Fejlemény a Qtrax-ügyben, hogy - divatszóval élve - hazudtak. A valós helyzet az, hogy nincs aláírt szerződésük a kiadókkal, szóval az ingyen legális zenekánaán még nem jött el:
A distributor of Internet file-swapping software abruptly postponed the launch of its free online music service until it can finalize music licensing deals — a detail the company omitted when it threw a star-studded coming-out party over the weekend.
Amúgy nekem sem volt igazam, mert a fenti cikkből az is kitűnik, hogy a csak néhányszor hallgatható majd utána előfizetésessé váló modell már nem aktuális. Egyszerűen csak DRM-esítették volna a zenéket.
Én mindenesetre fenntartom, hogy amíg legálisan streamelni is lehet (pl. last.fm vagy Youtube) addig az embereknek nincs szükségük a szoftverhez kötött zeneletöltésre. A kihackelt számok meg ugyanúgy törvénybe ütközők...
A last.fm blogban viszont tegnap megjelent egy bővebb magyarázó bejegyzés arról, hogyan is tervezik működtetni a teljes számok meghallgathatóságát.
És ami még ígéretesebb: a kanadai szeneszerzők egyesülete (SAC) kidolgozott egy javaslatot, hogy az internet-előfizetésbe épített adó fejében hogyan tehetnének legálissá mindennemű letöltést.
A tervezet szerint minden internet-előfizető 5 dollárt fizetne havonta (ez 870 Forintnak megfelelő összeg), és ezért cserébe minden legálisan megvásárolt zenét szabadon terjeszthetne az interneten, amennyiben ezzel nem vagyonszerzés a célja. Ennek az új jognak a Right to Equitable Remuneration for Music File Sharing (kb. jog a zenefájl-megosztás utáni fair ellenszolgáltatásra) nevet adták.
Tehát a kanadaiak nem csak saját maguk számára készíthetnének másolatot mondjuk a CD-ikről, ahnem legálisan meg is oszthatnák azt bármilyen médiumon keresztül egymással. Egészen addig, amíg ebből jövedelmük nem származik.
A kanadai javaslat a DRM-et nem, viszont az RMI-t (Rights Management Information) támogatja. Azaz követnék mely számokat hányszor hallgatták meg, és ez alapján osztanák szét a pénzt az együtteseknek. (Ez egészen olyan, mint a last.fm módszere, ahol a teljes számokat feltöltő együttesek a lejátszások után részesülnek az oldal reklámbevételeiből.)
Egyeseket elriaszthat a mindenkit megsarcoló modell, hiszen mi van ha valaki nem kíván élni a fenti jogokkal, mégis szeretne internetet. Szerintem viszont egyrészt az összeg elenyésző (tegye fel a kezét, aki nem fizetne havi egy ezressel többet a netjéért, hogy azt a zenét tölthesse le legálisan amit csak akar), valamint nehéz lenne megoldani, hogy csak az tölthessen le aki fizetett is. Amúgy itt érdemes megemlíteni a magyarországi adathordozók hologramos cimkéit, ami gyakorlatilag bűnözőkként kezeli az egész lakosságot...
Az egész úgy kezdődött, hogy az agyam kivan a polgárjoggal, úgyhogy isolde nyomán Heath Ledger emlékestet tartottam, ugyanis még nem láttam a 10 Things I Hate About You-t. Igen, én szeretem a Shakespeareből adaptált tinivígjátékokat, bocs.
És wow. Na télleg, szóval Larisa Oleynik felsőjén hogy miért pont 阪急電車 felirat* van... ez a világegyetem egy olyan misztériuma, amit soha nem fogok megfejteni:
Mától indul a Qtrax, egy 25 millió zeneszámmal dicsekvő szolgáltatás, mely nem kevesebbet állít magáról, minthogy az első legális P2P zeneletöltő szoftver.
Minden bizonnyal történelmi napként fogunk majd emlékezni 2008. január 28-ra, hiszen hétfőn elindul az az oldal, amelyen lehetővé válik 25 millió dal legális és ingyenes letöltése. A kezdeményezés mögött azok a nagy kiadók - többek között az EMI, a Universal Music és a Warner Music - állnak, amelyek az elmúlt évtizedben mindent megtettek, hogy levadásszák és bíróság elé cibálják a fájlcserélő oldalak működtetőit.
A Qtrax elindulását hivatalosan hétfőn jelentik be, a rendszer - némi reklám elviselés fejében - lehetővé teszi a dalok jogszerű letöltését, minden külön korlátozás nélkül.
A fájlok olyan digitális azonosítót is tartalmaznak majd, amelynek segítségével a kiadók követni tudják, hányszor töltöttek le és játszottak le egy számot. Az adatok alapján fizetnek majd a művészeknek, a kiadóknak és a forgalmazóknak, akik részesednek a hirdetési bevételekből is.
Kicsit utánanéztem ennek a dolognak, mert ugye gyanús, hogy a nagy lemezkiadók egyszer csak ekkorát pálfordulnának...
