Az előző bejegyzésben emlegetett benzinkútnál ezúttal egy láthatóan jókedvű japán túráztatta a Ferrariját. Nyüh… hát volt hangja. Frissen mosva épp hogy fel nem gyulladt nagy vörösségében.
Jártunk az Expo Parkban, Osakában hanamizni. Nos, hana nem sok volt, de láttuk A Világ Legcsúnyább Szobrát. (A weboldal fejlécén szerepel.) Ez a park (és Osaka) egyik jelképe. Engem egy régi-régi sci-fi film alufólia-műanyag díszletére emlékeztet.
Ugyanezen parkban van egy másik szobor, melyet a Rotary Club állított, és a következő Bibliából idézett sor van rajta: “ turn thine swords into plow shares “. Buta vagyok, mert rájöhettem volna, mit jelent, és hogy a plow az plough régiesen írva.
Hazafelé pedig a vonaton találtunk nyelvi csemegét egy plakáton: “ Haru wa imechen no toki” Na az imechen megfogott. (Tud valaki ilyen angol szót?) A kutatómunka eredménye: ez az image change ( imeeji cheenji ) rövidítése. No comment… (A tavasz a megváltozás évszaka.)
Jártamban-keltemben elhaladtam a közeli Shell benzinkút előtt, és hát… hárman is piros-fehér kockás zászlókat lengettek Forma 1-es módon fáradhatatlanul. Felmerült bennem a negyvenmilliós kérdés, hogy ezek vajh’ mi a péklapátot ügyködnek? A következő elméleteket állítottam fel:
1) Közeleg a Japán GP és gyakorolják ezt a fontos ámde rendkívüli bonyolultságú, emberfeletti koncentrációt igénylő műveletet, hogy zászlólengetés.
2) Mivel most újították fel a kutat, ez egy vevőcsalogató kampány a’la Japán. A japánok értik, és azért térnek be a kútra, a külföldiek meg puszta értetlenségből állnak meg…
3) A kútvezető így tornáztatja a dolgozókat.
Így utólag legvalószínűbbnek a kettes opció tűnik. Megkérdezni nem akartam őket…
Voltam Ági helyett tanítani nemrégen, és újabb “értékes” tapasztalatokkal gazdagodtam a helyi idegennyelv-oktatás módszertanát illetően. Egy három tizenöt évest tartalmazó csoportban például társalognom kellett volna. Namost ehhez képest bár vért izzadtam, hogy szóra bírjam őket: egy sima eldöntendő kérdésre is csak lehajtott fejjel ganbartak, de egy hang nem sok, annyit sem nyögtek ki. Nyilván én az oktatást mint olyat elsősorban a fogadóoldalon tudtam eddig megtapasztalni, de ennyire csak nem tanítok rosszul. Sőt azt is megértem, ha valaki szégyenlős, de így - szerintem - macerás nyelvet tanulni. Egy kicsit.
Aztán olvastunk egy kicsit, és elkövettem azt a hibát, - ó mily’ szörnyűség! - hogy belekérdeztem a szöveg tartalmába. Óborzalom. Rögtön rám lett pirítva, hogy itt nem ezt kell csinálni. A cél az, hogy szépen, megfelelő kiejtéssel és hangsúllyal olvassák a szöveget. Érteni nem kell, minek azt. (Én úgy éreztem magam, mint akit szíven lőttek.) Najó, nekem ez easymode , akkor olvassunk…
A kicsikkel pedig sztenderd teszteket csináltatnak. Itt is meglepődtem, a tankönyv releváns fejezetének átolvasása után mint a villám nekiestek a feladatgyűjteménynek, és alapértelmezett programozásuk szerint töltötték a feladatokat. Csoda, hogy nem gyulladt ki a ceruzában a grafit. Utána mikor ellenőriztem, ismét feltűnt, hogy ebben az esetben sem átgondolt feladatmegoldásról volt szó, hanem rutinproblémák repetitív megtanultad-visszaköpöd készségéről. Valamint érdekesség, hogy a feladatsoron nem csak az összpontszámnak, hanem a megoldásra szánt időnek is van rubrika.
Épp akkor érkezett meg egy valamilyen sztenderdizált teszt eredménye is japán nyelvből és matematikából. Már nem is lepett meg, hogy a gyerekekről egyenként, feladattípusra lebontva még grafikonok, progress chartok is vannak. Ehhez képest az év végi vizsgák kiszázalékolása, amit nem egyszer gépeltem anyának, komolytalannak tűnik.
Azt hiszem, értem mögötte a logikát, van a tatemae (az élmélet, a külvilágnak szóló üzenet), azaz hogy mindenki milyen jól teljesít, nem hagynak lemaradni senkit, mindenki ganbar, milyen jó az oktatásunk, és a honne (a szőnyeg alá söpört valóság), azaz hogy ezek olyan egységes feladatlapok eredményei, amit x éve éjt nappallá téve sulykolnak a szerencsétlen gyerekekbe, úgyhogy mára már álmában is 80% fölött megírja a legalacsonyabb képességű diák is…
Nyilván én egy közhelyesen individualista nyugati szemüvegen át nézem ezt az egészet, de minden kulturális nyitottságom kevés ahhoz, hogy megértsem, miért jó, ha nem értik , amit csinálnak. Vagy csak titkolják?
