sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

Week Three

A harmadik héten kevesebb idő maradt mászkálni, a hétvégén viszont elmentünk körülnézni az IKEA-ba. Stockholmtól délre található az IKEA Kungens Kurva: 1965-ben nyílt mint a világon a második áruház az älmhulti raktár után. Sokat vártunk a helytől, de nem számoltunk azzal, hogy épp átépítik, így eléggé csalódás volt: nem voltak berendezett szobák, egy csomó terület le volt kordonozva, ami bútor kint volt, az is láthatóan megviselten és piszkosan kókadozott. Meg persze egy szombat délután itt is óriási tömeg van, a bejáratnál még szakaszos beengedésbe is belefutottunk. 2022-ben lesz kész majd elvileg.

bejárat
1960s

Hazafelé új megvilágítást fedeztünk fel a T-Centralen metróállomáson. Tény, ezzel nehezebb elszaladni a rendőrök elől.

🏳️‍🌈

Arról, hogy milyen a skandináv (legalábbis a norvég) óvodai elfogadás-oktatás, fáradjatok át Isoldehoz.

Week Two in Pictures

Kedden körbesétáltuk a szigetet, amin jelenleg lakunk. Kungsholmen kerülete nagyjából 10 kilométer, és kiváló gyalogos-kerékpáros útvonalon lehet a parton közlekedni.

Västerbron
Smeduddsbadet
Gröndalsbron
SUP?
Zopf
Hornsbergs strand

Csütörtökön szitáló esőben indultunk lakást nézni. A helyi ügynökségből Sofie vitt körbe autóval a lakásokba. Külön felhívták a figyelmünket, ha aznap még más is megnézte a potenciális albérletet, ugyanis elképesztően gyorsan elkelnek. A svéd törvények szerint egy szóbeli igen is szerződéssel ér fel, úgyhogy ha nem siet az ember, lecsúszhat a bérleményről.

A csapatom még korábban mesélte, hogy elég szigorúan van szabályozva, hogy milyen rendszerességgel kell karbantartásokat, felújításokat végezni, úgyhogy nincsenek vállalhatatlan, omladozó házak. Fura is volt, hogy a kapott lehetőségeknél néha olyan építési idők voltak megadva, hogy 1901, de az épület jobban festett, mint a legtöbb pesti új építésű…

Majd Södermalmban fogunk lakni, egyelőre sok nem látszik berendezés nelkül.

Week One in Pictures

Főleg képek az első hétről.

Ezzel a cuki Embraerrel mentünk Amszterdamig. Húsz perc rémült pakolás után szálltunk taxiba, mivel jól elaludtunk, de utólag kiderült, kár volt izgulni: alig lézengtek az A terminálon.

PH-EXA | Embraer ERJ-190

A fontosság egyértelmű.

Non Priority ↙️ ↘️ Priority

Viszlát, Budapest!

Schiphol felé.

Sokak számára ismerős lehet, hogy Svédországban – főleg a régebbi építésű házakban – nincs mosógép-kiállás a lakásokban, hanem egy lakóközösségi mosókonyhában lehet mosni, ahová időpontot kell foglalni egy ilyen táblán.

Mi vagyunk a KORNELL

Kedden semmi dolgunk nem lévén turistáskodtunk az óvárosban.

Riddarholmskyrkan
Stockholms stadshus
Söder Mälarstrand
Sveriges Riksdag
🇸🇪 🇪🇺

A T-Centralen állomásnál lévő Åhléns áruházban fel van építve egy Lego modellje az épületnek, a modell ajtaján pedig épp viszik be a modell modelljét.

LEGO Åhléns
LEGO Åhléns in the LEGO Åhléns

Húsgolyót természetesen kellett enni, a fertőtlenítést pedig a helyi gin-főzde szolgáltatta.

Panaszkodni a ki tudja mióta elhúzódó slusseni építkezésről kell.

Aztán behajóztunk a 82-es vonalon Djurgården felé. (A helyi tömegközlekedési jegy pár kompra is érvényes.)

hajadismijen
Gröna Lund

Amúgy itt az ideiglenes szállás, Kungsholmen városrészben.

a másodikon lakunk

Másnap leteszteltem a mosást és a szárítógépet. Van még egy cucc lent, ami szerintem mángorló, de nem mertem beüzemelni.

mángorló?

