Biztos lesznek akik megjegyzik, hogy egy tizennégyezer forintos szappantartó pénzkidobás, úgyhogy elöljáróban leszögezem: amikor vettem ez volt az egyetlen kapható bluetooth egér Japánban. Márpedig ha ott a kékfog a gépben, akkor nem fogok egy laptopból kilógó böszme rádiós vevőt nézegetni naphosszat.
Egyetlen baja a Mighty Mousenak, hogy a görgő (Norbi azonnal elnevezte iClit-nek. :mrgreen: ) egy idő után nem görög…
Lehet ezt orovosolni az Apple által ajánlott módszerrel, vagyis kemény felületeten fejjel lefelé dörzsölgetve kitisztítani az egeret, de van amikor ez nem működik. Legalábbis én akárhogy takarítottam, nem akarta az igazságot.
A másik probléma abból következik, hogy gyárilag összeragasztják az egeret, tehát elvileg csak brutális módszerekkel lehet szétszedni. Viszont nekem nem volt más választásom.
Ezt az igen jó képes guideot követtem. Annyi kivétellel, hogy szerintem előnyösebb a külső gyűrű eltávolításával kezdeni a műveletet. A siker titka a kés élességében leledzik: ha elég vékony a szerszám, gyakorlatilag sérülés nélkül elvágható a ragasztás. Nekem legalábbis kiválóan sikerült.
A belső gyűrűnél a nyolc kis pöcökre kell vigyázni, de ez már sokkal könynebben lejön, mint a külső. Visszarakás előtt viszont a már említett éles késsel le kell vágni a pöckökön lévő műanyag sorját.
Namost belül vannak ugye a kihúzható kábelek. Én kihúztam, de előre szólok nagy művészet visszatuszkolni őket. Viszont ha valaki nem húzza ki, akkor borzasztó nehéz a görgőt tartó csavarokat kiszedni, lévén - az enyémek legalábbis úgy voltak - alaposan be vannak csavarva. Én már féltem, hogy eltöröm a borítást, akkora erő kellett a kicsavaráshoz.
A szétszedés után viszont világossá vált, hogy miért is nem sikerült kitakarítani a golyót. A kis mágneses tárcsákra ugyanis szöszök csavarodtak fel szépen, amik megakadályozták a forgást. Namost ezeket simán tekergetéssel lehetetlen lett volna leszedni. (A guide képén iszonyat durva szutykot mutatnak, az enyém ennél sokkal tisztább volt.)
Szóval a szöszök leszedése után az összerakás - a kábelek visszaoperálásán kívül - már simán ment. A külső gyűrű igényelt pár csepp ragasztót, hogy a helyén maradjon, de nem vittem túlzásba. A belsőt simán megtartják a pöckök.
És a görgő megint szuperül működik.
Amúgy szétszedéskor látszik, hogy nem semmi technológia van benne, nem ötszázas bontott egér…
Például nincsenek ugye gombok, hanem érintésérzékeny a teteje, az alapján dönti el, hogy jobb- vagy balklikk éppen a felhasználó kívánsága. Valamint a görgőnél nem valami mechanikus műanyag vacak kattog, hanem egy pici hangszóró van az egérben, és az ad hangvisszajelzést a tekergetésről.
Fejlemény a Qtrax-ügyben, hogy - divatszóval élve - hazudtak. A valós helyzet az, hogy nincs aláírt szerződésük a kiadókkal, szóval az ingyen legális zenekánaán még nem jött el:
A distributor of Internet file-swapping software abruptly postponed the launch of its free online music service until it can finalize music licensing deals — a detail the company omitted when it threw a star-studded coming-out party over the weekend.
Amúgy nekem sem volt igazam, mert a fenti cikkből az is kitűnik, hogy a csak néhányszor hallgatható majd utána előfizetésessé váló modell már nem aktuális. Egyszerűen csak DRM-esítették volna a zenéket.
Én mindenesetre fenntartom, hogy amíg legálisan streamelni is lehet (pl. last.fm vagy Youtube) addig az embereknek nincs szükségük a szoftverhez kötött zeneletöltésre. A kihackelt számok meg ugyanúgy törvénybe ütközők…
A last.fm blogban viszont tegnap megjelent egy bővebb magyarázó bejegyzés arról, hogyan is tervezik működtetni a teljes számok meghallgathatóságát.