Azt hiszem simán lenyomom Nicholas Caget a Weather Man -ben. Ma megjegyeztem a Humorka Kocsmában, hogy itt nincs hó. Ehhez képest odakint stabilan havazik… A praktikus memóriahiány is a helyén van, szóval nem is értem miért nem az én életem filmesítették meg.
Némi késéssel szoktam nézegetni a Megasztárokat. Egyrészt nagyon kellemes tehetséges magyarokat nézegetni, meg egyáltalán, otthoni arcokat, hangulatokat. Valamint kifejezetten jó műsornak tartom a Megasztárt. Itt álljunk meg egy kicsit, hogy elmagyarázhassam. Nyilvánvalóan egy kereskedelmi TV-adó pénzcsináló műsoráról van szó, az összes pimasz kereskedelmi TV-adós trükkel, amit csak ismerünk (és amit nem). Nyilván rengetegen dolgoznak a színfalak mögött, sokminden scriptelt, előre megrendezett, a szavazás ki tudja, mennyire pontos (mindenki által ismert legalább egy urban legend az SMS-szavazós műsorokról gondolom) és így tovább. De: van, amit nem lehet előre megrendezni, vannak hirtelen kitörő érzelmek, és van tehetség, ami mellett nem lehet elmenni. Showt csinálnak belőle, persze, de ez erről szól, nem? Így-úgy lehet rajta vitatkozni, hogy min van a hangsúly, valós énektudáson-e, vagy sem, nulla alapanyagból a sztárcsinálók sem tudnak dolgozni.
Valószínűleg sokat dob a műsoron nálam az a tény, hogy kivágott reklámblokkokkal nézem. Így pont jó. El tudom képzelni, milyen rétestészta-módban megy ez otthon.
Négy nappal ezelőtt megnéztem a papírt a falomon, és konstatáltam, hogy az ösztöndíj aláírásának határideje tizedike. Ma a tervezett ügyintéző körutam előtt ismét leellenőriztem ugyanazt a papírt, és immáron kilencedikére módosult a dátum. Csodás, ismét késve kapok ösztöndíjat, ezúttal azonban csak egyvalakinek köszönhetem… Hiába, nehéz is megkülönböztetni egy egyjegyű számot egy kétjegyűtől. Vannak akik diszlexiások, én lusta, feledékeny és impraktikus vagyok. Csak rohadt nehéz ezzel együttélni, főleg szálegyedül, amikor senki sem pofoz fel, hogy ne felejtsek el valamit.
Különben is miért az utolsó napon írok alá, amikor az ég szerelmére hát szünet van; egész álló héten nem csinálok semmit. Nem baj, előbb-utóbb ez oda vezet, hogy majd jól éhen halok, és kész… :evil:
Elöljáróban: nem szoktam kritikákat olvasni. Túl sok bennük a spoiler. Ezzel úgy vagyok, hogy először csak egyszer lehet elolvasni egy könyvet vagy megnézni egy filmet. Ha lehet ezt szeretném olyan nyitottan és előítélet-mentesen tenni, amennyire csak lehet. Namost ha egy kritikát olvas az ember, az jó ha valamilyen mértékben képes egy objektív szemszögből bemutatnia szóban forgó művet. Ez magában hordozza, hogy a kritikus reflektál a tartalomra. Hogyan írhatja valaki egy film történetvezetéséről, hogy rossz, ha nem hoz példákat. A példa viszont spoiler. Innentől mielőtt megnézek valamit, nem szeretek elolvasni semmit sem róla. Majd én eldöntöm, nekem jó-e. Nem sajnálom azt a két órát egy filmre - annak ellenére, hogy a legtöbb negatív kritika végén olvasható, hogy ha jót akarsz magadnak, ne pocsékolj el x időt az életedből erre. Az a baj, hogy az én szememmel ő úgysem fog látni.
Emlékszem apa csak somolygott a felháborodásomon, amikor elmesélt valami interjút Rowlinggal, és hogy mi várható az utolsó HP-kötetben. Ki tudok akadni az ilyesmin, mert visszafordíthatatlan. Elfelejteni úgysem fogom. És az első olvasás mindig feszültség, izgalom, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz. Lehet tippelni, morfondírozni, de tudni nem. Azután lehet az olvasásélményt fonomítani újraolvasással, amikor az ember nem falja azért a lapokat, hogy megtudja mi lesz a következőn, és az azutánin. Észrevenni a finom trükköket, a hagyma külseje alatti további héjakat. Ha valamelyik szenmzációhajhász újság megírja nekem, mit várjak a következő oldalon, akkor mi értelme az egésznek. Akar a fene insider info -t, én csak olvasni akarok.
Ugyanez áll a filmekre.
