Nem volt egyszerű az biztos… Tegnap és tegnapelőtt egész nap a cuccaim transzportáltam egyik szobából a másikba biciklivel, vonattal, gyalog. A tegnapi nap legnagyobb eseménye az volt, mikor rádöbbentem hogy nincs meg a napszemüvegem. Aki sokat lát élőben az tudja, hogy van egy mániákus vonzalmam a napszemüvegekhez. (Lehet hogy úgy végzem, mint Verebes.) Valamint tudni érdemes hogy simán felöltözök úgy, hogy a fent említett szemárnyékoló többet ér mint az összes többi ruha an zusammen. Ilyenformán talán érthető hogy kevéssé tudtam rezignált nyugalommal tudomásul venni a veszteséget. Persze hiába kerestem akkor még két lakhelyemen, nyoma sem volt. Ekkor villant be, hogy én aznap vettem szőnyeget a Konanban. (Pont olyan, mint a Baumax vagy a Praktier otthon.) Elsétáltam hát, sose lehet tudni. Amit én a kezembe veszek annak nagy esélye van, hogy valahol leteszem és az agyam ezt mint jelentéktelen eseményt tárolja, minek okán a tárgy ott is marad… Persze a szemüveg ott volt az egyik szőnyegtekercs tetején, ahová tettem fenenagy szórakozottságomban. Eltöprengtem egy pillanatig, hogy hány másodpercet maradt volna a helyén egy magyar nagyáruházban.
Szóval költözés. Szintén tegnap este Magdi felhívott, hogy Dani (argentin/izraeli meg meg ki tudja…) elköltözik (az USA-ba, hogy kavarjunk egyet még) és van egy ágya, amit szivesen odaad bárkinek, sőt házhoz is szállítja egy rendelt kisteherrel. Ezt hívják visszautasíthatatlan ajánlatnak. Még jó, hogy nem vettem ágyat. Ezen kívül a tulajdonomba került egy készlet műanyag fiókos tároló - nagy mánia errefelé - takarók, stb. Long live Dani.
Persze az új lakás rengeteg ügyintézéssel jár. Először is tárgyalnom kellett a víz-, gáz- és áramszolgáltató hármassal. Kaptam egy papírt a három telefonszámmal. Érdekes arcok voltak. A vizes néni olyan (leíva hatsoros) keigo mondatban tudta megkérdezni, hogy az előző lakhelyemen kívánom-e lemondani a vizet, hogy csak lestem. Az áramos hapsi elkezdett röhögni, amikor megmondtam a nevem. Mondjuk vártam valami hasonló hatást… sokat a katakana “betűzés” sem segített. Kíváncsi leszek mi lesz a levelekre írva amint majd kapok tőlük.
A nettel nem jártam jól mivel a régi NTT netem nem használható itt. Úgyhogy újat kell rendelnem, mert itt a KDDI szolgáltat. Ez viszont sajnos legalább két hétbe fog kerülni… Akkor hogy postolok? Nos, laptop kinyit, AirPort keres és violá: Connected to Apple Network 62895d. Úgy látszik valakinek van egy AirPort Base Station-je a környéken és elfelejtette/lusta volt ahhoz/túl hülye hozzá hogy WEP kulcsozza az elérést… Egyelőre stabil a cucc, bár a hatósugár szélén lehetek, mert alig 10-20% a jelerősség. A MacBook pozicionálásával ez javítható persze de nem mondok le az ágy kényelméről. Néha mondjuk szakad.
A blog írása közben feldeztem fel, hogy a keleti falam mentén igencsak megugrik a jelerő, szóval valahol arra keresendő ismeretlen jótevőm.
Amúgy nem kicsit van mifelénk hideg mostanság. Ez csak akkor kezdett gáz lenni, mikor kiderült hogy a légkondimnak nincs meg a távirányítója. Namost ez a panasz kivételesen nem újgazdag sirám, ugyanis itt a légkondival fűtenek is. Olyan mint fűtés meglehetősen ismeretlen errefelé, radiátort is csak TV-ben láttak.
