Pride
De furcsa, sehol egy rohamrendőr...
Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
De furcsa, sehol egy rohamrendőr...
Please remind me to watch this in 20 years when I'll be 51.
Amúgy itt lakom. És jobban örülnék neki, ha szakmai alapon, a világ más nagyvárosaiban már bevált stratégiával kezelnék az intravénás droghasználat problémáját. Ezért írtam alá ezt a petíciót.
Miyazaki utolsó egészestés filmjének a japán címe 風立ちぬ, ami angolul a The Wind Rises, magyarul a Szél támad fordítást kapta.
A furcsa ragozás nem hagyott nyugodni. Főleg, hogy az első tippem az archaikus tagadás volt. Ezzel azonban két probléma van: 1) a fordításokban a szél nem elállt, hanem feltámadt; 2) a -ぬ ragozást a 未然形-alakhoz kell tenni, azaz 立たない → 立たぬ lenne a helyes.
Közben kiderült, hogy a cím valójában egy versből származik. Paul Valéry Le Cimetière marin című versének utolsó versszakának első sora:
Le vent se lève !… Il faut tenter de vivre !
Magyarra Kosztolányi Dezső fordította Tengerparti temető címmel:
Szél támad!... Élni, próbáljunk meg újra!
Ez japánul 「風立ちぬ、いざ生きめやも」lett, semmi tagadás. Nyilván nem lenne internet az internet, ha valahol ne lenne valaki, aki feltette ugyanezt a kérdést, és valaki, aki meg is tudta válaszolni.
Lőn: Meaning of ぬ added to 連用形 / masu-stem, as in 風立ちぬ
A lényeg, hogy a -つ ragozásból alakult ki, ami egy igenlőbb, és a beszélő együttérzését sugalló állító alak. A példamondat: 鳥かざりし 鳥も 来鳴きぬ (A nem éneklő madarak is jöttek énekelni) együtt tartalmaz egy archaikus tagadást (-ず + あり) és a fenti -ぬ állító ragozást. Az is látható, hogy a -ぬ rag a -ます(連用形)alakhoz kapcsolódik. Régies, irodalmi hatású.
Muszáj lesz megnézni. [:
Telefonáltam éppen, és nem értettem, mi csilingel folyamatosan. Amikor letettem, tűnt fel, hogy nem töltött közben a telefon. Amikor bedugtam, előbb 10-20-szor gyors egymásutánban ki-be kapcsolt a töltés,—ez csilingelt—majd a saját gyári Lightning kábelére azt írta ki: "This accessory may not be supported." Azon az éjszakán még feltöltött valahogy, másnap pedig kipróbáltam másik töltővel. Ugyanezt a jelenséget produkálta, így kizárható volt a kábel hibája.
Itt követtem el az első hibát: megpróbáltam a garancia érvényesítése előtt visszapakolni az iOS 7.1.1-et. Azt gondoltam, talán szoftveres a probléma, és az iOS 8 hatása. Persze a géphez kötve is fel-le kapcsolódott a telefon, pont mint a töltőnél. Ahogy azt sejteni lehetett, a szoftverfrissítés is elbukott azon, hogy rendszeresen eldobta a kapcsolatot a készülék. Így lett egy permanensen DFU módba ragadt téglám.
A Corvinban a T-Pontban az volt kiírva a sorszámkiadó automatára, hogy technikai okokból a szervíz helyett válasszak számlabefizetést. Ehhez képest amikor sorra kerültem, a lány rezzenéstelen arccal közölte, hogy ők most már csak partnerek, így nem végeznek javítást. Arra, hogy a T-Mobil weboldalán mint szervíz vannak listázva, csak megvonta a vállát: nem frissítették. Nem kérdeztem meg, hogy miért kell akkor egyáltalán sorszámot húzni.
Bár előre tudtam, hogy fölösleges, megmutattam az iStyleban is a telefont. A mobilszolgáltatók által forgalmazott telefonok garanciáit nem lehet náluk érvényesíteni. A Westendben ugyan azt mondta egy eladólány, hogy ha lenne számlám, meg lehetne oldani, de csak a blokk volt nálam. Azért elküldött az Andrássyra, mert ott van igazából szervíz. Nyilván ugyanazt produkálta a telefon, garancia meg csak a szolgáltatónál.
