Rendszeresebb blogolvasók ismerik a járó motor tendenciát. Japán szokás, hogy a várakozó autó motorját járatják, és jóízűen alszanak benne, miközben működik a légkondícionálás. (Jelzem az energiatakarékosság mintaképének kikiáltott országról beszélnünk.) Mindegy, ez ismétlés. Amiért említettem, az a tény, hogy az egyik kedves autós épp az ablakom alatt döntött úgy, hogy szunyál egyet. Nem tudtam mit tenni, feladtam az energiatakarékosságot, bezártam az ablakot és az ajtót (muszáj a légmozgás) és benyomtam én is a légkondit. Majd tervezek gyűjteni köveket ilyen esetekre. Ledobni.
Amiről az ablakbezárás előtt akartam írni, egy másik aspektusa Japánnak, ami az agyvérzés hatátára tud kergetni időnként. Ismeretes, hogy rendeltem új NTT-s internet-kapcsolatot, amihez igényelhető IP alapú TV szolgáltatás is. Felvállalva, hogy esetleg folyton TV-t nézek veszélyeztetve ezzel más tanulást helyettesítő tevékenységeimet, megrendeltem. A netet bekötötték ugye, én pedig vártam, hogy majd jön valami telefon vagy egy szokásosan “képzett” munkás, aki a munkája végzése helyett ideadja a beltéri egységet, hogy majd én beüzemeljem, mert te jó Ég, hát ez linux, ő ilyet még nem látott, most mi lesz!
És vártam.
És vártam.
Most döntöttem úgy, hogy felhívom őket, mert kezd bizonyossá válni, hogy ha én nem lendülök akcióba, itt nem lesz semmi. Ilyet szintén már korábban kitárgyalt okokból a lelkem mélyéig gyűlölök csinálni. Még pizzát sem telefonon rendelek, hanem elmászok az üzeltig. Nem éri meg a befektetett energiát.
Most is. Mi a neve? Nagyot sóhajtva bemondom (スィラージ). Nem érti. Lebetűzöm katakanával. Nem érti. Mondom telefonszám nem jó? Ritka alkalmak egyike, hogy a telefonszám is jó. Miután sikeresen beazonosított, előadom a fámát, ti. hogy TV-t akarok, ha már megrendeltem. Nem érti. Biztosan nem a jó kifejezést használtam. Ember legyen a talpán aki eldönti a rendelkezésre álló végtelen kanjihalmazból, éppen melyik kettőt rakja egymás mellé, amiről ő pont arra fog gondolni, amire én. (Végig udvarias módban beszélünk persze, nyelvi interpreterem 350%-on ég.) Kiderül, hogy ő nem illetékes, ad egy másik számot. Másik szám. Mi a neve? Én rezignáltan ismét öt percig magyarázom. A problémát ő sem érti, mindenáron valami aktiválást emleget. Magyarázom, hogy először adjanak valamit amit aktiválni lehet. Nagy nehezen leesik a tantusz, mire átpasszol egy újabb telefonszámhoz. Természetesen névvel indítunk. Sokat telefonáltam már, de még mindig nem jöttem rá, hogyan lehetne ezt úgy megoldani, hogy megértsenek. (Katakanaátírás-szabályok vannak, de angolra. A Szilágyit harmincféleképpen le lehet írni legalább. Latin betűvel meg nem dolgoznak, ez Japán, tessék használni a katakanát, mint minden tisztességes ember.) Itt is emlegetnek egy tizenegy-jegyű kódot, ami S-el kezdődik. Hiába keresik rajtam, nem találom, így végül 45 perc telefonálás (és rengeteg zenehallgatás) után feladom. Majd bemegyek a Joshin-ba, ahol megrendeltem a cuccot, ahol élőszóban tudom előadni a problémát az ottani eladónak, és majd ő telefonál ha akar, engem ez csak kiborít, és semmi haszna.
Vicces amúgy, hogy kvázi japántudásom ellenére tudnak olyan módon szégyenbe hozni, hogy még én érzem rosszul magam, amiért nem értem őket. A nevem meg… nyilván egy Magyarországon élő teszem azt bonyolult szláv nevű egyénnek akadhatnak gondjai, de már kicsit nevetségesnek tartom, hogy jóformán semmit sem tudok elintézni emiatt.
Ugyan erre semmi bizonyítékom sincs, folyamatosan úgy érzem: amint kiderül, hogy külföldi vagyok, átkerülök egy problémás skatulyába, és csak súlyosbodik a helyzet. Csak a külföldivel ne kelljen foglalkozni, mert az gond. Kavarás. Macera.
If only to keep the relative regularity, I’m bound to post. Unluckily though, my thoughts are hazy at best. Can’t really come up with anything short enough not to fal asleep while writing and yet interesting enough to write about. A weather report will have to suffice: it started to get hot. And I mean it… Usually around June comes the rainy season, but this year the weather’s acting all weird and we have summer sunshine all over. With the usual humidity, it quite kicks.
