Nem vagyok egy nagy Homár-fan, (elvégre Index-gyerek) de kaptam egy BSA-s linket ami kifejezetten tetszett. A rá érkezett válasz még mókásabb… Fura, a kép alapján az Apple is BSA-tag. Ugyan minek lopna valaki Apple szofvert? Az OS X jön a géppel, PC-re felimádkozni nem éri meg. Esetleg iLife-ot, stb… (bár új Maccel az is jár)
Amúgy vicces ez a szoftverlicensz dolog: rettenet sokba kerülhet egy cégnek. Valószínűleg állam bácsi is sokat perkál a Campus-ért stb mert a nép, az istenadta nép nem hajlandó megtanulni más szoftvert, már bocsánat. A szövegszerkesztési ismeretek tanfolyamnak sem kellene szükségszerűen Word-használatról szólnia, dehát már középsuliban is doc-ban kérték a házit: “Jézusom, .sxw/.odt, biztos vírus!”
Aztán az Amazon, amit én sokat szidtam azért, hogy Magyarorszég még mindig egy külön küldési csoportban van - együtt a harmadik világ országaival - bár csatlakoztunk az EU-hoz. Hát talán ezért. Meg ezekért. Csoda, hogy egyáltalán küldenek nekünk… Most kezdett el komolyan érdekelni az EU belső vámpolitika, pl az amazon.de vagy .co.uk már EU ugye.
Csak van jó oldala a japán létnek: az amazon.co.jp max két nap alatt kiszállít bármit raktárról…
EU Jog tanárunk, Johannes, hívta fel a csoport figyelmét erre a meglehetősen izgalmas blogra. Az oldal szerkesztői ismeretlenek, de igyekeznek összefoglaló képet adni a napi EU jogi eseményekről. Megtudható például, hogy alig egy héttel a csatlakozás után máris biztonsági intézkedéseket léptetett életbe az EU Bulgáriával szemben. Nevezetesen a bolgár hatóságok képtelenek voltak megfeleltetni repülőiket az EU légi alkalmassági szabályainak…
Aztán ott van a konszolidált EK-egyezmény (Római Szerződések) kérdése, melyet épp három nappal azelőtt sikerült frissíteni az Eur-Lex weboldalon, hogy az ismét érvénytelenné vált a tíz ország csatlakozásáról szóló Athéni Szerződés okán. (Ez engem amúgy már régebben is foglalkoztatott, hogy mégis miért nincs egy friss verzió ebből sehol… elvégre ez lenne az egyik alapszerződése az egész EU-nak vagy mifene.)
(Caveat: nem tudom eldönteni, hogy erről írtam-e már vagy csak akartam…) Még régebben történt, hogy apa kért egy nagyobb winchestert a munkahelyi gépébe. AMikor visszakapta a 120GB helyett, amekkorát eredetileg szeretett volna, egy 20GB-os lapult benne, azzal az indokkal, hogy a régi Win98-as gépe nem kezeli a 32GB-nál nagyobb merevlemezeket. Én kissé furcsállottam a dolgot, emlékeim szerint a FAT32-nek ennél nagyobb területet illene azért kezelnie. A válasz a FAT wiki oldalában rejlett, mely szerint a Microsoft szándékosan limitálta a Windowsok particionáló programját. Magyarázattal nem szolgál, hacsak azzal nem, hogy a filerendszer egyszerűségéből adódóan durva teljesítményzuhanást okoz a nagy területek kezelése.
Persze senki sem akar FAT-ot használni ha van NTFS (mondja a Microsoft) de - mint a fenti példából is látható - előfordulhatnak kompatibilitási problémák, amikoris jó lenne azért. Ha valaki egy normális programmal csinál egy 32GB+ FAT32 partíciót, a Win látja ugyan, de itt viszont a 95/98 lemezkezelő segédprogramjai szólnak bele a limitbe. Tekintve, hogy ezek (Scandisk és társai) 16 bites programok, a FAT32 partíció mérete nem lehet 127GB-nál több.
Éz a probléma visszaköszön ám az NTFS-el is. Tesó ballagási számítógépére kellett volna XP-t pakolni, mikor az installer szépen közölte, hogy a 160GB-os vinyó csak 120 körüli. A Seagate oldalán van egy FAQ erről: a pre-SP XP-k beépített limittel rendelkeznek NTFS esetén is. Természetesen ha valaki vett egy XP-t, nem kap új telepítőt a frissítések után. (Miénk Campus-os, lehet letölteni újat.) Így elméletileg a megoldás az lenne, hogy egy kisebb partícióra feltéve az XP-t frissíteni SP2-re (SP1 is elég), majd egy külső programmal kiterjeszteni a partíciót az egész winchesterre. Természetesen ezeket a szoftvereket a legritkább esetben adják ingyen.
Mi inkább fogtunk egy Knoppix CD-t, (Ami egy teljesértékű CD-ről futó KDE-t varázsol mellesleg a gépre pillanatok alatt.) és linuxos fdisk-el partícionáltunk. A win installere a partíciókat már helyesen látta, de persze a HDD mérete maradt 127GB.
