Tudni kell, hogy Japánban a nyelv-, főleg az angoloktatás, hatalmas üzlet. Jóformán már a jobb bölcsödékben is 英会話 azaz angol társalgás órákat adnak. Ehhez képest figyelemreméltó, mennyire képtelenek a japánok a valódi kommunikációra angolul. Mindenesetre töretlenül járnak a társalgásóráikra, és ezek közül még a Nova órái a használhatóbbak csoportjába tartoztak.
A Novánál csak szakképzettséggel rendelkező anyanyelvűek taníthattak tudomásom szerint, és az iskola mindig is nagy hangsúlyt fektetett az oktatás minőségére. A tanfolyamaik méregdrágák voltak, de kiválóan fizették a tanáraikat is. Egy óráért akár 10,000 yent (kb. 15,000 Ft.) is zsebre rakhatott egy külföldi oktató.
Egy brit ismerősöm, aki a Novánál dolgozott a következőképpen nyilatkozott: “Szinte szégyellem, hogy ilyen sok pénzt kapok átlagos munkáért. Sehol a világon nem fizetnének meg ilyen jól, főleg pályakezdőként.”
Lánynak lenni persze itt is előny, mint mindenütt a japán nyelvoktatás területén.
Ami majd érdekes lesz, hogy a Nova csődjével a piac mit fog kezdeni a hirtelen munkanélkülivé vált többezer külföldi angoltanárral.
Opinio Juris has linked this very short quiz for everyone to test their knowledge in International Law. I got 6/10, but the questions seemed rather easy. So for someone really studying this, it should be an easy ten. (I missed questions 1, 3, 8 and 9.) It’s remarkable though that only 27% answered question #7 about ius ad bellum right.
Naszal: a kamera az előző jelenet után egy utcát mutat felülről, és ott is vannak jelek az útra festve. Úgy tűnik mégis arról van szó, hogy valódi tokiói felvételt buheráltak egy kicsit meg számítógéppel. Ugyanis az úttesten a két jelzés, 品川 （しながわ/Shinagawa）és 芝浦（しばうら/Shibaura）valódiak. Shinagawa például egy bazi nagy megálló a Yamanote vasútvonalon. (Ajánlom az előző bejegyzés kommentjeinek megtekintését is.)
Én mondjuk nagy barátja vagyok a Resident Evil sorozatnak… de az alábbi képen látható írásjelek köszönő viszonyban sincsenek a Tokyo Metro - Zatoichi Sq. jelentéssel…
Megszakítottam a szép sorozatot. Azért nem volt rossz, ugye? Tizenhat napig folyamatosan napi bejegyzések.
Tegnap is akartam írni, de elment a kedvem. Ugye bevezették nálunk is az online tárgyfelvételt. (Azt hinné az ember, hogyha valahol, akkor itt már előbb sor került volna erre. Mindenesetre a magyar valósággal ellentétben a mi rendszerünk működik is, és villámgyors.) Ezzel szemben viszont még mindig kötelező, hogy az ember egy papíron is leadja az órarendjét. Gondolom az informatikai rendszer megzakkanása esetére… bár erre már feltalálták a biztonsági mentés nevű szuper trükköt. Mindenesetre a tárgyfelvételi szoftver olyan okos, hogy még nyomtatni is lehet belőle ilyen papírt.
De nem a jogi karon. A mi begyepesedett karunkon csak a kézzel írott változatot fogadják el. Éljen a huszonegyedik század.
Na, a lényeg, hogy nekem ezt sikerült elfelejtenem.
Elmentem hát malackához az officeba. A kedvenc új leányzóm apagyilkosoknak szánt pillantással közölte, hogy minél hamarabb pótoljam ezt az óriási hiányt, valamint mellékeljek egy kérvényt, amelyben leírom, hogy miért felejtettem el leadni a papírt.
Ilyet se kértek még tőlem a három év alatt. Meg mi az hogy miért felejtettem el? Elfelejtettem és kész… Én már akkor sejtettem, hogy fogalma sincs mi van, ilyen kérvényekkel maximum akkor kellene operálni, ha valaki az egész tárgyfelvételről lemaradt. Nade nekem megvolt az összes tárgyam a számítógépes rendszerben, csak az írott változatot - amit nem használnak ám semmire - hagytam ki. Viszont mit mondhatok neki? Hogy hülye? (Az.)
Tegnap megírtam a kérvényét. Azért ez így túl egyszerű lenne, úgyhogy nem vittem magammal a laptoptöltő egy darabját (a cserélhető konnektorfejet). A többi sejthető, laptop lemerült, persze rajta a file, amit így nem tudok kinyomtatni. Sebaj, legalább iPodom van, zenés gimnasztikaóra keretében hazamentem, majd visszamásztam az egyetemre (hűséges sesamhu-olvasóknak itt déja vu érzésük lehet).
Az officeban a két csajszi akik a tárgyfelvételt intézik épp csak fennhangon nem röhögték ki a kérvénnyel ellátott papírom. Meg is kérdezték, hogy ugye megvannak a tárgyaim a gépben. Mondom meg…
Norbi (nyelvészet) és Siilen (BA) is jót szórakoztak a sztorin. Ők sose adnak be ilyen papírt. Ha mégis, akkor elfogadják nekik a nyomtatottat.
Ma reggel viszont tűző napra ébredtem és kék égre. Rálestem a weather widgetre a MacBookon: 20 fok. így mindössze egy pólóban és a helyzethez képest vidáman indultam a halálszar órámra.
A kilencven perces óra alatt - mint egy filmben, komolyan - gyökeres változás állt be az időjárásban: besötétedett és nekikezdett vadul zuhogni. Tekintve, hogy ez az egy órám volt, a hazaúton sikerült bőrig ázni.
Azért rávettem magam, hogy elmenjek boltba ezek után. (Az éhség nagy úr.) Aztán hazajöttem és elmentem még egyszer, mert az első alkalommal nem vittem pénztárcát.
U.I.: Valamit adnak a pénztárosoknak az Oasis-ban, most már biztos. Az 1527-es végösszegre kitett 2030 yenemből a csaj besöpörte a két ezrest, és fél tonna aprót akart visszaadni…
Azt nem értem, hogy amikor egy ilyen véglény felveszi a kezébe a molotov-koktélt, mire gondolhat. Hogy szabadságharcos? És az a szerencsétlen vajon mit érezhet, aki reggel a parkoló autója helyett egy kupac szenet talál vajon? Kár volt betiltani a gumilövedékeket…
Azért ha megjátszották volna, hogy kitiltják az autókat Hamilton elől…
Ferrari’s Kimi Raikkonen was confirmed as Formula One champion on Sunday after Brazilian Grand Prix stewards decided to impose no penalties on BMW Sauber and Williams for alleged fuel irregularities.
Finally, balance in the universe has been restored, everything is as it is supposed to be, the pieces have fallen into place, all is well: Kimi Räikkönen is World Champion in a FERRARI. God is red.
Ekkora FUD-ot azért… A cellanapló megkérdi: Az iPhone lesz az első vírusos mobil? Az elengedhetetlen “pénzéhes Apple” és “kicseszett a vásárlókkal” körök futása után rátér a lényegre: rootmódban programokat lehet futtatni az iPhone-on, a szabadon megvásárolható iPhone-törés telepítése után. Merthogy alapban nem futkározik ám SSH azokon a telókon. Ez kicsit olyan mintha valaki meztelenül sétálgatna egy hónapok óta kikötőt nem látott anyahajó fedélzetén, aztán csodálkozna ha lekapnák a tíz körméről.
