Megőrülök a melegtől. Valamiért néhány embernek az a mániája, hogy a légkondit rendszeresen 30 fokra állítja. Melegebb van a tanulószobában, mint nyáron. Hiába kapcsolom, ki, elkezdenek látványosan fázni, és visszakapcsolják. Igazán nem értem, hogy hogyan érezheti magát valaki jól ilyen iszonyú forróságban. Most épp 32 fok van idebent a hőmérő szerint, és mellettem Tika vastag szőrpulóverben ül. Szerintem szörnyen egészségtelen, de muszáj elviselnem, mert csak itt van internet.
Épp a Resident Evil második részét fejeztük be a TV szobában. Az Apocalypse-t még jobban lehúzta a kritika, mint ez első filmet. Ennek ellenére nekem tetszett. Alapvetően az a véleményem, hogy inkább egy számítógépes játékra hasonlít a film, mint akcióthrillerre. Viszont én ezt nem is tartom bajnak. A legnagyobb kiszólás is ehhez kapcsolódik, amikor Jill a hídon megjezni, hogy "What if all this is some kind of a sick game?"
A végén néhányan szerettek volna mást is nézni, és ismét ki lettem kiáltva irigy, önző alaknak, miért nem hagyom ott a laptopot és a cuccokat filmnézéshez. Ha ők mondják biztos így van, nekem viszont elegem van abból, hogy a tömegszórakoztatást feladatomnak tekintik a lakók. Különösen, hogy állandóan kritizáják a filmeket, a tényt, hogy nincs angol felirat (DivX) stb. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a TV szobát is harminc fokosra fűtik rendszeresen.
Lesz évkönyvünk. Érdekes, még sohasem volt évkönyvem, ahová eddig jártam, ott ez nem volt szokás. Kár, hogy nem nyomtatott formátumban, hanem csak digitálisan, CD-n. Mivel a Japán Nyelvi Központ közölte, idén nincs pénz az évkönyv kinyomtatására, hacsak nem akarunk mi fizetni érte jó sokat. Nem akartunk. Úgyhogy lelkes diákok nekiláttak elkészíteni. A lapjai itt találhatók: http://bunnarith.t35.com/mypage/site1/index.htm. A probléma csak annyi, hogy az én lapomra valami hihetetlen idióta, szörnyű fényképet választottak: http://bunnarith.t35.com/mypage/site1/images/Slide55.JPG. Rájöttem, hogy nem szeretem az évkönyvet. Ahol én ilyen gagyin nézek ki, az csak rossz lehet.
Nightwishen beszereztem egy jó kis CD-t is. Elvileg a Kuolema Tekee Taiteilijan single-je lenne gondolom. Mindenesetre a címadó számon kívül rajta van a Symphony of Destruction, egy Megadeath-feldolgozás, amit a kocerten is előadtak, mialatt Tarja a pihenőjét tartotta. A harmadik szám kifejezetten érdekes: Ankie Bagger Where Were You Last Night-jának a feldolgozása. Keresésem alapján az illető hölgy svéd, és régi bútordarabnak néz ki. Az ominózus dal például 1989-es. A Nightwish-verzió a popos eredeti ellenére/-ből kifolyólag is igencsak jó. Szerepel még az albumon a Creek Mary's Blood és a Ghost Love Score nagyzenekari, instrumental változata. Gyönyörű, grandiózus dallamok. Valami azt súgja, hogy ezt a CD-t csak a turné alatt lehet beszerezni, mert például a hivatalos Nightwish oldalon egy szó nincs róla, valamint az Amazon.com-on sem találtam.
Amúgy mellesleg megírtam Utsumi tesztjét. Nem lett valami jó, de meggyőztem, hogy mostmár békén hagyhatna a hülyeségeivel, és majd bedobom neki a levelesládájába rendesen kitöltve a héten. Még van pár órám rá, nem sietem el. :) Egyrészről csodálatra méltó az a kiratás, amivel még az évzáró után is oktatnának minket, (Utsumi első javaslata az volt, hogy az évzáró ceremónia után gyorsan írjam meg megint a tesztet. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.) másrészről viszont roppant fárasztó és agybomlasztó dolog.
