Nagy örömömre átépítik a kokubunt (国際文化学部). A hely eddig is inkább emlékeztetett ipartelepre, mint egyetemre, nade most a felújítás megadta a kegyelemdöfést. Ha lehet még nagyobb a tömeg is. (Ide jár az összes elsős az alapóráira.) A termek is tömve vannak egyelőre, meleg van és emberszag. A légkondi fali vezérlője szépen le van lakatolva egy dobozba, nehogymár az illetéktelen tanulósereg buherálja. Igazán örülnék, ha végre sikerülne kikerülnöm a vágómarha-oktatásból...
Idén egy vagon órám van a kokubunon, pedig már azt hittem sikerült megszabadulni a helytől.
A második órán a tanárnak volt annyi esze, hogy bekapcsolja a légkondit. Sajnos ez sem bizonyult elég erősnek, hogy elnyomja a mellettem horkoló csapat csapzott csókát, akiknek szerintem sport volt az előző órájuk...
A prof amúgy azt is elmesélte, hogy az új egyetemi policy szerint kötelező vizsgát tartani minden órán. Úgyhogy vége a beadjuk a report-ot és kapunk jegyet típusú tárgyaknak. Mondjuk nekem eddig is több vizsgám (és végi tesztem) volt, mint bármelyik ex-nyelvtanfolyamtársamnak.
Valamint e hónaptól az ösztöndíjunk mindössze nyolcezer yennel lesz kevesebb. Az indok a szokásos, defláció és csökkenő árak. A rizs biztos olcsóbb, meg a nyers hal, vagy nem tudom, de a büfében minden ital átlagosan 10%-kal drágább az előző félévhez képest. A mesterképzésben részt vevők pénzét is megnyirbálták, lassan annyit kapnak csak, mint az alapképzésesek pár éve. Ez különösen azért kellemes, mert az ember harmadévesen nem háborodhat fel, hogy a 'zédesanyátokat, megyek haza... illetve megteheti, de akkor nincs diploma.
A harmdik órán legalább net van (elértünk a jelenig) (kokubunon teremtől függ), de a VPNt úgy konfigurálták, hogy az MSN-en kívül más IM nem tud csatlakozni. Logikus.
Ha valaki kíváncsi, hogy telik egy WoW (vagy akármilyen MMORPG) guild élete, íme: The Guild. Nem ám tucat homevideo, hanem profi színészek és kiváló képminőség. Az első epizód alant is látható, lustáknak. Úgyis mindenki rákattan, és megnézi a további részeket is. :mrgreen: (Egyelőre három készült el.)
Nem írtam arról, hogy mi mást csináltam Tokyoban a dedikálás napján. Pedig meglátogattam például a Yasukuni Jinját (靖國神社), a hírhedt shinto templomot. Az emlékhely közel két és fél millió japán katona lelkének végső nyughelye, akik a hazáért és a császárért haltak meg háborúkban 1951-ig bezárólag. Legalábbis ez a party line. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a megemlékezettek közül 1068-at valamilyen háborús bűnért elítéltek, mi több tizenkét elítélt és két feltételezhetően A-osztályú (béke elleni bűntett) háborús bűnös is szerepel köztük.
A templom területén van egy múzeum is, kicsit érdekes hozzáállással. Bár nem jutottam be, mert sajnos későn értem oda, és már bezárt, a wikin találtam egy tábláról fényképet, mely szerint a japánokat az USA azért kényszerítette bele a háborúba, hogy a saját gazdaságát helyreállítsa. Úgyhogy el tudom képzelni mi van bent. A nagy attrakció egyébként egy Zero vadászgép, amit az ablakon keresztül ugyan, de sikerült lefotóznom.
Kívül is vannak azért érdekes látnivalók, például Radha binod Pal emléktáblája. A neve ellenére nem magyar, hanem indiai, és a távol-keleti háborús bűnökkel foglalkozó tokiói tribunus egyik bírája volt. Az emlékhely mellett pedig egy pamfletet lehetett elvinni, amiben a tábla szövegének angol fordítása szerepel. Az alábbak alapján rögtön érthetővé is válik, miért pont neki emeltek emléktáblát:
... Dr. Pal ráébredt, hogy a tribunus [...] nem volt más, mint a győztes szövetséges hatalmak arrogáns formalizált bosszúja a megvert Japánnal szemben. Úgy találta, hogy a szövetségesek által levezetett nyomozás hemzsegett a tárgyi tévedésektől, így alaptalannak bizonyult. Ilyenformán különvéleményében hosszasan ecsetelte, hogy minden egyes gyanúsítottat minden egyes vádpont alól fel kell mentenie a tribunusnak.
