Tegnapelőtt éjjel igazi kobei egyetemista lettem. Ahogy mentem haza, az aljnövényzetben zajokra lettem figyelmes, majd előjött a bokrok közül egy... vaddisznó! Végre láttam az oly sokat emlegetett shindai-i híres kabalaállatot, a vaddisznót. Köztudomású, hogy a campus tele van velük, csak én nem bukkantam még rájuk. Még előző félévben Baba sensei kezdte így az óráját, hogy amíg valaki nem találkozik az egyetem területén vaddisznóval (helyi nevén inoshishi) addig nem is igazi shindaisei. Hát kérem, megvolt! :D
Nos az első hét rögtön mélyvíz. Ugye regisztrációs hétre számít az ember fia, meg lazaságra, ehhez képest minden óra meg van tartva, és rögtön a lovak közé csapva tanulunk. Hétfő óta reggel kilencre bemenve messze sötétedés után érek haza, amiből pedig nem kéne rendszert csinálni. Különben holnap is ez lesz. Van első órám (a hét öt napjából négyszer) és délután befogtak egy EU-s cuccba. A dolog ötperces véleménynyilvánító beszédnek indult, aztán kiderült, hogy valójában panel discussion-ról van szó, ami azért egy fokkal durvább dolog. Mindenesetre ma volt egy elő-találkozó, ahol kiderült, hogy én max a második legkevésbé tudok japánul, tehát minden teljesen ok. Ehhez tartozik, hogy a tutorom emailben megjegyezte, hogy fölösleges a legkisebb aggódás is, ugyanis halál jól tudok japánul. Doktorandusz, valamit csak sejt. Ahhoz képest, hogy az egész panel minimum negyedévesekből áll, legtöbbjük pedig masters-es, valóban semmi szégyenkeznivalóm. Remélem majd értékelik, hogy ganbarok. (Állítólag kapunk ajándékot. Az ingyenvacsora már tuti.)
Kitöltöttem a népszámlálós kérdőívet is. Ja, igen, kawaii népszámlálós lánykák helyett a postaládánkba kaptunk egy borítékot a kérdőívvel, meg kitöltési útmutatóval. Az ilyen hivatalos papírok azért poénosak, mert az ember mindennaposan használt szókészlete egy csapásra használhatatlanná válik, és kénytelen megtanulni a kifinomultabb kifejezéseket. A setai-t (háztartás) már megtanultam a TV-ből, amikor a kilakoltatások voltak a tájfun alatt. Viszont a "csak" az nem dake vagy tada, hanem nomi, a "nőtlen" pedig dokushin helyett mikon, stb. Különben meglepően rövid volt, mivel engem sem a házamról sem a munkámról nem tudtak kérdezni.
Az új szomszédom énekel. Vagy a régi rászokott az éneklésre. Vietnámiul. Addig jó neki, amíg el nem kezdek én is... Az új lakók mindamellett érdekesek. Ma fedeztem fel, hogy az egyik srác kitette a névjegyét az ajtóra szerelt névtábla helyére. Ha Huy Cuong-nak hívják, de ami érdekes, hogy "expert" a "Ministry of Home Affairs"-nél, és nem utolsó sorban, .gov.vn-re végződő emailcíme van. (Haszontalan tény: Viet-Nam domainnevei .vn-re végződnek.) Nem kicsit laza. :) Addig is amíg nem szerzek be Kobe University-s névjegyet, kipakoltam a bejáratra egy AIESEC-est.
Mi Atyánk ki vagy a routerben, legyen meg a te akaratod, jöjjön meg a te paritásbited, miképpen a szerveroldalon, azonképpen itt a kliensnél is, és engedd át ezt a bejegyzést a tetűlassú kolihálón...
Az internetem használhatósága történelmi mélységeket ért el. Az olajár ehhez képest kismiska. Nem is informatikusok kellenek a javításhoz, hanem bányászok.
Bright side, hogy megismerkedtem egy új Firefox-hibaüzenettel: "Warning: The document contains no data"
Tehetetlenségemben lementem megnézegetni a routereket. Sokat nem tudtam megállapítani. Dolgoznak ezerrel, jön a sok "Deep Throat" a bentlakóknak. Nem, nem az.
Ilyenkor kicsit hiányzik a vámon fennakadt AK-47-es gépkarabélyra szerelhető szuronytőröm.
Feltolom a hifit olyan 25-re. Ők letöltenek, én zajongok: Corrs írül. Teljesen jó.