Néha bele-beleolvastam a cinematrix-ba, de hamar elment a kedvem. Mondjuk amúgy is van egy affinitásom szeretni olyan filmeket, amelyeket a többség utál. Mindenesetre örültem, amikor kiderült, nem csak én tartom kritikán aluli-nak a cinematrixosok munkásságát. Kissé sok volt az a tizenkét kritikából tizenhárom fikázás. És miért kell egy jó filmbe is élcelődő nyelvcsapásokat fűzni. Nehogy már túl jót írjunk? Muszáj megmutatni, hogy azért itten az index a “legény a vásznon”: olyan van, hogy jó, de elég jó sosem. És képesek elérni, hogy az egyszeri mozibajáró még rosszul is érzi magát, hogy neki ne adj’ Isten tetszett ez a giccses vacak sekélyes unalomhegy. Annyi a bajom a dologgal, hogy az index mainstream, és szerintem sokan a cinematrixra alapozzák a véleményüket. Néhányan nem.
Amúgy… csak szerintem kezd túltengeni ez a spleen, hogy nem szabad túlságosan lelkendezni semmiért? Nem kúl… vagymi.
Utópost, melyben átnyújtok egy virtuális virágot mindenkinek, akit illet. Mert ilyenek: És itt van ez a lány, aki csupa fény.
Csupa-csupa szépség, csupa szív és szelídség.
A Krizsának már ne írj, az már nem up-to date. Egyébként fent van a www.szolnok.hu oldalon a keresett info! :)
(Önkormányzat–>E-Ügyfélszolgálat->Hivatali telefonkönyv)
Köszi. Sajnos már késő. Remélem lesz annyi eszük, hogy felbontják így is…
A szolnok.hu-t én is néztem. Nos, három eset lehetséges. 1) Túl alacsony értelmi színvonalam következtében képtelen vagyok megtalálni a menüt, vagy bármilyen linket, amivel el lehet navigálni az általad írt részre. 2) Valamiért nem jelenik meg nálam a fent nevezett menü, pl Flash. (Ezt próbáltam leellenőrizni forrásból, nem találtam semmit.) 3) Nincs ilyen menü.
Mindenesetre a site így is, úgy is gáz, mivel az átlagos felhasználó - én - aktív kereséssel sem talál meg rajta egy adott információt.
Youkai: Mondjuk ha nem megy a szerver mindig adnak kárpótlást, én anno múltkor kaptam 4 napot…
Tök rendesek, nem? Itt igazából arról van szó, hogy elutasítanak minden garanciát és felelősséget a termékükkel kapcsolatban. Példa: ez olyan, mintha vennél egy mikrohullámú sütőt, ami először nem működik, majd álltó helyében magától felrobban, rajtad súlyos égési sérüléseket ejtve, és leégetve a házad, viszont te mégsem perelhetnél, mert a termék készítője úgymond “mossa kezeit”.
A külképviseleten történő szavazás érdekében a választások idején Japánban tartózkodó magyar választópolgároknak a magyarországi lakhely szerint illetékes jegyzőtől kérnie kell a külképviseleti névjegyzékbe való felvételét.
Igen, pont ezt írtam én is, nem? Ha valaki megtalálja nekem a neten, hogy ki Szolnok jegyzője, na az az igazi. Tudtam én, hogy fejből kellene vágni a közgyűlés összetételét mielőtt kijöttem…
Taoiésziszen Cukor? Segíts magadon az Isten is megsegít!
Hm, nyitva maradt egy közhelyszótár az asztalon? :P
WTB GF lvl 18-24 slim-build PSpic lol
FoodLFG az 100Mbites netér mennyit kell fizetned?
Az alapdíj 3.800JPY havonta. Mai árfolyam szerint az 6.573HUF
én igazából azt nem értem, hogy hogyan van kialakítva az infrastruktúra arra felé. ezek szerint az optikai kábelek már ottvannak és csak isp-t kell váltanod -mostmár kénytelen is vagy- ? esetleg van más választási lehetőség vagy csak ez az új isp maradt? japán más részein is ilyen a helyzet vagy csak nállatok lehet 100Mbps net? az előző neted milyen volt ?
A jelenlegi netem VDSL-alapú. tehát a koliba bejön egy valamilyen net, és azt szórják VDSL-el mindenkinek. Gyakorlatilag telefonkábelen jön egy modem segítségével, mint egy sima ADSL, csak nem aszimmetrikus, és jóval gyorsabb.
Az új ISP-m az OCN lesz, az optikai vonal pedig az NTT Nishinihon-é. A technológia pedig FTTH ha jól sejtem. Bát valószínű, hogy az FTTH magában foglalja, hogy a kolin belül továbbra is VDSL rendszerben osztják szét a netet.
Én eddig Tokyoban és Kobében laktam, itt mindig is volt mindenféle net. ADSL szerintem elég elterjedt Japánban, és az átlag ADSL 35Mbit körüli. Szerintem max a hegyekben nincs szélessáv.