Yeah well, I planned a different kind of post for today. However I started working on the XSL file for my movie catalogue... The basic idea was to make a webpage where I can search the overwhelming number of movies I have. For that I had a script made in python that scans the movie folders and returns an XML file with the data. My job was to change it to some human readable format using a stylesheet. The result was kind of disappointing: I couldn't really make it work, not even close to what I wanted it to look like. Eventually I gave up on it: there's only so much of clueless specification browsing I can endure. A couple of hours well-spent again.
Wrote two lines after this, then deleted. Rewrote them, then deleted.
Why do I end up whining all the time when posting?
Yet another shameless filler-post for the calendar to look better...
Miután megírtam az előbbi bejegyzést, kezdtem rosszabbul lenni fájdalomügyileg, úgyhogy lefeküdtem. Gondoltam mást úgysem tudok csinálni, inkább alszok egyet. Aztán arra ébredtem, hogy nem tudok mozdulni. Illetve tudok, csak annyira nyilallt és görcsölt a hátam, hogy inkább felhagytam a próbálkozással.
Na így esett hogy immár belülről is láttam japán mentőautót... Ugyanis Magdival, akit áthívtam segíteni, arra jutottunk, hogy jobb ha megnéz egy orvos. Viszont felkelni elég lehetetlen feladat lett volna. (Infomorzsa: a helyi segélyhívó szám az amerikai 911 fordítottja: 119 - összeseküvés-elméleti szempontból érdekes lehet a november 9-i nap.)
Megtudtuk, hogy a mentőautót nem szabad taxinak használni. A kórházban és a mentőben is plakátok figyelmeztették a népet, hogy csak indokolt esetben mentőzzenek - ami azért fura mert a kiszállást meg mindent ki kell fizetni természetesen a kezelés után.
Az ügyeletes port islandi kórházban kötöttem ki, ahol megvizsgáltak. Még meg is röntgeneztek minden oldalról - csak azt felejtették el elmagyarázni a röntgenes bácsinak, hogy nekem épp a hátam fáj, szóval ne mozgasson ha nem muszáj. Végül kiderítették, hogy semmi bajom - illetve semmi komoly. Adtak egy adag fájdalomcsillapítót, és alig várták, hogy sétáljak, és elhagyjam a kórházat.
A nővérke lányos zavarában ugyan beejtette a pirulát a lábam közé. Vicces jelenet volt, én moderáltan tudtam csak mozogni, a nővérke nem tudta, hova kapjon, Magdi pedig szolidan kuncogott a szélen...
Persze itt is ugyanarról folyt a szó, mint bárhol. Jé, külföldiek! Honnan, milyen nyelven, stb. Érdekes viszont hogy például az egyik nővér, miután érdeklődött milyen nyelven beszélnek Magyarországon, és megmonduk, konstatálta, hogy tulajdonképpen hülyeséget kérdezett. Minő felvilágosultság! Csak van eredménye annak a hosszú-hosszú orvosi iskoláztatásnak. Azt hiszem, többet kellene járnom kórházba. (Meg amúgy is mindenki rém kedves volt. Színt vittünk biztosan az unalmas kedd esti műszakba.)
Valamint ha már röghöz (székhez) vagyok kötve feltöltögettem a tűzijátékos fotókat.
Szépen jöttem fel a lépcsőn, mikor valami oylan mozdulatot sikerült elkövetni, amit nem kellett volna. Gondolom ilyesmi lehet, amikor hátbaszúrnak egy késsel. Látványelemként térdeltem egy darabig a földön, aztán bekúsztam a szobámba. Nem tudom igazán mi ez. Véletlenszerű időközönként erős fájdalom izomgörccsel kísérve, és erősen korlátozott mozgóképesség. Valószínűleg ezt is az egyedi mozgáskultúrám számlájára írhatom - az ügyetlen címszó alatt rám linkelhetne a Wiki...
Inkább valamilyen szinten alátámasztott fekvő helyzetet kultiválok, a nagyszabású blogfrissítést így bizonytalan időre elhalasztom.
Apróságok miatt van rossz kedvem, amin más csak nevetne egyet, és lerázná magáról. Nyilván nekem is így kéne tennem, de... nem így működök. Inherens anomália.
'Why are you so cynical?'
'Michael, I think there is cynicism and realism.'
'And there is optimism, hope, faith.'
'This coming from and eigth-toed guy locked away in a penitentiary.'
'Toes are overrated.'
'Thank you for trying to make me smile. Not today.'
'You never know.'