Ahogyan ítéletének zárásában előre megjósolta a szövetségesek bosszúszomjának enyhülésével a történelem egyoldalú értelmezése is kijavíttatott. Így Dr. Pal éleslátó véleménye is az azt megillető elismerésben részesült nemzetközi jogi akadémiai körökben.
Dr. Pal bátorsága és elhivatottsága előtti tisztelgésül, s következetes munkájáért az igazság és a történelmi hűség védelmében átadjuk eme emléktáblát, hogy felbecsülhetetlen értékű szavaira emlékezzenek a japán emberek, és hogy példa nélküli eredményeit az utókor se feledje.
Körülbelül ez az uralkodó hozzáállás az egész templomban. Van amúgy emlékszobor a háborús özvegyeknek, sőt a háborúban elpusztult lovaknak és harci kutyáknak is.
A főbejáratnál pedig - ahogyan az minden shinto templomnál megszokott - egy torii kapun át vezet az út. Ennek a torii-nek az érdekessége viszont, hogy acélból építették. Nagy, rozsdás és barna. 1921-ben emelték, a templom fennállásának ötvenedik évfordulójára, azonban a második világháború alatt le kellett bontaniuk: szükség volt a fémre a fegyverekhez. Azután a háború végeztével adományokból építették újra a száztonnás monstrumot, ami a legnagyobb ilyen vaskapu Japánban. (Figyelmes és jó memóriájú olvasók emlékezhetnek, hogy a kyotoi Heian Jingu kapuja betonból van. Na a három anyag közül - fa, beton, acél - az acél a legrondább.)
Tovább az úton befelé Omura Masajiro háborús miniszterhelyettes szobra áll, aki többek között a Meiji restauráció időszakában a modern japán hadsereg megszervezéséért volt felelős. Valamint a nevéhez fűződik az első japán nyugati stílusú hadihajó megtervezése is. Kissé viccesen fest szegény teljes szamurájviseletben és távcsövet szorongatva.
Találtam még egy hihetetlen kis templomot, mely szintén shinto, de a sokkal békésebb Inari kamihoz szentelve. (A termékenység, rizs, mezőgazdaság, rókák, ipar és világi sikerek istene.) Tokyo központjában tessék elképzelni egy vén fákkal körülvett kis templomot, melyet ezer rejtett lámpa és lampion világít meg esténként. Az udvarán kivágott farönkökön pihenhet a betévedt látogató és mindent áthat a füstölők illata. Valaki egyszer mesélt arról, hogy ő azt szereti Japánban, hogy úton-útfélen ilyen szentélyekbe botlik, amit azért meglehetős kétkedéssel fogadtam, de ez a kis templom valóban nagy élmény volt, főleg este.
A dedikálás után pedig találkoztam Norbival Shibuyában, ahol a dinoszaurusz helyett (na, melyik film?) iPodreklámok mentek a Starbucks épületének kivetítőjén. Majd Jorge, akinél aludtunk, és mellesleg paraguayi, elvitt minket egy kínai evő-ivó helyre Yokohamában, ahol egy utánozhatatlanul finom mustáros-mézes garnélarákos ételt ismertem meg. Komolyan, azt hiszem a legfinomabb cucc volt, amit itt sikerült ennem eddig.
Még anno 2006-ban fogadták el azt az új bevándorlási törvényt, mely ez év november 20-ától lép életbe, és az országba belépő összes külföldi biometrikus adatának begyűjtéséről szól. Azaz amerikai mintára szépen mindenkit lefotóznak és ujjlenyomatot vesznek. A jenkiktől eltérően azonban az úgynevezett "permanent resident"-ekre (állandó lakosok) is vonatkozik a törvény, azaz például a vegyes házasságok külföldi tagjára.
Ha valakit érdekel, a minisztérium csinált egy információs videót, amit feltételezem majd a repülőkön és a hajókon fognak lejátszani. Érdemes megnézni... én ilyen demagóg és bugyuta dolgot még nem láttam, pedig egy ideje itt lakom. A legjobb rész, amikor a lányka folyamatosan mosolyogva közli, hogy az ujjlenyomat-adást és fényképezést megtagadókat nem engedik be az országba. Nekem az egész propagandavideóról azonnal a "The Right Way To Fight a Battle Royale" ugrott be.