Where Lagan stream sing lullaby
There blows a lily fair
When twilight gleam is in her eyes
The night is on her hair
And like a love - sick lenanshee
She hath my heart in thrall No life have I, no liberty
With love is lord of all
And sometimes when the beetles horn
Hath lulled the eve to sleep
I steal unto her shieling low
And through her dooreen peep
There on the cricket's singing stone
She stirs the bog wood fire
And hums in soft sweet undertones
The song of heart's desire
Her welcome like her love for me
Is from her heart within
Her warm kiss is felicity
That knows no taint of sin
Avagy október elseje népszámlálás. A marketing, jelentem, sikeres, én még egy plakátot is eltulajdonítottam szobadísznek. Külön tetszik a felirat, mely szerint minden japánban élő ember részese az ország jövőjének. A jobb oldali kis képeken pedig egy kölföldi is látható, ami talán egy paradigmaváltást vetít előre a japánok bevándorlással kapcsolatos látásmódjában. Mindenesetre bennem még holnapig él a remény, hogy a képen látható leányzó jön népet számolni. :)
Sajnos a valóság ennél ridegebb: pont Magdinál voltam, amikor megjelent egy valamiféle előszámlálás keretében a népszámlálóbiztos, valahol 80 és halál között. Viszont kiváló kansai dialektusban beszélt, méghozzá udvarias keigoban. Élmény volt hallgatni.
Egyébként ennyire nincs virágos jókedvem, két okból. Az egyik a nemzetközi helyzet. Az amerikai iraki megszállás és a két hurrikán folyományaként eljutottunk odáig, hogy ha New Orleans környékén egy lepke meglebegteti a szárnyát, már felmennek az olajárak. Ennek következtében a légitársaságok bevezettek egy újfajta díjat, a kerozin-hozzájárulást, amit minden távolabbi helyre utazónak ki kell fizetnie. Tény: Magyarország nagyon távol van Japántól... Ez különben érdekes dolgokat vetít előre, hiszen én eddig úgy képzeltem, minél messzebbre megy egy gép, annál gazdaságosabb. Hiszen egy rövid útra is kell ugyanannyi személyzet, repülőtéri költség, stb. Erre most kiderül, hogy a benzinárak miatt minél messzebb mész, annál rosszabb. A feje tetejére állt a világ.
A másik dolog sokkal személyesebb és kisebb kaliberű. Már panaszkodtam a netről, ami odáig fajult, hogy tegnap felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy ugyan mi van. Először megbizonyosodtak róla, hogy az ő oldalukon bizony semmi. Majd közölték, hogy az egész lassúság és megbízhatatlanság azért van, mert a koliban mindenki letölt. Micsoda meglepetés! Ami aggasztóbb, hogy megtudtam, októbertől még több korlátozást fognak bevezetni. Nem mintha az összes port zárolása nem lenne elég szankció, de láthatóan nincs foganatja. Amit tehetnek az packet filtering, vagyis nem engednek át mondjuk TCP csomagokat, csak HTTP-t. Mellékhatásként nem működhetnek különféle azonnali üzenetküldő programok sem, dehát valamit valamiért - mondják ők.
Ez egyrészt felháborító, mert ha én veszek egy netet akkor a sávszélességemmel azt csinálok, amit akarok. Ha le akarok tölteni, akkor letöltök, ami önmagában még csak nem is illegális a közhiedelemmel ellentétben. Ilyenformán már a portok zárolása is dögség, nemhogy a packet filtering. Valamint kérdem én, mi értelme az egész Internetnek, ha nem lehet mondjuk ICQ-zni? Az ég szerelmére, hát külföldi diákok vagyunk, a net elsődleges célja a kapcsolattartás számunkra, vagy mifene.
És egyáltalán tehetnek ilyet? A válasz igen. A szerződésünkben ugyanis van egy ilyen pont: "In the event that the electrical equipment and communication line have been used in a manner that imposes excessive load to them, such use may be restricted." Kissé hajaz a T-online ADSL-korlátozására. A lényege, hogy nincs definiálva az "excessive load", tehát a túlhasználat az, amit a szolgáltató annak minősít. Mi több, panaszzal sem élhetünk a lassúság miatt, ugyanis nincs szerződésben rögzített minimum garantált sebesség sem, valamint a kapcsolat úgynevezett "best-effort connection". Azaz ha van, akkor jó, de ha nincs, akkor sem lehet senkinek egy szava se. Mindenki ganbarjon.
Alternatív szolgáltató nincs. Lehet venni telefonvonalat 70.000 yenért, és kérni rá rendes Yahoo BB ADSL-t...(Illetve gondolom lehet.)
