Tényleg, mostanában nem írtam napi dolgokról. Egyrészt mert tényleg nem történik semmi, csak apróságok. (Illetve semmi olyan fontosabb dolog, amiről írnék is.) Másrészt meg nem unalmas, hogy itt vagyok? Úgy értem már maximum ismételgethetem magam...
Na de akkor jöjjenek az apróságok.
Például rögtön szerdán a zuhogó eső ellenére elbicikliztem ajándékokat venni. Biztos ösztrogén-túltengésem van, de kifejezetten szeretek vásárolni. Főleg mert milyen jó lesz majd ha a célszemély kibontja, és hű. (Legalábbis remélem.)
Odafelé jelenést láttam, azaz jött szembe a Mikulás biciklin. Aztán kiderült, hogy a mikulás japán, piros overállban és piros sapkában, echte fehér szakállal. Azóta sem tudom eldönteni, hogy poénból öltözött így, vagy nem is tudja, hogy mi az a Mikulás...
Esőben sem nagyon soppingolhattam, mert eddig nem tűnt fel a japán majdhogynem vallásos rítussá emelt csomagolástechnika mindezidáig ismeretlen magasságokba való emelése, azaz hogy a csomagolópapír, díszkötés és szatyor után még ráhúznak egy nejlonzacskót fejjel lefelé a kész műremekre, aminek a tetején egy kivágás van a szatyor füleinek, megakadályozván ezzel, hogy elázzon a cucc. Jó, egy kisebb erdőt ki kell vágni egy-egy díszcsomagolásért, de hát valamit valamiért ugye.
Aztán tegnap megint elmentem beszerzőkörútra, bár ezúttal nem esett. (Két hónapja még tuti simán emo lettem volna attól is, hogy vacak az idő...) Többek között nem volt nálam a pontgyűjtő kártyám az egyik tranzakció alkalmával. (Don't ask. Negyedszázadhoz közeledve már bizony támad a szenilitás...) Namost az otthoni pontkártyákkal szemben a japánok érnek is valamit. 10-20%-át is meg lehet kapni pontok formájában a vásárlásnak, ami aztán egy pont egyenlő egy yen formában használható fel. Már van egy vagon, kéne venni Leopardot... :D
Aztán még két dolog a random utcán láttam típusból:
Még régebben megállt mellettem egy autó a pirosnál. Elöl apuka, kezében cigi, hátul anyuka, kezében cigi. Az ablakok le voltak húzva résnyire, és gyárkéményeket megszégyenítő füstfelleg szállt ki az autóból. Oh, majdnem elfelejtettem, hátul az anyuka mellett babaülés, benne kisgyerek...
Aztán tegnap amikor jöttem a suliba mentek haza olyan chugakusei-korú fiúk. A nagyobbik a nyílt utcán kalapálta a kisebbiket, akinek könnyes volt a szeme és láthatóan menekülni próbált. Mindez a zsúfolt utcán, és senki rájuk se bagózott. Haute culture du Japon.
Lehet, hogy erről kéne valami reality animét csinálni.
Na tessék, miért hasznos ha a gyerek WoWozik: World of Warcraft Skills Save Boy From Moose
Kiscsávó sétál az erdőben a hugával amikor találkoznak egy jávorszarvassal. A srác rögtön élesíti frissen megszerzett játékbeli tudását és letauntolja a szarvast némi kiabálással a hugiról, majd amikor a leányzó már biztonságban van feign death-el. Klasszikus. Az állat pedig simán bevette a dolgot és békén hagyta mindkettőjüket. :mrgreen:
Ezt követő chat:
(02:26:22 PM) darkelf2k5: de hibas mert ha FDzel akkor a moose-nak ra kellett volna mennie a kiscsajra :P
(02:26:48 PM) SeSam: ő már addigra kint volt combatból :D
Nem vagyunk beszűkültek...
Azért jó tudni, hogy a hülyeségem nem javul, sőt, köszöni szépen jól van. Ezúttal annyira koncentráltam, hogy a mekis kuponokat ne hagyjam otthon amikor a koliba megyek, hogy elfelejtettem elvinni a mosóporom. (Ott van mosógép.) Előző alkalommal a kuponokat felejtettem el. Annyira nem is zavart volna - egészséges életmód, friss levegő, biciklizés, oh yeah - de elveszett valahol a kesztyűm, és kezd kicsit hideg lenni...
Amikor elsózzák a levest, ugye.
Tényleg nem szoktam beidézni ilyen hosszú dolgokat (ugye?), de ez egyrészt nagyon jó, másrészt meg hiába linkelném, szerintem sokan nem kattintanának rá (vagy igen?). Meg akkor lett volna egy pársoros bejegyzés megint. Amúgy innen: Az edukált felhasználók aranykora. (Mondjuk szerintem nem a Google a válasz a világ problémáira, de attól még lehet szeretni. Néha.) (Ja, és továbbra sem lehet rendesen linkelni a NOL cikkeket.)
Pár mondat arról, hogy miért is annyira buta a pécés világ. Az egykor a technikai haladás, az informatikai forradalom szimbólumaként használt pécé mára megbízhatatlan, rosszkedvű és paranoid eszközzé vált. Ha bekapcsolom, a vírusirtó ellenőrzi a tűzfalat, az operációs rendszer lövi le a böngészőt, a böngésző kikapcsolja a letöltést, a tűzfal kiszűri a vírusirtó frissítőszoftverét és így tovább. Egy frissen telepített pécén legalább négyszer, de inkább negyvennégyszer kérdeznek rá különböző szoftverek, hogy tényleg azt akarom-e tenni, amit akarok, tényleg le akarom tölteni, tényleg futtatni akarom-e satöbbi, gyogyósnak néznek és vegzálnak, ahelyett, hogy megoldották volna ezeket a biztonsági problémákat, amelyeket valószínűleg már Neumann János megoldott hatvan évvel ezelőtt. Aztán töltsünk le egy printerdrivert, miszerint eszközmeghajtót, amely a szoftvervilágban kábé százas szeg bonyolultságú eszköz, ennek ellenére már annyi megabájtot foglal, amennyi memórián tíz éve még műholdrendszereket vagy nukleáris létesítményeket kezelő szoftverek futottak. Letöltjük a printerdrivert, amihez előbb még a böngésző, a tűzfal és a vírusirtó ellenállását is meg kell törnünk, futtatjuk az oprendszer és a tűzfal tiltakozása ellenére, ezután a frissiben letöltött drivernek első dolga, hogy futtatja a "szoftver frissítését végző programot", és a szoftver frissítését végző program rákérdez, hogy nem akarom-e frissíteni a szoftver frissítését végző programot. Nem, nem a drivert. Hanem az azt frissítő programocskát. Halál komoly. Rögtön a letöltés után. Ha ez nem a szoftveripar agyhalálának a jele, akkor micsoda? Képzeljük már el, hogy veszünk egy kalapácsot, amelyen rögtön a vásárlás után fejet kell cserélni, de mielőtt fejet cserélünk, a fejcseréhez használatos eszközt, mondjuk azt a kis éket, amit majd a nyél végébe verünk, le kell cserélni. (Majd később, a már működőképes állapotba hozott kalapács minden szög beverése előtt fölsikolt, és megkérdezi, hogy tényleg be akarom-e verni ezt a szöget, és tisztában vagyok-e annak a kockázatával, hogy a kezemre üthetek, a szög elgörbülhet, elrepedhet a léc satöbbi.) Megőrülnénk, nyilván.
