SeSam Pharmaceuticals
Szegény Gábor küldte a kórházból. Jobban mondva leleplezett, igazából csak hülyülök itt az egyetemmel, enyém pár kórházi eszközöket gyártó cég Japánban...
repentance
Kis helyzetjelentés: jelenleg a 161-es teremben tartózkodom, ebédszünet van. Itt legalább rendesen működik a wireless, merthogy a jogi kar épülete fel lett újítva nem is olyan régen. Ahhoz képest, hogy az egyetemnek - állítólag - nincs pénze, 2-3 épület mindig be van állványozva...
És mivel a japános bejegyzések nagy népszerűségnek örvendenek, lássuk mi történt eddig az egyetemen.
Még az órák megkezdése előtt koppantam egy nagyot. Épp a papírjaimat rendezgettem, amikor a kezembe akadt a németórára való jelentkezési lap. (Az egyszerűség kedvéért németórának nevezett tárgy hivatalos neve a 外国書講読, és tartalmát tekintve célnyelvi szövegeket kell fordítani japánra.) Szóval eme jellapot kellett volna leadni már jó ideje akkor. Ez különösen azért vicces, mert direkt ezt figyelembe véve szerveztem a tavaszi hazautamat, ti. hogy időben visszaérjek az ilyen határidőkre. Way to go.
Az officeban először kategorikusan elzárkóztak attól, hogy késve átvegyék. Aztán nagyon kétségbeesetten nézhettem, mert vonakodva ugyan de eltették, hogy majd beszélnek az illetékessel, és valószínűleg írnom kell egy反省文-t. Persze, bármit, főleg ha tudnám mi az. Norbival megnéztük, és a 反省 egészen konkrétan ilyesmiket jelent: soul-searching, reflection, repentance, deep regret. Tehát itten mély megbánást tanúsító levélről volt szó. Norbi rögtön javasolta, hogy az átadáskor legalább derékszögben hajoljak meg, és a megfelelő pillanatban morzsoljak el egy könnycseppet...
Aztán felhívtak, és végül nem kellett levél, és fel is vehetem a németórám, amelyről majd később talán még írok. Viszont közben felfedeztem, hogy az ilyen megbánóleveleknek nagy kultúrája van. Ez az oldal - japánul ugyan - elmagyarázza, hogyan kell megírni egy jó megbánólavelet, példákkal. Ha valakinek van kedve, olvasgathatja, igen durva udvarias nyelvet használnak benne. Ez például valami zseniális:
最後に、もう自分で責任を持ち、考え、行動していかなけらばならない年齢である私に対し、真剣に叱って下さった事に感謝いたします。
(Körülbelül arról van benne szó, hogy a korához nem illő viselkedését mélyen megbánva vállalja a felelősséget a tettéért, és megköszöni, hogy komolyan megbüntették ezért.)
Meg még az is volt, hogy előző hét csütörtökön elindultam otthonról a - remélhetőleg - utolsó 教養原論 a.k.a. alapórámra. Hűséges olvasók valószínűleg emlékeznek, hogy ezekből a tárgyakból listát kell készíteni, aztán kisorsolják ki mit kap. Na ennek következtében azt, hogy melyik teremben leszünk, csak az utolsó pillanatban falragasz formájában lehet megtudni. Hiszen ki tudja az elején, hogy hány főre tervezzenek.
Erre felkészülve én szépen feljegyeztem a tantárgykódot és a kapott kyogen nevét. Nyilvánvalóan mi volt kiírva? Hogy melyik tanár melyik teremben tart órát. A kódomat meg tárgynevemet kenhettem a fejemre. Egyetlen módja, hogy kiderítsem, ki a tanárom, az online rendszerünk (à la Neptun, ETR, etc.) Wireless persze nincs, mert miért is lenne, meg a szóban forgó tanszéket éppen átépítik. (Meglepő, mi?) Két marhanagy számítógépterem is van, mindkettő bezárva. Nehogy már a hallgatók használják a gépeket, még elkopnak. Úgyhogy vissza kellett ballagnom az International Student Centerhez, és ott kideríteni, kivel is kellene töltenem a 90 percem. (Halkan jegyzem meg, a Kobe Egyetem hegyen van. A campus két vége között van egy nem gyenge szintkülönbség.) Tanár neve meglett, visszaballagtam a 国文-ra, és láss csodát, összesen csak három óra maradt el aznap, és egyik az enyém. Szűnni nem akaró élvezet ez az egyetem.