Nos én az egyik Stippys kommentelőhöz hasonlóan még életemben nem adtam ujjlenyomatot senkinek, és kifejezetten disznóságnak és megalázónak tartom. Valahogy mindig is úgy gondoltam az ilyesmi a bűnözők jutalma. Családom szépen kiröhögött, és közölték, hogy örüljek, hogy nem DNS-mintát vesznek, meg nem kapok GPS chipet bőr alá...
Azért úgy tűnik, van aki nekem ad igazat, például a Japán Ügyvédi Kamara és az Amnesty International is emberi jogokra hivatkozva tiltakozását fejezte ki a törvénnyel szemben. Slusszpoén: a japánoktól való ujjlenyomatvételt formális meggyanúsításig törvény tiltja.
Az adatokat egyébként megtartják, és szabad elérése lesz az adatbázishoz több állami hivatalnak is. Nincs is jobb, mint egy nagy gaijin-adatbázis... Ujjlenyomatvétel egyébként volt régebben is már, akkor a "földönkívüli regisztrációs kártyára" nyomtatták rá, de azt a nagyfokú ellenállás miatt eltörölték. Slusszpoén 2: Japánban nincsen személyazonosításra szolgáló egységes igazolvány. Se lakcímkártya se semmi. A külföldieknek viszont minden esetben maguknál kell tartani az alien reg. cardot, különben párszázezer yenes bírság a jutalom. Nyilvánvaló, a japánok mind törvénytisztelő, becsületes emberek, akik a légynek sem ártanának. Csak azokat a nyavalyás külföldieket kell számon tartani.
Ja, hogy az összes terrorcselekményt ami eddig történt Japánban japánok követték el? "Tiny insignificant detail."
További hasonlóan vicces dolog, hogy Debito Ardou siteja szerint pénzhiányra hivatkozva csak Naritán épül ki az az információs rendszer aminek segítségével ha egyszer már valakit megbillogoztak, nem kell sorban állnia ismét, hanem átmehet simán a bevándorlási részlegen. Minden más reptéren és kikötőben minden egyes alkalommal amikor belép az országba a gaijint bevizsgálják és lajstromba veszik.
Sokmindent azt hiszem nem lehet tenni, amíg a törvényhozásban ilyen emberek üldögélnek (a Japan Times cikke):
However, Kono, 42, the son of former LDP stalwart Yohei, believes that foreign residents and visitors to Japan should be fingerprinted upon arrival -- unless they become citizens. "If people want to live in Japan for a long time they should become Japanese citizens," he argues.
He does believe in the principle of reciprocity, though is yet to be convinced that Japanese overseas are not fingerprinted and photographed when entering the countries of their residence.
"They should become Japanese. Even permanent residency is not permanent. It can be withdrawn. Unless somebody can demonstrate to me that Japanese are not treated the same way overseas we will go forward with fingerprinting."
All I can say is, been to any foreign country, you bloody idiot?
Az időzítés sem rossz, tudják persze hogy Karácsonyra mindenki hazamegy majd, és visszatéréskor lehet majd készíteni az ujjelnyomatokat.
Már gondolkoztam valami passzív-agresszív ellenálláson. Pl. turbánt szerezni visszajövetelre, vagy befáslizni a kezeim ("Bocs, leforráztam."), esetleg kérek tesómtól egy kezet az anatintézetből. :mrgreen:
Utolsó egyetem előtti hétvége, sajnos. Ráadásul a szünet alatt kiderült egy-két dolog, ami azonnal lelohasztotta mindannyiunk bimbódzó egyetemrejárási kedvét. (Igen a hosszabb szünetek időnként ilyen perverz gondolatokat segítenek a világra. Szerencsére hamar elmúlik...) Legalábbis a jogi kar - ha lehet ezt még alulmúlni - egyre kevésbé motiváló.
Először Davidről derült ki, hogy füstbe ment a betervezett utolsó féléve, amikor elvileg semmit sem kellett volna csinálnia, hiszen megszerezte az összes kreditjét. Talált ugyanis egy passzust a hallgatói szabályzatunkban (学生便覧), miszerint az úgynevezett speciális órákból (特別講義) csak nyolc kreditet számítanak be a diplomába. Na neki van huszonnégy, amelyből így tizenhatot vehet is fel azonnal újra, ráadásul szaktárgyakból.