Nagy levegőt vettem, és felcsaptam a filofaxom a Naplóba Írandók Nagy Listájánál. A sort a beszámoló a választásokról kezdi, hiszen az exitpoll eredmények után annyiban is hagytam a dolgot - ha jól emlékszem elaludtam - és az azóta eltelt két hét alatt mintha nem is ébredtem volna fel. A blog szempontjából legalábbis. Nos, az LDP jósolt 304 helyéből 296 lett a végére, míg a koalíciós partnere, a New Komeito 31-et szerzett meg az előrejelzett 33-ból. Ez is elég volt ahhoz, hogy a BBC landslide victory-ként értékelje a választások kimenetelét.
Alapvetően jelen felé tartó időrendben terveztem írni, csak most tűnt fel, hogy a narutoi örvénynézés a még a választások előtt történt. Az Exif nem hazudik. (Most mindenki jól csodálkozzon el, hogy persze ezt is a japánok találták ki. Amin én is elcsodálkoztam, hogy nem EXIF...) A programot a hosztcsaládom szervezte. Eddig akárhányszor találkoztam velük, mindig sokan voltak. Most is eljött a tulajdonképpeni hosztom anyja, (aki szerintem nyugdíjas japán feleségként nem csinál egész nap semmit, és halálosan unatkozik) a nővére a férjével, aki sofőrként is funkcionált, valamint a szomszéd fiú, aki a Kobe Városi Idegennyelvi Egyetemen angol szakos, és már az első vacsoránál is jelen volt. (Gondolták nem tudok japánul...)
Az autóról érdemes szót ejteni. A Toyota Wish fantázianévre keresztelt négykerekű csodájáról van szó. Japán családoknak tipikusan ilyen autójuk van. Kisbusz-szerű, belefér a sok gyerek, és halálosan biztonságos. Meglepetés nem fog érni utazás közben, de úgy lehet kiszállni belőle, ahogy az ember beült, frissen és üdén. Természetesen nem maradhat ki belőle a GPS-számítógép kombó. Mi is úgy közlekedtünk, hogy a célpont nevét begépelve a GPS felrajzolta az útvonalat, majd hangos szóbeli instrukciókkal - mint egy jó mitfahrer, csak kellemes/irritáló japán lánykahanggal - látta el a sofőrt. A vizuális japánokat 2D térkép és egyszerűsített 3D látványgenerátor segíti. Olyan apróságokra is képes, mint a fizetős kapu előtt közli, mennyi lesz a fizetendő autópályadíj. Épphogy nem vezeti el az autót, bár amint az lentebb olvasható lesz, ez sem várat már sokáig magára. Amikor az ember a kompra vár, akkor TV-t is lehet rajta nézni természetesen.
Először Awajishima-ra mentünk, ami ugye Honshu és Shikoku között van. Rutinos olvasók emlékezhetnek a korábbi bejegyzésekből, hogy Awajishima és Kobe/Akashi között van az Akashi Kaikyo Bridge, ami világ leghosszabb függőhídja. Nos a komp szépen átmegy ez alatt a híd alatt, úgyhogy volt alkalmunk megtekinteni minden oldalról, még alulról is. Mint ne mondjak impresszív, úgy nappali fényben, mint éjjel, amikor valóban igazgyöngyként csillog. (Ha már a kobei panorámaképeknél tartunk, itt egy a Venus Bridge-ről. Itt ugyan még nem jártam, de az egyetem körülbelül ilyen magasságban helyezkedik el, a kilátást tekintve tehát hasonló. A képen felfedezhető Sannomiya és Harborland, a túlparti fények pedig Osakához tartoznak. Szemfüleseknek feltűnhetnek a híd korlátján lévő lakatok. Ez egy kobei szokás, hogy a szerelmespárok a nevüket lakatba vésve a híd korlátjára zárják azt, így garantálva, hogy a szerelem örökké tartson.)
Először az awaji-szigeti English Hill nevű - jobb szó híján - állatkertbe mentünk. A japánok kifejezetten szeretik az ilyen nyugati kultúrához köthető dolgokat. Láttunk például koalákat, külöféle madarakat, amiket meg sem próbáltam beazonosítani, valamint kengurukat. A park nevéből adódóan az igazi attrakció egy hegyoldalnyi brika, ahol a környezetet az angliai vidéknek megfelelően próbálták kialakítani. Azt kell, hogy mondjam, nem sikerült túl jól reprodukálni a mélyzöld angol gyepet, bár a helyi időjárást tekintve ez nem is csoda. A hosztcsaládom láthatóan nagy állatbarát. Én csak mérsékelten lelkesedtem a birkákért.