Más. Ma a már emlegetett "nem kivételezünk" professzorommal volt az első óra. Fontos tudni, hogy már felvettem egyszer* és megvágott, mint a pinty**. És akkor hallgatók alázása 101:
- Maga ott, kék pulóverben, mit gondol?
- Ööö, én nem kaptam meg a kiadott anyagokat...
- (csodálkozva) Neeem? És miért nem?
- (pirul, láthatóan szenved, nagyon halkan) Nem tudom, honnan kellett volna megszerezni...
- (smug) Hát így nehéz lesz...
A sztori lényege, hogy már az első órára volt kiadva egy cikk, amit a lelkes hallgatóknak magukévá kellett volna tenniük. A nevezett anyagokat egyébként az office osztotta ki. (Négy év alatt erre nem volt példa, hogy az officetól kellett volna kérnünk ilyesmit...) Az, hogy nekem erre az információra miből kellett volna rájönnöm, eddig a pillanatig rejtély számomra. (A syllabusban például egy szó sincs erről.) Tavaly például az első órán osztotta ki a papírokat, utána pedig egy fakkból kellett mindig kivenni a következőt. Én most is valami hasonlóra számítottam.
De nem csak én voltam felkészületlen. A fél osztály az irodában dekkolt vagy húsz percet, mire mindnekinek lemásolták a cuccokat. Roppant hatékony. Főleg, hogy utána nyilván mi már csak dísznek ültünk bent.
De amúgy is kész szenvedés például valamit is jegyzetelni. Kivetített PowerPoint prezentáció van ugyan, de azalatt az átlag négy másodperc alatt, amíg fel-felvillant egy releváns diát, még a japánok sem tudnak semmi értelmeset leírni. Az órát követően - nem tanulva az előzőekből - megkérdeztem, hogy a prezentációt esetleg le lehetne-e valahonnan tölteni. Nem.
Most azon gondolkozom, hogy legközelebb fényképezőgéppel megyek, de biztos kizavar...
Persze látom én, hogy a fentieket teljes joggal lehet így is csinálni. A hallgató felelőssége (baja), hogy hogy készül. Nem kötelező felvenni se az órát. Nekem kicsit visszás ez a megmutatom a kis görcsöknek attitűd, de kérem itten mi - gondolom - fel leszünk készítve az életre, meg a Master's programra, és még ki tudja mi egyébre.
* Igen, 柴田
** Igen, nagyon vicces. Azt már megkaptam, hogy miért nem vagyok olyan, mint a sempaiaim.
Á J L Á V J U
...de jó vagy, légy más!
Az előzővel ellentétben ezt még lehet nézni a Vidám Színpadon. Superman meg Power Rangers, én nagyon röhögtem... :D
Most ilyen musicalblog-kedvem van.
Chicago, Győr
De most komolyan, miért nincs Győr közelebb? Ráadásul ezt a számot kihagyták a filmből. Köszi Zsófinak a videót.
Dining room, Man spricht Deutsch.
Húszezer font jutalmat adunk annak, aki a „Radzeer” pontos tartózkodási helyét megjelöli! - Az Admiralitás!
Mi is! - A „Radzeer!”
Szóval ilyen kincsek vannak a neten. Amúgy majd fogok rendesen is írni, de most épp az időmet cseszem el mindenfélével. Például Beliczai Balázs rádiókabarés fellépésének Forma 1-es interjúja alatt szénné röhögtem magam. Meg roppant érdekes még, hogy csodálatosan emancipált világunkban a nők még mindig nem szerepelnek moziplakátokon mint fő-főszereplők. (River Tam saves the internet. Mekkora film lenne.) És hogy Uwe Boll ellen a játékos-community aláírásgyűjtésbe kezdett. Meg ilyenek.
Ja, ki tudja google nélkül, hogy mi a Signum Laudis?
Meg még tegnap a szokásos éves orvosi vizsgálatról hazafelé tartva ilyen emailt írtam Norbinak: 「健康診done」Azóta is büszke vagyok erre a beteg szójátékra.
Katakana of the day
Katakana-baromságok rovatunkban: マネー・ロンダリング Nem nehéz, de üt. Tippeket kommentben お願い。:D
UPDATE!!!
What happened to the design?
To know more about why styles are disabled on this website visit the Annual CSS Naked Day website for more information.
If you want to have your WordPress blog naked, check out this plugin. Or have a look at Lorelle's post about the topic.