Disclaimer: Shameless filler-post. I know, boooring. >:)
Wanted to post, but the world’s being nasty again, it’s late and honestly there is nothing worth looking forward to for tomorrow either. So I guess I’ll just sleep. Can’t be arsed.
You might want to note that May is almost over and we are entering June.
A téma az utcán hever, csak le kell fényképezni. Ez az autókölcsönző (レンタカー) a kettes út mellett van nem messze a kolitól. Úgy fest a büdzsének az angol korrektúra már nem része…
Nem igazán örülök az új lakóknak a szinten. Sokan közülük rendszeresen főznek - ami alapjában véve egy teljesen rendben lévő cselekedet - viszont nem takarítanak maguk után. Nincs egy olyan főzőlap ami körül ne lenne kifröcsögött olaj, az asztalokon ételmaradványok, liszt, stb. Edények szétdobálva. Közös lónak túros a háta, igaz, az előző garnitúra érdekes módon mégis rendelkezett némi közösségi érzékenységgel. Arról már nem is szólva, hogy el nem hagyná a szájukat valami köszönésféle mikor bejönnek a konyhába. Én direkt öblös hangon rájuk köszönök, mikor ott találom őket, de nem tűnik hatékonynak…
Drága Ausztrál szomszédomról ne is beszéljek. Minap nagy nyugodtan WoW-ozok épp, mikor furcsa szörcsögő hangokra leszek figyelmes. Az ablakon kinézve látom, hogy a meglehetősen ingatag úriember épp fordított irányba kapcsolva használja a tápcsatornáját, mindezt az erkélyen kihajolva nagy nyögdécselések közepette. Hát nem irigylem az alatta lakót. Szerencsére viszonylag korai időpontban történt az incidens, így valószínűleg rajtam kívül nem volt szemtanú. Nyugati kultúra, huh?
Aki esetleg nem tudott róla, ma Törölközőnap van. Douglas Adams emlékére minden felkészült galaktikus stopposnak kutya kötelessége magával hordania egy törölközőt, mely kétséget kizáróan a leghasznosabb tárgyak egyike. Én az Earth Celebration 2005 törölközőmben mentem moziba a kolilakókkal (melyről később kívánok értekezni, mikor kevésbé vagyok álmos). És mit lehetett tudni, valóban hasznát vettem kézmosás után: jóval kényelmesebb törölközni, mint automatában kezet szárítani. :D
” _Who am I? What is my purpose in life? Does it really, cosmically speaking, matter if I don’t get up and go to…” _class?
I really should keep up the writing, but it’s problematic. As a rule communicating sour disheartenedness is to be avoided. No-one likes sissies. Once again I bent over backwards to achieve something only to meet the fickleness of fate. Murphy squared: even what can’t possibly go wrong, it does. I tend to explain these things with a degree of predestinedness. Which - I was told - is complete bollocks. Yet I can’t help but resignedly accept that although statistically zero probability is not impossible, miracles only happen to others.
Also, apply Morton’s fork here.* The more you think like this, the worse it gets. However, merely knowing that is of little help. (I couldn’t care less if it’s platitudinous. Clichés happen to be true.)
“To Apply Morton’s Fork is a phrase that was used for centuries to describe a situationwhere a person has no choice whatsoever. Very few people know the expression these days as the american equivalent ( Catch-22 ) has largely replaced it, but it is about time it made a comeback and we started to use it again on this side of the pond. During the late 15th century (long before Joseph Heller wrote Catch-22 ) John Morton (1420-1500) was the Archbishop of Canterbury and a minister in Henry VII’s government. His job was to raise money for the king in the name of ‘loans’ from the English nobility, and he used what he called his ‘fork’ as a method of finding out if a person had spare money to lend the king. It went something like this: Morton claimed that if a person looked obviously rich, then they would have enough money to loan to the king. If, on the other hand, they appeared outwardly poor, then Morton reasoned they were not spending their wealth on themselves and were probably hiding something from him. Such folk must have money stashed away and therefore (you guessed it) would have enough hidden wealth to give money to King Henry. God help those who didn’t pay up.”
- Albert Jack: Shaggy Dogs and Black Sheep, Penguin Books, 2005
Nincs is élvezetesebb mint egy fárasztó nap után arra hazaérni, hogy az ember ablaka alatt hangosan heherésző háziasszonyok csapnak emberfeletti zajt. Jobbára fiatalok, többen gyerekekkel. Egy autó áll mellettük a következő felirattal: 「神はあなたを愛している。」a.k.a. Isten szeret téged.