Furcsa mód itt, egy Isten háta mögötti parkon belül működik a Toyota egy vezető nélküli busza, hogy összekössön két területet. (A birkákat és a koalákat ha úgy tetszik.) Toyota IMTS névre hallgat a rendszer, amit elsőre nem tudtam megfejteni, de kiderült, hogy Intelligent Multimode Transport System. A promóciós anyag alapján az Aichi EXPO-n is használták. Elég egyszerűnek tűnt a dolog, a busz a felezővonalba épített jelzőket követve navigálta magát az úton. A japán humor keretében a vezetőülést egy plüss koala foglalta el. :)
Az eredeti úticélunk az Awajishima és Shikoku közötti szorosban lévő uzushio, azaz örvény. Bár időszakonként változik, keresztmetszete eléri a húsz métert is. Kétféleképpen lehet megtekinteni. Először behajóztunk a direkt erre a célra kialakított kirándulóhajón, aminek az alján üvegablakok vannak az örvény minél jobb megfigyelhetősége érdekében. Őszintén szólva az alsó ablakokból nem egy nagy szám a dolog, viszont a hajó fedélzetéről kifejezetten élvezetes a túra. A hajó minden lacafacázás nélkül belehajt az örvénybe, aztán hagyja magát rángatni. Másik módszer a híd. Az örvény épp a Naruto és Awajishima közötti átkelő alatt van, így a hídszerkezetbe épített folyosóról negyvenöt méteres magasságból lehet nézegetni az örvényt. (A dolog neve uzu no michi azaz az örvény útja.) A folyosó alján időnként üvegablakok is vannak, amire a bátrak ráállhatnak. Persze elég masszívak. Ottjártunkkor az örvény kissé eklektikus volt, nehezen lehetett kivenni egy főörvényt, de azért jót hajókáztunk meg álldogáltunk tíz emelet magasan üvegen. A fényképek itt találhatók. (Most ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem
sLD-nek a képméretező Bash scriptet! :) )
Körülbelül ezután döntöttem úgy, hogy elegem volt a kiütéseimből és elmegyek megmutatni valakinek. Az egész a medúzával kezdődött, ami megcsípett Sadogashimán. Utána két héttel is még ostorcsapásszerű nyomok voltak a karomon. (Gondoltam is, hogy venni kellett volna egy Sado Island feliratú pólót. Kiválóan ment volna a karomhoz a szado-sziget felirat. Valamint jó példa, miért jobb, ha bizonyos dolgokat kanjival írunk.) Namost emelett kiütések is megjelentek, amiket én először a medúzacsípéshez kötöttem. Elmentem tehát mala...a kórházba. Tudni kell, hogy Japánban nem létezik háziorvosi szolgálat, kórházak és magánorovosi-rendelők vannak. Ezek az intézmények látják el a járóbetegeket is. Természetesen mindenütt fizetni kell a kezelésért, nem is keveset, aminek a 70%-át viszont az egészségbiztosítás fedezi. Mi egyetemi tanulók abban a kivételezett helyzetben vagyunk, hogy az egyetem egyszeri minimális összeg fizetése után a fennmaradó 30% további 80%-át visszatéríti, így jóformán ingyenes az orvosi ellátás. (Egyébként halál drága, mint minden.)
Kórházba az ember a következőképpen megy: Először is a fő hallban regisztráltatja magát a kórházban még nem jártak ablakánál. (Van visszatérő betegeknek is ablak.) Ekkor kap egy mágneskártyát, amivel az épületben közlekedhet és ezen vezetik a számítógépes nyilvántartását is. A várónak a legnagyobb érdekessége az önműködő pianínó, ami gondoskodik az andalító zenéről. A billentyűi természetesen lenyomódnak miközben játszik. Én ugye a bőrgyógyászatra kértem magam, ahol röpke négy órát üldögéltem. Japánban nagy divat mindenféle poszterek elhelyezése, lehetőleg fényképekkel, amik bemutatnak bizonyos betegségeket. Midnenkinek a fantáziájára bízom, miket képzel egy bőrgyógyászatra...