Természetesen minden instrukció svéd.

Ma pedig a 82-es vonalat néztünk meg, ezzel egészen hosszan, 50 percen át lehet hajózni.

Nordiska muséet, Vasamuséet
Skeppsholmen
🛳
Gud Fader på Himmelsbågen

Holnap kezdek! 💚

The Last Supper

Nehéz elhinni, de egy héten belül másodszor is sikerült kiszöknie a Mokkának. Hallottam olyat is, hogy egy macska megérzi, ha a háztartás költözik, és inkább elmegy… Mindenesetre most sikerült úgy meglógnia, hogy senki sem találta meg, hiába nyomtattam posztereket, meg kutattam utána naphosszat. Szegény Mokka… nagyon hiányzik a fekete szőre, meg hogy néz.

Szegény Mokka, remélem, jól van… 😭

Eközben a költözés a finisbe ért: kevesebb, mint 11 óra múlva felszáll az amszterdami gép. Elköltöttem az utolsó vacsorát itt. (Rakott karfiol.)

Csütörtökön jött három lengyel, és pikk-pakk négy és fél óra alatt összecsomagolták az egész lakást. Én voltam a legjobban meglepve, hogy angolul szóltak a telefonba, mert az előzetes felmérést még egy magyar csávó végezte. Viszont tényleg nagyon profin, szisztematikusan betekertek mindent papírba/buborékfóliába, és bedobozolták őket. A ládák kaptak feliratot, hogy melyik szobához tartoznak, és mi a fő tartalmuk. Ebből aztán a végén kaptam egy listát. 52 elem lett a vége, ami nagyjából megfelelt az eredetileg becsült 8 köbméternek. Ez egy kétszobás (nappali, háló) lakás tartalma bútorok nélkül. Úgy nyelte el a Peugeot furgon, hogy még maradt hely.

Stuff

Kicsit beszélgettem az egyikükkel, mesélte, hogy amúgy taxis Krakkóban, és az utóbbi egy hétben tíz országban voltak. A mi cuccaink is a végleges címig egy németországi raktárban pihennek majd.

Catfight

A lakásom sok előnye mellett rendelkezik egy olyan hátránnyal, hogy nem túl könnyen szellőztethető. Nincsenek ugyanis egymással szembeni ablakok, és az elosztás olyan, hogy maximum L alakban lehet nyílászárókat kinyitni. Ezek közül az egyik a konyha ablaka, amit növényekkel barikádoztam el, tehát inkább csak bukóra nyitható, illetve a bejárati ajtó.

A fentiek miatt ha az éjszakai hűs levegőt szeretném kihasználni, nyitott ajtóval muszáj szellőztetni. A Mokka meg, aki soha nem ment a folyosó közelébe se, kihasználta ezt, és kiszökött a dögje. Félénk állat lévén az üldözésem pont ellenkező hatást váltott ki nála, és elkezdett a lépcsőházban lefelé haladni.

🩸

Amikor sikerült beszorítanom egy lengőfolyosóra végső kétségbeesésében megpróbált felmászni az ereszcsatornán. Ekkor tűnt jó ötletnek megfogni, hátha haza tudom cipelni. Nos, a Mokka pont annyira puha állat, mint gondoltam… addig a fél másodpercig, ami után elkezdett darálthússá karmolni és harapni.

Mire leápoltam a kezem eltűnt persze. (Meg összevéreztem az egész lépcsőházat.) Nyitott ajtónál aludtam egy hálózsákban, és kitettem kaját, hátha hazajön, de nem volt szerencsém. Másnap szembejött a belső udvarban, miközben portyáztam. Már fáradtnak tűnt, de nem sikerült beterelni a hordozóba: átugrotta, és megint elszaladt az ismeretlenbe.

Ekkor írtam a lépcsőház Facebook chatjébe, hogy (el)veszett cica kerestetik, szóljatok. Este csengetett egy pár, hogy hallották, hogy én lehetek a gazda, és az átellenes épület lépcsőfordulójában gubbaszt.