Ezek a speciális órák persze a legjobbak közé tartoznak. Ilyennek számított például Johannes német jog és EU jog órája vagy a spanyol vendégprofesszorunk médiajog előadása. Eddig gondolom azért nem jött elő a probléma amúgy, mert nem volt túl sok ilyen óra felvehető. Viszont az EU program majd' minden tárgya speciálisnak számít, tele van velük az órarendünk.
Amikből - lehetnek bármennyire érdekesek is - én egyet sem vehetek eztán fel. Szerencsém volt, pont most állok nyolc kreditnél... más kérdés, hogy még szerettem volna felvenni jópárat. David pedig rettentő mérges, főleg azért mert sem a TO-nak sem a külföldiekért felelős advisornak nem tűnt fel, hogy orrba-szájba veszi fel uszkve fölöslegesen a krediteket.
A TO egyébként is teljesen hasznavehetetlen idióták gyülekezete, miután eltávolították a két rendes leányzót. (A japán rendszerben a fiatalokat állandóan áthelyezgetik. Az az általános elképzelés, hogy ezzel segítik a tanulási folyamatukat. Mellékesen mire elkezdenek érteni egy tanszék rendszeréhez már másikon is találják magukat...) Én ugye előző évben elmentem, hogy egy közgazdasági szaknyelv óráról kérdezősködjek. Van ugyanis egy szabály, mely szerint kötelező a jogi karosoknak minimum hat kreditnyi közgáz karos órát felvenni. És egy másik szabály hogy ez a hat kredit nem lehet nyelvóra vagy alapóra. A TO viszonylag simán - vagy 20 perc alatt - kiderítette, hogy igen, felvehetem az órát. Én megnyugodva teljesítettem is. Aztán most egy másik órával kapcsolatban támadtak kétségeim, mikoris David szólt, hogy van ám a syllabusban egy lista, hogy melyik tárgyakat vehetjük fel. Ezt az információt a TO nem tartotta közlésre érdemesnek, mint ahogyan azt sem, hogy bár a syllabus szerint felvehető az általam teljesített tárgy, a kredit nem számít bele a diplomába. Seriously! Valószínűleg azért vettem fel mert ilyen kis szorgos (és altruista) méhecske vagyok biztosan...
Ja, slusszpoén, hogy az online tanulmányi információs rendszerben benne van nálam elvégzettként az óra, sőt bele van számolva az összkreditembe. Nem értem, hogy megy ez végzéskor. Valaki végignézi a listát és keres olyan pontokat, ahol ki lehet szúrni a hallgatóval? Aztán kiderítik, hogy mégsincs meg a megfelelő kreditszám, vagy valamelyik tantárgycsoport minimuma nincs meg, és jót röhögnek?
Nyilván lehet azt mondani, hogy igazán elolvashattuk volna előre az összes szabályt, meg elejétől végéig átrághattuk volna a syllabust is, úgyhogy alapjában véve a mi hibánk. Más kérdés, hogy akkor megyek, és felveszem a TO-alkalmazottak fizetését, mert rájuk innentől semmi szükség.
The whole Tokyo event was an astonishing experience. The publisher's office turned out to be a brand new looking building in the heart of Tokyo a stone's throw away from the notorious Yasukuni shrine. While we were waiting for Neil we were treated to various Japanese foods and champagne. With the help of a disappeared champagne glass (it was plastic) I chatted up with some Americans and Canadians, which managed to ease the awkwardness of being there basically alone.
And then in came Neil, and he looked like he had been sleeping in the limousine on the way. Before signing our stuff he gave a little speech. For someone exceptional he really was very humble and nice and earnest and polite, and with uncanny ability he managed to turn an everyday thing like imploring us to see Stardust to a delightful and memorable experience.
After that we got our books signed. Neil told me he absolutely loved Hungary and that he'd like to go back again. I could only fervently agree. He also thanked me for the map post, which - later it became apparent - helped a lot of people find the venue. As a result my copy of Fragile Things now looks like this:
We were told that five interviews were canceled in order to make the event happen, and that the organisers really were concerned that no-one would turn up. Instead, about a hundred people came, roughly one third of whom were foreigners.
There was time left so for us relentlessly standing around Neil offered to read something, which turned out to be...
