A médiaipar képtelen életképest alternatívát nyújtani a letöltésre; ugyanakkor sikertelen lesz a kampányuk is, hogy meggyőzzék az embereket, hogy a megosztás valójában lopás. Azonban egy területen roppant sikeresek - elérték, hogy törvénytelen legyen a filemegosztás, saját vásárlóikat tekintve ezzel bűnözőknek. Azzal érvelnek, hogy ezek a törvények az előadók érdekeit védik, a valóságban persze csak a saját bevételeik védelmét tartják szem előtt.
Mi Zöldek Európában és világszerte ellenezzük ezeket a törvényeket. Hisszük, hogy a vásárlók hajlandóak fizetni ha minőségi szolgáltatást kapnak reális áron. Valamint hisszük, hogy a megosztás a kultúra terjedését és nem elpusztítását eredményezi.
Hogy az ipar hibás propagandája ellen tiltakozzunk, elkészítettük a saját kisfilmünket. A különbség, hogy szabadon eldöntheted, megnézed-e vagy sem.
This goes out to everyone who’s curious about the girl under the yellow umbrella… and all the Canadians. Because this is what it’s all aboot. :mrgreen:
Még mielőtt elindultam, ránéztem a weather widgetre, és azt hittem meghülyült: hópelyheket jelez? Miközben odakint hétágra süt a nap és öt fok van. De a vicces az volt, hogy nem zakkant meg teljesen az időjárásjelzés, tényleg esett egy kis hó ma. Azaz inkább szállingózott egy kis porhó a levegőben. Mindenesetre én ennek a kicsinek is örülök. :mrgreen:
Volt MacWorldön ugyebár szokásos Keynote, ahol az Apple bejelentett pár újdonságot. Na ehhez képest sokan fanyalognak, amit őszintén szólva én nem igazán értek.
Dióhéjban: az iPhonehoz és az iPod Touchhoz jött új szoftverfrissítés, ami az utóbbiba még több netes alkalmazást pakol. A Mail szerintem az igazán ütős, de mivel nincs Touchom… Ami viszont elég gonosz az Apple részéről, hogy ezen utóbbi frissítést nem ingyen, hanem 20 dollárárt adják csak oda. Természetesen az újonnan vásárolt Touchok már az új, okosabb szoftverrel jönnek.
A nem túl népszerű Apple TV kapott egy teljes ráncfelvarrást. Mostantól nem kell számítógép a használtaához, hiszen a szintén felújított iTunes bolttal egyetemben immár egyből a készülékre lehet letölteni a tartalmat. Ezzel együtt beindult a filmkölcsönzés is, szintén sokak által áhított HD minőségben akár.
Na ez a kölcsönzős dolog megér egy misét szerintem, mert jelenleg ez a legjobb megoldások egyike a legális online filmletöltésre. Elég egy Apple TV és pár dollárért megfelelően gyors neten néhány perc várakozás után már el is kezdheti nézni az ember a karosszékéből ki sem mozdulva a tűéles filmet. Mármint ha amerikai… De azért indulásnak nem rossz, és kíváncsian várom, hogy mennyire válik be anyagilag. Esetleg érdekes lenne keresztezni a dolgot a torrent-technológiával, ami valószínűleg még gyorsabbá és nem utolsó sorban költséghatékonyabbá tehetné, ami valószínűsíthetőleg olcsóbb filmeket is jelentene hosszú távon.
És utoljára bemutatták a MacBook Air-t, ami a reklámszöveg szerint a világ legvékonyabb laptopja. Egy borítékba mindenesetre tényleg belefér és valóban légies, szinte törékeny. Persze alumínium, és a saját MacBookom alapján én nem aggódnék, hogy túl érzékeny lenne. Főleg ez utóbbit ostorozzák internetszerte. Hogy milyen már hogy nincs benne optikai meghajtó. Meg LAN. És csak egy USB?
