Kitörőben a madárinfulenza, immár sokadszorra: Japan has third bird flu outbreak Ennek fényében még viccesebbek az importkotlátozásaik. Amúgy nem tudom ezt írtam-e vagy sem de az egyik órán mutattak egy táblázatot, miszerint a japánok több, mint 70%-ának az az első dolga, hogy megnézze, melyik országból származik az élelmiszer, és nem az, hogy mikor jár le. Az az érzésem, az egyes országokhoz valamilyen sztereotíp minőségképet társítanak. Nagy mánia a biztonság (安全) és ez kifejezetten előjön ilyenkor...
És az egészségügyi miniszter szerint a nők szülőgépek: Japan minister rapped on women. Egészen pontosan: "A 15-50 éves nők - a szülőgépek - száma adott így mást nem lehet tenni mint egyénenként küzdeni." 「１５〜５０歳の女性の数は決まっている。産む機械、装置の数は決まっているから、あとは一人頭で頑張ってもらうしかない。」(「女性は子ども産む機械」柳沢厚労相、少子化巡り発言) És úgy tűnik megússza ezt a kijelentést, bár az ellenzék természetesen a lemondását követeli: Japan gaffe minister 'must quit'. Csak jelzésképpen, hogy égbekiáltó dolgokat bemondó politikusok mindenütt vannak.
Régebben meglehetősen gyakran volt itt filmekről szó.
Én nem hagytam fel filmmániámmal, csak rájöttem, az olvasók nagy része azt szereti ha valamit lehúznak...
Innentől Blood Diamond spoiler, aki nem bánja, klikk.
Szóval legutóbb Blood Diamond-ot néztem, és körülbelül sejtem milyen indokokkal fogja a nép utálni. Fúj szegény afrikaiak klisé. Fúj meghal a főhős klisé. Fúj DiCaprio. Fúj hollywoodi szenzációhajhászat.
Pedig DiCaprio (akit a Titanic miatt volt divat utálni, pedig azóta nem éppen szépfiú-szerepei voltak) szuper. Kiégett önző gyémántcsempész, akit a szó legszorosabb értelmében csak a saját haszna érdekel. Persze amint értesül a szerencsétlen halász (Djimon Hounsou) elrejtett óriásgyámántjáról rögtön megszerzés módba kapcsol. Mialatt nem kicsit "eszkalálódik" körülöttük a polgárháború, valamint a helyzetet bonyolítani megjelenik egy aktivista újságírónő (Jennifer Connelly). A többi üldözés, utcai- és dzsungelharc és finom románc. Szerencsére nincs kötelező ágyjelenet, sőt egy kézfogásban csúcsosodik az egész kapcsolat, ami meglepően kellemes önmegtartóztatás a készítőktől.
Afrika hálás filmalapanyag, gyönyörű melegsárga látképek, rengetegzöld dzsungeltémák, szemétben gazdag sikátorok adják meg az alaphangulatot. Éles a kontraszt az időnként felbukkanó tárgyalóteremmel, és a végjáték londoni bevásárlóutcájával: mintha nem is egy világon lennének. Mint ahogy nincsenek is ha belegondolunk.
Vicces, hogy néhol feliratozott a szöveg, de ha az ember odahallgat feltűnik, hogy angol az csak "afrikaiul". Mint ahogy Leo is végig egy igen izgalmas akcentussal kommunikál. Az egészről Brad Pitt jutott eszembe a méltánytalanul ismeretlen Meet Joe Black-ből, mikor a kórházban elsőre teljesen érthetetlen jamaikai dialektusra vált.
Elég naturalista alkotás, magas hullaszámmal, melyek jelentős hányada maga a főhős keze által kénytelen távozni az örök vadászmezőkre: újságírónő és ébredező lelkiismeret ide vagy oda, ha nincs más mód a hídon átkelésre szemvillanás alatt pofonlövi a két meglehetősen fiatal őrt. Akik ugye ott rontották el, hogy nem rejtettek el maguknak egy méretes gyémántot életbiztosításnak. A RUF pedig szó szerint véve hogy az emberek jövője a kezükben van precízen machétával csonkol fél falukat akár. És van egy érzelmileg meglehetősen sokkoló néhány perc az elfoglalt fővárosban éjjel duhajkodó lázadókról. TIA.