The idea behind this event is to promote Web Standards. Plain and simple. This includes proper use of (x)html, semantic markup, a good hierarchy structure, and of course, a good 'ol play on words. It's time to show off your <body>.
special treatment
Az egyik tanárom a syllabusban leírta, hogy rendszeresen kioszt majd anyagokat, amiket nekünk adott órára el kell olvasni, mert majd arról beszélgetünk. Én meg írtam neki emailt, hogy nem kaphatnám-e meg ezeket az anyagokat már most, még az órák kezdete előtt, hogy előre dolgozhassak egy kicsit, mivel roppant lassan olvasok.
Ma este érkezett a válasz, mely szerint ő nem részesíthet különleges elbánásban senkit. Szerinte pont elég idő lesz elolvasni azokat az anyagokat.
Már megint ez a pozitív diszkriminációs blabla. Azt megérteném, ha azt írja, nincs ideje ezzel foglalkozni, vagy hogy plusz munkát jelentene neki, és nem vállalja. De miért kivételezés ez velem a japánokkal szemben?
Azt feltételezni, hogy ugyanarról a szintről indulok, mint egy japán, aki az egész életét itt töltötte, és az anyatejjel szívta magába a nyelvet szerintem botorság. Ha előbb megkapok anyagokat, nekem ugyanúgy el kell olvasnom. Sőt, amit egy japán átfut egy óra alatt, azzal én napokig szenvedek. Még az sem biztos, megértem-e egyáltalán.
És legyünk őszinték: ahhoz, hogy ugyanazt érjem el mondjuk jegyben mint egy helyi, nekem hatszor annyit kell készülnöm az órákra, vizsgákra. Ők átalusszák az összes órát, vizsga előtt egy nappal elolvassák a könyvet, és violá, legjobb jegy. És nem azt kértem, hogy angolul vizsgázhassak (ami, megjegyzem, megint csak nem az anyanyelvem) vagy hogy kevesebbet kelljen letennem az asztalra, csak hogy előbb hozzájuthassak pár tanulmányhoz.
Na mindegy.
Vagy én látom rosszul a helyzetet? Ti mit szólnátok, ha mondjuk egy japán, akivel egy órára/tanfolyamra/stb jártok, előbb kapna meg pár magyar anyagot, hogy legyen ideje elolvasni. Gáz? Diszkriminálva éreznétek magatokat?
Elvégre én jöttem ide, magamnak választottam. Senki sem kényszerített, hogy japánul tanuljak. És élő példák léteznek, hogy lehet ezt jobban is csinálni.
All animals are equal...
Mosógép hack
Trayana, a bolgár Master's diák hazamegy, mivel végzett, és a Nagy Lakásürítési Akciója keretében egy csomó bútort adományozott a koliból frissen kirakott Norbinak. A mosógépét pedig nálam helyeztük el, lévén csak nekem van erre a célra kialakított helyem a lakásban szobában.
Némi takarítás után üzembe is helyeztem volna... ha illeszkedett volna a vízcsatlakozója az én csapomhoz. Nosza irány a Konan, ahol ha valami háztartási cuccot nem lehet kapni az nem is létezik. Persze emlékezve a tortúrára, amikor a MacBookhoz speckó csillagcsavarhúzót kerestem, nem voltam teljesen bizonyos benne, hogy egyszerűen fog menni. Például hogy mondják japánul a bilincset, amivel csövet lehet rögzíteni?
Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hogy is képzeltem, hogy nincs Nagy Japán Nemzeti Mosógépcsatlakozó-szabvány. Csupán annyi volt a probléma, hogy a két részből álló dugórendszernek csak az egyik felét hoztuk el a mosógéppel, a másik a csapra csavarozva maradt. Úgyhogy vettem egy csatlakozót, és kész.
Úgyhogy most próbamosok. Egyetlen bajom, hogy nem voltam biztos benne, hova kéne tenni az öblítőt. Ugye gagyi pénzbedobós mosógépeknél ez úgy megy, hogy amikor a mosásnak (洗い) vége, és az öblítésnél tart (すすぎ) akkor egyszerűen beledönt az ember egy kupaknyi öblítőt a vízbe. Na ez itt nem ment, ugyanis amikor kinyitottam a tetejét, vad sípolás közepette megállt. Na persze, 安全第一, ne nyúlkáljon az ember működő mosógépbe, mert nem tudom... vizes lesz a keze. Végül találtam egy lyukat, amire (ソフト仕上げ) volt ráírva. A lakást elöntő öblítőillatból ítélve helyes volt a következtetés.