Lehet, hogy normális embert faragok a végén magamból. Hozzávetőleg normálisan táplálkozom, és látám, hogy ez jó. Ma megleptem magam luxustáplálékkal is: 1 zacskó (500g) nyers borsó - 400円; egy gerezd dinnye (nyolcad) - 380円 leértékelve. Hiába, aki kertes házhoz szokott veteményezett borsóval… (Gyengém a nyers borsó. Többek között.)
Ma ellenőrzésen voltam a fogorvosnál, aki egy tíz másodperces pillantást vetett a fogam helyére, spriccelt rá némi valamit, és ez nekem 110円-be került. Én is szeretnék ilyen órabért. Hétfőn meg cérnát szednek, ugyanis némi varrásban is részesültem anno.
To quote classics: “ Don’t panic! “ sesamhu is not turning into English only. I am more or less alternating between the two languages, to keep it reader-friendly as well as having my own fun. As a trade-off you can expect to see more frequent posting, so the net amount of Hungarian posts should remain unchanged. (If it was entirely up to me, I’d use all four languages I know, and any other I don’t in the very same post, but something tells me that would result in a steep decrease in popularity.)
I should say the fact that I had received my tooth after the extraction didn’t really entertain my female fellows here. Giving some thought to the question what to do with it actually, I jokingly mentioned to make a necklace. To which Magdi responded with the very amusing expression woman repellant. I believe it is from Friends.
As for the medication, I did a little research. I got Voltaren (ボルタレン) as painkiller, and Meiact (メイアクト) and Lorcam (ロルカム) against suppuration and inflammation. We are usually told that Japanese medicine is quite different from the Western. Since I’m no expert whatsoever, there is no way for me to decide if that’s in line with the “only we’ve got four seasons” stuff or actually true. As long as the medication works, I’m OK either way. (And seemingly it does: the painkiller proved to be very effective.)
Also I have to make a correction about the doorstep of Buddhist temples. It represents not only the shoulder of your father, but both of your parents ( oya 親) as Magdi was kind to point out. Not to wander far from dental topics, there is an insteresting name in Japanese for your third molar, a.k.a. wisdom tooth apart from the literal translation chieba (知恵歯) which is oyashirazu (親知らず). It translates roughly to “that your parents don’t know”. It originates form the fact that with people dying fairly early before, it was likely your parents were already deceased by the time your wisdom teeth came out.
Ma a meglepetések napját éltem. Első meglepetésem, hogy a fogorvos a ma du 4-et ajánlotta fel mint kezelési időpontot. Eddig általában mindig be voltak táblázva, és egy-két napot várni kellett a következő szabad időpontra, ehhez képest most gyakorlatilag alig várták, hogy kés (fúró) alá kerüljek. Másodsorban pedig, hogy gyorsabban, mint bárki kimondaná visszafelé, hogy supercalifragilisticexpialidocious, már ki is kapta a jobb alsó bölcsességfogam. Nyilván bár inherensen kíváncsiak vagyunk mindenki más életére, ennek is vannak azért (egészséges) határai, így mellőzöm bizonyos fogtechnikai részletek említését. Maradjunk annyiban, hogy jól tette, hogy eltávolította a nevezett fogat.
Magyarországon még maradandó fogamat nem húzták ki, így nem tudom pontosan mi a due process , de itt megkérdezték, kívánom-e hazavinni a fogat (持って帰る). Nagyon komoly a dolog: egy fog alakú kis dobozba helyezték el és adták oda fertőtlenítve. Nem csak gyerekek gyűjtik a tejfogaikat? Szemfüleseknek feltűnhet, hogy lebuktam, mint gyerekes egyén, hiszen rögtön rábólintottam a kérdésre.