Nincs odaírva, hogy "based on a true story", és nyilván nem is lenne létjogosultsága ilyesminek, viszont a szín maga nagyon is valódi. Igen, volt polgárháború Sierra Leonében, volt kegyetlenkedő RUF, valóban gyakorlat volt az amputálás, tényleg gyerekek harcoltak, akiket valóban kábítószerrel tömtek, és igen, belevésték a bőrükbe a RUF rövidítést. Mint ahogy vannak "conflict diamond"-ok és Kimberley Process is.
Ez meg már nemzetközi jog a javából: államok és NGO-k összefogása valamely globális probléma megoldására. Így néz ki a Kimberley Process Certification Scheme, és aki adatokra kíváncsi megnézheti a diamondfacts.org-ot is. Hogy mindez mennyire eredményes, arról nem tudok, mindenesetre például a Kongói Köztársaságot kizárták egyszer az egyezményből, ami gyakorlatilag a legális piac 98%-ának elvesztésével jár. Úgy mellesleg Japán is tag.
Másvélemény a filmbuzi.hu blogon, amivel már egyszer találkoztam, de most fedeztem fel ismét magamnak. (Mostantól RSS-ben.) Igazi Time magazin-féle internet-jelenség: a független és nem szakmabeli kritika mintha jobb lenne. Jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a lelkesedésével.
Ugye már volt róla szó, hogy még anno szerettem volna XP-t az asztali gépre a játékoknak. Akkor felhagytam az ötlettel, legalábbis addig, amíg meg nem jelenik a végleges Vista. Egészen röviden ugye arról volt szó, hogy vagy el se indult az installer (fekete képernyő) vagy ha be is töltötte magát nem detektálta rendesen a partíciókat. Lévén nem nyúlhattam hozzá a már meglévő partíciókhoz, hiszen azokon leledzett a gentoo, annyiban is maradt a dolog.
Most tettem egy próbát a Campusos SP2 telepítővel és bár elsőre ugyanúgy elfeketedett örökre mint az eredeti telepítőm másodjára furamód elindult, mi több meg is látta a partíciókat rendesen. Úgy fest a szintén korábban részletezett NTFS-korlát a probléma, azaz hogy az XP eredetileg nem ismer nagyobb HDD-t, mint 13xG.
Lényeg ami lényeg feltelepült, kattintanék az explorerre de közli, hogy nincs net. Persze nForce alaplapi LAN-t nem ismeri a Win, hiába SP2, úgyhogy elő kellett halásznom az alaplaphoz adott CD-t. Ami úgy mellesleg Cool'n'Quiet, AC97, stb. drivereket is felpakolt. Na rebootkor jött a meglepetés: hirtelen lett boot menü két választással "Windows" és "Microsoft Windows XP Professional Edition", melyek közül az előbbi valami csúf rendszerhibával azonnali elszállást produkált, az utóbbi pedig a load-képernyő változatos pontjain halt le. De annyira, hogy kezdhettem előről az egészet. Nem tudom, hogy az nVidia vagy az alaplapgyártó GigaByte felelős-e ezért a gyöngyszemért, de igen jól sikerült megírni azokat a drivereket... Valamivel nagyon mellényúltak, mert ilyen kék képernyőket még eddigi Wines pályafutásom alatt nem láttam.
Harmadik telepítés után próbáltam azt, hogy csak az nForce chipset drivert tettem fel, ami szerencsére nem produkálta a fenti gondokat viszont életre lehelte a LAN-t, és lett netem. Ezután viszonylag eseménytelen volt a ForceWare > Firefox > AVG > Java > Azureus > Anarchy Online sorrend. A Win kifejezetten stabil, ha csak AO-zásra használják.