Nem bíztam a véletlenre… munkáskesztyű az autóból és egy pokróc segítségével sikerült befogni. Nagyon hálás vagyok a lakóközösségnek, hogy segítettek, nem ehhez vagyok szokva, bevallom.

A karmolások kapcsán elmentem a szomszéd utcában a sebészetre, hogy mégis túlélem-e, kaptam tetanusz injekciót és antibiotikumot. Így öt nappal később már a daganat is lement a kezemről, és úgy fest, megmaradok. Mokka meg néz. 👀

néz

Növényzet

Mivel az első hónapra ideiglenes szállást kapok, a lakás berendezése pedig raktárban pihen majd, olyan dolgot nem csomagoltathatok el, ami nem bírná ezt ki, például a szobanövények. Úgyhogy meghirdettem a Twitteren, hogy csokiért cserébe jöhetnek örökbefogadók.

Prius, és a 🌳 (📷: @szoges)

Így lett gazdagabb @szoges, @fangiojecky, @dw1, @Lilla_Hargita és @marharepa növényekkel, jelesül elment egy mobil fa (nem tudom, milyen), egy nád 🌾, három szobai futóka, két vitorlavirág, egy fikusz, két sansevieria, egy aloe vera, egy zöldike, egy mikulásvirág, egy legénypálma és egy vízipálma.

Az Auris megeszik egy ~3 méteres nádat

@rblc81 pedig elviszi majd a kicsit tetves, de nagyon igyekvő leandereket, apukám pedig boldogan jelentkezett a nárciszhagymákra.

Elég fura a lakás növények nélkül, de jó helyük lesz! 🌿

sexit

Nemsokára egy alcímváltás lesz időszerű, ugyanis a hónap végétől Stockholmban folytatom tovább. 🤩

Emigráltam már egyszer Japánba öt és fél évre, de ez most egy kicsit más lesz. Akkor kaptam egy repülőjegyet meg egy 23,5 kilós bőröndöt, hogy elkezdjem az egyetemet a Föld másik felén…

Most ha jól számolom eddig hét céggel egyeztetek napi szinten, ugyanis a szerződésem része egy relokációs csomag. Egy ügynökség fogja össze az egészet, a többiek pedig intézik a repülőjegyet, a költözést, az adózást, a lakáskeresést Stockholmban, a bankszámlát és egyéb adminisztrációt. Nekem csak azt kellett megmondani, melyik nap szeretnék utazni (augusztus 24.) és mikor jöjjön a költöztető cég, hogy bedobozolja a lakást (augusztus 19.). Külön kitétel volt, hogy én ne csomagoljak semmit előre, mert akkor nem érvényes a biztosítás. 😶

Vágom a centit.

Börzsöny Trail L 2020 (DSQ)

Kids, don’t do this at home.

I didn’t run so much as a meter in July and June wasn’t much better either. With the pandemic, being unemployed, searching for a job, and doing an inordinate number of interviews I simply had no urge to train at all. So it seemed an excellent idea to sign up for a 35km, 1500m D+ trail run in Börzsöny, the most badass mountain in Hungary. My game plan: wing it, and see what happens.

I knew I could do it, but had no illusions. This is known as the hardest track of the Nyúlcipőbolt trail series and let’s face it: in the past weeks I tended to get out of wind taking the stairs to my fourth floor apartment… so who was I kidding?

Still, finally, the atmosphere of a race! Arriving to the race center, greeting old acquaintances, getting ready, checking the compulsory gear, tightening the straps, the countdown to the start. Ah, how I’ve missed all this!

I managed to keep a good enough pace until the first checkpoint, but things started to go downhill from there at an alarming rate. I got dizzy at the refreshment desk just by leaning forward a bit. Then during the subsequent climb I had to sit down on a rock only not to faint. Boy, was I out of carbohydrates!

It was during this incline that I was overtook by the runner I thought to be the last. I was spent. I knew the track, I wasn’t even halfway, and I was running out of water. Things didn’t look good, and I had half a mind to call it quits. But this was Börzsöny, the mountain where you cannot quit, because, well, it’s mostly wilderness, and there are no shortcuts.