Valószínűleg már volt róla szó, de repetitio est mater studiorum , a páciens Japánban mindig pontosan kimért mennyiségű gyógyszert kap. Kiváló, kiváló módszer, gondoljunk csak bele a nálunk elkerülhetetlenül fel nem használt gyógyszerek hatalmas tömegeibe. (A gyógyszergyárak jól járnak mondjuk.) Így kaptam én is pontosan hat adag gyulladáscsökkentőt és három adag fájdalomcsillapítót. Utóbbiból egy porciót fel is használtam az eredeti fájdalomcsillapító injekció hatásának elmúltával. Meg kell hogy mondjam, kiváló hatékonyságú szer. (Vagy mellékesen lovakat altatnak vele.) Mindenesetre momentán jó.
Disclaimer : ha a fenti sorok koherenciája megkérdőjelezhető, azt teljes egészében a beszedett gyógyszerek szedatív mellékhatásával vagyok hajlandó magyarázni.
Even with gritted teeth I must post, no slacking allowed. Determination is the key, especially in the country of 頑張る. Speaking of teeth, I have recently discovered that my lower right wisdom tooth is actually empty inside. I presume a visit to the dentist is in order. Giblets.
Ez az ötszázadik bejegyzés a sesamhun. Egyfelől nem túl sok - van olyan blog, ahol egy év alatt terem ennyi post - másfelől viszont sok: talán az általános iskola volt az egyetlen olyan “tevékenység”, amit ennél hosszabb ideig konzisztensen űztem.
Úttörtőnek nem tartom a sesamhut, bár indulásakor Magyarországon nem volt túl nagy kultúrája még a netes journaloknak. Az Internet-história 1994-re teszi az első webnaplók megjelenését. (Nekem ekkor még számítógépem sem volt, nemhogy Internet-elérésem.) Maga a weblog szó 1997 decemberében született, a rövid blog változat pedig 1999-től létezik egy ötletes feldarabolás eredményeképp: “we blog”. Az egyik első blogmotor-oldal a Xanga 1996-ben startolt el. A két talán legismertebb külföldi oldal, a Blogger és a LiveJournal mindketten 1999-esek. Magyar viszonylatban a legnagyobb Freeblog is csak 2003-tól elérhető. Elsőként az akkor Korridor néven futó portál indított blogszolgáltatást 2002-ben. (Ma TV2 blog)
Ehhez képest az én 500 bejegyzésem 2002 augusztusa óta nem rossz. Erre büszke vagyok.
Megint voltam Kyotoban (京都). Körülbelül másfél óra az út vonattal, de valahogy mégis más érzés az egész, mint Magyarországon átmenni egyik városból a másikba. Egyrészt talán azért mert a vonat gyakorlatilag nem megy át nem lakott területen, végig házak mellett visznek a sínek, valamint mivel Japánon belül egy Kobe-Kyoto csöppnyi távolságnak számít az egészhez képest.
Ezútta a Modern Művészetek Múzeuma volt a cél, hogy megnézzünk egy Hundertwasser-kiállítást. Szegény általános iskolai rajztanárnőm valószínűleg csuklott. Emlékszem ő mutatott nekünk először Hundertwasser-képeket, és tette iskolai feladattá absztrakt képek készítését. Az biztos, hogy nem átlagos rajzóráink voltak.
Maga a kiállítás nekem nagyon tetszett. Képek és nyomatok mellett jónéhány nagyméretű Hundertwasser-ház modell is fel lett állítva. Én hiányoltam egy kicsit erősebb világítást: vagy a szemeim romlanak, vagy nem egy kép valóban közel félhomályban volt. Valamint - bár erről a kiállítók tehetnek a legkevésbé - egy házaspár úgy gondolta vicces lenne elhozni pólyás gyerekeiket, akik előre látható módon rendkívül élvezték a kiállítást. Ennek hangot is adtak…
Hundertwasser foglalkozott japán fametszet-nyomatokkal is. Ezeken a képeken meglepődve fedeztük fel, hogy a pecséteken kanjikkal is szerepel a neve, mint hyakumizu (百水). Elég egyszerű lehetett neki a fordítás.