Tehát a szolgáltatás arról szól, hogy egy zárt forráskódú szoftveren belül lehet hallgatni a digitális másolásvédelemmel ellátott zenéket, amely program mellesleg közben szénné bombázza a felhasználót reklámokkal. Az üzleti modell tulajdonképpen abból a szempontból zseniális, hogy a P2P rendszernek köszönhetően a felhasználók maguk szolgáltatják egymásnak a zenét, a cég meg csak zsebelheti be az iszonyatos reklámbevételt, a felhasználók zenehallgatási szokásairól készített csillagászati értékű adatbázisokról nem is beszélve.
Természetesen csak Windowsra. Mac majd márciusban. Linux, ahogy ismerem az ilyeneket, soha.
A letöltött zenéket iPodra nem lehet áttenni, hiszen az csak az Apple saját DRM-ével ellátott vagy nem korlátozott zenéket játszik le. Az inforádiós cikk szerint "Más kérdés, hogy a 130 millió digitális lejátszóból egyelőre 50 millió az iPod, így ez aligha akadályozza meg a szolgáltatás sikerét.", ami elég vicces. Vagy csak szerintem elég az a 38% ahhoz, hogy számítson?
Amúgy egy régebben megjelent cikk szerint a rendszer úgy működik, hogy egy más lejátszók által nem ismert mpq formátumban tartja a zenéket, amelyeket csak néhányszor lehet meghallgatni. Egy idő után pedig vagy prémium előfizetésre kell váltani vagy megvenni az adott számot. Megvásárláskor viszont WMA-ban kapja meg az ember fia a cuccot, ami szintén nem kompatibilis az iPodokkal. (Amúgy tényleg ki hallgat WMA-ban zenét, már bocs...) Mindezek ellenére a gizmodo például igen lelkes.
Nem tudom, engem valahogy nem hoz lázba egy lejátszó, amiből (legálisan) nem vehetem ki a zenéket (adok neki 20 másodpercet, hogy valaki feltörje a DRM-üket), és tonnányi reklámmal áraszt el. Kétkedők szives figyelmébe ajánlom a gépigényt: legalább másfél gigahertzes processzor és fél GB RAM. Hello, villogó flashözön.
Akkor már inkább a last.fm új kezdeményezése, mely szerint - először három országban (USA, UK, DE) - a zenék jelentős részét teljes hosszában lehet meghallgatni a webes lejátszójukban. Egyelőre háromszor, ugyanis a bétateszt elteltével előfizetésessé kívánják tenni a dolgot. Természetesen ők is a reklámokból fognak majd élni, de a last.fm-en egyelőre nincs túl agresszív reklámozás, és remélem, hogy ez az új teljes hosszában hallgatható számok bevezetésével is így fog maradni.
Szóval hiába vergődik a zeneipar, a felhasználók nem kérnek - szerintem - a szoftverhez kötött és másolásvédett zenékből. Szabadságot akarnak, hordozható lejátszóra való kompatibilitást akarnak, és azt, hogy megmutathassák vagy kölcsönadhassák a kedvenc számaikat egymásnak. Tessék erre üzleti tervet kidolgozni...
Na szép lassan egész trendi webkettes site lesz itten: behódoltam a divatnak és regisztráltam a twitteren. Úgyhogy ha valaki eddig nehezen aludt mert nem tudta éppen mi van velem, most megnyugodhat.
Akik egy elhagyatott szigeten töltötték az előző éveket: a Twitter arra jó, hogy státuszüzeneteket küldhetünk fel rá gyakorlatilag minden mobil és nem mobil eszközről, á la MSN státuszüzenetek, csak ezek egy weboldalon gyűlnek. Ezzel együtt feliratkozhatunk mások csipogósávjára, hogy mi se maradjunk le életük fontos pillanatairól.
A technológia annyi, hogy az ember fia regisztrál ugye. Aztán lehet küldeni GTalkról is üzeneteket, nekem hasznos a TwitterMail, mert az én mobilomon nincs SMS (otthon SMSben is lehet csipogni) valamint ezzel a pluginnal a WordPress is frissíti a twittert az új blogpostok linkjeivel. Sajnos a fejlesztő inkább átállt Drupalra, úgyhogy ez utóbbi csak némi buhera után hajlandó működni. Ja, és lett a sidebarban is legfrissebb twitter bejegyzés a SimpleTwitter segítségével.
A médiaipar képtelen életképest alternatívát nyújtani a letöltésre; ugyanakkor sikertelen lesz a kampányuk is, hogy meggyőzzék az embereket, hogy a megosztás valójában lopás. Azonban egy területen roppant sikeresek - elérték, hogy törvénytelen legyen a filemegosztás, saját vásárlóikat tekintve ezzel bűnözőknek. Azzal érvelnek, hogy ezek a törvények az előadók érdekeit védik, a valóságban persze csak a saját bevételeik védelmét tartják szem előtt.
Mi Zöldek Európában és világszerte ellenezzük ezeket a törvényeket. Hisszük, hogy a vásárlók hajlandóak fizetni ha minőségi szolgáltatást kapnak reális áron. Valamint hisszük, hogy a megosztás a kultúra terjedését és nem elpusztítását eredményezi.
Hogy az ipar hibás propagandája ellen tiltakozzunk, elkészítettük a saját kisfilmünket. A különbség, hogy szabadon eldöntheted, megnézed-e vagy sem.
