Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
Heh, mit lát az ember az Amazon főoldalán? Új HP-könyv hirdetést! Rowling hivatalos weboldala szerint: Harry Potter and the Deathly Hallows will be published on Saturday 21st July 2007 at 00:01 BST in the UK and at 00:01 in the USA. It will also be released at 00:01 BST on Saturday 21st July in other English speaking countries around the world. Ah, a kín amit várakozással kell tölteni…
Aztán IMDB: Alice (2007/I). SMG lesz Alice! givf! plxplx! now!
Újabb film-review. Előrebocsátom, jobban tettem volna ha abban a másfél órában mondjuk zabot hegyezek…
Akik ne adj’ Isten meg akarják nézni előzetes ráhatás nélkül azok ne kattintsanak, többieknek dózo :
Tehát Facing The Giants. Egyszer megnézhető sportfilmnek ígérkezett. Ugyan nem vagyok nagy barátja az amerikai futballnak, de üsse kavics, ettől még lehet(ett volna) jó. (Számomra vicces az elnevezés, hiszen a lábuk alig éri a labdát… Innen jön a “ Stop calling it soccer! “ örökbecsű beszólás a Green Street Hooligans-ből.)
A kezdet nem is volt annyira vészes. A főszereplő egy középiskola edzője, akinek valahogy mindig épphogy nem sikerül továbbjuttatnia a csapatát. A szülők érthető módon kezdenek türelmetlenek lenni, a gyerekek pedig lassan elvesztik minden motivációjukat. Ráadásképp a legjobb játékosok végzős korukban - tekintve hogy utolsó lehetőségük a negyedik évben valamit felmutatni - rendre elhagyják a csapatot valamelyik rivális iskoláért. Edző bá magánélete sincs éppen rendben. A ház épphogy nem dől a fejére, a családi autó változatos időpontokban - de mindig a legrosszabbkor - hagyja cserben. Az utolsó csepp a pohárban a diagnózis, mely szerint fiatal feleségével nem lehet gyerekük, mégpedig éppen őmiatta…
Eltekintve a ténytől, hogy már az elején zavart a főszereplő James Blackwell feje - hasonlít Tom Hanksre, mínusz színészi képességek - láttam potenciált a láthatóan olcsó moziban. Na de milyen megoldást talált vajon az érthetően kétségbeesett jóember? Istenhez fordul segítségért. Eddig még rendben is lenne, lehet ezt ízlésesen is. Azonban a film innentől átalakul nagyon buta és teljesen hiteltelen vallásos propagandafilmmé, ami engem speciel kikészített.
Edző barátunk teóriája szerint életünk a földön értelmetlen, hacsak nem Istennek ajánljuk azt: ezt helyezi új csapatfilozófiájának középpontjába. És mi történik? Csodával határos módon minden, MINDEN, jóra fordul. Semmi magyarázat, semmi logika, csak isteni közbeavatkozás. A csapat mindent megnyer. Az apjával addig rossz viszonyban lévő fiú hirtelen meglátja a tízparancsolat igazságát, és megfogadja, hogy eztán mindenben követi édesapja utasításait. A szülők vesznek egy autót az edzőnek addigi tragacsa helyett. Az 50 kilós önbizalomhiányos fiúcska amerikaifutball-sztár lesz. A nőgyógyásznál már reménykedtem, hogy legalább gyerekük nem lesz… de egyszerre előkerült egy újabb lelet, kiderült, hogy elnézték a nevet (!), és violá…
Végignéztem, hogy ne érhesse szó a ház elejét. De szenvedős volt. Tarkítva nulla élethűséggel előadott sírásokkal és gyakori imákkal.
Szívesen megnézetném hívőkkel, hogy ők mit gondolnak. Valószínűleg én nem vagyok túl hiteles ezügyben, de csak a megrögzött fanatikusok láthatják így a vallást. (Bármilyen vallást.) És ha tényleg ilyen…hm… egyszerű Amerikának ez a része… hát remélem nem.
Értékelés: 1/10. Aki szórakozni akar messze kerülje el. Időmilliomosoknak, mazochistáknak és keresztény fanatikusoknak ajánlott.
As far as I know until recently only the Japanese Apple subsite had separate ‘Get a Mac’ ads: Macをはじめよう
But apparently there are now UK versions of the known Mac ads, which proved to be far more hilarious than the originals. British accent, British vocabulary, all the fun. Just compare “Work vs. Home” (Apple - Get a Mac - Watch The TV Ads) with “Pie Chart” (Apple (UK and Ireland) - Get a Mac - Watch The New Ads)
” For example this light gray area could represent shenanigans and tomfoolery. While this dark gray area could represent hijinks. And you see here we further divided hijinks into capers , monkey business and just larking about…”
Instead of hangout time and just kicking it.
Priceless.
Kérem keleten a helyzet változatlan.