Persze MBR szépen felül lett írva, és a 4. partícióról bootolt a gép (értsd: amelyiken a Win van). Eljött az idő ezt rendbeszedni, és visszahozni a Gentoot. LiveCD, chroot, grub install. Ha ez ilyen egyszerű lenne... ugyanis a LiveCD valamiért máshogy szedte sorba a vinyókat (2 SATA és 2 ATA) (hd0,0)-ból (hd2,0)-t generálva, ami azért eltartott egy darabig míg világossá vált számomra. Innentől persze sima ügy, és lőn dualboot.
Persze nem tökéletes, mert reboot kell ha játszhatnékom van, de azért csak 40fps és 19"... :)
I wish I had the luxury of being convinced that I'm mostly right. It allows an enviable stability and peace of mind. However, I tend to ponder over my own actions, evaluate and re-evaluate them, dissect every step, try different viewpoints. The obsessivity of which strikes me as a little unhealthy. It would be awfully convenient to skip over all that rumination and default myself to being infallible. Which seems to be oh so common.
Why can't I have the ability of doubtless evaluation. Better, revelation. Opinion ceases being merely so when it's backed up by the knowledge that it's right. There is no spoon.
But please define what's good and worthy; and also who are You to tell?
Ki gondolná, hogy az ilyen látszólag sehogy sem kapcsolódó keresőszavak is képesek izgalmas eredményt hozni: Mac Law Students. Mondjuk teljsen logikus, ez - gondolom - pont egy olyan szakma, ahol az ember életét rendkívül megkönnyítni egy kis technika. Jegyzetelni is egyszerűbb (lenne). Már ha nem néznének ki az óráról egy laptoppal. Írni meg kezd kényelmetlen lenni.
Persze ezek az emberek tanulnak is valami értelmeset, nem csak prüntyögnek, ellentétben a helyi oktatási rendszer résztvevőivel.
Még otthon hívta fel a klipre a figyelmem anya.
Jó ideje volt már, de ez nem igazán veszít az aktualitásából szerintem.
Engem legalábbis nem szűnik hergelni a határtalan emberi butaság...
Szilvia hangja pedig igéző.
Nem vagyok egy nagy Homár-fan, (elvégre Index-gyerek) de kaptam egy BSA-s linket ami kifejezetten tetszett. A rá érkezett válasz még mókásabb... Fura, a kép alapján az Apple is BSA-tag. Ugyan minek lopna valaki Apple szofvert? Az OS X jön a géppel, PC-re felimádkozni nem éri meg. Esetleg iLife-ot, stb... (bár új Maccel az is jár)
Amúgy vicces ez a szoftverlicensz dolog: rettenet sokba kerülhet egy cégnek. Valószínűleg állam bácsi is sokat perkál a Campus-ért stb mert a nép, az istenadta nép nem hajlandó megtanulni más szoftvert, már bocsánat. A szövegszerkesztési ismeretek tanfolyamnak sem kellene szükségszerűen Word-használatról szólnia, dehát már középsuliban is doc-ban kérték a házit: "Jézusom, .sxw/.odt, biztos vírus!"
Aztán az Amazon, amit én sokat szidtam azért, hogy Magyarorszég még mindig egy külön küldési csoportban van - együtt a harmadik világ országaival - bár csatlakoztunk az EU-hoz. Hát talán ezért. Meg ezekért. Csoda, hogy egyáltalán küldenek nekünk... Most kezdett el komolyan érdekelni az EU belső vámpolitika, pl az amazon.de vagy .co.uk már EU ugye.
Csak van jó oldala a japán létnek: az amazon.co.jp max két nap alatt kiszállít bármit raktárról...
EU Jog tanárunk, Johannes, hívta fel a csoport figyelmét erre a meglehetősen izgalmas blogra. Az oldal szerkesztői ismeretlenek, de igyekeznek összefoglaló képet adni a napi EU jogi eseményekről. Megtudható például, hogy alig egy héttel a csatlakozás után máris biztonsági intézkedéseket léptetett életbe az EU Bulgáriával szemben. Nevezetesen a bolgár hatóságok képtelenek voltak megfeleltetni repülőiket az EU légi alkalmassági szabályainak...
