Furcsaságok rovatunkban még egy korábbi esemény: épp Sannomiyából cipeltem hazafelé két szatyor élelmiszert a NATO-kompatibilis négyszínnyomású katonai esőkabátomban (ez a részlet fontos) amikor fura hangot hallottam az út másik oldaláról. Odanézve kiderült, hogy egy nagyon öreg néni adta ki, és nem is véletlenül. Úgy festett az én figyelmemet akarta felhívni, ugyanis rögtön utána haptákba vágta magát és tisztelgett nekem. oO Szegényt lehet, hogy valami trauma érhette a világháborúkban és azóta kényszeresen szalutál… mindenesetre enyhén fura volt.
Kaptam egy emailt Riddick-től tele kérdésekkel. Gondoltam itt válaszolok, mivel hátha másokat is érdekel. Valószínű a kérdések nagy része volt már érintve itt, de ugye az mégsem elvárható, hogy mindenki mindig mindent elolvasson.
Gyönyörű helyeken jársz, itt mind a városokra, mind a természeti helyekre gondolok. Láttam, hogy csoportosan jársz ilyen túrákra. Ezeket ti szervezitek, vagy valami csoportos szervezés?
Amikor még a gaidaion (Tokyo Gaikokugo Daigaku - Tokiói Idegennyelvi Egyetem) voltam, akkor csoportos túrákat szerveztek nekünk. Azóta viszont mi magunknak csinálunk mindenféle programokat. Hong Kongban meg például egyedül voltam hazafelé menet.
Azt szeretném megkérdezni, hogyan jutottál ki? Ösztöndíjjal, vagy már alapba Japánba adtad be a jelentkezésed?
A MEXT (Monbukagakusho - japán Oktatási Minisztérium) ötéves ösztöndíjával vagyok kint. Bővebb információ a magyarországi Japán Nagykövetségen, Budapesten szerezhető.
Te most mit tanulsz ott?
A jogi karon vagyok nemzetközi kapcsolatok szakiránnyal.
Szoktál bulizni? Ezzel kapcsolatos írásokat nem találtam sehol. Kíváncsi lennék arrafele, hogyan buliznak az emberek, bár gondolom, úgy ahogy itt.
Előfordul. :) A buli az gondolom kinek mi. (Nekünk a Barna. :P) Azért vannak különbségek. Táncolós helyen még nem voltam Japánban, az lehet, hogy hasonlít az otthoniakra. Viszont a japánok party címén valamivel szelídabb összejöveteleket szoktak tartani. Valamint jellemző a nomikai amikor összeülnek alkoholizálni egy bárba, de még ennek is elsősorban csapatépítő-közösségformáló jellege van, mint mindennek errefelé.
Láttam, biciklizel. Nem volt furcsa, hogy az út másik oldalán kell menni? Vagy kerékpárutak vannak?
Speciel Kobében egy darab kerékpárutat nem láttam még. Általában a járdán garázdálkodok. Az utakat meg meg lehet szokni, csak az elején fordultam kisívben jobbra…
Addig nekem világos, hogy van a Hiragana, meg a Katakana, de mik azok a Kanjik?
A kanjik kínai eredetű karakterek. A japánok 19xx darab midnennapos használatra szánt kanjival írnak. Ehhez jönnek a névkanjik (emberek neveihez) valamint az egyéb, nem alapjelek. Összesen amúgy van vagy ötvenezer… A rendszer úgy fest, hogy a szavakat kanjival írják, a toldalékok és a partikulák hiraganával kerülnek lejegyzésre, míg az angol (külföldi) eredetű szavak katakanával íródnak. Laikus számára a megkülönböztetésük kb. olyan alapon történhet, hogy a hiragana az íves, kurzív egyszerű jel, a katakana a szögletes egyszerű jel, a kanjik pedig az összetett, bonyolult jelek.
A japánok fentről lefele, jobbról balra írnak? Mer én így tudtam, de láttam már, hogy balról jobbra vizszitesen is volt írva.