A kiállítás után kérésemre elballagtunk megnézni a Chion-in-t (知恩院). Ez egy Buddhista templom (お寺), ami nem összekeverendő a Shinto templommal (神社). Fontos megkülönböztető jegyek, hogy a Shinto templomok narancsszínűek, és torii-kapu (鳥居) van előttük. A Chion-in ezzel szemben fabarna. További hasznos információ, hogy buddhista templomba belépve tilos rálépni a főkapu küszöbére. Ez ugyanis olyan, mintha az ember édesapjának a vállára lépne, ami érthetően kerülendő cselekedet.
Még az odaúton keresztülvágtunk a Maruyama Parkon (円山公園) is, mint az a fényképeken is megfigyelhető.
Haladok, ha apránként is. Köszönhetően a WP szuper sablonalapú oldalkezelő rendszerének minimális szenvedéssel áttelepítettem a teljes portfolio szubszekciót. (Milyen szép szó.) Megjegyzem, nem tartott túl sokáig. Nem vagyok túl termékeny mostanság. Egyúttal kijavítottam pár helyesírási hibát is. Érdekes módon mindig találok, akárhányszor is olvasom át. Lehet, hogy titokban szaporodnak.
Időközben szóltak nekem, hogy a Firefox nem négyzeteket, hanem kérdőjeleket pakol a kanjik helyére a megfelelő betűtípus hiányában. Na ettől sem kell megijedni, semmi fontosról nem marad le az, aki nem tud japánul. Valamint az Explorer csak akkor ajánlja fel a betűtípusok telepítését, ha valami beállítás be van kapcsolva, valamint a felhasználó még nem klikkelt a “Never ask again” opcióra. (Az XP egy műveletre jutó átlagos felpattantóablak-szennyezéséből és a saját szokásaimból kiindulva kb. midnenki kikapcsolta, hogy az Explorer ilyeneket kérdezgessen.)
Egyúttal elmesélem, mibe is kerül áttelepíteni a blogot egy elavult rendszerről… Addig rendben van, hogy elmentem szépen a bejegyzéseket tartalmazó SQL táblát és a kommentekét, nade van két probléma: 1) A b2 és a WP struktúrája különbözik, a WB-ben jóval több adminisztratív gezmenc is elmentésre kerül egy bejegyzéssel. 2) A jó öreg b2 szépen ISO-8859-2 kódolással (Latin 2) mentette el postokat, amit WP-be importálva (UTF-8) szépen tönkreteszi az összes ékezetet. Tehát először rá kellett engednem egy iconv-ot az sql-fájlokra. Szerencsémre az iconv gyönyörűen átkonvertálta az egész cuccot pillanatok alatt. (Szegény Winesek, kereshetnek konvertálóprogramot, ami lefogadom nincs is ingyen.) Ezek után beimportáltam az immár Unicode táblákat a WP adatbázisába, majd kézzel átmásoltam a megfelelő oszlopokba a b2 struktúrából a WP struktúrába. Természetesen néhány WP mezőt ki kellett egészíteni a teljes funkcionalitás érdekében. A kategóriákba sorolás megint nagy kihívás volt, ugyanis a bejegyzések táblájában csupán egy számláló van, hogy az adott bejegyzés hány kategóriába tartozik (lehet több is). Egy külön táblában kellett a megfeleltetéseket beállítani, és egy harmadikban a számlálót felülírni, ami az adott kategória összes bejegyzésszámát mutatja. Az egyszerűség kedvéért mindent Uncategorised-ba raktam. Jelenleg 497 post van a sesamhun; nincs az az Isten, hogy én végigmászok mindegyiken egyenként, és bekategorizálom.