És ami még ígéretesebb: a kanadai szeneszerzők egyesülete (SAC) kidolgozott egy javaslatot, hogy az internet-előfizetésbe épített adó fejében hogyan tehetnének legálissá mindennemű letöltést.
A tervezet szerint minden internet-előfizető 5 dollárt fizetne havonta (ez 870 Forintnak megfelelő összeg), és ezért cserébe minden legálisan megvásárolt zenét szabadon terjeszthetne az interneten, amennyiben ezzel nem vagyonszerzés a célja. Ennek az új jognak a Right to Equitable Remuneration for Music File Sharing (kb. jog a zenefájl-megosztás utáni fair ellenszolgáltatásra) nevet adták.
Tehát a kanadaiak nem csak saját maguk számára készíthetnének másolatot mondjuk a CD-ikről, ahnem legálisan meg is oszthatnák azt bármilyen médiumon keresztül egymással. Egészen addig, amíg ebből jövedelmük nem származik.
A kanadai javaslat a DRM-et nem, viszont az RMI-t (Rights Management Information) támogatja. Azaz követnék mely számokat hányszor hallgatták meg, és ez alapján osztanák szét a pénzt az együtteseknek. (Ez egészen olyan, mint a last.fm módszere, ahol a teljes számokat feltöltő együttesek a lejátszások után részesülnek az oldal reklámbevételeiből.)
Egyeseket elriaszthat a mindenkit megsarcoló modell, hiszen mi van ha valaki nem kíván élni a fenti jogokkal, mégis szeretne internetet. Szerintem viszont egyrészt az összeg elenyésző (tegye fel a kezét, aki nem fizetne havi egy ezressel többet a netjéért, hogy azt a zenét tölthesse le legálisan amit csak akar), valamint nehéz lenne megoldani, hogy csak az tölthessen le aki fizetett is. Amúgy itt érdemes megemlíteni a magyarországi adathordozók hologramos cimkéit, ami gyakorlatilag bűnözőkként kezeli az egész lakosságot…
Az egész úgy kezdődött, hogy az agyam kivan a polgárjoggal, úgyhogy isolde nyomán Heath Ledger emlékestet tartottam, ugyanis még nem láttam a 10 Things I Hate About You-t. Igen, én szeretem a Shakespeareből adaptált tinivígjátékokat, bocs.
És wow. Na télleg, szóval Larisa Oleynik felsőjén hogy miért pont 阪急電車 felirat* van… ez a világegyetem egy olyan misztériuma, amit soha nem fogok megfejteni:
Mától indul a Qtrax, egy 25 millió zeneszámmal dicsekvő szolgáltatás, mely nem kevesebbet állít magáról, minthogy az első legális P2P zeneletöltő szoftver.
Minden bizonnyal történelmi napként fogunk majd emlékezni 2008. január 28-ra, hiszen hétfőn elindul az az oldal, amelyen lehetővé válik 25 millió dal legális és ingyenes letöltése. A kezdeményezés mögött azok a nagy kiadók - többek között az EMI, a Universal Music és a Warner Music - állnak, amelyek az elmúlt évtizedben mindent megtettek, hogy levadásszák és bíróság elé cibálják a fájlcserélő oldalak működtetőit.
A Qtrax elindulását hivatalosan hétfőn jelentik be, a rendszer - némi reklám elviselés fejében - lehetővé teszi a dalok jogszerű letöltését, minden külön korlátozás nélkül.
A fájlok olyan digitális azonosítót is tartalmaznak majd, amelynek segítségével a kiadók követni tudják, hányszor töltöttek le és játszottak le egy számot. Az adatok alapján fizetnek majd a művészeknek, a kiadóknak és a forgalmazóknak, akik részesednek a hirdetési bevételekből is.