Vége! És elkezdődött! Mármint vége mindenféle vizsga- és tesztidőszaknak, és elkezdődött a szünet. Az első néhány napban nem jártam erre. Nehéz elhinni mennyi mindenfélét kell egy még ily kis szoba környékén is csinálni... nameg le is voltam fáradva erősen ugye.
Az utóbbi három ZH-ról inkább nem nyilatkozom. Olyanok lettek, amilyenek. Majd októberben többet fogunk tudni.
Felfedeztem többek között, hogy egyre jobban hasonlíthatok a pre-Citroën családfői bevásárlásokra hazafelé a Daiei-ből megpakolt hátizsákkal és két kitömött szatyorral a kormányon...
I was informed that Japan's contestant, Kurara Chibana, came in second at Miss Universe 2006. Well, for all I can say, they should have more girls like her in the streets. (Also speaks good English.) The kunoichi-hentaimanga national costume even won the Best National Costume award; for better or worse, you decide. As I was told - and I wholeheartedly agree - it was the Japanese who selected her after all, so not all is lost. (i.e.: not everyone tries to be bloody kawaii around here...)
No praise goes to Our Own Contestant however. Her interview is rapidly spreading among Internet communities as the uttermost source of ridicule. Non-German-speakers could check velvet.hu for explanation. (She's not even pretty...)
Passing native English speakers paused to re-read a young woman's t-shirt last Sunday after failing to notice any mistakes. Upon review, the shirt apparently contained no errors of grammar, spelling or usage. The garment, white with black lettering, simply read: “Let's make today a beautiful day.” Those who saw it worried if a prolonged stay in Japan had affected their ability to speak and read English.
The shirt's owner later complained to police of a large number of sex-obsessed foreigners staring at her breasts.
Construction Ministry officials expressed excitement last Tuesday as they watched the nation’s last patch of wilderness get covered in concrete. The day also saw the unveiling of architect Daisuke Mori’s nationwide “Let’s Enjoy Wild” project, which uses plastic sheets and lights to “convey the peaceful aura of pure nature.”
“Some people are worried that this event will end the steady flow of irrelevant construction jobs and cash to rural Japan,” said Minister Kenichi Ebisawa; “but much of the concrete that we have already laid has become cracked from plant life desperately trying to push through. A second layer of concrete is obviously required.”
Scientists predict that by 2047, the combined weight of concrete will cause Japan to sink into the ocean. Undersea concrete reinforcing pillars are already being planned.
Two chopsticks, joined since production, were separated Sunday in what diners had hoped would be a problem-free operation. The two, who shared essential parts, were separated during a three-second operation by experienced diner James Dobinson.
In a public announcement, Dobinson, who appeared emotional at times, explained that one-third of the lower base of the left chopstick could not be removed from the right. As a result, the weaker left chopstick might not survive. For now, both remain under intensive care, and diners are awaiting the results of a ramen.
Additional pages can be found by typing "The Negi" to the search bar on seekjapan.jp
Írtam egy német jog tesztet - sem nehézségében sem megvalósításában nem érdemel komolyabb nevet. Ennek ellenére volt olyan kérdés, ahol arra sem emlékeztem, hol és mikor foglalkoztunk vele, ami azért ritka. Mindenesetre nem tartok az eredménytől.
A mikroökonómia izgalmasabb volt. Rettentő paranoidok voltak a terem őrei, még a tolltartómat is elpakoltatták. Mindez csak azért bosszantott, mert két paddal arrébb a japán srácot békén hagyták a cuccaival a padon... persze bizonyosan csak elkerülte a figyelmüket, és semmi megkülönböztető szándékosság nem volt bennük. Maga a teszt azt bizonyította, hogy jól készültem, mivel nem volt ismeretlen kérdés. (Szokott... egyszerűen annyira nehéz követni az órákat, hogy előfordulnak fehér foltok. A japánok meg alszanak jegyzetelés helyett.) Ami gondot okozott, az az igaz-hamis és a gap filling típusú tesztrészek, ahol nyilvánvalóan kiütközött, hogy nekem ez a japán még nem megy úgy. Ha teszem azt a cucc angolul van még relatíve könnyűnek is mondtam volna. (Dream on.) Majd meglátjuk mi lesz belőle. Októberben.