A hagyományos rend szerint fentről lefelé és jobbról balra. A könyvek nagy része például ilyen. Természetesen ezeket a könyveket európai szemmel “visszafelé” olvasod, sőt, a könyv gerince is az átellenes oldalon van. Sokszor előfordul viszont, hogy “rendesen” balról jobbra vízszintesen írnak. A beadandó esszék, a kiosztott jegyzetek, a feliratok és a könyvek egy része is ilyen.
Ők ismerik a latín betűket is, vagy csak a japán betűket?
Általános iskolában megtanulnak latin betűkkel - ahogy ők hívják romaji -val - írni. Aztán persze a legtöbb esetben katakanával írnak mindent, ami külföldi…
Úgy tudom, hogy rengeteg írásjelük van (vagy azok a Kínaiak). A billentyűzetre, hogyan teszik fel az összes írásjelüket, vagy nincs mindre szükség?
Yap, rengeteg van, lásd fent a kanjis kérdésnél. A billentyűzet kétféleképpen műküdhet. Az első verzió szerint egyszerűen leírod fonetikusan a szót. Például a gakusei (diák, hallgató) esetén bepötyögöd, hogy g-a-k-u-s-e-i. Ezt a gép írás közben hiraganává alakítja, majd a [space] billentyűvel felajánlja a hozzátartozó kanjikat. (Ez azért lényeges, mert pl a jishin egyféle kanjival önbizalmat, másfélével földrengést jelent. - Többek között ezért is használják a kanjikat a japánok, mert rengeteg azonos kiejtésű szó van, aminek csak a kanjijai különböznek, hiraganával ugyanúgy írnák le.)
Második számú módszer, hogy egy billentyű egy hiraganával egyenlő. Így elvileg gyorsabban lehet gépelni, de még soha nem láttam, hogy valaki ilyen rendszerben írt volna.
A képek között elég kevés kép van japán lányokról. Tudom, hogy ízlések és pofonok, de hogy néznek ki a lányok? Amiket videóklippekben, képeken lehet látni, azok reális képek? Vannak olyan lányok, vagy Rina Aiuchi, Kishimoto Hayami stb. csak ritkaságok, és ilyenek nem jönnek szembe veled az utcán?
Rövid, kevéssé diplomatikus válasz: rosszul, nem reálisak, nincsenek
Hosszú, diplomatikus válasz: a japánok között is vannak szebbek és kevésbé szebbek, mint mindenütt. Ami nagyon zavaró, az a viselkedésük, az öltözködésük, a világlátásuk. Alapvetően elmondható, hogy gyerekesek, egyformák és nagyon nem érdekesek. Tudom, hogy európában és amerikában hatalmas ázsia- és japánfetisizmus van, ez az ő dolguk. Ha valaki Japánban él, ezt máshogy látja ezt az egészet. Tipikusan akkor érthető meg, ha valaki a saját szemével látja, tapasztalja. Nem egy hétig vagy hónapig, hanem tényleg hosszabb ideig Japánban élve. (A kérdést amúgy nem szeretem. Körülbelül ez az első számú érdkelődése fél Magyarországnak Japánnal kapcsolatban, és egy pont után már fárasztó látni a kétirányú tévképzetek garmadáját.)
Ha belegondolsz az európai lányok sem mind úgy néznek ki, mint akiket a videoklippekben, magazinokban látsz. Japánban is tudnak retusálni. Szerintem a szép arcok mögött 160 centi áll, amiből 60 a láb…
A fent nevezett hölgyekről nem hallottam még.
Ennyit tudott felmutatni a második szemeszter vizsgaidőszaka. Ma még volt egy politika, amely szó szerint felemásan sikerült: az első feladatot tudtam (társadalomtudományi kutatási formák) a másodikat nagyon nem (japán választási rendszer hatása Koizumi előtt és után a Jimintou-ra). Mindegy, innentől DCS. (Selected few understands…)
Egy hétig nem vagyok hajlandó semmi hasznosat csinálni.