A kommentek áttelepítése volt az igazi macera. Addig rendben van, hogy a kommenthez oda vagyon írva, melyik bejegyzésé, nade a bejegyzések táblájában van egy számláló, ami az adott posthoz tartozó kommentszámot mutatja. Ennek hiányában a WP azt hiszi, nincs megjegyzés az adott posthoz, bár rákkatintva látható, hogy van. A probléma tehát, hogy meg kellett keresni, egy adott bejegyzés ID-hez hány komment van, majd ezt a számot beleírni a post-táblázat releváns mezőjébe. Csak úgy tudtam megoldani, hogy egy ideiglenes táblát készíetettem, ahová először kimátrixoltam a bejegyzés ID - kommentszám párokat, majd ezt feleltettem meg a bejegyzés-táblával. Igen, a gyakorlatban is oylan macerás, mint amilyennek hangzik, főleg, hogy sohasem tanultam SQL-t. Ennyi szintaktikai hibát talán C++ programozásra kényszerített tapírok ejtenének, mint én.
A mai nap jó részét (körülbelül 10 órát) azzal töltöttem, hogy áttelepítettem a blogom a régi b2 engineről az új WordPress-re. A váltásnak több oka is volt. Egyrészt a b2 fejlesztése leállt, így nem is várhattam, hogy frissítik vagy kijavítják a hibáit, esetleg jobban működő spam-ellenes védelmet építenek bele. Másrészt a b2 funkcióiban elég szegényesnek kezdett tűnni a jelenlegi modern blogmotorokhoz képest, gondolok itt a kommentszűrésre, kategóriarendszerre, vagy akár a bejegyzésszerkesztőre. És ami talán a legfontosabb, a WordPress teljes egészében Unicode-alapú. Tehát ha akarok, írhatok japánul, oroszul, arabul.
Az átállás sajnos nem zökkenőmentes és még nem fejeződött be teljesen. A régi blogcím, a /stl-web/b2 például nem működik, és átirányítást sem tudtam összehozni rá erre az oldalra. Douglas Adams után szabadon, Don’t panic, ha netalántán 404-es oldalt dob ki a sesamhu valamire.
A japán karakterek következtében aki nem nézett még japán nyelvű oldalakat valószínűleg egy ablakkal fog találkozni, ami felajánlja a japán karakterkészletek telepítését. Ez semmi szín alatt nem kötelező, viszont hiányával a kanjik helyett csak négyszögek lesznek láthatóak. (Nem nagy ügy egyébként az a néhány betűtípus, szóval én ajánlom a letöltésüket.)
Egyúttal megváltozott az RSS feed elérhetősége is.
Szeretnék megkérni emelett mindenkit, hogyha valamilyen anomáliával találkozik, például nem működő link, funkció, szétesett oldal, hibás designelem, akkor értesítsen a sesam@fusemail.com-on egy rövid leírással a problémáról. Előre is köszönök minden segítséget.
There has been a change of blog engines on sesamhu, from b2 to WordPress. It is not yet finished and didn’t go without problems. Although I’m trying my best to fix the errors, there are many, and it might take a while before things go back to normal again. I apologise for the inconvenience.
At the same time I’d like to ask for a little assistance in testing the new engine. Should you encounter any errors, misaligned elements, broken links or any other unfathomable terrors please email me at sesam@fusemail.com. Your help would be greatly appreciated.
Sajnos vége a Golden Weeknek, pedig már kezdtem megszokni. Hétfőn meg elég szörnyű órával kezdek, és a nap közepén tátongó óriási lyuk sem a legjobb tárgyfelvételi stratégia így utólag. Ami viszont más Japánban, az az, hogy minden meghirdetett órából csak egy van. Tehát azt kiválaszthatom, hogy mit tanulok, de azt nem, hogy mikor. Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Ugye első órám a Világ és Irodalom fedőnevű alaptárgy, amin teljesen logikusan zenéről van szó. Azért vettem fel, mert a syllabusban valami iylesmit írtak róla: a történelmi sorsfordulókhoz kapcsolható zenékról lesz szó. Valamint nem volt elhanyagolható szempont a tény, hogy nincs belőle vizsga, csak egy report-ot kell írni.