Addig meg kikapcsolódásnak tessék Machinae Supremacy. Hihetetlen koncepció, (enyhén szimfonikus) metál + Commodore64 SID/MOS6581 "Sound Interface Device" chip. Avagy milyen lenne a metál C64. A csapat amúgy több okból is egyedülálló. Például a számaik legnagyobb része letölthető a weboldalukról, középső ujjat mutatva minden szerzői jogvédő doktrínának. Talán arról van szó, hogyha valami jó azt megveszik... Ezen felül ha már SID, nagy támogatói az ogg formátumnak, ami körülbelül minden fronton kenterbe veri az mp3-at, és megintcsak jellemzően nem ismeri senki. Mivel mindenféle térítés nélkül kipróbálható, el lehet dönteni tetszik-e. Személyes ajánlatom a Loot Burn Rape Kill Repeat. ^^
Az immár teljes vizsgarendem a következőképpen alakul:
19 (szerda) - Német Jog (angolul)
20 (csütörtök) - Mikroökonómia (ez vicces lesz...)
24 (hétfő) - A "zenés" kyogen-em vizsgája. (A syllabus szerint persze ebből nem kellene, hogy legyen semmiféle ZH, de drága tanárunk úgy döntött, mégis. Állítólag "nem lesz szükség ismeretekre", készülni nem kell. Kérdem én akkor miért nem lehetett ezt megoldani az utolsó órán, ahelyett hogy túráztatnak minket...)
31 (hétfő) - Nemzetközi Kapcsolatok Története (Tsukimura & abalkán)
Disclaimer: a "vizsga" alatt itt írásbeli, ZH-szerű dolgot kell érteni. Ideát egyáltalán nincs hagyományos szóbeli vizsga. Viszont az ekvivalens 試験 (shiken) szót használják mindenre. Bár a kisebb/kamu/nyelv stb. tárgyaknál egyszerűen csak テスト (teszt) van.
A tegnapi bejegyzésből kimaradt a Csőtisztítás Ügy. Rendszeresen - körülbelül félévente - a kollégium rendez egy minden szobára kiterjedő lefolyótisztítást. Erre fel is hívták a figyelmünket a liftben kihelyezett papíron, amit én persze nem láttam, mivel nem lifetezek. Nyilván a dolog délelőtt történt, amikor én az egyetemen voltam. (Ugyan írták, hogy legyünk otthon, ami kissé vicces, lévén a kollégiumban mindenki valamilyen formában tanul, és hétköznap délelőtt nagyon kicsi a valószínűsége, hogy épp a szobájában ül.) Szóval az én esetemben szépen betörtek hozám, csövet takarítottak, majd elmentek.
Tavaly volt szerencsém épp otthon lenni, így láttam, hogy folyik a dolog. Lenyomnak egy csövet a lefolyón, és kiszednek ezt-azt a csőből, amit sikerül. Namost a távollétemben a következőt sikerült nekik összehozni: a mosogatómban lévő néhány evőeszközt és poharat valamilyen ismeretlen perverzió folytán beledobták a mosogató melletti olajjal teli serpenyőbe. (Általában nem öntöm ki egy krumplisütés után az olajat, hanem többször felhasználom.) A mosogatóban meg otthagyták a kiszedett izéket...
Engem főleg az zavar, hogy midnenféle karbantartási indokkal rendszeresen bemászkálnak hozzám mindenféle szakik. Ráadásul ezek nem a koli alkalmazottai, hanem alvállalkozók. Biztos van joguk, de rettentő idegesítő.
Más: a koreai rakétaválság nagyon is élő probléma errefelé. Ugye Japán alkotott egy határozattervezetet, mely az ENSZ-alapokmány hetedik fejezetére hivatkozik: actions with respect to threats to the peace, breaches of the peace, and acts of aggression. A lényeges elem itt, hogy a hetedik fejezet alapján hozott határozatok jogilag kötelezik az adott országot, és szankciókat vagy akár fegyveres akciókat is legitimizálnak. Na erről nincs egyetértés egyelőre. Az USA természetesen támogatja a javaslatot, viszont Oroszország, Kína és Dél-Korea ellenzik, szankciók nélküli figyelmeztetésre szeretnék mérsékelni a Biztonsági Tanács vélaszlépését. (Észak-Korea népe kb. éhenhal ha nem kap külföldről (Japánból) élelmiszer-segélyeket.)
Ehhez hozzátartozik, hogy létezik egy ún. Japan-DPRK Pyongyang Declaration, melyet 2002-ben adott ki Kim Jong-Il és Koizumi. A negyedik pontban a következő áll: "The DPRK side expressed its intention that, pursuant to the spirit of this Declaration, it would further maintain the moratorium on missile launching in and after 2003." - erre hivatkoznak rendszeresen a japánok. Viszont ez csak egy declaration (nyilatkozat), tehát jogilag nem kötelező.