Namost nem tudom a kedves kritikusok mennyit utaznak vagy cipelik a laptopjukat mondjuk suliba. Ahhoz, hogy én órán jegyzeteljek se CD/DVD se LAN nem kell, sőt még USB port sem. Ugyanez áll a repülésre, ahol inkább az a fontos, hogy minél hosszabb ideig éljen az akku, és minél könnyebb súlyt kelljen magával hurcolnia az embernek. Na ezekre az alkalmazásokra tökéletes az Air.
A saját MacBookomon én amúgy is alig használok CD/DVD-t, és még ezeket is ki lehetne váltani az asztali géppel adott esetben. (Na meg ugye hálón szépen megosztja magának az Air a környező gépek optikai meghajtóit szükség esetén.) Az USB-be egyedül az iPodot és a fényképezőgépet szoktam dugni, és nem lenne nagy érvágás, ha nem lehetne egyszerre csak egyenként. Meg amúgy is léteznek fillérekért USB hubok, ha valakinek annyira hiányzik az USB teamelegítő alátétje… Ja, az egér ha mobilgéphez van, akkor legyen bluetoothos: nincs annál illúziórombolóbb, mint a laptopból kiálló bunkó USB vevő. LAN meg minek ha van wireless, és persze megint ott a lehetőség, hogy az USB portot LAN-ná alakítsuk.
Az igaz, hogy nem magyar zsebre meg piacra találták ki. De szerintem az egész országban addig nincs létjogosultsága az Applenek amíg a háztartások 99.9%-ában egyenként tízmilliós nagyságrendben fut lopott szoftver. Így nehezen jön ki az OS X jobb ára a Windowshoz képest.
Amennyiben valakit érdekel, és még nem látott korábbi ilyen postot, a következőképpen fest egy japán vizsgaidőszak:
Nem igazán vizsgák ezek, körülbelül inkább mint egy otthoni zh, hiszen mind írásbeli és van köztük teljesen gagyi is, amire az átlagos japán öt percet tanul. Tudni érdemes még, hogy az utolsó tanítási nap január 25-e, péntek. Ehhez képest a következő héten indulnak a számonkérések:
január 29. kedd: Japán nyelvtan (1) január 30. szerda: Nyelvészet és kultúra (2) január 31. csütörtök: Ázsia története (kínai népvándorlás) (2) // A struktúra matematikája (2) február 5. kedd: Közigazgatás (4) // Operations Strategy (2) február 7. csütörtök: Polgárjog (4) február 13. szerda: Kansai gazdasága (2) február 14. csütörtök: Felsőfokú számvitel (2)
Zárójelben a kreditszám. Plusz van egy szeminárium amiből nincs teszt, és egy kyogen (alapóra) amiből csak beadandó van, ezekkel együtt összesen 25 kredit. A vizsgák időpontját központilag határozzák meg és nincs UV. Egy lehetőség van.
Érdemes még megfigyelni, hogy a fentiek közül szaktárgynak minősülő egyedül a polgárjog, ami persze japán jog, tehát számomra teljességgel hasznotalan. Úgyhogy ezeket is csak azért “tanulom”, mert a diplomához kellenek…
Vale: Azért kérdezem, mert tervezem, hogy én is jelentkezek erre az ösztöndíjra: meg lehet tanulni rendesen japánul? Mármint, hogy ne kelljen ilyen szinten szívni a szótárral.
Persze, meg lehet tanulni japánul. Főleg ha valaki a gaidai után is foglalkozik a nyelvvel, bejár rendesen órákra, és elolvassa a kiadott könyveket. Ehhez persze nem kevés elszántság és szorgalom szükséges, na meg az sem árt ha a delikvens szereti a nyelvet. (Azért mindenki tegye a kezét a szívére, és gondolja végig, hogy ment volna, ha az előző vizsgáját nem magyarul, hanem az első idegen nyelvén kellett volna megírnia. És mi a helyzet a második idegen nyelvvel?) Ellenben nem csak ez a kérdés szerintem, amit mérlegelni érdemes, és az alábbiakat nem igazán reklámozzák sem a követségen sem sehol.