Itt a tendencia tehát, hogy - meglehetősen dokumentálatlanul - mindenféle limitálások vannak beépítve a winekbe, melyek egyszer csak kiderülnek, nem kevés bosszúságot okozva.
Összehasonlításul az OS X filerendszere (HFS+) technológiai mérethatára 32EiB, amely azonban limitált az egyes operációs rendszer verziók esetén: Mac OS 8 (1997) 2TiB, OS X 10.3 (2003) 16TiB. Ehhez képest tud a 2001-ben kijött XP annyit amennyit… (32G, 127G)
Linuxról inkább nem is mondok semmit: Ferrari-Trabant az arány.
Valószínű egy átlagfelhasználó fejében a következőképp értelmeződik a probléma: “Hű, a 160GB-os vinyómat nem látja a számítógép! Vennem kell egy új gépet/alaplapot!” Aztán mikor megtudja, hogy a Vista telepítője bizony látja a megfelelő méretet ismét levonja a konklúziót. Az mondjuk feltűnő lehetne, hogy a Vista is ugyanarra a (v3.1) NTFS-re formáz…
Azt hittem az ominózus WoW fórum thread, amelyben valaki felháborodottan közölte, hogy Tolkien valószínűleg a WoW-ból lopta az elfek ötletét utánozhatatlan marad. Ennyire azért csak nem lehetnek hülye emberek. Sőt, nem lehetett kizárni, hogy az illető csak a kedélyeket próbálta felkorbácsolni kissé a WoW fórumok flame-poshadt állóvizében. Erre mit találtam nemrég:
Auno.org - Item Database - Philosopher’s Stone
Jeff120 @ 2005-08-19 18:11 - lol Philosopher’s Stone? harry potter and the Philosopher’s Stone?
Cade1390 @ 2005-09-19 01:59 - I was thinking more along the lines of Fullmetal Alchemist
Mastablasta @ 2006-01-26 00:10 - Funny thing is the buff is from 2001 …
Bladededge @ 2006-03-10 12:22 - Looks like FC has some full metal alchemist fans in the nano crystal development department
Tényleg léteznek olyan emberek, akik azt hiszik, hogy a bölcsek kövének koncepciója a Harry Potterből vagy a Fullmetal Alchemist animéből származik. Darwin forog a sírjában.
ELjutottam oda, hogy otthon egy darab nem sok annyi bejegyzést sem írtam - kivéve a repülőset. Miért? Talán a kényelem, talán hogy realtíve keveset üldögéltem a gép előtt, vagy a tendecia hogy hosszú kihagyás után egyre nehezebb valami koherenset alkotni.
Mindenesetre most visszatértem - Japnába és a SeSam.hu-ra.
Az út nem volt eseménytelen, ahogy azt már megszokhattam. Alapvetően némi aggodalomra adott okot, hogy ezúttal Ferihegy 2A volt a startpont a 2B helyett, lévén a KLM a Malév járatával köti az Amszterdam - Tokió gépét. (Idefelé is megtréfáltam a családot, mert a másik terminálnál kerestek.) És mit ad isten nem alaptalanul: meglehetősen hűvösen közölték, hogy a bőröndöm túlsúlyával csinálni kell valamit. Jól belegondolva igazuk van, hiszen tényleg túl nehéz volt, valamint nyilván ők a túlsúlyért fizetendő pénzből (is) élnek, viszont ez volt az első eset, hogy szóvá tették. Lufthansa, BA, Austrian, Cathay stb, mindig sokkal nehezebb volt a táskám a megengedettnél, de szemvillanás nélkül becheckelték. Ergo ha más légitársaság felenged a gépre, akkor inkább őket választom, ilyen egyszerű. Arról nem is szólva, hogy az “Ez valami Malévos dolog?” megjegyzésemen felpaprikázott ügyintéző elfogadhatatlanul kioktató hangnemben beszélt. Mikor pedig megemlítettem a Lufthansát, diadalittasan közölte, hogy “beletrafáltam”, hiszen a németeket is az ő személyzetük checkeli, tehát nem juthattam fel a gépre túlsúllyal. Tehát hazudok, ha folytatjuk a gondolatmenetet… Na mindegy, egyszer lehet velem ilyet megjátszani, innentől byebye Malév és 2A.
(Igazi titkos vágyam persze, hogy örökre búcsút intsek a Cattle Classnak, de ehhez lottózni kéne…)
Ezek után késtünk 45 percet, ami igen jól festett az egy órás átszállási időm mellett. Bár élvezetes lenne, ezt nem kenhetem a Malévra, ugyanis akkora vihar volt Amszterdamban, hogy a földön álló gépek is megállás nélkül ringatóztak a lökésektől. Egy jó darabig csak köröztünk a szélben majd úgy szálltunk le, hogy a gép végig srevizavé és kissé bedőlve kacsázott lefelé harcolva az oldalszéllel. Én mint akit éhes krokodilok kergettek rohantam át egész Schipolon. (Murphy, a lehető legtávolabbi terminálra tették a japán gépet, nem is csodálkoztam már.) Megérkezve kiderült, hogy felesleges volt vágtázni, hiszen a repülő személyzete is a váróból figyelte, ahogy az eső gyakorlatilag vízszintesen esve úgy csapkodta a terminál ablakát, mintha valaki lentről locsolócsővel csapatta volna. Na itt üldögéltünk vagy két órát, miközben nem találtam wireless hálót sem, annyira a szélén voltunk a reptérnek. Egy viszonylag nyugodt pillanatban sikerült elindulnunk, és a további út nem tartogatott kifejezett meglepetéseket.