Valamint íme a Kuloema Tekee Taiteilijan nemhivatalos fordítása (köszönöm Kriszta)
Only once could I see my desire
Haven't known smallness under the stars
Once I got bars for my body
My God, let me come to you like my child pictures me
The world's beauty is in you
(From what) death made me an artist
My God, let me come to you like my child pictures me
I created my own heaven here
Let me go
A Nightwish tömény extázis volt. Körülbelül ezerkétszáz ember, én középen az ötödik sorban két masszív finnel (szegény egyötven magas japánok...), Nightwishék a színpadon. Hihetetlen volt. Nem is próbálkozom az élmény átadásával, nehéz lenne.
(A finnek mellett találkoztam a tokiói metál szubkultúra néhány jeles képviselőjével: nem semmi a szumó alkatú, fenékig érő platinaszőke hajú japánok látványa.)
Eléggé meglepődtem,a mikor hétfőn végre kézhez kaptam az egyetemi levelet. Az állt benne, hogy hétfőn, azaz aznap, meg kell jelennem a Kobei Egyetem Jogi Karán a beiratkozási procedúra végett. Nem siették el az értesítést, az biztos. A jimushitsu-t megkértem, hogy telefonáljanak, miként lehetne megoldani ezt a problémát. Végül is kiegyeztünk abban, hogy másnap, kedden, elmegyek. Azért furdalt engem a kíváncsiság, hogy ugyan miért is utazzak én kétszer hatszáz kilométert, hiszen mindössze három papír leadásáról van szó. Jobb helyeken ezt elküldik levélben és kész. Felhívtam hát Magdi a.k.a. dai-sempai-sama kobei kapcsolatom, aki megígérte, hogy bemegy az ottani irodába, és megérdeklődi, mi a helyzet.
Másnapra kiderült, hogy tulajdonképpen elitézhető ez levélben is, nem kell lemennem. Biztos csak látni akartak... Erre én összepakoltam a cuccokat és feladtam... volna a postán, ha nem derült volna ki, hogy hiányzik az egyik papír. Visszakérték ugyanis a felvételikor használt fényképes cetlit, ami a személyemet igazolta anno. Én visziont az elő-költözési papírnagytakrítás során ez már úgysem fog kelleni jelszóval elegáns ívben kidobtam az egészet. (Tanulság: Japánban jukenhyo feliratú papírt semmilyen körülmények között sohasem szabad kidobni!) Újból elmentem a jimushitsu-ba, hogy mit tegyek. Sato-san, aki egyébként a legrendesebb, mellesleg az iroda vezetője, közölte, hogy mivel ezután úgyis mindent egyedül kell intéznem, jobb ha már most elkezdem a felkészülést, és felhívom Kobét. Mondjuk őket ezért fizetik, de mindegy.
Telefonálni csak azért gáz Japánban, mert udvariasan beszélnek veled. Nagyon udvariasan. Ergo figyelni kell, hogy az ilyen egyszerű dolgokat, mint "fénymásold le", "add meg a telefonszámod" megértsen az ember, mert ezeket is képesek öt sorban megfogalmazni. Jót mulattak, hogy kivágtam a vizsgalapom, majd megengedték, hogy beváltsam az Alien Registration Card-om fénymásolatára. Így végül csak sikerült elküldenem az egész pakettet, remélem megkapják, és megelégednek.
Amúgy ez az egész beiratkozás nem csak ennyiből állt volna. Sokkal bonyolultabb, rengeteg formanyomtatvánnyal, kitöltendő papírral. Viszont - mint azt Magditól megtudtam - én vagyok az egyetlen külföldi a karon, vagy mindenesetre nincs sok, ezért mindenfélét megcsinálnak helyettem, mert amúgy halálra unják magukat. Én biztos nem fogok tiltakozni, minél kevesebbet kell olvasni formanyomtatványokat, annál jobb.
Majd' lefordultam a székről, mikor Magdi elmesélte, hogy az irodában amúgy mellesleg megemlítették, hogy lefoglaltak nekem egy szobát a Hyogo koliban, és ugye az nekem kell. Még jó. Azért szólhattak volna nekem is. Igaz tegnap erről is megérkezett egy prospektus, mely szerint ott fogok lakni, és elsejétől beköltözhetek. Ebben annyi szépséghiba van, hogy innen 28-án kiraknak, szóval három napig otthontalan leszek.