Erre fel telefonáltam a “házmesternek” vagyis a cégnek, amelynek a karbantartás a feladata, és előálltam a farbával, miszerint valószínűleg az előző lakó hazavitte emlékbe a rimokont (remote control a’la Japán katakanago) én meg szívok mint a torkos borz mert a légknodin magán egy nyamvadt bekapcsológomb nem sok, annyi sincs. A hapsi teljes természetességgel és minden további kérdezősködés (elloptad? eladtad? eltörted?) nélkül közölte, vesz egy újat és amint lehet eljuttatja. Hát ez sem az otthoni módi. Mondjuk amennyit fizetek, ez a minimum…
És itt jött be a nagy ötlet, hogy a szintén Danitól kapott elektromos takarót - a fűtésnélküliség okán népszerű lett Japán gizmót - beüzemeljem. Úgyhogy most itt fekszem az ágyon, melegít az elektromos takaró, kortyolgatom a Chiantit és a szomszéd wirelessén blogolok. Happiness. (De ha borfoltos lesz a szőnyeg kitérek a hitemből…)
Elkezdtem költözni. A fél szoba dobozokban áll. A mai napból azt szűrtem le, hogy az új lakásom magasabban fekszik, mint a jelenlegi, ugyanis állandóan fölfelé cipekedtem/bicikliztem. Valamint hogy a szél tud oda-vissza szembe fújni, fittyet hányva bármilyen fizikai törvényszerűségre. Az időjárás amúgy is szeret engem amikor költözöm: két éve zuhogó esőben jöttem el Tokyoból. Most csak orkánerejű szél teszi izgalmassá a cigelést. o/
Már egy ideje unalmas óráimban futok. Ma este is elindultam egy kis esti három kilométerre, amiből hogy-hogynem tíz lett, a leghosszabb futásom eddig… Az első három kilométeren majd’ meghaltam, fájt a vádlim, minden bajom volt, de utána valahogy elkaptam a ritmust és kilencig csak vitt a lábam. Legjobban én lepődtem meg ezen a hirtelen jött atéltikusságon. Csak az utolsó egy kilométer volt a Wimbledoni “ Please God, make it end. “ Végül 58’12” lett a 10k végeredménye.
Nem így terveztem, de úgy jött ki a lépés, hogy a délutáni öttel együtt pont 15 kilométerré adódott össze a napi adag. Így ünnepel egy magyar Japánban.
” Az utcai becstelenkedő lárma nem azon hang és mód, melyen szabad polgárok nyilatkozni szoktak. A közvélemény főleg a szabad sajtóban nyilvánul, és ki e végből nem ezen vagy más törvényes eszközökhöz folyamodik, az nem tudja sem becsülni, sem használi a szabadságot. “
Kelt 1848. május 10-én, Budán, miután a budai főhadparancsnok várbeli lakása előtt macskazenét tartó pesti ifjúságot a tábornok szétverette.
Aláírók: Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Eötvös József.
Valamiért sokáig azt hittem a redshirt mint karakter a vér miatt kapta a nevet. Hiába, nem láttam egy darab Star Treket sem… Aztán most - ahogy az lenni szokott - teljesen véletlenül bukkantam a magyarázatra a Lostpedián. (Amúgy tényleg, ha valaki szeretne órákat elcseszni az életéből nagyon ajánlom ezt a Lostos wikit. Hihetetlen jó dolgok vannak benne. Például zenelista. Meg egy vagon easter egg. Ezt a könyvet pedig így első blikkre igencsak el akarom olvasni.) A mellékelt kép a Star Munchkinomból van. Nagy kár hogy itt senkivel sem tudok játszani.
Otthonjártamkor hívta fel anya a figyelmem a sütőzacskó fantázianevű jószágra. Az ember beleteszi a preparált húst majd a sütőben/mikróban néhány perc alatt ropogósra süti. Ebből nekem főleg az a része tűnt hasznosnak, hogy gyakorlatilag a mikrót is lehet sütőként használni. Tudniillik a sütők errefelé nem képezik a szobák általános berendezését. Még a kolink konyhájában is csak egy minifiók van halsütésre.