Hacsak azt nem, hogy még anno Ferihegyen a mérges check-in hölgyeménynek bár direkt kifejtettem, hogy lábteret szeretnék, az szépen berakott a pótülésre hátulra az amszterdami Fokkeren. Ezzel a fajta üléssel én is először találkoztam: lényege, hogy sokkal közelebb van az előtte lévőhez, mint a többi ülés és extra funkcióként hátradönteni sem lehet, mert mögötte fal van. Félreértés ne essék, volt szabad rendes ülés ám, amire szépen át is rakott a stewardess, amikor látta hogy gyakorlatilag nem férek be a helyemre. Komolyan, a Trabant hátsó ülése ahhoz képest franciaágy.
Az oszakai gépre pedig szintén sajnálkozva adta tudtomra, hogy vészkijárat (értsd: nincs előtte ülés) - folyosó kombó már nincs, így betett középre (de legalább vészkijárathoz). Mit ne mondjak… volt. A gép félig sem volt megtöltve, kétüléses környezetemben az égadta világon senki sem volt. Kicsinyes bosszú vajon vagy az utolsó pillanatban lemondta egy szimfonikus zenekar a teljes foglalását?
Végül megérkeztem Oszakába, csak a bőröndöm nem. Én átrohantam Schipolon de úgy fest a csomagot már nem sikerült átpakolni a gépre, annak ellenére hogy végül két órát csücsültünk a váróban. Ez csak annyiban kellemetlen, hogy míg normálsian az ember szépen átcammog a zöld folyosón megvillantva állami ösztöndíjas vízumát ebben az esetben sokkal nagyobb esélye van, hogy valaki kinyitja a csomagot felfedezve a nagy mennyiségű húskészletemet. Tudniillik Japánba kb semmit sem lehet behozni ruhán kívül… félnek a fertőzéstől. Mindenesetre sokat nem tehettem az ügyben…
Aztán tegnap megjött a bőrönd. És igen, sikerült nekik letörni a szuper új cuccom kerekét. Ez megint egy olyan dolog amit nem értek, hogy lehet az, hogy az első utamtól eltekintve minden egyes alkalommal valamit rongáltak a csomagon. Tudom én, hogy nem hímestojásként kezelik a poggyászt, na de ez az arány már kezd ijesztővé válni, hiszen már az a különleges esemény ha törés nélkül kapja vissza az ember a táskát. Nos, most nem kapok másikat, de megjavíttatják nekem: kaptam egy telefonszámot, amit felhívva elviszik és vissza is hozzák majd. Kíváncsi leszek.
Valamint egy 25 Eurós kedvezménykupont, amivel két baj van: április elsejéig el kellene használni és (apróbetűs) a jegyárnak minimum 100 Eurónak kell lennie. Át nem ruházható. Erről megnéznék azért egy statisztikát, hogy milyen arányban használják el ezeket az ajándékkuponokat.
After the always too many straining hours of airplane seat confinement yours truly is finally home. Still a little jetlagged but otherwise fine.
As for why the English: I dislike typing in Hungarian on the MacBook’s Japanese keyboard. I’ll use one of the home computers to post maybe, but definitely not now. It’s something like 6 am. (Remember, jetlag.)
It took some time to set things up of course. The IT systems of the house tend to crumble and degrade exponentially when I’m not around. This time we invested in a SMC Wireless broadband router which we set up quite fast and painlessly with my brother. It worked like a charm and now we have Internet in the toilet even. Literally. You only need a wireless-capable computer and to beat the password out of us. The whole connection is stable like a rock and fast as hell. 幸せ。
With giggling excitement I tried what I’ve planned out back in Japan. In order to utilise the fast net I have there I got myself an ssh tunnel (thx xea). Using that I can SFTP transfer .torrent files to my machine with Cyberduck. Then rtorrent over there automatically starts to download it. The process can be observed and checked through an ssh connection if needed.
Kansai Airport made my day: they offer free wireless in the lounges. No messing around with credit cards, etc. Apparently the instant messangers such as MSN or Yahoo! are blocked but such measly measuers cannot stop the true geek: meet (if you haven’t already) Meebo, the online IM client that can connect to all of those messenger networks out there. Also, it’s completely free. Doesn’t even ask for personal information when you register - and you don’t even need that if you just want to quickly message someone.
They forgot to filter ssh though, so I could log on to my home machine, check my torrents, conclude that the compilation I started before I left has finished, etc. I can even use irc through the tunnel. =)
This very moment the plane rolled in to the gate. Looks small… it’s not the 747 with the hump but something smaller. Small never bodes well for long trips. There are people exiting so it seems the plane’s going to return after only a few hours of wait. Somehow I thought it takes longer to prepare to fly again.