Ma ismét - immár megfontoltabban - papírokat rendeztem, amikor rátaláltam a nihonjijou utóvizsga-felhívásomra is. Ha véletlen nem akad a kezembe, fix, hogy megfeledkezem róla. (Lehet, hogy kellene nekem egy naptár?) Mentségemre, a papírt Utsumi matekvizsga *alatt* nyomta a kezembe, teljesen kizökkentve a példamegoldásból. Ő mondjuk tipikusan az a fajta, akit csak a asaját tantárgya érdekel. Szóval holnap még egyszer vizsgázok.
Előtte azonban Nightwish! Ma 18.30, Shibuya-AX. "Once, I had a dream. This is it!"
Tegnap megkaptuk a vizsgaeredményeinket. Mindegyik sikerült, kivéve a kanjiteszt, pontosan, ahogy előrejeleztem. Aznap találtam meg a postaládámban is a figyelmeztetést, hogy a következő nap, azaz ma van az utóvizsga kanjiból. Nem tudom, mikor dobhatták be. Nem adtak sok időt, az biztos, bár azt is lehet mondani, hogy én nem ellenőrzöm megfelelő rendszerességgel a JLC-s postafiókomat. (Két postaládánk van, egy a koliban és egy a JLC-ben. A postát a kollégiumiba kapjuk, a JLC-sbe csak időközönként dobnak be tanulmányokkal kapcsolatos dolgokat.)
Elmentem tehát kanjitszetet írni ma délután. Először biztosítottak minket, hogy ez az utolsó lehetőség, és ha nem sikerül, akkor nem fogunk bizonyítványt kapni az egy éves tanulmányainkról. Ilyen kellemes, könnyed légkörben írtuk meg a dolgozatot, amit utána azonnal ki is javítottak. A kardélen táncolás koronázatlan királyaként 60 pontot sikerült összegyűjtenem, ami pontosan a minimumponttal egyenlő. 59 már bukta. Néha nekem is lehet szerencsém, nem? :)
Este, amikor élelmiszerbgeyűjtő-körútra indultam, láttam, hogy a kollégiumi postaládámon megjelent egy értesítés, miszerint levelet kaptam az egyetemtől. Persze az iroda már zárva volt. Ezek a postaládák elavult dolgok. Miért nem küldenek emailes értesítőt? :)
Végül a mai kincs, amit találtam: Island of Nowhere A titokzatos ismeretlen blogja, akiről csak sejtem, hogy kit takar. Bizonyos nem vagyok benne (...death and taxes.) de erős a hitem, hogy tudom, kiről van szó. Ha másért nem a választékos angolért és stílusért érdemes olvasni.
Szemezgetek egy kicsit abból, milyen keresőkifejezésekkel találnak rá emberek az oldalamra. Vannak igencsak meglepőek is. Ebben a hónapban a listát a sleepzor vezeti. Igen, néha szoktam így írni. Ezt követi a bonsaicat. Ezen személyek feltehetően Raffy oldalára kíváncsiak, erre tessék: http://bonsaicat.freeblog.hu. Hárman is az evanescence breathe no more lyrics-ot keresték. Hát emberek, keresni is tudni kell... http://www.azlyrics.com/lyrics/evanescence/breathenomore.html. Két ember szerint sesam is evil. Hát most erre mit mondjak, ti tudjátok. :) Aztán vannak a Japánnal kapcsolatos átlagos keresőszavak: onszen, mt. fuji map, yuukata, taiko dobok, stb. Személyes kedvenceim a szexsite után kutatók. (Hogy ezek hogy kerülnek az oldalamra az misztérium...) forum filmek szex, cinderella porn (Úristen, ki ez a perverz?!), child porn, szex kepek hard... No comment. Vannak teljesen eltévedt emberek. Pl: mi az ip cimem. Jó kérdés: http://www.whatismyip.com. Valamint kinai piac budapest! Nike(tm) ruhák olcsón. :) claire forlani képek mondjuk http://www.alwaysgirls.com. Claire Forlani tényleg gyönyörű, mindenki menjen Meet Joe Black-et nézni. merle vedett ferfiak, igen, ez egy nagyon jó könyv. anarchy online crack, egyrészt ingyenes, másrészt MMORPG-t nem lehet crackelni teeeee nagyokos.