Mint utólag kiderült, ez egy bejelentkezésre alapuló kórház, így az időponttal nem rendelkezők akkor jutnak be az orvoshoz, amikor épp van egy szusszanásnyi szabadideje a doktornak. A várakozáshoz képest csalódás volt az alig 5 perces vizsgálat, aholis közölték, hogy ennek semmi köze a medúzához. Ez valami vírus, amit Isten tudja hol szedtem össze, és majd elmúlik. Olyan két hónap alatt. Azért látszatból felírtak egy adag tablettát és krémet. Ezzel sem jártam túl jól. Felhívták a figyelmem, hogy a tabletta álmosságot okozhat, de azért ez nem mentség arra, hogy két-három napra totális zombivá degradált a szer. Olyan szinten, hogy nem tudtam olvasni a film alatt a feliratot, mert nem láttam. Gondolom alkalmasint nagytestű állatok kábítására is használják. Szerencsére csak egy hétig kelett szedni. Hatása vagy volt vagy nem, mindenesetre a két hónapból még csak körülbelül egy telt le.
A kórház elhagyása előtt természetesen le kell róni az anyagi áldozatot, ami rövid számolgatás után egy automatánál történik, hasonlóan egy jegyautomatához. A számlával aztán lehet caplatni az egyetemre, ha az ember további visszatérítést szeretne. A gyógyszertárak hasonlóan működnek. A receptet leadva a gyógyszerész kijön egy kosárkával, elmagyarázza a gyógyszerek tartalmát és használatát. Itt nem csak szlogen a "kérdezze meg gyógyszerészét". Valamint mindenből csak annyit kap az ember, amennyit előirányoztak neki. Nekem egyheti adagom napi két tabletta volt. Magyarországon ez mondjuk két tizes dobozt jelentene, amiből hat tabletta fölösbe menne, itt viszont kaptam egy zacskót benne az akkurátusan elvágott levélen lévő tizennégy tablettával.
Természetesen még jócskán van a listán, de ezen a ponton elfáradtam. Folyt. köv.
Háromnegyed nyolc van és álmos vagyok. De megerőltetem magam, és írok ide, még ha nem is túl informatívan. Akár az is lehet, hogy előbb-utóbb nekiesek a kihagyott élmények beszámolásának, "but not yet. Not yet." - Gladiator. Lefekvés előtt megpróbálom megdönteni a háromperces Lumines rekordomat... valamint az ég szakadna a netszolgáltatómra amiért 70%+ a packet loss.
Csináljanakmárvalamitgrrrrr.
Nem tűntem, el csak nicns időm. Van egy rendkívül hosszú listám, hogy miről akartam írni ide, csak sohasem jött össze. És ahogy a lista exponenciálisan hízik, fordítottan arányos vele az írási kedvem. Előbb-utóbb csak utolérem magam. Bár jön az évkezdés, amelynek első lépéseként megkaptuk a seisekihyou nevű papírunkat, ami nagyjából egy bizonyítványnak/indexnek felel meg. Minden köntörfalazás nélkül a következőt tartalmazza:
I) ALAPTÁRGYAK
1) Ember és társadalom - fuka (F)
2) Német nyelv I/A - yuu (A)
3) Német nyelv I/B - yuu (A)
4) Japán I - yuu (A)
5) Japán III - yuu (A)
6) Informatikai alapismeretek - fuka (F)
7) Sport/Testnevelés - ryou (B)
Magyar jegyekre lebontva a yuu ötös (A), a ryou négyes (B), a ka kettes (C-D), és a fuka egyes (F). Csak négy jegy van.
Fogalmam sincs, hogy a szociológia alapú ember és társadalomból hogy sikerült megbuknom, ugyanis kivételesen egész jól értettem az anyagot és az - akkor egyszerűenk tűnő - kérdésről írtam a tesztben. Mindenesetre ezt a tanárt se veszem fel többet. Az arab számokat meg ugye nem árt nem elfelejteni, hogy az ember tudja, mikor van a vizsga, és nem egy héttel később... A politika esetében pedig remélem valóban arról van szó, hogy a tanár lusta volt javítani. Nem egészen értem ugyanis az eredménylap erre vonatkozó részét, de utánanézek. Amennyiben nem sikerült abszolválni a poltikát sem úgy 9 kreditem lesz meg a 20-ból, ha viszont igen, akkor 11. Nem túl fényes, de ez van... :(
Néhány perce nyilvánosságra hozott exitpoll eredmények a képviselőházi választásokról:
Liberális Demokrata Párt (LDP): 304
Demokrata Párt Japán (DPJ): 104
Új Komeito (Komeito): 33
japán Kommunista Párt (JCP): 10
Szociáldemokrata Párt (SDP): 8
"Ellenzők Csoportja" (Hantaiha): 16 - t.i.: postaprivatizáció-ellenes kis pártok uniója
