Órák
Hogy ne csak hardcore emo bejegyzések legyenek… :)
Mit tud tehát felmutatni a harmadik év órarendje. Ahhoz képest, hogy sokkal rosszabbra számítottam, egyelőre egész tűrhetőek az órák. Johannes ugye hazament Németországba, innentől nincsenek angol nyelvű előadások csak Jorával. Namost miután mindegy kit kérdez az ember a válasz kivétel nélkül “ ha jót akarsz magadnak csak vele ne vegyél fel semmit “, azt hiszem kihagyom az úriembert.
Hétfőn egy laza kyogen nel indítok. Mint kiderült ez az oktatással kapcsolatos óra gyakorlatilag az új oktatási törvényről szól. Ugye kyogennél sosem lehet tudni, hogy valójában mi is amíg az ember be nem megy az elsőre… Az új oktatási törvény pedig a hírekben feltételezem otthon is szerepelt nagy vihart kavaró hazaszeretetre nevelő passzus miatt lényeges. Nameg jogi karon volnánk, vagy mi.
Az első alkalommal rögtön meglepett a tanerő, aki kinézetre kissé emlékeztet egy vízihullára és körülbelül olyan az intenzitással is beszél. Aztán mint derült égből villámcsapás rászólt két beszélgető elsősre. Mit rászólt, rájuk ordított. Lehordta őket a sárga földig, hogy ő itt készül az órákra, tehát itt nem lesz alvás meg locsifecsi, itt a kedves hallgatók is küzdjenek egy kicsit. (Ekkor eszembe jutott az ex-némettanárom aki anno - miután többszöri felszólításra sem felelt - saját kezűleg ébresztette fel egyik alvó osztálytársam, majd miután az válaszolt mint ha mi sem történt volna hagyta visszaaludni. Kiscsoportos órán.) Ezt követően kiosztotta az előző és a jelenlegi oktatási törvényt, majd odanyomta a mikrofont az első padban csücsülő megszeppent gyereknek és közölte, hogy most közösen olvasni fogunk. Annyiban igaza van, hogy ha kiadja házinak stb, 2% ha elolvassa… Így legalább egyszer midnenki hallotta a passzusokat. Én persze kiszámoltam hanyas paragrafus jut rám és szótáraztam ész nélkül. Annyira nem volt súlyos, de a szókincsem azért messze alatta van egy ilyen szövegnek. A kis naivak persze azt hitték passzolom majd a mikrofont mint ahogy a másik földönkívüli tette…
Hétfőn van még egy Nemzetközi Szervezetek Joga, Shibatával. Shibata Magdi ex-advisora és gyakorlatilag Masters-es prof, normális esetben nem is tanítana alapképzésen. Az órája az Antarctic Treaty -ről szól, ami egészen véletlenül a kutatási területe is. Na persze minden kyogen en ez van, úgyhogy nem meglepő. És amúgy is jogos a választás, hiszen amint az első órán megvitattuk, nehéz meghatározni mi tesz egy nemzetközi szervezetet szervezetté. Igen, megvitattuk. Nem ám alszik mindenki… Shibata fel-alá jár és kérdez. Olvasmányok vannak, amiket ha az ember fia figyelmen kívül hagy, igen kínos utána bent ülni, bizony. Daviddel egyetértettünk, hogy valóban nem alapképzés-szintű a dolog. Persze, nem könnyű, de az a másfél óra sokkal kellemesebb ha csinálunk is valamit, nem csak larking about.
Amúgy poén, mivel idéntől a MacBookkal járok egyetemre. Mármint csak azzal és semmi mással. Kiválóan lehet vele jegyzetelni, főleg miután rátaláltam a Circus Ponies NoteBook programjára. És még egy óráról sem akartak kivágni miatta…. Szóval eléggé vicces volt, amikor Shibata elővette a G4 PowerBookját…
Már csak a 条約集-t kellene valahogy beépíteni a gépbe, hogy azt se kelljen hordozni.
Említésre méltó óra még a keddi “ kalózos kyogen “. Nem vicc - persze mindenki fel akarta venni - a kalózok szemszögéből nézve vizsgáljuk a globalizációt. Itt a rendes Jack Sparrow-féle vizi kalózokra tessék gondolni. Egylőre roppant érdekes a dolog, amit eddig egyetlen kyogenről sem tudtam elmondani. Legutóbb Trainspottingot is néztünk. Kiderült, hogy a japánok nem is ismerik…
Van még két szeminárium-szerű óra. Az egyik úgynevezett “alkalmazott kutatás”, azaz egy viszonylag hosszú reportot kell írni a végén, közben meg vitázni fogunk. Állítólag. Namost ahogy én az átlagos japán alapképződő hallgató vitázási affinitását ismerem, nagy szenvedés lesz.
A másik rendes szeminárium, Nemzetközi Jog Sakamotoval. Az első alkalommal az lett volna a feladat, hogy találjunk magunknak kutatási témákat, amiket aztén kidolgozunk kis csoportokban. Sakamoto azt javasolta, hogy akinek van ötlete az írja fel a táblára, aztán majd az érdeklődők hozzáírják a nevüket, és így kialakulnak a csoportok. Hát ez is elég döcögősen ment. Mindenki csupa háborús meg Human Rights témát dobott fel persze, úgyhogy vettem a bátorságot és konzultáltam Sakamotoval, hogy mit javasolna mondjuk a WTO-val kapcsolatban. Legyen már egy kis gazdasági jog is. Feldobta az EU vs USA/Kanada marhahúsos ügyet. És egy szerencsém, hogy Magdi mesélt róla, mert a következő körben a témaválasztóknak össze kellett foglalniuk az ügyüket pár mondatban.
Eztán jött volna, hogy a semmivel sem előrukkolók csoportosulnak egy-egy téma köré. Négyen maradtunk csatlakozók nélkül egyedül. Én mondjuk nem is számítottam arra, hogy valaki önként és dalolva velem akarna csoportot alkotni… Végül ketten megfutamodtak és beálltak más témákhoz, de egy leányzó meg én bevállaltunk, hogy egyedül dolgozunk. Hát fsck kedves osztálytársaim ha nem akartok, nem kell. Elleszek. Mwhahaha. (Legalább nem kell velük egyeztetni, komolyan nagyobb munka koordinálni egy ilyet mint maga a könyvtárbúvárkodás.)
