This morning I was browsing. (Anyone remebers when it used to be called 'surfing'? Back when dinosaurs roamed the Earth and ISDN was every kid's wet dream.) Anyway, browsing, just checking the blogs I usually read and then moving on to their linkeds until I have more tabs than Safari can handle in one row.
One thread started on Yummie, then to 'Ihaveanopinion' with a very nifty article about the RIAA's legal shenanigans posted in Hungarian. I recommend you to read the original though. Diagnose and cure at one place, try G2P if you are uncomfortable about torrent.
Quite unrelated but in the meantime I learned there's a new release of the Creative Commons license versioned 3.0 with more internationalisation and Debian/MIT compatibility. For Hungary apparently still the 2.5 one is applicable.
I finally got around to change the nonstandard Youtube embeds on SeSam.hu according to this post to valid XHTML, too. (Definitely annoying to have your clean code tainted by stupid Youtube.)
The other browsing thread started with a blog I used to read but since it moved there's no RSS feed for it. Laziness or not I like having blogs' RSS in the bookmark bar of Safari under a folder and check them only when they are updated. (It's also a great way to forget the actual addresses. Should something happen to my bookmarks, boy there'll be some creative googling...)
In the end I stopped at Mac Thought Crime. Lately I'm just plain amused at the Vista Fanboys' Association - a prime example is in all your gerbils are belong to us - I want to pat them on the head and tell them to go back to play with their $240 ... well I wanted to write tinkertoy, but the thing is tinkertoy is actually creative.
And finally you're in for a good laugh at the O’ HANLON’S ORIGINAL IRISH SAKE (A Mystic Taste of the Country where Tradition was Born). No, seriously, Japanese would be plain carzy to drink something like that.
Briton's body found in Japan bath, avagy veszélyes dolog angolt tanítani Japánban. Ide vezet az európai/amerikai kontrollálatlan japánmánia és a japánoknál előforduló beteges gaijin-fetisizmus. A follow-up cikkben (Father seeks justice for teacher) közölt kép alapján mondjuk elég pszichopata feje van a feltételezett gyilkosnak. A szerző dulakodást nem említ, vannak viszont szétszórt ruhák, szóval akármi is lehetett, ám én mégis arra hajlok hogy Ichihashi a főhunyó az ügyben.
Nem véletlen, hogy a feltételek az angoltanárok esetén általában a következőek: 1) かわいい 2) 女の子 Azaz aranyos/cuki és lány. Ehhez hozzátartozik (mielőtt nyughatatlan honfitársnőim nagy számban próbálnának emigrálni az országba, ahol "a csapból is anime folyik") hogy a jól fizető, komoly állásokba anyanyelvűeket keresnek. Tehát USA, UK, Ausztrália. Ázsiaiak szóba sem jöhetnek, akkor sem ha ne adj' Isten anyanyelvi szinten hibátlan akcentussal tudnak angolul. Csak a gaijin-fej a hiteles.
Az erősebbik nem tagjai szerintem nagyobb biztonságban vannak, legalábbis kicsi az esélye, hogy egy feltüzelt kielégületlen harmincas OL a kádba fojtja az angoltanárát...
As a reply to the last comment, and anyway people have been asking for it, I hereby present thee the contact page. Actually, b2 used to attach my email to all the posts, something that has been changed in WP. Guess now everyone can satisfy his/her burning desire to write to me.
Who knows which movie's tagline I chose for the title?
N: Jó nagy földrengés volt reggel, rázkódott minden. P: Mi? Mikor? N: Olyan kilenc körül. P: Heh, én átaludtam az egészet.
És tényleg: Earthquakes rock Pacific nations. Én persze mint a bunda... A szekrény sem dőlt rám pedig épp tegnap morfondíroztam hogy jó ez a polc amit vettem, de semmi sem rögzíti a falhoz, Japán meg köztudomásúan egy nyugtalan földdarab.
Two nice rooms with shared bath available
immediately, close to Seattle Grace.
Near coffee shop, public transportation,
shopping, and convenient to almost
everything. Non-smokers only please, no
pets & absolutely no Bush supporters need
apply. All applicants will need to have a
credit check completed. First & last
month's rent plus a deposit is required to
move in.
Nem volt egyszerű az biztos... Tegnap és tegnapelőtt egész nap a cuccaim transzportáltam egyik szobából a másikba biciklivel, vonattal, gyalog. A tegnapi nap legnagyobb eseménye az volt, mikor rádöbbentem hogy nincs meg a napszemüvegem. Aki sokat lát élőben az tudja, hogy van egy mániákus vonzalmam a napszemüvegekhez. (Lehet hogy úgy végzem, mint Verebes.) Valamint tudni érdemes hogy simán felöltözök úgy, hogy a fent említett szemárnyékoló többet ér mint az összes többi ruha an zusammen. Ilyenformán talán érthető hogy kevéssé tudtam rezignált nyugalommal tudomásul venni a veszteséget. Persze hiába kerestem akkor még két lakhelyemen, nyoma sem volt. Ekkor villant be, hogy én aznap vettem szőnyeget a Konanban. (Pont olyan, mint a Baumax vagy a Praktier otthon.) Elsétáltam hát, sose lehet tudni. Amit én a kezembe veszek annak nagy esélye van, hogy valahol leteszem és az agyam ezt mint jelentéktelen eseményt tárolja, minek okán a tárgy ott is marad... Persze a szemüveg ott volt az egyik szőnyegtekercs tetején, ahová tettem fenenagy szórakozottságomban. Eltöprengtem egy pillanatig, hogy hány másodpercet maradt volna a helyén egy magyar nagyáruházban.