Vissza a Westendbe. Három T-Pont is van: a bejáratnál lévőben nincs szervíz, az aluljárószinten pedig miután ismét kivártam a sorom, az volt a válasz, hogy bevizsgálásra elküldik, és csak utána cserélik garanciálisan. Ez lehet akár két hét is, és addig valami nyomógombos cserekészüléket tudnak csak adni. Jobban teszem, ha nem viszonteladónál, hanem hivatalos T-Pontban próbálkozom.
Mint kiderült, az igazi T-Pont a Media Markt mellett van hátul. Itt megtudtam, ha nem indul el a telefon, mindenképp elküldik valahová előtte bevizsgálásra, de itt már "csak" 8-10 napot ígértek. Az eladó azért elvitte hátra, hogy reprodukálja a problémát. Amikor–jó sok idő múlva—visszajött, kicsit zavarodottan kérdezte, hogy "Ön miért is van itt?" Nem voltam boldog.
Akkor sem, amikor kiderült, hogy a számla, amit nem találtam meg, kell a garanciához, és potom 750 Forintért nyomtatják ki a rendszerből. Ezek után már terveztem magamban, hogy ha valami Samsungot hoznak ki cserekészüléknek, csak zsebkendőn keresztül fogok hozzányúlni, és visszaadni, hogy akkor inkább hagyjuk.
Ehhez képest kaptam egy 5-ös iPhonet. Ekkor volt péntek délután. Vasárnap a K&H maratonváltón fotóztam egy csomót, ami rendesen merítette az akkut, ahogy folyamatosan bekapcsolt fényképező alkalmazással vártam a felbukkanó futókat. Le is merült délutánra, de úgy, hogy utána meg sem moccant a töltőn sem. Pont úgy, mint anno a MacBook akkuja.
Újabb hiba: visszamentem a T-Pontba, pedig emlékeztem, hogy azt mondták, a szervíz csak hétköznap munkaidőben van nyitva. Mondta is az eladó, akihez kerültem, hogy sajnos nem tud segíteni. Maradtam volna inkább otthon. Csak épp attól féltem, nehogy kihozzák valahogy, hogy én tettem tönkre a cseretelefont, és rám akarják majd verni a teljes új árát.
Hétfőn újból üzlet, cseretelefon hátra, csere-cseretelefon elő. A maratonváltós fényképeket persze buktam. Szegény Ultrabalatonos csapattársaim hiába mosolyogtak a tűző napon a kamerának. Viszont legalább elnézést kért a szervizes.
Kicsit meglepődtem, hogy már csütörtökön jött az SMS, hogy átvehető a telefon. Ez már gyorsan ment. Életre a szervíz sem tudta kelteni, így kaptam egy vadi újat. Még jól is jártam, mert korábban egy futás alkalmával megadta magát a zseb, az eredeti készülék szépen kicsúszott, és a Margit híd kellős közepén végigpattogott és -szánkázott az aszfalton. Ettől lett a kijelzőn egy olyan karcolás, ami torzította az alatta lévő színeket, így viszonylag feltűnő volt használat közben.
A tanulság: Telekomnál vásárolt garanciális telefonnal kiemelt T-Pontokba menjetek, mint például a Westend, Mammut vagy Allee.
Az egy másik kérdés, hogy olyan országban, ahol van Apple Store, ez egy 15 perces garanciális csere lett volna.
Muszáj megmutatnom, milyen luxy pénztárcát kaptam a szülőktől születésnapomra:
A Bellroy koncepciójának lényege, hogy a szokásos degeszre tömött vastag tárca helyett olyat csináljanak, ami zsebre téve sem dudorodik ki feltűnően a ruhából. Fölösleges például minden kártyának külön zseb, amikor a legtöbbet csak nagyon ritkán kell előhúznia az embernek.
