sesam.hu

Engineering Manager / trail runner / Budapest, Hungary

Göteborg

KTamastól megtudtam, hogy Debrecen—Budapest vonatjegy árban vannak a svéd repülőjegyek, és kanapészörfölhetek nála, úgyhogy minden adott volt elkezdeni a 2014-es világjárást.

Wizz Airrel még sosem utaztam, így kicsit meglepett a hangár-karám, ahol vártunk a gépre, de azon kívül, hogy a bizonsági ellenőrzésnél a csaj elejtette a telefonom Passbookostul, minden flottul ment. Mondjuk épp a mi gépünket szúrta ki valamilyen légügyi hatóság az átellenőrzésre, úgyhogy fél órát álldogáltunk extrában, amit nagyon réssz néven vett mellettem a priority sorban egy pár. Azt nem értettem csak, ha ennyire méltatlannak találják a helyzetet, miért utaznak fapadossal.

A Wizz Air mellett a Flygbussarna szolgáltatása ajánlott, három hónapig érvényes buszjegyet lehet venni náluk online, és még csak ki sem kell nyomtatni, a mobil képernyőjéről is leolvassa a QR kódot a busz.

Velük meg az volt, hogy szintén késtek, valahogy feltorlódtak a dolgok, és nem jutott busz. Ezt csak onnan tudtuk meg, hogy egy svédül beszélő utastárs megkérdezte bent a reptéren, viszont a sofőr utána nagyon udvariasan és részletesen kért elnézést, valamint igyekezett behozni valamennyit a lemaradásból az autópályán.

Ahhoz képest, hogy a megelőző héten a magyarhoz hasonló esős-szottyos idő volt Svédországnak ezen a részén, a várakozás alatt majd’ odafagytam a buszmegállóba, úgy éreztem, legalább mínusz 8 fok lehet. A telefon szerint inkább csak 0, de gondoltam nem tudott frissíteni, vagy valami hasonló. Aztán persze kiderült, hogy valóban épp csak fagyott, és a párás levegő meg a szél okozhatta az extrém hidegérzetet. Viszont legalább volt hó.

A legelső feladat a közlekedés megoldása volt. A Västtrafik hálózatát 24, 72 órás vagy egyhónapos kártyával lehet igénybe venni. Gyakorlatilag olyan, mint a londoni Oyster Card, az ember megveszi, első használatkor aktiválja a választott közlekedési eszköz terminálján, aztán elfelejti. Minden járműre jó, szuperkényelmes.

Csütörtök este már csak egy vacsorára jutott idő, kipróbáltuk a helyi lengyel éttermet, ahol mindenbe tettek némi szalonnát, és megtanultam, mi a pirog. Valamint Donald Sutherland ült mellettünk, aztán sajnos megszólalt svédül, úgyhogy talán mégsem ő volt az, vagy alulbecsültük a nyelvismeretét.

Pénteken aztán nekiálltam felfedezni a várost. A szél megmaradt és egész nap kisebb-nagyobb intenzitással esett a hó, ami elég kalandossá tette a dolgot.

Egy olasz kávézóban indítottam, ahol a rendelés készhezvétele után kiderült, hogy pont nem lehet kártyával fizetni. Pénzt pedig nem váltottam, mert amúgy mindenütt—de tényleg mindenütt—elfogadnak kártyát. Ezen a ponton azért aggódtam, mi lesz, felajánlottam a nálam lévő Eurót, de az eladósrác csak annyit mondott, “never stress”, és hogy majd beviszek később pénzt, ráér.

Közben már rendesen hófúvás volt, én meg elsétáltam a haltemplomhoz (Feskekôrka), ami igazából egy halpiac. nekem elsőre egy viking épület jutott eszembe jóla, a nevét viszont arról kapta, hogy egy gótikus templomra hasonlít. Bent rengetegféle halat és egyéb tengeri élőlényt árulnak, illetve vannak éttermek is, amit végül nem próbáltam ki.