Érdekes, hogy az országnak, mely jobbára barbárokként tekint a külföldiekre, a hőszigetelés művészete mellett a hangszigetelését sem sikerült magáévá tennie. Vagy talán nem is próbálta. Japánban állandóan zaj van. Az ordítozás - a szamurájos filmek elmaradhatatlan kelléke - a mindennapi élet része is.
Az egyetemen a 国文-on van egy épület, ahol éjt nappallá téve hangszeresek próbálnak dobhártyarepesztő kakofóniában. Az összes egyetemi csoport (部) életének része, hogy a tagok kiabálnak egy sort akár az edzések alatt, akár csoportérzet-erősítés céljából.
És még nem esett szó a hangosbeszélőkről. Bármilyen despotikus utópia kismiska az itteni hangszórómennyiséghez képest, melyek állandóan ontják magukból a legkülönfélébb élővigyázatossági instrukciókat. Ne hajolj ki! Vigyázz, életveszély! 小さなお子さまは手を繋いで白線の内側にお下がり下さい。大変危険なのでみなさまの御協力をお願い致します。
Talán az a lényeg, hogy a japán érzi, része valaminek. Mert a valami hangos, és egy percre sem hagyja nyugton.
Mindig két-három nap késéssel nézek Megasztárt. Ennyi időbe telik, hogy megjelenjen a neten letölthető formában. (A TV2 online streamje testvérek között is szegényes, arról nem is beszélve, hogy leterhelt időben tökéletesen megbízhatatlan. És mindez pénzbe kerül.) Lényeg ami lényeg, általában megtiltom bárkinek, hogy beszéljen a legutóbbi rész eredményéről, hogy megtartsam a meglepetésfaktort. Most viszont úgy látszik a saját csapdámba estem: a conky-val sld segítségével az asztalomon rendszeresen frissülő NOL-hírek közé bekerült a nyertes neve. Így jártam. Meglepő persze nem volt, de sohasem lehet tudni…
Publikus, milyen PC-t igényel az új Windows, írja az Origo. Csak nekem tűnik úgy, hogy kezd elvadulni kissé ez a dolog? Rendben van, az XPnek is volt egy viszonylag meredek gépigénye, vagy mondjuk egy OS-X sem megy el akármin, de játékokkal parban lévő OS hardverigény az már érdekes. Alapvetően az OS definícója szerint (magyar & angol) egy alapprogram. Nem az a célja, hogy fölzabálja a rendszer majd’ összes erőforrását.
Talán azzal lehetne érvelni, hogy játékosok fogják majd használni, hiszen a Vistával debütál az új DirectX 10, amiről ódákat zengenek. Nyilván egy mai játékokat futtatni képes gép gond nélkül elviszi a Vistát is. Kérdés, hogy ez vajon jó lesz-e? Gondolok itt arra, hogy már az XP is sok memóriát ésegyebet eleszik a programok elől. Aki Alt-Tab-ozott már ki játékból az tudja miről beszélek. A gép képes percekig swappelni, csak hogy azt a nyamvadt egy asztalt az ikonokkal sikerüljön lehoznia. (Nekem négy asztalom van, és a WoW-ból fél másodperc alatt lépek át bármelyikre, de ez most nem fontos. Nem tudtam nem megemlíteni.) Nos vicces lesz egy teljesen 3D renderelt ablakkörnyezetbe átlépni mondjuk az Oblivionból. Mellesleg ez az egész gondolatmenet azért sántít, mert a Vista láthatóan nem kizárólag játékos OS-nek van marketingelve. (Egyre szebbeket tudok “magyarul”.)
Arról nem is szólva, hogy az állítólagos szuper újítások midnengyike már létezik. Csak egy Composite extension bekapcsolásba kerül, és hopsz nekem is vannak átlátszó ablakaim. Az XGL-el pedig egy Linux akár azonnal full 3D ablakrendszerré alakulhat.
Ha már újítások, ezen a cikken jót nevettem: Office 2007: rá sem lehet ismerni. “ Az egyik legjelentősebb technológiai újítás a fájlformátumokat érinti: az új office az webes XML-szabványra épülő, tömörített dokumentumokat hoz majd létre. “ OMG, WTF & BBQ… Hatalmas technológiai újítás, ami mellesleg már az OpenOffice első verziójában benne volt. (OpenDocument format) Csak persze M$ barátunk ragaszkodott a doc formátumához, a kompatibilitás miatt meg egy monopólium sem aggódik sokat. Az új formátum FAQ-jában pedig ilyeneket írnak: “ Microsoft developed the Office XML Formats to respond to customer requests for more rapid document creation from disparate data sources and to extend our commitment to industry-standard XML. “ Persze, ők fejlesztették ki. Meg elkötelezett XML használók. Nyilván… (A szomorú ebben az egyébként, hogy az emberek 99%-a meg lesz győződve, hogy a M$ ismét kitalált valami szuper dolgot, és ez a sok geek ingyenszoftver-mániás meg lemásolta.) __