A Slim Sleeve modellben két zseb van a gyakran használt kártyáknak, ez nálam a bankkártya és a SZÉP kártya. A bankjegyek félbehajtva a bal oldalra kerülnek, a jobb oldalon pedig ömlesztve a többi kártya (személyi, jogosítvány, lakcímkártya, diákigazolvány és a céges belépő) egy ötletes kihúzóval szedhető elő. Egyedül a hülye TAJ kártyát nem sikerült belepasszíroznom mert az valamiért kicsivel nagyobb, mint a sztenderd méret.
És az apró, kérdezhetitek. Nos, egyrészt ha nem muszáj, nem használok készpénzt, nincs is nálam sok. A biciklistáska egyik zsebében gyűjtöm a fémpénzeket, aztán néha amikor kell, teszek belőle zsebre valamennyit.
Nagyon ajánlom a céget, kiváló weboldaluk van, és ingyen szállítanak Magyarországra. A tárcákra három év garanciát vállalnak, és környezettudatosan dolgozzák fel a bőröket.
Tovább halad a kerékpár iterálása. Télen a váz színével megegyező piros Ambrosio Excursion felnik kerültek rá, most pedig nem lehetett tovább halogatni a külsők cseréjét. Egy dolog, hogy a futófelület már a szövetig le lett fékezve itt-ott, a durvábbik a hasadás volt a hátsó gumi oldalán, amin kereszül kivillant a belső. Ezt már nem lehetett 9 bárra fújni, mert egy rosszabbul pozícionált bukkanónál jött a durrdefekt.
Az eddigi mézszínű Rubinok helyett a kanárisárgát választottam, ami rögtön háromszorosára emelte a jármű odabasz-faktorát.
Az egyéb problémák, mint a cápásra kopott nagytányér, lelazult lánc és cserére váró hátsó sor szerencsére az avatatlan szem számára láthatatlanok.
Két napja már az iOS 8 béta van a telefonomon. Az iOS 7-nél egyszerűen nem bírtam kivárni, amíg kijön a végleges, annyira megtetszett Jony Ive dizájnja. Most visszaolvastam, és elég vicces, épp nyaraltunk, és az én bétás telefonom volt a navigáció, ami azért generált izgalmakat.
Most nincs ilyesmiről szó, és számos új lehetőség élvezetéhez előfeltétel, hogy az appok is elkezdjék támogatni azt. Amiben reménykedem viszont, hogy az előző verzióugrással ellentétben, most kikerülhetnek az App Storeba az iOS 8-at is támogató alkalmazások már korábban is. (Anno az interfész teljes átalakítása miatt nem engedték élesbe az alkalmazásokat a végleges iOS releaseig.)
Az egyik nagy dobás, ami iszonyú hasznosnak tűnik, a sokkal mélyebb kapcsolat az OS X és az iOS között. Sajnos ezt addig nem lehet kihasználni, amíg a 10.10 meg nem érkezik, abból ugyanis nincs bétám. A publikus tesztre azért feliratkoztam. Az AirDropért például már most is ölni tudnék, hogy ne iMessageben kelljen elküldenem saját magamnak a blogbejegyzés képeit...
A Messagesben tök jó ötlet, hogy el lehet küldeni a beszélgetőpartnernek a helyzetünket. Ennél tényleg nem létezik egyszerűbb válasz a "Hol vagy?" kérdésre. A prediktív szókiegészítő is jól működött, majdnem megírt helyettem egy tweetet, de sajnos csak az angolt támogatja egyelőre.
Már épp elkezdtem volna Flickrre felpakolni a képeimet, de azt hiszem, az iCloud Drive lesz a nyerő választás. Sokkal jobb ára lesz, mint a Dropboxnak, és akkor végre a képekkel az utolsó nagy tárhelyfoglaló is elűnik. (A zene már régen a Spotify szerverein lakik.) A képszerkesztő is okosabb lett, a MÁV-os hisztihez feltöltött képet például magától kiegyenesítette. Egyvalamit nem tud, tükrözni, pedig arra is igényem volt nemrég.
A Health appban van egy csomó potenciál, gondolom a Nike is beköti majd az alkalmazásait.