Aztán ott van a konszolidált EK-egyezmény (Római Szerződések) kérdése, melyet épp három nappal azelőtt sikerült frissíteni az Eur-Lex weboldalon, hogy az ismét érvénytelenné vált a tíz ország csatlakozásáról szóló Athéni Szerződés okán. (Ez engem amúgy már régebben is foglalkoztatott, hogy mégis miért nincs egy friss verzió ebből sehol... elvégre ez lenne az egyik alapszerződése az egész EU-nak vagy mifene.)
(Caveat: nem tudom eldönteni, hogy erről írtam-e már vagy csak akartam...) Még régebben történt, hogy apa kért egy nagyobb winchestert a munkahelyi gépébe. AMikor visszakapta a 120GB helyett, amekkorát eredetileg szeretett volna, egy 20GB-os lapult benne, azzal az indokkal, hogy a régi Win98-as gépe nem kezeli a 32GB-nál nagyobb merevlemezeket. Én kissé furcsállottam a dolgot, emlékeim szerint a FAT32-nek ennél nagyobb területet illene azért kezelnie. A válasz a FAT wiki oldalában rejlett, mely szerint a Microsoft szándékosan limitálta a Windowsok particionáló programját. Magyarázattal nem szolgál, hacsak azzal nem, hogy a filerendszer egyszerűségéből adódóan durva teljesítményzuhanást okoz a nagy területek kezelése.
Persze senki sem akar FAT-ot használni ha van NTFS (mondja a Microsoft) de - mint a fenti példából is látható - előfordulhatnak kompatibilitási problémák, amikoris jó lenne azért. Ha valaki egy normális programmal csinál egy 32GB+ FAT32 partíciót, a Win látja ugyan, de itt viszont a 95/98 lemezkezelő segédprogramjai szólnak bele a limitbe. Tekintve, hogy ezek (Scandisk és társai) 16 bites programok, a FAT32 partíció mérete nem lehet 127GB-nál több.
Éz a probléma visszaköszön ám az NTFS-el is. Tesó ballagási számítógépére kellett volna XP-t pakolni, mikor az installer szépen közölte, hogy a 160GB-os vinyó csak 120 körüli. A Seagate oldalán van egy FAQ erről: a pre-SP XP-k beépített limittel rendelkeznek NTFS esetén is. Természetesen ha valaki vett egy XP-t, nem kap új telepítőt a frissítések után. (Miénk Campus-os, lehet letölteni újat.) Így elméletileg a megoldás az lenne, hogy egy kisebb partícióra feltéve az XP-t frissíteni SP2-re (SP1 is elég), majd egy külső programmal kiterjeszteni a partíciót az egész winchesterre. Természetesen ezeket a szoftvereket a legritkább esetben adják ingyen.
Mi inkább fogtunk egy Knoppix CD-t, (Ami egy teljesértékű CD-ről futó KDE-t varázsol mellesleg a gépre pillanatok alatt.) és linuxos fdisk-el partícionáltunk. A win installere a partíciókat már helyesen látta, de persze a HDD mérete maradt 127GB.
Itt a tendencia tehát, hogy - meglehetősen dokumentálatlanul - mindenféle limitálások vannak beépítve a winekbe, melyek egyszer csak kiderülnek, nem kevés bosszúságot okozva.
Összehasonlításul az OS X filerendszere (HFS+) technológiai mérethatára 32EiB, amely azonban limitált az egyes operációs rendszer verziók esetén: Mac OS 8 (1997) 2TiB, OS X 10.3 (2003) 16TiB. Ehhez képest tud a 2001-ben kijött XP annyit amennyit... (32G, 127G)
Linuxról inkább nem is mondok semmit: Ferrari-Trabant az arány.
Valószínű egy átlagfelhasználó fejében a következőképp értelmeződik a probléma: "Hű, a 160GB-os vinyómat nem látja a számítógép! Vennem kell egy új gépet/alaplapot!" Aztán mikor megtudja, hogy a Vista telepítője bizony látja a megfelelő méretet ismét levonja a konklúziót. Az mondjuk feltűnő lehetne, hogy a Vista is ugyanarra a (v3.1) NTFS-re formáz...
