A NASA-nál menőbb szervezetet nehéz elképzelni. Minden fiú-gyerekszobában ott vannak. Az emberiséggel egyidős álmokért küzdenek. Mindez videóban.

Reid Gower, a videó készítője, a hanyatló érdeklődés és a csökkenő források feletti frusztrációjával magyarázza a motivációját. Szerinte a NASA többet érdemel:

Felidegesített a NASA, ezért készítettem ezt a videót. A NASA a legcsodálatosabb, legkalandvágyóbb és legnagyszerűbb szervezet, amelyet ember valaha alapított, a kommunikációjuk azonban csapnivaló. De tényleg. Egyik tudósuk sem tűnik képesnek arra, hogy kapcsolatba kerüljön a közösségi médiát fogyasztó tömegekkel, pedig ez mindennél fontosabb lenne. A NASA pedig pont az a szervezet, amelynek a költségvetése közvetlenül a köz megítélésétől függ.

A NASA védelmében, befogadták a közösségi médiát. Talán az a lényeg, hogy nem teljesen értik, hogyan lenne a legjobb használni. Bár brilliánsak, úgy fest elfelejtették, hogyan osszák meg a reményeiket és álmaikat olyan módon, hogy az átlagember is átérezze. Így aztán az emberiség leggrandiózusabb projektjeinek pocsék PR és gigászi pénzmegvonások jutnak. (forrás)

A videó alatt Carl Sagan hangja hallható, aki egy generációnyi csillogó szemnek mesélte, milyen csodálatos a tudomány. A szöveg a Halványkék Pont (Pale Blue Dot: A Vision of the Human Future in Space) című könyvéből származik, amit nem tudom, kiadtak-e magyarul. Ha igen, akkor összehasonlíthatjátok a fordításomat:

Vadászok voltunk és gyűjtögetők. Az ismeretlen vett körbe minket.
Határunk a föld volt, az óceán és az ég.
A járatlan út azóta is halkan hívogat.
Kicsiny Föld bolygónk őrültekháza: száz, ezer, millió világ lakhelye.
Mi, akik a saját planétánkat sem tudjuk rendbe rakni, versengés és gyűlölet szakít minket szét; mi merészkedjünk ki az űrbe?

Mire eljutunk oda, hogy letelepedjünk akár a legközelebbi naprendszereken, már megváltoztunk.
Az emberöltők egyszerű menete megváltoztat minket.
A szükség megváltoztat minket.
Alkalmazkodó faj vagyunk.

Nem mi leszünk, akik elérik az Alpha Centaurit és más közeli csillagokat, hanem egy faj, amely nagyon hasonlít ránk,  de több van benne erősségeinkből és kevesebb gyengeségeinkből.
Magabiztosabb, előrelátóbb, ügyesebb és bölcsebb.

Minden hibánk mellett, a korlátaink és tévelygéseink ellenére, mi Emberek képesek vagyunk a nagyszerűségre.
Milyen csodákat, melyeket elképzelni sem tudunk saját korunkban, alkot meg egy következő generációnk, és egy következő?
Milyen messzire jut el nomád fajtánk a következő század végére, és a következő ezredévre?

A távoli leszármazottaink biztonságosan szétszórva naprendszerünk bolygóin és távolabb, egységben élnek majd.
Közös örökségükkel, otthonuk megbecsülésével, és a tudattal, hogy bármilyen más élet is létezzen, az összes ember az egész univerzumban a Földről származik.

Feltekintenek az égre és próbálják megtalálni a kék pontot.
Elcsodálkoznak, milyen harmatos is volt a lehetőségeink teljes tárháza valaha.
Milyen vészterhes a gyermekkorunk.
Milyen szerények a kezdeteink.
Hány folyót kellett átszelnünk, mire megtaláltuk az utunkat.