Na ehhez képest immár negyedik órája Vladimir Horowitz-ról beszél a tanár. (Mint azt korábban is írtam, a kyougen teljesen megjósolhatatlan tárgy. A syllabusban írt bemutató, az óra címe és a valós téma a legtöbb esetben alig emlékeztetnek egymásra. Kitűnő példa erre ez a hétfői óra.) Elvileg ugye az lenne itt a cél, hogy általános műveltséget szedjen fel magára az egyszeri japán. A probléma ezzel ott van, hogy a gyakorlatban az átfogóbb témák helyett ilyen specifikus dolgokkal foglalkozunk, miközben a diákok nagy része tényleg nincs tisztában sok alapdologgal. Például ha már középiskolában nem sikerült, talán lehetne nekik tanítani egy kis földrajzot, hogy ne csak kiválasztott kevesek sejtsék, hogy nem csak Japánban van négy évszak…
Ami miatt azonban igazán elviselhetetlen az óra - mert egyébként nem érdekelne, kiválóan lehet olvasni kyougen -ek alatt - az a mód, ahogy zenéket hallgatunk. Időröl időre ugyanis belehallgatunk egy-egy Horowitz darabba, vagy megnézünk egy DVD-bejátszást. A probléma a hangtechnika. Érdekes módon az elektrotechnika egyik éllovasának kikiáltott országban rendszeresen azzal kell szembesülnöm, hogy lila gőzük nincs, mit hogyan kellene használni. (Még anno a gaidai -on én kezeltem a tanárok jelentős része helyett a minidiscet.) Zenéket CD-ről hallagtunk, na de hogy? A tanár fogja a mikroportját, és belenyomja egy olcsó hordozható CD-s magnó jobb hangszórójába. Midnen hangerőt maxra húz, aztán partytime… Mondanom sem kell az eredmény, hogy bizonyos jelszint felett iszonyatos recsegés kísér minden hangot. Hát mit ne mondjak mennyei élvezet így zongorajátékot hallgatni, főleg első órában, álmosan. A DVD-film ugyanez pepitában: itt a laptop szájába tuszkolja a mikroportot, ugyanolyan recsegésfestet eredményezve.
Valakinek szólnia kellene neki, hogy 1) a mikroport egy roppant érzékeny dolog, teljesen fölösleges egy mikromilliméterre tartani a hangszórótól, mert RECSEG. (Hogy ezt nem veszi senki észre…) 2) Talán ha a két hangszóró közé tenné valamilyen ép távolságra, akkor nem csak a jobb csatornát erősítené ki 3) Nem létezik, hogy az egyetemen nincs egy CD-deck meg egy kábel amivel rá lehet kötni direktben a teremhangosításra a cuccot. Persze a japánoktól nem lehet elvárni, hogy panaszkodjanak. (Simán alszanak a legnagyobb hangzavarban is.) Ha meg én problémázok, annak nagy eséllyel jó vége nem lesz, mert változni nem fog semmi, én meg megkapom a sztereotip gaijin -besorolásom.
Kissé beteg voltam, de elmúlt. Talán valami vírus, vagy csak megfáztam. Az is lehet, hogy szimplán nem aludtam eleget. A japánoknál amúgy is van ilyen gogatsubyou , azaz május-betegség. Körülbelül októberi iskolaundorral lehet egyenlővé tenni; csak ugyebár itt áprilisban kezdődik a félév.
Az idő most a legszebb. Majd késő ősszel lesz még ilyen, amikor nem érzi magát az ember fia még szaunában, de a nap már süt, és kellemesen meleg van. Nagy kár, hogy nem sokáig fog tartani a dolog. Ahogy a Japanzine szerkesztője igen éleslátóan megjegyezte: “ Yes, in the land of four distinct seasons you might be forgiven for asking why one only lasts two weeks.”
Tesóm ma elballagott a középiskolá(nk)ból. Ez is furcsa, hiszen én is majdhogy most ballagtam. Valamint mert nem voltam ott; érdekes realizálni, hogy otthon attól még folynak a dolgok. (Más közhelyszótárban olvasni, mint megélni.) Mindenesetre GZ & GL, valamint HF. Aztán majd hahazamegyek: And we’ll tak a right gude-willie waught, for auld lang syne.