Kitörőben a madárinfulenza, immár sokadszorra: Japan has third bird flu outbreak Ennek fényében még viccesebbek az importkotlátozásaik. Amúgy nem tudom ezt írtam-e vagy sem de az egyik órán mutattak egy táblázatot, miszerint a japánok több, mint 70%-ának az az első dolga, hogy megnézze, melyik országból származik az élelmiszer, és nem az, hogy mikor jár le. Az az érzésem, az egyes országokhoz valamilyen sztereotíp minőségképet társítanak. Nagy mánia a biztonság (安全) és ez kifejezetten előjön ilyenkor…
Továbbra is vadásszák a bálnákat: Cash offer to find Japan whalers. Több százat, “tudományos célra”. Aha.
És az egészségügyi miniszter szerint a nők szülőgépek: Japan minister rapped on women. Egészen pontosan: “A 15-50 éves nők - a szülőgépek - száma adott így mást nem lehet tenni mint egyénenként küzdeni.” 「１５〜５０歳の女性の数は決まっている。産む機械、装置の数は決まっているから、あとは一人頭で頑張ってもらうしかない。」(「女性は子ども産む機械」柳沢厚労相、少子化巡り発言) És úgy tűnik megússza ezt a kijelentést, bár az ellenzék természetesen a lemondását követeli: Japan gaffe minister ‘must quit’. Csak jelzésképpen, hogy égbekiáltó dolgokat bemondó politikusok mindenütt vannak.
Régebben meglehetősen gyakran volt itt filmekről szó.
Én nem hagytam fel filmmániámmal, csak rájöttem, az olvasók nagy része azt szereti ha valamit lehúznak…
Innentől Blood Diamond spoiler, aki nem bánja, klikk.
Szóval legutóbb Blood Diamond-ot néztem, és körülbelül sejtem milyen indokokkal fogja a nép utálni. Fúj szegény afrikaiak klisé. Fúj meghal a főhős klisé. Fúj DiCaprio. Fúj hollywoodi szenzációhajhászat.
Pedig DiCaprio (akit a Titanic miatt volt divat utálni, pedig azóta nem éppen szépfiú-szerepei voltak) szuper. Kiégett önző gyémántcsempész, akit a szó legszorosabb értelmében csak a saját haszna érdekel. Persze amint értesül a szerencsétlen halász (Djimon Hounsou) elrejtett óriásgyámántjáról rögtön megszerzés módba kapcsol. Mialatt nem kicsit “eszkalálódik” körülöttük a polgárháború, valamint a helyzetet bonyolítani megjelenik egy aktivista újságírónő (Jennifer Connelly). A többi üldözés, utcai- és dzsungelharc és finom románc. Szerencsére nincs kötelező ágyjelenet, sőt egy kézfogásban csúcsosodik az egész kapcsolat, ami meglepően kellemes önmegtartóztatás a készítőktől.
Afrika hálás filmalapanyag, gyönyörű melegsárga látképek, rengetegzöld dzsungeltémák, szemétben gazdag sikátorok adják meg az alaphangulatot. Éles a kontraszt az időnként felbukkanó tárgyalóteremmel, és a végjáték londoni bevásárlóutcájával: mintha nem is egy világon lennének. Mint ahogy nincsenek is ha belegondolunk.
Vicces, hogy néhol feliratozott a szöveg, de ha az ember odahallgat feltűnik, hogy angol az csak “afrikaiul”. Mint ahogy Leo is végig egy igen izgalmas akcentussal kommunikál. Az egészről Brad Pitt jutott eszembe a méltánytalanul ismeretlen Meet Joe Black-ből, mikor a kórházban elsőre teljesen érthetetlen jamaikai dialektusra vált.
Elég naturalista alkotás, magas hullaszámmal, melyek jelentős hányada maga a főhős keze által kénytelen távozni az örök vadászmezőkre: újságírónő és ébredező lelkiismeret ide vagy oda, ha nincs más mód a hídon átkelésre szemvillanás alatt pofonlövi a két meglehetősen fiatal őrt. Akik ugye ott rontották el, hogy nem rejtettek el maguknak egy méretes gyémántot életbiztosításnak. A RUF pedig szó szerint véve hogy az emberek jövője a kezükben van precízen machétával csonkol fél falukat akár. És van egy érzelmileg meglehetősen sokkoló néhány perc az elfoglalt fővárosban éjjel duhajkodó lázadókról. TIA.
Nincs odaírva, hogy “based on a true story”, és nyilván nem is lenne létjogosultsága ilyesminek, viszont a szín maga nagyon is valódi. Igen, volt polgárháború Sierra Leonében, volt kegyetlenkedő RUF, valóban gyakorlat volt az amputálás, tényleg gyerekek harcoltak, akiket valóban kábítószerrel tömtek, és igen, belevésték a bőrükbe a RUF rövidítést. Mint ahogy vannak “conflict diamond”-ok és Kimberley Process is.
Ez meg már nemzetközi jog a javából: államok és NGO-k összefogása valamely globális probléma megoldására. Így néz ki a Kimberley Process Certification Scheme, és aki adatokra kíváncsi megnézheti a diamondfacts.org-ot is. Hogy mindez mennyire eredményes, arról nem tudok, mindenesetre például a Kongói Köztársaságot kizárták egyszer az egyezményből, ami gyakorlatilag a legális piac 98%-ának elvesztésével jár. Úgy mellesleg Japán is tag.