Kicsit utánanéztem ennek a dolognak, mert ugye gyanús, hogy a nagy lemezkiadók egyszer csak ekkorát pálfordulnának…
Tehát a szolgáltatás arról szól, hogy egy zárt forráskódú szoftveren belül lehet hallgatni a digitális másolásvédelemmel ellátott zenéket, amely program mellesleg közben szénné bombázza a felhasználót reklámokkal. Az üzleti modell tulajdonképpen abból a szempontból zseniális, hogy a P2P rendszernek köszönhetően a felhasználók maguk szolgáltatják egymásnak a zenét, a cég meg csak zsebelheti be az iszonyatos reklámbevételt, a felhasználók zenehallgatási szokásairól készített csillagászati értékű adatbázisokról nem is beszélve.
Természetesen csak Windowsra. Mac majd márciusban. Linux, ahogy ismerem az ilyeneket, soha.
A letöltött zenéket iPodra nem lehet áttenni, hiszen az csak az Apple saját DRM-ével ellátott vagy nem korlátozott zenéket játszik le. Az inforádiós cikk szerint “Más kérdés, hogy a 130 millió digitális lejátszóból egyelőre 50 millió az iPod, így ez aligha akadályozza meg a szolgáltatás sikerét.” , ami elég vicces. Vagy csak szerintem elég az a 38% ahhoz, hogy számítson?
Amúgy egy régebben megjelent cikk szerint a rendszer úgy működik, hogy egy más lejátszók által nem ismert mpq formátumban tartja a zenéket, amelyeket csak néhányszor lehet meghallgatni. Egy idő után pedig vagy prémium előfizetésre kell váltani vagy megvenni az adott számot. Megvásárláskor viszont WMA-ban kapja meg az ember fia a cuccot, ami szintén nem kompatibilis az iPodokkal. (Amúgy tényleg ki hallgat WMA-ban zenét, már bocs…) Mindezek ellenére a gizmodo például igen lelkes.
Nem tudom, engem valahogy nem hoz lázba egy lejátszó, amiből (legálisan) nem vehetem ki a zenéket (adok neki 20 másodpercet, hogy valaki feltörje a DRM-üket), és tonnányi reklámmal áraszt el. Kétkedők szives figyelmébe ajánlom a gépigényt: legalább másfél gigahertzes processzor és fél GB RAM. Hello, villogó flashözön.
Akkor már inkább a last.fm új kezdeményezése, mely szerint - először három országban (USA, UK, DE) - a zenék jelentős részét teljes hosszában lehet meghallgatni a webes lejátszójukban. Egyelőre háromszor, ugyanis a bétateszt elteltével előfizetésessé kívánják tenni a dolgot. Természetesen ők is a reklámokból fognak majd élni, de a last.fm-en egyelőre nincs túl agresszív reklámozás, és remélem, hogy ez az új teljes hosszában hallgatható számok bevezetésével is így fog maradni.
Szóval hiába vergődik a zeneipar, a felhasználók nem kérnek - szerintem - a szoftverhez kötött és másolásvédett zenékből. Szabadságot akarnak, hordozható lejátszóra való kompatibilitást akarnak, és azt, hogy megmutathassák vagy kölcsönadhassák a kedvenc számaikat egymásnak. Tessék erre üzleti tervet kidolgozni…
Na szép lassan egész trendi webkettes site lesz itten: behódoltam a divatnak és regisztráltam a twitteren. Úgyhogy ha valaki eddig nehezen aludt mert nem tudta éppen mi van velem, most megnyugodhat.
Akik egy elhagyatott szigeten töltötték az előző éveket: a Twitter arra jó, hogy státuszüzeneteket küldhetünk fel rá gyakorlatilag minden mobil és nem mobil eszközről, á la MSN státuszüzenetek, csak ezek egy weboldalon gyűlnek. Ezzel együtt feliratkozhatunk mások csipogósávjára, hogy mi se maradjunk le életük fontos pillanatairól.
A technológia annyi, hogy az ember fia regisztrál ugye. Aztán lehet küldeni GTalkról is üzeneteket, nekem hasznos a TwitterMail, mert az én mobilomon nincs SMS (otthon SMSben is lehet csipogni) valamint ezzel a pluginnal a WordPress is frissíti a twittert az új blogpostok linkjeivel. Sajnos a fejlesztő inkább átállt Drupalra, úgyhogy ez utóbbi csak némi buhera után hajlandó működni. Ja, és lett a sidebarban is legfrissebb twitter bejegyzés a SimpleTwitter segítségével.