A gazdaságtörténet feladatlapon azt hiszem nem én voltam az egyetlen aki meglpődött. Az egyetlen kérdés így hangzott: “ Válassza ki az önt legjobban érdeklő témakört és írjon belőle esszét. Mindemellett bármit lehetett használni a ZH-n, jegyzetet, könyvet… Ilyeneket szeretnék még. :D
A diplomáciatörténet nehezebb volt. Az egyik kérdés a háborúk változásáról szólt a huszadik század kezdetétől napjainkig a másik pedig az ún. good governance kifejtését kérte. Tanárfüggő, hogy értékeli amit alkottam.
Még van egy politika. :evil:
A statisztika vérgáz volt, az alkotmányjog esélytelen… Holnap gazdaságtörténet és diplomáciatörténet. Juhé.
A korábban közölt időrend felborulásásnak az az oka, hogy buta vagyok és összekevertem a közgazdasági karos tárgyakat a nemzetközi kultúra karosakkal. Utóbbi ad ugyanis helyet a meg-sem-próbálom-lefordítani “kar” alapképzéses óráinak. (Le nem maradtam semmiről.) Lényeg ami lényeg, a mától péntekig terjedő időszakban tizenhat kredit összértékben van/volt vizsgám. Finoman jelezném, hogy a teljes első félévben összesen szereztem tizenegy kreditet…
Kénytelen voltam Windowst telepíteni a laptopra, ugyanis holnap statisztikavizsga. Elvileg persze az egyetem gépein kellene vizsgáznunk, de azokat éppen cserélik iMac-ekre. Úgyhogy mindenki a saját kis laptopjával kell, hogy érkezzen a vizsgára, Excelestől. Én ellettem volna az OpenOffice-ommal, de a tanár pont azt az egy Office-kiegészítőt ( analytic tools ) kérte, amit nem találtam még az OpenOfficeban. Bár feltételezem a 2.0-ban van… Mindenesetre békésebbnek láttam, ha én is Excelezek. Amúgy is el akarom adni a laptopot, és kétlem, hogy linuxszal megvennék.
A Win XP legalább annyira felismerte a linuxos partíciókat, hogy eltávoltítsa őket. (Ez nagy fejlődés, a 98 még megzakkant egy ext3-tól.) Persze évekig formázott, aztán nagy nehezen feltelepült. Feketeleves: a hardverelemek fele ismeretlen. A SiS AGP driver-rel indítottam. Persze újraindítás utána. Ezután jött a hálókártya és a modem (ha már telepítek ne hagyjunk kérdőjeleket az eszközkezelőben). Csodálkoztam, hogy nem akar újraindulni. Egy helyi hálózat beállítása varázslót azért feldobott. Következett a hangkártya, és a várva várt újraindítás. USB-m még mindig nem volt, így USB egerem sem. Emlékeim szerint minimum SP1 kell ahhoz, hogy a Win hajlandó legyen szóba állni egy USB 2.0 vezérlővel, szóval hajrá Windows Update. (Firefoxot nem is töltöttem, tudtam, hogy a Windows Update úgysem fog vele működni.) A frissítő weboldal először frissítette magát, majd a titokzatos WinHTTP és BITS protokollokat. újraindítás nyilván. Ezek után szépen kilistázott nekem 17 frissítést, amelyek közül egyik sem volt SP1. Apró szemrángatózással kísérve telepítettem őket. (Hátha prerequisite-ek.) Rezignált újraindítás. És végre: a várva várt… mégsem… SP2. Itt már feladtam, legyen ahogy a picipuha akarja, SP2. (Bár ez a csomag a szemeben a haszontalan és kikapcsolhatatlan Felpattanó Ablakok Szervízcsomagja (FASz) - vagy akárhogy is kell fordítani a popup window -t.) Az SP2 100MB-ját szép komótosan tölötte, hiába, messze van innen Európa. Mikor nagy nehezen elkezdte volna telepíteni, először létrehozott egy visszaállítási pontot - kérdés nélkül. (Késő