Másvélemény a filmbuzi.hu blogon, amivel már egyszer találkoztam, de most fedeztem fel ismét magamnak. (Mostantól RSS-ben.) Igazi Time magazin-féle internet-jelenség: a független és nem szakmabeli kritika mintha jobb lenne. Jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a lelkesedésével. *[TIA]: This is Africa
Ugye már volt róla szó, hogy még anno szerettem volna XP-t az asztali gépre a játékoknak. Akkor felhagytam az ötlettel, legalábbis addig, amíg meg nem jelenik a végleges Vista. Egészen röviden ugye arról volt szó, hogy vagy el se indult az installer (fekete képernyő) vagy ha be is töltötte magát nem detektálta rendesen a partíciókat. Lévén nem nyúlhattam hozzá a már meglévő partíciókhoz, hiszen azokon leledzett a gentoo, annyiban is maradt a dolog.
Most tettem egy próbát a Campusos SP2 telepítővel és bár elsőre ugyanúgy elfeketedett örökre mint az eredeti telepítőm másodjára furamód elindult, mi több meg is látta a partíciókat rendesen. Úgy fest a szintén korábban részletezett NTFS-korlát a probléma, azaz hogy az XP eredetileg nem ismer nagyobb HDD-t, mint 13xG.
Lényeg ami lényeg feltelepült, kattintanék az explorerre de közli, hogy nincs net. Persze nForce alaplapi LAN-t nem ismeri a Win, hiába SP2, úgyhogy elő kellett halásznom az alaplaphoz adott CD-t. Ami úgy mellesleg Cool’n’Quiet, AC97, stb. drivereket is felpakolt. Na rebootkor jött a meglepetés: hirtelen lett boot menü két választással “Windows” és “Microsoft Windows XP Professional Edition”, melyek közül az előbbi valami csúf rendszerhibával azonnali elszállást produkált, az utóbbi pedig a load-képernyő változatos pontjain halt le. De annyira, hogy kezdhettem előről az egészet. Nem tudom, hogy az nVidia vagy az alaplapgyártó GigaByte felelős-e ezért a gyöngyszemért, de igen jól sikerült megírni azokat a drivereket… Valamivel nagyon mellényúltak, mert ilyen kék képernyőket még eddigi Wines pályafutásom alatt nem láttam.
Harmadik telepítés után próbáltam azt, hogy csak az nForce chipset drivert tettem fel, ami szerencsére nem produkálta a fenti gondokat viszont életre lehelte a LAN-t, és lett netem. Ezután viszonylag eseménytelen volt a ForceWare > Firefox > AVG > Java > Azureus > Anarchy Online sorrend. A Win kifejezetten stabil, ha csak AO-zásra használják.
Persze MBR szépen felül lett írva, és a 4. partícióról bootolt a gép (értsd: amelyiken a Win van). Eljött az idő ezt rendbeszedni, és visszahozni a Gentoot. LiveCD, chroot, grub install. Ha ez ilyen egyszerű lenne… ugyanis a LiveCD valamiért máshogy szedte sorba a vinyókat (2 SATA és 2 ATA) (hd0,0)-ból (hd2,0)-t generálva, ami azért eltartott egy darabig míg világossá vált számomra. Innentől persze sima ügy, és lőn dualboot.
Persze nem tökéletes, mert reboot kell ha játszhatnékom van, de azért csak 40fps és 19”… :)
Jim: Guys, uh, what exactly doesthird base feel like?
A szinkronból az ilyesmik hiányoznak.
I wish I had the luxury of being convinced that I’m mostly right. It allows an enviable stability and peace of mind. However, I tend to ponder over my own actions, evaluate and re-evaluate them, dissect every step, try different viewpoints. The obsessivity of which strikes me as a little unhealthy. It would be awfully convenient to skip over all that rumination and default myself to being infallible. Which seems to be oh so common.
Why can’t I have the ability of doubtless evaluation. Better, revelation. Opinion ceases being merely so when it’s backed up by the knowledge that it’s right. There is no spoon.
But please define what’s good and worthy; and also who are You to tell?
Guess one has to be born with the ability.
Ki gondolná, hogy az ilyen látszólag sehogy sem kapcsolódó keresőszavak is képesek izgalmas eredményt hozni: Mac Law Students. Mondjuk teljsen logikus, ez - gondolom - pont egy olyan szakma, ahol az ember életét rendkívül megkönnyítni egy kis technika. Jegyzetelni is egyszerűbb (lenne). Már ha nem néznének ki az óráról egy laptoppal. Írni meg kezd kényelmetlen lenni.
Persze ezek az emberek tanulnak is valami értelmeset, nem csak prüntyögnek, ellentétben a helyi oktatási rendszer résztvevőivel.
Még otthon hívta fel a klipre a figyelmem anya.
Jó ideje volt már, de ez nem igazán veszít az aktualitásából szerintem.
Engem legalábbis nem szűnik hergelni a határtalan emberi butaság…
Szilvia hangja pedig igéző.