A béta szoftver csak fejlesztői fiókoknak elérhető, és beregisztrált készülékekre megy fel. Gyári állapotba kerül a telefon, de iCloud backupból olyan szinten lehet visszaállítani a készüléket, mintha mi sem történt volna. Egyetlen alkalmazásnál sem kellett még csak újra belépni sem. A rendszer stabilitása eddig teljesen jó, néhány kósza alkalmazás-összeomláson kívül nem volt baj semmivel.
Nagyon várom az új appokat!
Még sosem láttam gitárhúrt pengeni ilyen közelről.
Meg még az is volt, hogy egyik vasárnap, amikor jöttem vissza Budapestre a szülőktől, direkt a Keletibe érkező IC-re vettem jegyet, mert a többire már nem volt. Ezekről a vonatokról azt kell tudni, hogy gyakorlatilag gyorsvonatok, egy IC kocsival a szerelvény végén. A 105-ös szék volt az enyém. A kocsiban azonban kiderült, hogy 96-ig vannak az ülőhelyek (fülkés, nem termes), és mindegyik foglalt is volt. Úgyhogy leültem a gyorsvonati részben, és vártam a kalauzt.
sesam: - Jó napot. A helyemet keresem, 105-ös.
kalauz: - Jaj, maga is, már vagy az ötödik. Eladták ezeket a jegyeket, de ilyen ülés nincs. Nyugodtan maradjon itt.
sesam: - Rendben, de nem egészen ezért fizettem...
kalauz: - Elnézését kérem. Végül is ez egy első osztályú kocsi, ami le van minősítve másodosztályra. Adja ide a jegyét, felírom a számát, és majd jelentem.
sesam: - Máskor is előfordult már ez?
kalauz: - Rendszeresen...
A Twitterről közben kiderült, hogy aznap nemcsak erre a vonatra adtak el fiktív ülőhelyekre jegyet, sőt, volt hogy az egész IC kocsi hiányzott. Ennek ellenére a Keletiben az ügyfélszolgálatra már csak egyedül én mentem el. Rengetegen mondogatják, hogy bizony az egészségügy, meg az oktatás, meg rengeteg minden, az jár. Ehhez képest amikor egy szolgáltatás tényleg járna, inkább lenyelik a békát. Én sem a négyszázvalahány forintos pótjegy miatt töltöttem az időmet ezzel, hanem mert ha soha senki sem szól, akkor tényleg azt hihetik, az ilyen akciókkal minden rendben. A MÁV amúgy is mindannyiunk befizetett adójából működik.
Ahogy a késés utáni visszafizetésnél, ebben az esetben sem egyszerű az érdekérvényesítés. Egy A4-es oldalnyi nyomtatványt kellett kitölteni, és a jegyekkel együtt leadni. Mivel bankkártyás fizetést használtam, csak a számlára utalnak vissza. Nem tudtam ott és akkor a számlaszámom, vissza is kellett mennem a papírral. Ez sem ment simán:
ügyfélszolgálatos: - Kapott a jegyvizsgálótól igazolást?
sesam: - Nem, azt mondta, felírja a jegyeket, és majd bejelenti.
ügyfélszolgálatos: - Nem is kért?
sesam: - ...
Több kérdés is felmerült bennem a történet kapcsán. Legelőször nyilván az, hogy az online rendszer miért ad el olyan helyre jegyet, ami nem is létezik. Azután az sem teljesen világos, miért nem éri meg több IC-kocsit rátenni ilyenkor a vonatokra. Vasárnap délután-este gyakorlatilag nem lehet helyjegyet kapni, ezen a vonaton pedig a többi gyorsvonati kocsiban alig ültek. Nem is csodálom, amióta a gyorsvonatokra is kell pótjegy, nem túl gazdaságos nem IC pótjegyet venni, hiszen alig drágább, és helyjegy is egyben. És ugye a hozáállás, egyedül a kalauz kért elnézést, az ügyfélszolgálaton már csak rezignáltan tudomásul vették a problémát. Mintha teljesen rendben való lenne a dolog.
Kíváncsi vagyok, utalnak-e majd.