A tömegközlekedés legjobb részei a kompok.

Természetesen a háromnapos bérlet ezekre is érvényes, úgyhogy a 285-össel hajóztam vissza a központba a Lilla Bommen kikötőt fotózni. Itt van az a piros-fehér épület, amit a helyiek lipstick building vagy LEGO building néven is emlegetnek, illetve a Barken Viking hajó, ami meg arról nevezetes, hogy miután felépítették a város hídjait, bezáródott a kikötőbe, mivel az árbocai túl magasak, nem férne ki.

Az időjárást talán az alábbi fotó tudja szemléltetni.

Ebédre amerikai hamburgert toltam a Bersåban, ami igazából egy nightclub, de van ebédmenüjük is.

Nyilván itt is akartam hegyet mászni, úgyhogy felcaplattam a Skansen Kronan erődhöz. Eredetileg dán támadástól tartva építették a párjával, de végül sosem lett rá szükség. Ma étterem és múzeum. Elvileg lett volna belépő is, de ez volt a másik olyan hely, ahol nem lehetett kártyázni, a posztoló nő meg nagyon rendes volt, és beengedett csak úgy.

Lefelé nagyon kiváló, hogy a tűzlétrán lehet lemászni, és közben gyönyörű kilátás nyílik a városra, csak attól tartottam, hogy letépi a szél az egész lépcsőt.

Meglátogattam még a legnagyobb Systembolagetet, azaz alkoholboltot. Ahogy nálunk Nemzeti Dohányboltok vannak, úgy Svédországban csak ilyen üzletekben lehet sört, bort, töményet venni. Cserébe elképesztő választék van, a világ minden tájáról van pia. Nyilván kértek személyit.

Visszahajózás előtt még lefotóztam az Älvsborg hidat. Állítólag mind a tenger felé mind a város felé kiváló kilátás nyílik róla, de nem mentem végül fel, mert már eseteledett, nameg amúgy is párszáz méter volt a látótávolság egész nap.

Másnap a Slottskogen volt a program, egy hatalmas park állatkertekkel-mindennel. Jóféle északi kecske- és birkafélék képviseltetik magukat.

Valamint meg kellett állapítanom, hogy zseniális hely lehet futásra. A hideg ellenére találkoztunk is jópár sportruházatos svéddel.

A biciklizést is nagyon tolják amúgy, egyrészt rengeteg bicikliút van a járdák mellett, és a hófúvás sem riasztotta el pénteken a bringásokat. A kompokra meg ingyen fel lehet vinni a kerékpárokat, amíg van hely.

A helyi közlekedés másik ismérve, hogy a gyalogosátkelőknél nagyon liberálisan állnak a piroshoz, azaz ha nem jön semmi—sőt, időnként forgalomban is—simán átmennek. Ezzel párhuzamosan az autók szinte lopódzva közelítik meg a zebrákat, és megállnak a gyalogoknak, dudálás, anyázás nélkül, mosolyogva.

Ebédre: oldalas a Jensen’s Bøfhusban. (Az ø úgy kerül a svédbe, hogy ez egy dán étteremlánc.) Szintén ebédmenü, így kevésbé ordas drága, mint amúgy minden, nem csak kelet-európai pénztárcával mérve.

Végül nézzétek meg, mennyire viccesen kicsi a Göteborg City repülőtér. Igen, ez az egész.

Mintha nem lenne holnap

Teljes képernyőn, légy szíves:

Majd egyszer szeretnék én is egy ilyen nyaralós videót tudni csinálni.

Twenty-thirteen

Ez a születésnapi számvetés nagyon megtetszett, úgyhogy ezt nyúlom le az évértékelőhöz. Átolvasva úgy tűnik, az év második felére kezdtek felpörögni a dolgok.

Tesóm kiköltözött Esslingenbe dolgozni, én meg amint lehetett meglátogattam. Épp húsvét volt, úgyhogy minden be volt zárva, ennek ellenére kiválóan éreztem magam.

