Soon enough the complaints started about how much more limited the offering is compared to the US and the utter lack of localisation. Sure enough, at the moment Netflix offers its library in English only with English subtitles. Seeing how the average Hungarian even frowns at subtitles instead of dubbing, this might be a blocker issue for most of the country's population.
In a report called Special Eurobarometer 386 the EU has measured the Europeans' attitudes to foreign languages. The percentage of Hungarians who can hold a conversation in English is the absolute lowest among the member states at a shocking 20%.
I personally think watching tv in the target language is a great way to learn and this is a welcome opportunity for everyone wanting to do so. Nevertheless, I am pretty sure that most people here will continue pirating tv shows and movies and will keep on crying for subs on torrent sites.
I on the other hand have become a happy subscriber.
A negyedik könyves kihívás évében annyira tökéletesen ismételtem meg a 2013-as eredményt, hogy nemcsak a könyvek száma egyezik 31, de az oldalszám is 8956. Ami mégis nagyon különbözött, az az olvasmányok típusa: 2015-ben rengeteg könyvet csak azért olvastam újra, hogy növeljem a darabszámot.
Például hét Rejtő Jenő regényt, amiket a MEK-en meg lehet találni. Sőt, Kindle-re is elküldhetőek viszonylag egyszerűen. (Vesztegzár a Grand Hotelben, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A három testőr Afrikában, A megkerült Cirkáló, Bradley Tamásvisszaüt és Csontbrigád.) Ezeket lassan kívülről tudom persze.
Tavasszal ha jól emlékszem Alie említette az Időfutár sorozatot, amire sikerült teljesen ráfüggeni. Pedig még csak nem is YA, hanem inkább 12-16 éves gyerekek a célközönsége, de úgy látszik, még nem sikerült felnőnöm. Az tuti, hogy felső tagozatkosként imádtam volna, de mostani fejjel is teljesen jó a sztori, élő, hihető karakterekkel és szuper humorral. (Nyilas Misi vekengései helyett a Skype-oló Hanna kicsit érdekesebb főszereplő lenne kötelezőként is szerintem.)
A könyvsorozat alapja egy rádiójáték, ebből lett öt kötet, befejezés viszont nem. Amikor ezt írtam, akkor jutott eszembe, hogy meg kellene nézni, kijött-e egy utolsó rész, és valóban, 2016 első olvasmányai között biztosan ott lesz A holnap ostroma. A rádiójáték végén készült egy interjú az egyik szerzővel, Tasnádi Istvánnal, akinek a nevéhez a Terápia sorozat is fűződik.
A másik sorozatról, amit tavaly olvastam, szerintem nagyon kevesen hallottak az én korosztályomból. Kinek mond valamit Hód, a magyar kémelhárító neve? Anno nagypapám könyvespolcáról vettem le a határőrök kiskönyvtára sorozatban megjelent könyveket, és rögtön megszerettem őket. Mattyasovszky Jenő igazi szocialista irodalmat írt jellegzetes fordulatokkal és némi népnevelő hatással. A főszereplő Hód fedőnevű elhárítótiszt kalandjai során rendszeresen beépül a nyugati kémszervezetek által megcélzott intézményekbe. A történet elején legtöbbször nem tudni, kit személyesít épp meg, így az izgalmak része ezt is kitalálni.
A maga idejében hatalmas siker volt, később képregény is készült belőle. (Részletesebb infót ezen a blogon találtam.) Ezután kerestem meg az első részt "a könyvtárban" (Hód bemutatkozik), mert kíváncsi voltam az abszolút kezdetekre. A kötetek, amik megvannak: Hód és a ZX-7, Hód küldetése, Hód jelentkezik, Hód és a manézs titka, Hód és a fekete bárány. Ha van Hódos könyvetek, és nem kell, happolnám!
Ez eddig 18, a továbbikaról a szokásos módon egyesével.
Cecelia Ahern: Love, Rosie — A PS, I Love You írónőjének könyve kicsit rendhagyó, mert sima próza helyett chat és e-mail beszélgetések sorozatából áll össze a sztori. Néha nem egyszerű olvasni, de mindenképpen érdekes, és a könyvből készült filmmel ellentétben nem is annyira nyálas.
Pierce Brown: Golden Son — A Red Rising folytatása legalább annyira állat. Február 9.-én jön a trilógia befejező része, a Morning Star. Ebben a szent pillanatban rendeltem elő.
E.L. James: Fifty Shades of Grey — A film előtt el akartam olvasni, lehetőleg nem az Oroszlánkirályos magyart. Annyira nem rossz, mint amekkora gyűlölet övezi.
Agatha Christie: Cat Among the Pigeons — Szerintem valami olyasmi lehetett, hogy hazamentem Szolnokra, és ezt vettem le a polcról. Más nem jut eszembe, miért olvastam újra.
Agatha Christie: Destination Unknown — Ez egy iszonyú érdekes könyv, mert nem a tipikus nyomozós regény, hanem egy kém sztori. Még gyilkosság sincs benne!
Christopher Paolini: Brisingr — Az Eragon sorozat harmadik kötete, a negyediket legalább még nem olvastam, új lesz.