Előre szólok azért, hogy én nem biztos, hogy a legmegfelelőbb személy vagyok, akiben bízni érdemes. Vannak sokan, akik imádják Japánt – igaz amikor megkérdezem miért, semmi értelmeset nem tudnak mondani – élnek halnak a mangákért, az animéért vagy ne adj’ isten a japán lányokért (igaz, hogy egyel sem találkoztak soha). Valószínűleg ha valakinek a nedves álma hogy kijöhessen, másképp látja a dolgokat, és amitől én esetlegesen falra mászok neki az a legnagyobb élmény a világon.
Az viszont kétségtelen, hogy öt évig itt kell képződni, ha valaki az én ösztöndíjam mellett dönt. A magyar hároméves alapképzéshez képest itt négy évig tart a Bachelor diploma megszerzése. Igaz ezt némileg enyhíti, hogy így be lehet jutni egyéves Master’s képzésre is, nem kötelező újabb két évet tanulni. Valamint van ugye az egy éves nyelvi kurzus. Tehát mire hazajutsz halál öreg leszel, az összes volt osztálytársad már dolgozik, házas, gyereke van, satöbbi. Sőt azok is, akik alattad jártak.
És mindezt egy olyan diplomáért, ami kevés kivételtől eltekintve semmire nem jó. Ugyanis a külföldi diplomát otthon honosítani kell, hogy elismerjék, és Japán ugye a világ végén van, még csak nem is arról van szó, hogy valamilyen EU-diplomát próbálsz meg átnyomni rajtuk. A képzés pedig szintén borzasztó összehasonlítva bármilyen otthoni vagy európai egyetemmel. Van egy rakás óra, ami szó szerint teljesen értelmetlen és semmire nem jó. Az állítólagos szakmai órák pedig teljesen japánközpontúak vagy hihetetlenül alapszintűek. Nyilván, mert a japánoknak az egyetem egy négyéves vakáció, ahol alhatnak napközben, hogy majd a diplomájuk megszerzése után annál a cégnél, ahol valóban dolgozni fognak megtanulják azt, amire valóban szükségük is lesz a munkájukban. Aki meg innen akar továbbtanulni, az megszívta.
Szóval a cinkos kacsintások amikor hazamész, hogy meglásd jó lesz az, szuper lesz neked, nem a szar magyar oktatásban vagy, azonnal kapsz majd munkát, satöbbi, egyszerűen hülyeségek. Semmivel nem jobb annak, aki itt tanul, mint aki otthon, sőt, szerintem épp ellenkezőleg.
A maximum ami az embereket érdekelni fogja, hogy tudsz japánul. Kaphatsz valami állást, ami véletlenül sem arról szól, amit tanultál vagy esetlegesen szeretnél csinálni, hanem fordíthatsz vagy tolmácsolhatsz japánoknak. Pénzt persze lehet vele keresni, de egyrészt egyre többen tudnak otthon is japánul, másrészt meg ez nem karrier. Te vagy az ember aki tud japánul.
Ráadásul kimaradsz mindenből ami miatt az egyetemi éveket szeretik a már nem egyetemisták a legszebb éveknek titulálni. Ismét csak, tudom, hogy kettőn áll a vásár, de az ország és a nép bizony úgy van beállítva, hogy azok a barátságok, szerelmek, emberi kapcsolatok, melyek otthon természetesek, itt veled nem fognak megtörténni. Pont. Lehetsz te a legnagyobb Japánfan, összes animék tudora, beszélhetsz folyékonyan anyanyelvi szinten japánul, te akkor sem vagy japán. Itt nincsenek bulik, nincs az hogy egy vizsga után pár haverral elmész egy sörre valahová, nem lesznek olyan barátaid, akikre még évek múltán is számíthatsz. (Hacsak nem akarsz örökre itt maradni és valamelyik helyi cégnél dolgozni…)
Apropó barátnő. Én itt vagyok egy ideje de még mindig nem tudom hogy működnek. Ami biztos, hogy európai szemmel normális kapcsolatra ne számítson senki. Nem mondom, hogy lehetetlen, mert mindig látok külföldieket japán lányokat húzni maguk után, avagy ritkábban külföldi lányt valami japán csávó oldalán. Ízlés kérdése.