bánat; ezt a hasznos szolgáltatást is ki kellett volna kapcsolni.) Az újraindítás t már jóbarátként üdvözöltem. Ezen a ponton tűnt fel, hogy az AGP driver hiánya anno lehetetlenné tette a Win számára, hogy felismerje a videokártyát. Nosza, Radeon driver telepítés, és a jó öreg újraindítás. Nagyon meglepődtem, hogy az Office XP is felment újraindítás nélkül. Biztos csalt a Microsoft. (Megjegyzem minden újraindulás után előjött az “Ismerje meg a Windows XP-t” buborék, és az SP2 után a “Lehetséges, hogy a számítógép veszélynek van kitéve…” bubi is. Amikor ki akartam kapcsolni a folyton elinduló MSN Messengert, akkor pedig feldobott egy Internetcsatalkozás-varázslót…)
Amúgy itt látszik, hogy mennyire megszokja az ember a kézreálló dolgokat, avagy miből lehet észrevenni, hogy túl sokat használt valaki linuxot:
1) Állandóan Ctrl+Space-ezek a japán bevitelhez. (SCIM)
2) Csodálkozom, hogy a kijelölt szöveget nem illeszti be a középső egérgomb.
3) Alt+F2-vel próbálok programokat indítani.
4) Ha telepíteni kell valamit, reflexből nyitok egy parancssort.
5) Mindig megijeszt a csilingelő hang, ha bedugok egy USB-eszközt.
6) Ha meglátok egy exe-t keresem a Cedega-t.
Vizsgák 5/10, ami csak azért félrevezető, mert súlyozott értékelés szerint a java még hátravan. Ma volt ugye ez a társadalom-, természettudományok izé nevű ZH. Ez a könnyű, tankönyv- és jegyzetbevivős kétkredites tárgyak kategóriájába esik, de ugye láttam én már karón varjút - “azt hittem hogy tudom mégis megvágtak” tárgyat. Két esszékérdés volt, az első Foucault és - nagy meglepetésemre - Polányi munkáiból. (Ezen a részen lehetett támaszkodni a jegyzetre.) Illetve öt megadott kulcsszó alapján értékelni/jellemezni kellett a japán társadalmat. Ettől egyrészről már herótom van, viszont megvan az az előnye, hogy álmomból felébresztve is tudok tíz összefüggő mondatot mondani a japán társadalomról. Meglátjuk, mire lesz elég. (Megjegyzem, ilyen kutyaütő ZH-k vannak ám. El lehet képzelni, hogy ez egy japánnak mekkora kihívás… Érdemes összehasonlítani az otthoni jóféle ZH-kkal.)
Bár megnéztem a Yahoo-időjárásjelentést, és voltak is ott felhők meg esőcseppek, de csak estére. Ehhez képest hazafelé úgy eláztam… Nyilván esernyőt nem vittem, még kapucnim se volt épp. Ilyenformán kiderült, hogy a Sony fülhallgatóm vízálló (is). Komolyan mondom, ez a cucc jobb, mint egy sapka. Rendes fejhallgató formájú, tehát szól, nem csak perceg, mint egy fülbedugós változat. Valamint iszonyatosan strapabíró. A sok rángatás és tépkedés következményeként az egyik fülhöz tartó vezeték el is szakadt, de csak a külső műanyagborítás. A belső rézszál azóta is hősiesen tartja magát. Én már több alkalommal temettem a vezetéket pár erősebb rántás után, de eleddig nem sikerült tönkretenni. Ehhez képest rengeteg minőséginek mondott fülhallgatóm ment tönkre otthon, vagy kezdett csak az egyik fülre szólni.
” _Két éve még azt hittem nem jön át, ma már közhely. Pl. a kitűnő Üvegtigrist - mondják - hat lúzerből álló csapat viszi. A lúzer, az állandó vesztes, aki ha kezébe vesz valamit, azt tuti elrontja, ha ketten versenyeznek, ő biztos harmadik, a tuti tippet is sikerül elszúrnia, vagyis - bukik, veszít, észre sem veszi. És állandóan.
