Mit is jelent ez? Ha például az ember besétál egy Starbucksba és rácsatlakozik a helyi vezetéknélküli hálóra, a telefonján is összerakhatja a rendelését akár. És csak azt kell megvárnia, hogy elkészítsék. A lehetőségek határtalanok: repülőtereken vagy állomásokon utazási információkat ajánlhatnak például.
Japánban már van hasonló. A McDonaldsban főleg a fiatalabb japánok rendszeresen a telefonjukon választanak menüt. Minden burgerfajtát elláttak egy kóddal, így elég a kódot bemondani a pénztárnál. Mondjuk ez nem sokkal gyorsabb, mint elsorolni a rendelést magát, de legalább próbálkoznak.
A történet szerint Marcus, aki a nem is olyan távoli jövő amerikájában középiskolás, rosszkor van rossz helyen egy terroristatámadás alkalmával. A fiúnak ezután egy perc nyugta sem lehet a Nemzetvédelmi Hivatal zaklatásától, miközben a világ, melyet ismerni vélt, a feje tetejére áll körülötte.
Nos, teljesen egyet kell hogy értsek Neillel, aki a következőket írta: “Csodálatos és fontos könyv. Annyira, hogy a hibái ennek fényében tulajdonképp elhanyagolhatóak”.
Mert hibák vannak. Nem egyszer éreztem erőltetettnek a lazának szánt beszólásokat, a geek szubkultúrára való referenciákat.
Sokat szerepelnek benne ma is létező termékek, szoftverek. És mindamellett, hogy én is nagy híve vagyok a szabad forráskódú programoknak és az ingyenességnek, nem tudtam nem reklámnak tekinteni ezeket az intermezzokat. Ráadásul ezek a programok és hardverek a könyv végéig rendszeresen felbukkannak, mindig egy-egy eposzi jelzőként alkalmazott dicsérettel vagy cinikus gúnynévvel. Igen, értjük, hogy a szerző mit preferál, de a szabadság nevében hadd döntse el az olvasó, hogy mi a neki szimpatikus.
Bonyolult filozófiai kérdéseket feszegetésekor is volt hasonló érzésem: mintha az író tanítani akarna. A saját mondanivalóját adja a “jók” szájába, és ettől kevésbé lesz regény mint inkább prédikáció a könyv. Márpedig, ahogy a Fireflyból is tudjuk…
Book : I am a Shepherd. Folks like a man of God. Mal : No, they don’t. Men of God make everyone feel guilty and judged.
Nem csak egy üdvözítő út létezik. És sajnos túl fekete-fehér ebből a szemszögből az írás. Nincs igazi vita a két oldal között. Maximum Marcus apja az, aki elviekben a jó oldalon áll, mégis egy darabig a másik fél retorikáját szajkózza. Ezt azonban betudja a könyv a fia vélt elvesztése miatti időszakos megzavarodásnak.
Persze megértem a szerzőt. Sokszor engem is bosszant, hogy milyen felelőtlenül és tudatlanul használják az emberek a rendelkezésükre álló technológiákat. Bár több ember használna sztenderdspecifikus böngészőt. Könnyebb lenne az élet, ha mernének stabilabb operációs rendszert telepíteni. Ha ésszel használnák az internetet. Mennyivel szélesebb körben terjedhetne a kultúra a szabadon elérhető tartalmak növekedésével.
Ha ifjúsági regényként nézzük, valóban fontos, hogy a fiatalok minél előbb tisztában legyenek a fentiekkel. Hogy elgondolkozzanak kicsit. Én már néha más szemmel néztem a szereplőket… lehet, hogy kiöregedtem?
És a fenti problémák ellenére azért meg kell hogy valljam, rendesen odaültetett a MacBook elé. A történet korántsem annyira kiszámíthatóan csavarodik, mint azt gondolnánk. Nagyon ritkán lassul csak be az események sodrása. A sztoriba csepegtetett információmorzsák, érdekességek pedig szinte hajtják az embert, hogy további kutatásokat végezzen.
Végig élveztem az olvasást és melegen ajánlom (nyelvet ismerő) fiataloknak és lélekben fiatal idősebbeknek.
A könyv elején a szerző arról is értekezik kicsit, hogy miért éri meg neki az ingyenes osztogatás:
“For me – for pretty much every writer – the big problem isn’t piracy, it’s obscurity. […] Of all the people who failed to buy this book today, the majority did so because they never heard of it, not because someone gave them a free copy.”
Tehát az írók számára nem a kalózkodás a probléma, hanem az ismeretlenség. Az emberek nem azért nem veszik a könyveiket, mert ingyen is meg tudják szerezni, hanem mert fogalmuk nincs róla, hogy létezik egyáltalán.
Ez rímel azzal, amit Paulo Coleho - talán a leghíresebb ingyenesen közzétevő író - vallott:
“…egyenesen jót tesz a könyveladásoknak, ha a művek online, ingyen is elérhetőek. (hh)”
Gondoljon csak mindenki bele, hány írót ismert meg úgy, hogy megvette a könyvét látatlanban a könyvesboltban. És hányat úgy, hogy valaki kölcsönadta neki a kedvenc könyvét? Ki az, aki már vett úgy könyvet, hogy valahogyan elolvasta, kölcsönözve vagy a netről letöltve, és utána úgy döntött, kell neki egy saját példány?
Az a lényeg, hogy az emberek olvassanak. Ha senki sem olvas, nem is vesznek új könyveket. És nincs annál egyszerűbb módszer ami olvasásra buzdítaná az embereket, mint az ingyenes könyv.