Importáltam tehát egy adag zsacskót tesztelni. A dobozon azt írták, előmelegített sütőbe kell tenni. Gondoltam csak kipróbálom a halsütőfiókot, mégis sütőformájúbb mint a mikró. Felmerült bennem persze hogy csak műanyag az a zacsi, de elhessegettem ezeket a kétségeket. Nos a zacskó a valóban miniatűr sütőfiók falához érve azonnal lángra kapott. Az ott főzögető ismeretlen kolitárs remekül szórakozott persze. Én további tesztelés előkészítése végett visszatértem a szobámba.
Második körben már a mikrót használtam és láss csodát ezúttal kiválóan megsütötte a hússzeleteket. Talán egy kicsit túl sokáig is tartottam bent a csomagot, mert kissé kiszáradtak. Persze gyakorlat teszi a mestert, önmagunk táplálása pedig egy halálig tartó végtelen kihívás…
A Kansai Superben ma az egyik öreg japán megpróbálta megverni a másik öreg japánt. Elég vicces volt, lökdöste és közben kiabált valamit amit meg sem próbáltam megérteni. A boltosok meg rohantak és megpróbálták lefogni olyan udvariasan ahogy csak tudták. Kíváncsi lennék vajon min vesztek össze. És hogy a támadott miért csak húzódozott. Még csak nem is mondott semmit, csak állt ott elesetten. Én meg mentem a dolgomra végül.
Az út túloldalán lévő szabvány betongarázs méretű használtautó-bolt elé érkezett egy sárga Diablo. Szerintem külön tesónak hozták. Már csak az a 13 milla yen kellene hozzá. (Épp nem volt nálam semmi fotózni sajna.)
Én maradok az F430-nál. A helyi benzinkútnál láttam, a japán tulaj meg röhögött rajtam ahogy kezemben a mekisszatyorral odakövültem a járdára.
Volt egyszer egy The Longest Journey. A legjobb kalandjáték amivel valaha is játszottam eddig, gyönyörű mese. És utána egy Dreamfall, amihez eddig nem volt szerencsém, mert nem volt Windowsom. Ami késik nem múlik persze. Nemrégen Ragnar bejelentette a blogján, hogy a saga harmadik része egy egészen különleges formátumban, online letölthető epizódonként kerül forgalomba.
Nagyon egyszerű látni a logikát emögött. Manapság az MMOGk és a többjátékos FPSek vezetik az eladási listákat, merthogy ezeket elég nehéz kalózverzióként játszani. MMOGknál a hivatalos szerverre soha nem mehetsz fel feltört játékkal, maximum kalózszervereken garázdálkodhatsz, ami körülbelül olyan, mintha zokniban… És a legtöbb multiplayer FPS kiépített valamilyen kalózellenes figyelőrendszert.
Innentől érthető, miért gondolja a Funcom, hogy ilyen módon hozzájuthat az egyébként teljesen jogos jussához, a játék árához. Az vesse rájuk az első követ akinél otthon kevesebb, mint 10:1 az aránya a lopott játéknak az eredetihez. A hazánkban tapasztalt árazási rendszer persze merőben más kérdés, meg hát a morál sem éppen a boltban vett játékoknak kedvez…
Az ötlet amúgy sem teljesen új: a Valve már egy ideje ezt csinálja a Steamen keresztül.
MMOG: Massively Multiplayer Online GameFPS: First Person Shooter
Fucking Kids. Gondolom otthon tele van a törvénymódosítással a média, főleg hogy ebből is bal-jobb vita alakult. Pedig ahogyan az Indexes vélemény is írja, itt bizony nincs kecmec, ez egy EU határozat, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EC Treaty) 249. cikkelye szerint: “ A decision shall be binding in its entirety upon those to whom it is addressed.” (Sajnos ennek nincsen tudtommal magyar verziója - illetve ha valaki talál, szóljon - ami önmagában is megér egy misét… Woo! Törölve. Mégis van magyar, 2006. dec. 29-e óta. Úgy látszik rég néztem. Pedig már gondolkodtam, hogy érdeklődni kellene valami hivatalos helyen nem érzik-e égető hiányát az alapszerződések magyar változatának.) Magyar változat: “ A határozat teljes egészében kötelező azokra nézve, akiket címzettként megjelöl.” Világos mint a nap.