Kicsit hasonlít ahhoz, mint otthon romának lenni. PC vagy nem PC, nem ülnek melléd a vonaton, nem akarnak a barátaid lenni. (Tisztelet a kivételnek.) Ehhez add hozzá, hogy más nyelvet is beszélsz. Megtűrnek, de ne számíts többre. Az ujjlenyomataid azért leveszik a határon, mert ha valami bűncselekmény történik, akkor valami koszos külföldinek biztos benne van a mancsa a dologban.
Mindezért cserébe kapsz egy csomó pénzt, ami – főleg az elején amikor még olcsó kollégiumban laksz és nem kell magadnak fizetni a lakásod – sok mindenre elég. Vehetsz számítógépet, laptopot, PlayStationt, amit csak akarsz. Költheted arra, hogy a szünetekben beutazd Ázsiát. Vagy gyűjthetsz arra, hogy időnként hazamenj a családodhoz.
Nem hiszem, hogy túl sok olyan lehetőség lenne, ahol nem csak a tandíjat fizetik, hanem még havi apanázst is adnak, amiből – egyelőre, bár állandóan drasztikusan csökkentik – még meg is lehet élni. Úgyhogy lehet mérlegelni. Meg mint azt jeleztem, nehogy miattam ne jöjjön valaki ide. (Szívjon más is. :P)
Szóval ott tartottam, hogy közigazgatás. Aztán lemésztam a hegyről, csináltam sült krumplit itthon, majd mehettem vissza japánórára.
Kiderült, hogy már annyira nem tud mit kezdeni velünk a tanár, hogy kitalálta, mindenki tartson a saját országának nyelvéről előadást. Na ez a mélypont, amikor már arra is képtelen, hogy felkészüljön, és csináljunk valami legalább távolról hasznosat. Nameg nem kicsit röhejes, ahogy az ilyen-olyan japánunkkal tartunk egymásnak előadást teljesen érdektelen dolgokról, miközben amúgy simán angolul beszélnénk egymás közt. Hiába, ilyen minőségi oktatás folyik nálunk, biza.
Na de a lényeg, hogy amikor lejöttem a hegyről tűnt fel a kissé túl könnyű táskám… szóval immáron negyedjére kapaszkodhattam fel szeretett Rokkosanunkra a padban felejtett könyvért. Avagy az órán olvasás veszélyei, ill. e sorok írója csak azt nem hagyja el ami rá van Ferrobondozva.
A tegnapi ünnepnapnak azért sem örültem feltétlenül, mert el akartam menni a könyvtárba anyagot keresni a közigazgatás órára írandó házihoz. Persze olyankor könyvtár sincs. Úgyhogy gondoltam majd ma… Persze ember tervez: a könyvtárban az összes számítógépen papír lógott, mely szerint a mai napon a könyvtár weboldala - ezzel együtt a keresőszolgáltatás - nem üzemel. Na így keressek könyveket.
Szerencsére eszembe jutott, hogy nem csak helyi, hanem nemzeti szintű keresőrendszer is van (Japán összes egyetemi könyvtárával), amit el lehet érni a sima egyetemi gépekről is. Igaz még sohasem használtam, de hátha. Végül is egész jónak bizonyult, még a helyi hívószámokat is mutatta. Csak annyi a lutri, hogy az adott könyv vajon megvan-e a Kobe Egyetem könyvtárának.
Sikerrel ki is gyűjtöttem párat, négyből három bent is volt, majd… wait for it… a kijelentkezésnél kiderült, hogy nem hoztam magammal a diákigazolványom. Mert minden helyi érdekeltségű ilyesmit kihajítottam a pénztárcámból, amikor hazamentem. És nem tettem vissza persze, mert miért is.
Úgyhogy hegyről le, hegyre fel, könyvet kivesz, és most közigazgatás óra van, ami borzasztó. És még a nap felénél sem tartunk, csuhaja.