Michael Crichton: Rising Sun — Ebből is lett anno film, és a megnézése előtt újra is akartam olvasni. Nem is a történet, hanem Japán miatt nagyon érdekes számomra. Bár az 1992-es történelmi helyzet már nem áll fenn, Japánnal és a kultúrájával kapcsolatban szerintem nagyon jó meglátásokat tartalmaz. A végéről egy részt be is gépeltem egyszer.
Michael Crichton: The Andromeda Strain — Minden hibájuk ellenére én szeretem Crichton könyveit, és ezt a klasszikusnak mondhatót még nem olvastam. Végig izgalmas vírusos dolog. Zolinak ajánlom, ha 3-4 (?) év után váltana az Átmeneti üresedésről.
Michael Crichton: Sphere — Ebből pedig csak a filmet láttam, pedig a könyv valóban jobb, illetve más.
Michael Crichton: Jurassic Park — Nagy bánatom volt, hogy nem lehet megvenni Kindle-re, mert kurva geoban, úgyhogy egy "könyvtárit" olvastam újra.
Tom Clancy: The Hunt for Red October — Egyetlen Tom Clancy könyvhez sem volt szerencsém előtte, ez meg klasszikus. (1984-ben egyéves voltam.) Úgy is kiváló volt, hogy a filmet láttam már természetesen.
David Lagerkrantz: The Girl in the Spider's Web — Muszáj volt a tetovált lány folytatását is behúzni. Felemás élmény volt, mert valóban visszaadta az eredeti könyvek hangulatát, de egyrészt a cybersecurity vonalat nem éreztem túlságosan szakmailag megalapozottnak, másrészt Lisbeth karaktere is gyengült, a befejezésről nem is beszélve.
Margery Williams: The Velveteen Rabbit — Meg akartam érteni, miért ez Claire Robbins kedvenc könyve.
Olvastam erről vitákat, hogy mi értelme van az ilyen kihívásoknak. Elveszik-e az olvasás lényege azzal, hogy statisztika a célja, nem az élmény. Hogy valaki azért olvas el könyveket, hogy az év végén meglegyen egy szám. Mérhető-e ez egyáltalán, darabszámban vagy oldalban. Mert van, hogy egy olvasmány annyit ér, mint tíz másik.
A tavalyi listámra például én sem vagyok maradéktalanul büszke. (Összehasonlításképp a tavalyelőtti.) Ugyanakkor azt gondolom, hogy amíg nem vettem részt ezekben a kihívásokban, egyszerűen sokkal kevesebbet olvastam. 2016-ra az a célom, hogy ne olvassak újra csak a statisztika kedvéért, és több időt töltsek könyvek fölött, például a közösségi oldalak rovására.
As many as four articles about Hungary can be found on the title page of Klartale, the Norwegian news site I am reading. Obviously all are about the migrant crisis.
Medier beordres vekk fra flyktning-tog Hundrevis av flyktninger som trodde de var på vei til Østerrike, nekter å gå av et tog ved byen Bicske. Politiet har sperret av området.
Kaos på stasjon i Budapest Hundrevis av flyktninger forsøker å komme seg om bord på et tog. De vil reise til Østerrike og Tyskland.
A Lyricstranslate-en pedig hosszú magyarázat van hozzá, hiszen az utolsó két sor angolul and they lived happily ever after ugye. Ehhez képest magyar mesékben szintén az egyik leggyakoribb záró fordulat az és még ma is élnek, ha meg nem haltak. Amikor ezek a mesék születtek, még nem volt gond beleírni ilyesmit.
A futókör felújításával együtt — nagy örömömre — kikerültek figyelmeztető táblák is a bringóhintózók és biciklisek részére, hogy ne használják a futóknak kialakított pályát.
Ugyan a szöveg csak magyarul fért rájuk, így értelmezhetetlenek a járműveket nagy arányban tekerő turisták számára, a piktogrammok azért elég egyértelműek.
A táblák azonban nem lettek hosszú életűek. Valakiket nagyon zavarhattak.
Az egyiket először a Bridgestone Budaörs Félmaraton plakátjával ragasztották le, ami igazán sporteseményhez méltó viselkedés, majd összezúzták. Egy másikat pont azon a fontos szakaszon törek ki, ahol a pesti oldalon egészen összeszűkül az épületek miatt a futó- és gyalogos pálya.
Ezen a táblán pedig, amíg kint volt, megkérték a gyalogosokat, hogy az alsó partrészt használják sétálásra, mert fent nem fért már el a gyalogút.
Értelme amúgy lenne ezeknek a figyelmeztetéseknek, mert a bringóhintók teljes szélességben elfoglalják ezeket az utakat. Ez is épp a futópályáról ment át a gyalogútra, mire utolértem.
A budai oldalon még csak most fejezik be a táblázást, úgyhogy talán van némi remény, hogy pótolják az időközben szétverteket is.
Tesó fedezte fel az Adventure Time-ot, aminek a szerzőjéről kiderült, hogy egy norvég srác, Magnus "Philter" Gangstad Jørgensen. Szerintem iszonyú jó film- és játékzene hangulatú electronica számokat komponál. Mindenféle platformon meg lehet találni, ha aláfestő zenét kerestek.
© Jakub Marian (overlay), Tindo - fotolia.com (blank map)[/caption]
