írtam be utolsának, nem Hiroshimát, mert oda végképp nem szeretnék menni, és bár Kyotóba menni semmi esélyem - kb. olyan, mint a Todai, saját felvételije van, és iszonyat válogatós egyetem - a helyet rendkívül jól foglalja.
Oyun persze még ma reggel is azzal támadta le az embereket, hogy akkor most mit is iírjon elsőnek. Végül Kyotót írta be, mert hatalmas kavarások után végül senki sem írta a nemzetközisek közül azt a kedvencének. így még esélye is van, hogy bekerül, habár ott van még a felvételi is, meg a Monbushónak sem biztos, hogy elég lesz Oyun eredménye. Ez persze engem már nem érdekel, az a lényeg, hogy letett a kobei első helyéről végül.
Az utazási irodánk írt emailt, hogyan vehetjük át a jegyeket. 18-án kell ott lennünk a Narita repülőtéren 9.35-re. Norbi megnézte Reikoval a vonatokat, és simán ki tudunk jutni időre. A gép 11 körül indul, és bár 12 óra a repülőút, közben 8 órával előbbre jutunk az időzónákkal, tehát effektíve mintha csak 4 órát repülnénk. Szép hosszú nap lesz.
Nakérem. Folytatódik a tuning. Szemfülesebbek gondolom rögtön észrevették a jobboldali naptárat. Igen csinos kis cucc, a b2 nem használt filejai között találtam. (Erről az egészről azt kell tudni, hogy a webszolgáltatómnál előre installált szerszámok vannak pl bloggoláshoz is, hogy az egyszeri felhasználónak ne kelljen PHP-ben programoznia. Viszont miután én belenyúltam a designba, feltűnt, hogy a bloggerprogramon belül vannak eddig nem használt fileok is, mint például a jobb oldali naptár.) A naptár pirossal jelzi, mely napokon írtam valamit, és a számra kattintva rögtön az adott napi irományt lehet megtekinteni. Valamint a hónapok két oldalán lévő kis nyilak az archív írásokat is mutatják.
Valamint a fenti linkek is működnek, persze az Origin és a Portfolio nem mutat sehová.
Látszik, hogy vége a vizsgáknak, lett egy kis időm. Ennek eredményeképp a világra szabadítottam a sesam.hu enyhén gótikus beütésű új designjának erősen alfa verzióját. Ezalatt azt kell érteni, hogy a jövőben folyamatosan fejlesztem a küllemet, hozzáadok egy főoldalt, elkészítem a portfólió oldalt, stb, stb. Az alfa verzió folyományaként a fenti linkek nem is működnek egyelőre, viszont minden más funkció igen. (Legalábbis remélem.) Véleményeket, feedbacket lehet küldeni emailben, ide: sesam@fusemail.com.