I do agree, the constant chimes and shutter sounds are pretty annoying. As I mentioned before, all Japanese mobile phones play a sound compulsorily when taking a picture. Apparently this wasn't enough to stop many people from using them. However, some of the sounds came from normal cameras, which really puzzled me. Who'd want his or her camera to knell and jingle constantly. If I'd been reading something I'd have felt disturbed if not irritated...
Neil seemingly wasn't, and he agreed to answer a few questions while signing a couple more books for various staff members of his publisher and the UIP people. He said he loved how everyone was so kind to him while staying in Japan, nevertheless the peak of his stay was meeting with Miyazaki Hayao. He emphasised how happy he was that the Japanese poster of Stardust had the ghosts and the jar of eyes in it. To his regret those were removed from the US poster, so that the allegedly disturbing images wouldn't scare potential viewers away...
I asked what exactly he was doing with Mononoke-hime. He said he got a very rough translation, something that might pass for subtitles, and his job was to turn it into dialogue people wouldn't be embarrassed saying and make sure all the cultural references were understood by the Western audience.
Looks like I'll have to see Mononoke-hime after all.
P.S.: This is how it looks when someone like Neil links you:
Nem kevéssé vicces sztorira bukkantam a PrawfsBlawgon: Jack Thompson, a videójáték- és rapzene-ellenességéről hírhedt keresztény-konzervatív republikánus ügyvéd és aktivista perrel fenyegette meg a GTA negyedik részét készítő stúdiót, mivel úgy véli szerepel a személye a játékban. Méghozzá célpontként, a játék főszereplőjének első küldetése ugyanis egy ügyvéd hidegre tétele, aki állítólag a következőket mondja: "A cég támogatja az alkotmánymódosítás második cikkelyét. (fegyverviselés joga - SeSam) »A fegyverek nem ölnek embereket. A videójátékok ölnek.«" Jack ebből magára ismert, bár saját bevallása szerint az idézetet hamisan azonosítják vele. A GamePolitics blogon olvasható a levél, amit a készítőknek küldött.
Szerintem rettentő vicces és nagyon stílusos húzás a Take Two-tól, ha igaz. :mrgreen:
U.I.: Google-keresés alapján már az összes nagyobb magyar játékokkal foglalkozó portál megírta már, de sebaj. A GameStar oldala viszont egyre borzasztóbb... cikk szövegét megtörő ormótlan nagy csillivilli flash hirdetések és a világ legidegesítőbb reklámmódszere: az aláhúzott szavakra buborékban reklámokat megjelenítő technológia...
Kis update a Microsoft-ügyben. Először is az EU Law blogban is megjelent egy bejegyzés az ítéletről. Valamint elérhető az ítélet teljes szövege az EurLexen, mindössze 270 oldal terjedelemben...
Valamint adalék a munkacsoport-szerveres dologhoz, hogy persze lehet egyik oldalról úgy tekinteni az ítéletre, hogy egy cég pénz és energia befektetésével létrehozott szellemi termékét tették "kapcsolódó termékek" készítése ürügyén kötelezően szabaddá. Viszont a másik oldalról úgy érvel az Európai Bizottság és az Elsőfokú Bíróság, hogy a Microsoft az asztali számítógépek operációs rendszerein megszerzett kvázi monopóliumát próbálja átvezetni a szerver operációs rendszerek piacára. (leveraging behaviour) Ugye ügyesen csináltak egy rakás protokollt, amelyek specifikációit aztán nem vagy alig tették közzé. Ilyen módon igen nehéz nem Microsoft operációs rendszert futtató szerverekkel kiszolgálni Windowst futtató kliensgépeket. Ahogy az ítélet írja:
37 For the purposes of the contested decision, ‘interoperability information’ is the ‘complete and accurate specifications for all the protocols [implemented] in Windows work group server operating systems and … used by Windows work group servers to deliver file and print services and group and user administrative services, including the Windows domain controller services, Active Directory services and “group Policy” services to Windows work group networks’ (Article 1(1) of the contested decision).
40 In the contested decision, the Commission emphasises that the refusal in question does not relate to Microsoft’s ‘source code’, but only to specifications of the protocols concerned, that is to say, to a detailed description of what the software in question must achieve, in contrast to the implementations, consisting in the implementation of the code on the computer (recitals 24 and 569 to the contested decision). It states, in particular, that it ‘does not contemplate ordering Microsoft to allow copying of Windows by third parties’ (recital 572 to the contested decision).