Legvégére jöjjön a vicces esemenyek. Hát vicces eseményben nem szűkölködünk, az biztos...
"fértem rá" - megint tudok írni... Vajh' mire gondolhattam. Mindegy. Holnap visszakapjuk a vizsgáinkat, és kiderül, kell-e még gambarni. Én biztos vagyok benne, hogy kanjiból kell, de az ember ilyen furcsa állat, hogy mindig reménykedik. Már többen is fellélegeztek, mert megkérdezték a tanárukat, és megtudták, hogy mindenük sikerült. Itami persze sohasem mondaná el idő előtt, bár az egész pakk a fiókjában fekszik.
Megkaptuk a dobozainkat is. Mármint a költözéshez. Nagyobbnak tűnnek, mint amekkorának a megadott méreteik alapján gondoltam őket, de még így sem vagyok biztos benne, hogy befér mindenem. Valamint úgy kell fizetni, hogy 100 kilónként duplájára ugrik az ár. Vajon nekem 100 kilónál több cuccom van? Idővel kiderül. Amúgy is, még nem is kaptam levelet az egyetemtől, hogy egyrészt igen, mehetek másrészt, hogy igen, kaptam kolit. Függőben vagyok.
Elöljáróban minden kedves hölgy olvasómnak boldog Nemzetközi Nőnapot kívánok! Japánban valahogy ez esemény annyira nem tűnt jelentős dolognak, vagy csak én nem fértem rá ilyesmire figyelni az utóbbi időben. Mindenesetre az tény, hogy a Japán még mindig nem a nőszeretetéről híres ország.
Befejeztük a vizsgákat - legalábbis hivatalosan. Aztán hogy kinek mi sikerült, azt még senki sem tudja. Természetesen várhatóak az újra-, utó-, ismétlő-, stb. vizsgák.
Valamint már csak nyolcat kell aludni, és Nightwish. :D
Holnap - illetve ma - arat a halál. Nyelvtan, matek és hallgatás a menü. Matektanulás után jöttem rá, hogy a négyzetes mátrix másodrendű diszkriminánsát is tudom japánul. Tök hasznos. :) Szerintem ez megint olyan lesz, hogy hallgatáson már alig tud mindenki koncentrálni, mert a többi vizsga legyilkolta az agyunkat. Viszont állítólag Japánban rendszeres az ilyen egy nap több minden összezsúfolva stílusú számonkérés. Lelkük rajta. Azért nem túl motiváltan tanultam, főleg a nyelvtant, amiről előre megmondom, hogy nem fog sikerülni. És ez nem valami nyavajgásféle - bár valószínűleg az sem áll távol tőlem - hanem ezúttal sajnos világosan látható, hogy egy kukkot sem értek a feladatokból. Különben is, az ördög már megmondta Faustnak: Was soll uns denn das ew'ge Schaffen!
Gechaffenes zu nichts hinwegzuraffen!
(What matters our creative endless toil,
When, at a snatch, oblivion ends the coil?)
Tegnap olvasásértést írtunk. Ez tipikusan az a vizsga, amiről ez embernek fogalma nincs, hogy hogy sikerült. Olyan ravaszul vannak megszerkesztve a kérdések, hogy az ember hiába hiszi azt, hogy értette a szövegeket, mindig behúznak a csőbe. Ahhoz képest viszont, hogy mennyire ijesztgettek vele, hogy mily borzasztó nehéz lesz, közepesen el tudtam olvasni a dolgokat, ami az én szerény kanjitudásomat tekitve nagy siker. Na persze ettől még írhattam nulla pontot, tekintve a kérdések rafináltságát.
Ma pedig kanjiból írtunk, amin én az esélytelenek nyugalmával vettem részt. Ez sem volt megoldhatalan, mint kiderült, ha a megelőző egy hetet kanjitanulással töltöttem volna. Ez így ebben a formában nem történt meg, úgyhogy jó vagyok kb 30 pontra... kár, hogy 60 kell a továbbjutáshoz. Nem baj, a vizsgarendben négy nap van előjegyezve pótvizsgákra. Lehet, hogy a tanárok már tudnak valamit, amit mi nem?