Nos tehát a Tanács 2004/68/IB kerethatározata (2003. december 22.) a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről (angolul) kötelező érvényű reánk, mivelhogy minden cikkely így kezdődik: “ Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket…”
A határozat pedig definiálja ki a kiskorú, mi a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos bűncselekmény, stb. Egyvalami nincsen meghatározva, mégpedig a beleegyezési korhatár. Ami Magyarhonban bizony 14 év. Innentől egyértelmű a 3. cikk 2. paragrafus b pontja: “ A tagállam kizárhatja a büntetőjogi felelősség alól a gyermekpornográfiával kapcsolatos következő magatartásokat: […] az 1. cikk b) pontjának i. és ii. alpontjában említett magatartások a beleegyezési korhatárt elérő gyermeket ábrázoló képeknek a gyermek beleegyezésével történő készítése és birtoklása esetében, amennyiben azok kizárólag saját használatra készültek. Azonban a beleegyezés annak megszerzése esetén sem tekinthető érvényesnek, ha például a beleegyezés megszerzéséhez az elkövető visszaélt idősebb korával, érettségével, helyzetével, státusával, tapasztalatával vagy a sértett tőle való függőségével;”
Ez garantálja, hogy Index János ugyan ne kapjon már 22 évesen öt év letöltendőt mert videóra vette a 16 éves Index Erzsivel a hancúrt. Vagy akár csak fényképeket készített. Ezen a ponton érdemes elgondolkodni, hogy ma már a legbutább mobilban is van kamera, és akár a SuliNettel is lehetett digitális fényképezőgépet vagy kamerát venni. Vajon hány családban lehet ilyen? És hány “gyereknek” juthatott az eszébe, hogy megörökítse a barátnőt/barátot? Sok pénzben fogadnék, hogy a szüleik is csak addig agitálnak e törvényjavaslat ellen amíg a család szeme fényét nem viszik valamely jóféle BV intézetbe “gyermekpornográfiáért”.
Az hogy az EU jogharmonizál meg nem újdonság. Többek között erről szól az egyesülés. Ott van például a gyermekszex-turizmus. Ha más országban lehet, akkor majd ott csináljuk…
Hogy ez nem csupán elvi kérdés, íme Amber (16) és Jeremy (17) története, akik csináltak pár fotót közben. Pechükre épp Floridában laktak, ahol nem olyanok a törvények, mint a fenti EU határozat. El is ítélték őket szépen. Ezt akarjuk?
Ennek fényében mondjuk vicces, hogy minket kritizál az USA Today: Hungary may legalize porn involving 14- to 17-year-olds for home use. Bár már a cím is csúsztatás. Nem home use, personal use, korántsem mindegy. “ The Justice Ministry said the draft proposal, presented last month by Hungarian Justice Minister Jozsef Petretei, was in line with European Union norms which give members states the right to regulate the issue at national level.” Megint nem igaz, mert a határozatnak köze nincs a forma és az eszközök nemzeti szintű megválasztásához: az a direktíva lenne.
A cikk további részében a KDNP és a FIDESZ nyilatkozatait idézik. Olyan szavak röpködnek, mint “ legalized pedophilia “ , “ revolting and distressing “
Egyik kommentelőm azt találta a “jaj mit szól a külföld” hozzáállásom okának, hogy jó messze lakom és csak a sajtó “elfogult” híreiből értesülök a dolgokról. Nos, vegyük ezt a fenti esetet. Magyarország jó hírnevének bizonyosan roppant jót tesz, hogy a nemzetközi sajtóban arról írnak, mi itt legalizálni akarjuk a gyerekpornót. Ahelyett, hogy csendben igazodnánk az EU normáihoz, ahogyan a többi ország feltételezéseim szerint teszi. Legalábbis nem emlékszem, hogy bármelyik viszonylag új tagországról az USA Todayéhez hasonló cikkek jelentek volna meg. Nem lehet hogy azért, mert náluk nem csináltak belpolitikai és morális kérdést egy teljesen logikus törvénymódosításból?
Valamiért sokáig azt hittem a