A figurát Amerikában találták ki, ahol ha egyszer tévedsz, még elmegy, de ha kétszer, akkor már véged: lúzer vagy, rád ragad a jelző, röhögnek rajtad, besreibolnak és véletlenül se lehetsz nyerő. A siker-fétis országában ez egy végzetes stempli, ha ide besorolnak, beleragadsz, innen nincs visszaút.
Ezért utálom. Nagyon vicces jelző, de életveszélyes, mert címkét ragaszt rád, másodosztályúvá minősít. Mert olyan nincs, hogy mondjuk egy iskolai bukás születési hiba legyen, hogy ti. ezután, te csak bukdácsolj az életben. AZ élet hullámvasút: egyszer nyersz, aztán veszítesz, sőt lehet hogy többször is, de még mindig jöhet egy jó passzod. A lúzer besorolás viszont törli ezt a lehetőséget: ha egyszer lúzer vagy, az életben nem lehet jó passzod. Mert született balkezes vagy, az hogy most megbuktál, csak mellékes bizonyíték, te ilyen fából vagy faragva. Ha megfeszülsz sem lehetsz sikeres.
Persze van olyan, hogy valakinek fingja nincs a technikai cuccokhoz és ha hozzányúl valami kütyühöz, az totálkáros lesz. De ez más, mert az ilyen fószer máshol - mondjuk pl. matekből - díjnyertes lehet. Hacsak nem lúzer. Mert akkor nincs is esélye. Csak röhögnek rajta._”
Közérdekűen közlöm, hogy akik engem az iwiw oldalain keresztül próbálnak elérni, ne csodálkozzanak ha szinaptikusan kések egy kicsit. A wiw oldalai és a böngészőm között ugyanis egy jó ideje húzódó összeférhetetlenségi háború zajlik. Nevezetesen a saját kezűleg fordított Firefox-om szépen becsukódik (végérvényesen és magától) amint egy wiw-oldalra navigálok. Érdekes módon ezt mind a 32 bites mind a 64 bites környezetben ugyanúgy eljátszotta az eddigi összes Firefox-verzió. A laptopomon volt egy Mozilla, az teljesen pöpecen vitte a wiw-et, viszont egyelőre nem vagyok hajlandó ezért az egy oldalért Mozillát is fordítani. Az egyetemen meg éppen a teljes gépparkot lecserélik, szóval ez a lehetőség is ugrott. Én a Blackdown Java-ra is gyanakszom amúgy, szóval lehet a Sun-t piszkálni emailben, hogy írjanak már egy stabil 64 bites Javat…
Vagy ha már itt tartunk a Macromedia-t 64 bites Flash-ért. Hihetetlen, hogy a 21. században nincs 64 bites Flash…
Nos, megírtam a második némettesztem is. Ez bonyolultabb volt és kevésbé sikerült. Persze vonzatokat kérdeztek, meg prepozíciókat, és a kedvenc “magyarázd el japánul” típusú kérdéseket. Erősen beütött a minden nyelven eszembe jut csak azon nem, amin kellene effektus. Azt hiszem ráfáztam ezzel is, hogy a két félév alatt egyszer sem kaptam anyanyelvi tanárt. Azok ugyanis alig tanítanak meg valamit - feltételezem mert naivan úgy haladnak az anyaggal, ahogy a japán hallgatóság láthatóan fel is fogja azt. Vagyis nagyon lassan. Az osztálytársaim továbbra sem tudnak egy mukkot sem, de szépen benyalták a könyv példamondatait. Hát meg csak nem buktatnak, tovább meg nem is nagyon érdekel.
Találtam egy nagyon érdekes blogbejegyzést: a lúzer. Kiválóan rímel az egyik kedvenc mondatommal az Elizabethtown-ból: “ In that moment I knew, success - not greatness - was the only god the world served. “