Szóval költözés. Szintén tegnap este Magdi felhívott, hogy Dani (argentin/izraeli meg meg ki tudja...) elköltözik (az USA-ba, hogy kavarjunk egyet még) és van egy ágya, amit szivesen odaad bárkinek, sőt házhoz is szállítja egy rendelt kisteherrel. Ezt hívják visszautasíthatatlan ajánlatnak. Még jó, hogy nem vettem ágyat. Ezen kívül a tulajdonomba került egy készlet műanyag fiókos tároló - nagy mánia errefelé - takarók, stb. Long live Dani.
Persze az új lakás rengeteg ügyintézéssel jár. Először is tárgyalnom kellett a víz-, gáz- és áramszolgáltató hármassal. Kaptam egy papírt a három telefonszámmal. Érdekes arcok voltak. A vizes néni olyan (leíva hatsoros) keigo mondatban tudta megkérdezni, hogy az előző lakhelyemen kívánom-e lemondani a vizet, hogy csak lestem. Az áramos hapsi elkezdett röhögni, amikor megmondtam a nevem. Mondjuk vártam valami hasonló hatást... sokat a katakana "betűzés" sem segített. Kíváncsi leszek mi lesz a levelekre írva amint majd kapok tőlük.
A nettel nem jártam jól mivel a régi NTT netem nem használható itt. Úgyhogy újat kell rendelnem, mert itt a KDDI szolgáltat. Ez viszont sajnos legalább két hétbe fog kerülni... Akkor hogy postolok? Nos, laptop kinyit, AirPort keres és violá: Connected to Apple Network 62895d. Úgy látszik valakinek van egy AirPort Base Station-je a környéken és elfelejtette/lusta volt ahhoz/túl hülye hozzá hogy WEP kulcsozza az elérést... Egyelőre stabil a cucc, bár a hatósugár szélén lehetek, mert alig 10-20% a jelerősség. A MacBook pozicionálásával ez javítható persze de nem mondok le az ágy kényelméről. Néha mondjuk szakad.
A blog írása közben feldeztem fel, hogy a keleti falam mentén igencsak megugrik a jelerő, szóval valahol arra keresendő ismeretlen jótevőm.
Amúgy nem kicsit van mifelénk hideg mostanság. Ez csak akkor kezdett gáz lenni, mikor kiderült hogy a légkondimnak nincs meg a távirányítója. Namost ez a panasz kivételesen nem újgazdag sirám, ugyanis itt a légkondival fűtenek is. Olyan mint fűtés meglehetősen ismeretlen errefelé, radiátort is csak TV-ben láttak.
Erre fel telefonáltam a "házmesternek" vagyis a cégnek, amelynek a karbantartás a feladata, és előálltam a farbával, miszerint valószínűleg az előző lakó hazavitte emlékbe a rimokont (remote control a'la Japán katakanago) én meg szívok mint a torkos borz mert a légknodin magán egy nyamvadt bekapcsológomb nem sok, annyi sincs. A hapsi teljes természetességgel és minden további kérdezősködés (elloptad? eladtad? eltörted?) nélkül közölte, vesz egy újat és amint lehet eljuttatja. Hát ez sem az otthoni módi. Mondjuk amennyit fizetek, ez a minimum...
És itt jött be a nagy ötlet, hogy a szintén Danitól kapott elektromos takarót - a fűtésnélküliség okán népszerű lett Japán gizmót - beüzemeljem. Úgyhogy most itt fekszem az ágyon, melegít az elektromos takaró, kortyolgatom a Chiantit és a szomszéd wirelessén blogolok. Happiness. (De ha borfoltos lesz a szőnyeg kitérek a hitemből...)
Elkezdtem költözni. A fél szoba dobozokban áll. A mai napból azt szűrtem le, hogy az új lakásom magasabban fekszik, mint a jelenlegi, ugyanis állandóan fölfelé cipekedtem/bicikliztem. Valamint hogy a szél tud oda-vissza szembe fújni, fittyet hányva bármilyen fizikai törvényszerűségre. Az időjárás amúgy is szeret engem amikor költözöm: két éve zuhogó esőben jöttem el Tokyoból. Most csak orkánerejű szél teszi izgalmassá a cigelést. o/
Már egy ideje unalmas óráimban futok. Ma este is elindultam egy kis esti három kilométerre, amiből hogy-hogynem tíz lett, a leghosszabb futásom eddig... Az első három kilométeren majd' meghaltam, fájt a vádlim, minden bajom volt, de utána valahogy elkaptam a ritmust és kilencig csak vitt a lábam. Legjobban én lepődtem meg ezen a hirtelen jött atéltikusságon. Csak az utolsó egy kilométer volt a Wimbledoni "Please God, make it end." Végül 58'12" lett a 10k végeredménye.
Nem így terveztem, de úgy jött ki a lépés, hogy a délutáni öttel együtt pont 15 kilométerré adódott össze a napi adag. Így ünnepel egy magyar Japánban.
"Az utcai becstelenkedő lárma nem azon hang és mód, melyen szabad polgárok nyilatkozni szoktak. A közvélemény főleg a szabad sajtóban nyilvánul, és ki e végből nem ezen vagy más törvényes eszközökhöz folyamodik, az nem tudja sem becsülni, sem használi a szabadságot."
Kelt 1848. május 10-én, Budán, miután a budai főhadparancsnok várbeli lakása előtt macskazenét tartó pesti ifjúságot a tábornok szétverette.
Aláírók: Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Eötvös József.