With no other option but to soldier on I got a little bit of respite on the “runnable” part (red triangle sign) towards the next stop, the big cold mountain (the Hungarian name literally translates to that).

This second checkpoint was about to close up business when I arrived. I was in survival mode by then. I even forgot my flasks: one of the crew members brought them to me after I left. (Huge thanks!)

Only having a mathematical chance of matching the cutoff time, I took it easy. I didn’t know when the checkpoints closed, and I arrived a couple of minutes late to Csóványos, the last hilltop. The crew had already left. I caught up with them just a little later while they were collecting the signal ribbons of the track.

Fortunately, at that point finishing was as easy as following a hiking sign to the race center. I caught up with another crew member dismantling the track and ended up arriving fifteen minutes later than the cutoff time. I wasn’t even dead last, turned out a girl finished after me so I snatched the penultimate place. We both got medals (against the rules), but yeah, this was an official DSQ.

Börzsöny — as always — was stunning, but unforgiving.

Kámor
Csóványos
green stripe hiking route

37

37

Bükki Kilátások Hard DNF

There are several ways to prepare for a race. Due some personal hardships and a gruelling month at work my training could be described as sporadic (i.e. non-existent). The Hard track of Bükki Kilátások* is 66.4 kilometres long, which is more than I ran in January and February combined, yet I chose to go anyway. I waited at the starting line with the calmness of a person who doesn’t stand a chance; my goal was to finish within the cutoff time. The only thing going for me was experience and what I like to call determination (others may describe it as stubbornness).

After picking up the bib I noticed that it is not made of the usual paper, but a cloth-like fabric akin to maps in collector’s edition RPGs or high-end tabletop games. It was by far the best material I’ve seen so far. If only the exact distances of the checkpoints were printed, it would have been perfect.

63, happily trudging

The weather was forecast to be on the cooler side, between 4-10°C, with 2°C on the mountaintops, so I opted for a warm long-sleeve above my Nike Pro T-shirt and a vest with a hood. I stashed a windbreaker coat in my backpack in case I got cold.

mud & fog

The previous days a copious amount of rain fell so the expectation was a very muddy track. In reality it wasn’t so bad, I’ve experienced worse, and the Nike Wildhorse 5 proved once again to have excellent traction even in slippery conditions.

above the clouds

Things started to go wrong after Szilvásvárad, around km 18, where the second checkpoint was supposed to be. We’ve been running together with another guy and wondered where the aid station would be, because according to the itinerary, we should already have passed it. When we asked fellow runners it turned out that we completely missed it… to this day I have no idea where it was supposed to be.

Fátyol** waterfall

The problem was twofold. Firstly, I was missing a checkpoint so I couldn’t be sure to have an official time in the end or if I was to be disqualified. Secondly, and more importantly, it was also an aid station and I was running out of water at an alarming rate.

There were funny signs in the usual places where people tended to take a wrong turn in previous years’ races. (Sorry, no photo.) I have a recommendation for next year:

Don’t be like Peter who missed the Szilvásvárad checkpoint. Turn around, have your time registered and refill your water bottle at the aid station behind you.

From the village a pretty brutal ascent takes the runners to Istállós-kő (958m), the sixth highest point in Hungary. (We have wee little mountains.) The 2.4 km route took almost an hour for me, which is no wonder when within one kilometre one climbs more than 270 meters. The Hard part is in the name of the race for a reason, after all.

I didn’t get to see much snow this year

By this time I was spent. Done. I was out of water, weak, tired, and I started to feel cold so I put on my jacket as well. I decided to limp back to the third checkpoint and throw in the towel there at km 30. The point guards asked me if there was someone behind me, which I didn’t know for sure, but I was quite positive that I was dead last.

this is how a quitter looks like

With the burden of the cutoff time alleviated I hiked back the way we came on a 10 kilometre descent to Felsőtárkány. The sun shone, birds were chirping and I was generally happy. I did not expect to run a great race — not training has its consequences — but I had a good time and I experienced the promised sceneries, seen snow, snowdrops, and friends. My only woe is that this way I did not get the headband from the finisher package. 😞

* Sceneries of Bükk (mountains)
** veil