Igazából csak a neve miatt vicces a Passively Multiplayer Online Game (PMOG). A dolog arról szól, hogy egy Firefox-addon telepítésével az amúgy monoton és unalmas böngészgetést játékká alakíthatjuk. Már aki unatkozik netezés közben.
A weboldalakon kincseket találhatunk, megtréfálhatjuk a következő látogatót csapdák elrejtésével, és küldetéseket adhatunk a többi játékosnak. Valamint minden meglátogatott site két adatpontot ér, mely pontokat a játék boltjában különféle felszerelésekre válthatunk be.
Nem mellesleg profil épül a netezési szokásainkból, amellyel aztán ki tudja mit kezd a játékot kitaláló cég.
Azonban örömmel jelenthetem, hogy a Lowroad - más formában ugyan - de visszatért. Magam sem tudom miért, talán megszokásból, de ellátogattam a comic régi oldalára. Ekkor fedeztem fel, hogy új sorozat indult új szereplőkkel, és már a második fejezetnél tart: The Smashing Adventures Of The Bottomleys.
The Smashing Adventures Of The Bottomleys
Egyúttal a site címe is átalakult a nemhivatalos Schrödinger fanclubbá. (A fenti macskából ki lehetett találni.) A régi szereplőket hiányolóknak jó hír: Natasha ebben is szerepel, mint CD-bolt tulajdonos. Frissítés minden hétfőn és pénteken.
A régi Lowroad-sorozat pedig letölthető RAR és ZIP tömörítésben. Az összes háttérkép, fanservice és fanart mellékelve.
Nemrég visszatértem az iScrobbler helyett a hivatalos Last.fm kliens használatára. Az ígéretek szerint a legújabb verzió már korrekten képes az iPodon játszott számok felismerésére is. Teljesen átalalkították a techonlógiát: a scrobblet nem egy külön program, hanem iTunes beépülő végzi.
Ismeretségi körömben és saját magam által végzett tesztek alapján valóban jól: képes felismerni, ha egy szám többször is előfordul, és nem jön zavarba, ha az iPodon lejátszott számok régebbiek a legutóbb számítógépen hallgatottaknál. (Ez utóbbi volt az iScrobbler nagy baja: az iPod hallgatási statisztikája elveszett, ha a gépen időben később hallgattam valamit.)
Atya. Úr. Isten. Mit meg nem mer lépni a Microsoft: tiltja az MSN-ben a YouTube-linkeket. Épp ma csodálkoztam rá, hogy miért nem tudok linket küldeni tesómnak…
Az MSN tiltja a hálózatán a Youtube-linkeket.
Felhívnám a figyelmet, hogy a fenti kliens nem hivatalos MSN , hanem Pidgin. Tehát a tiltás nem a felhasználónál, hanem valahol a hálózaton vagy a protokollban történik (service level).
Persze sokan - főleg Magyarországon - csak az MSN-t ismerik ha chatről van szó. Ráadásul csak abban lehet az embernek színes neve, meg négyezer képecskéje a legtöbbet használt szavai helyett…
Technoblabla következik, súlyosbítva a ténnyel, hogy nem vagyok szakértő, tehát lehet hogy hülyeség lesz.
A weboldal hibájára a következőképpen jöttünk rá. Gyanús lett, hogy a print_r( headers_list( ) ); üresen jön vissza. (Már nem nekem, sLD-nek. :D ) Ráadásul egy szimpla átirányítást végző php file gond nélkül lefutott.
Ezután visszaállítottam a weboldal témáját az előző minimal designra, és láss csodát azzal nem jött elő a fehérlap-probléma.
Innentől egyenes út vezetett a témában legutóbb szerkesztett functions.php filehoz, ahol két <?php … ?> között lévő üres sor bizonyult a ludasnak.
Mi a teendő tehát ha üres lapokat kezd megjeleníteni a WordPress?
Deaktiváld az összes plugint. Hibás plugin könnyen okozhat ilyen hibát.
Cseréld ki a használt témát. Ha az új témával eltűnnek az üres oldalak, nézd át a kódot üres sorok után a php hívások körül.
Ellenőrizd a WordPress config.php fileját üres sorokat keresve a végén.
A StartLogic - úgy fest - nem tehet semmiről. (Hacsak arról nem, hogy elnyomják a hibákat, és bűvészkedni kell.) Egyedül engem terhel a felelősség, én írtam át a nevezett fájlt hibásan. Tanulság: túlságosan forrófejű vagyok. (És nem értek a php-hez.)
Az RSS feed is emiatt volt tele kérdőjelekkel. Nekem már megjavult.
sLD-vel kb másfél órán át próbáltuk kideríteni, hogy ugyan miért köp vissza a WordPress teljesen üres lapokat, amikor nem kéne. A hiba valószínűleg az átirányításban van, de ennél többre nem jutottunk. Ha valaki okosabb tudja, hogy miért lehet ez a roppant idegesítő jelenség, kérem ne tartsa magában.
Már csak azt nem értem mi a kettéálló fűzfánfütyülő rigójancsiért nekünk kell ezzel foglalkozni (nem, nem ezt írtam elsőre, nem is ezt gondolom), és nem a hostom supportjának?
In other news. Ma Norbi nyírógépével önfodrászatot tartottam. Most messziről úgy festek, mint egy turbómagyar, csak a bomberdzseki hiányzik.