Elvezettem Szlovéniába csoportosan nyaralni egy gyönyörű kisvárosba. Sőt, egy napra átlátogattunk Olaszországba is. A jogosítványom ezalatt az okmányirodában pihent.

Nem olvastam el ötven könyvet, harmincat viszont igen.

Volt egy másik harmincas is. Még soha nem szervezett nekem senki meglepetés születésnapi bulit, le is döbbentem teljesen.

Életemben először csontom törtem, utána három hétig felkötött karral kellett mászkálnom. Azóta aszimmetrikus vagyok.

Kaptam ajándékba Tanz der Vampire jegyet Berlinbe, úgyhogy random mini-nyaralás keretében bejártuk tesóval a várost, és ettünk a legjobb helyi hamburgerezőnél, amit egy használaton kívüli WC-ben rendeztek be.

A berlini mellett a másik Falat is megnéztem, és soha többet nem lesz már koncertélmény ugyanolyan.

Az augusztus 20-i tűzijátékot már az új irodánk tetjéről láttam. Idén meg beköltözünk.

Voltam még egyszer Stuttgartban, találkoztam Stefannal, Nicole-lal és Julissal, meg eljutottam a Mercedes múzeumba is.

Meghívtak a Nike Futóblogba társszerzőnek. A futással kapcsolatos évértékelőm már oda írtam.

4530 kilométert töltöttem biciklin.

Második évfordulóm a Ustreamnél. Az év végén meglepetésszerűen megszűnt a pozícióm, de annyira szeretnek, hogy új munkát kaptam, sokkal több függetlenséggel, egyben felelősséggel.

Idén nem írt Neil újévi kívánságot, úgyhogy itt a tavalyi.

Augenblick am Tag

Nem vagyok egy Philip Bloom, de jó játék a 120 FPS videó. Stuttgartban jártam.

Thank You is Köszönöm

Meine Stadt, mein Bezirk, mein Viertel, meine Gegend, meine Straße, mein Zuhause, mein Block, meine Gedanken, mein Herz, mein Leben, meine Welt reicht vom ersten bis zum 16. Stock.

Film- und Lichtprojektion im Parlamentsviertel

Ültünk pénteken éjjel a Spree partján Berlinben tesóval egy sörrel és ez ment: Dem deutschen Volke — Eine parlamentarische Spurensuche. Vom Reichstag zum Bundestag

奈良燈花会

Mivel az eredeti bejegyzésben linkelt képek már nem találhatóak meg, a Flickr-export következő adagja négy kép a narai éjszakai kivilágításról, a Tōkae-ről.

A legszebb az Obon-ünnep utolsó napján, amikor millió mécsessel világítják ki az egész várost és az összes templomot. Például szerintem ez a Kōfuku-ji:

奈良

Ez meg a hozzá vezető út:

興福寺北参道

És mindenütt a mécsesek:

燈花会1

Ezek a képek még az előzőeknél is korábban, 2006 augusztusában készültek.

Ashiyagawa hike

Gondoltam, ha már a Flickr ilyen menő lett, érdemes lenne elkezdeni feltöltögetni a lokálisan tárolt képeket. Nyilván ahogy megnyitottam az iPhotot, egy órás képnézegetős nosztaligázásba torkollott az egész akció. Elképesztően vállalhatatlan meg mindenféle egyéb képeim vannak Japánból. Mindenesetre biztonságosabb, ha a felhőben is megvannak, hiszen például a Flickrre feltöltötteken  kívül a hongkongi képeim jól elvesztettem.

Erről anno pont nem is írtam amúgy, amikor 2007 februárjában Gáborral elmentünk túrázni. A kiindulási pont Ashiyagawa (芦屋川) volt, és a térkép alapján a Rokkō (六甲) hegy valameyik oldalán mászkáltunk kicsit.

Az első kép pedig az Ōjikōen (王子公園) állomáson készült, ahol megfigyelhető a februári japán divat szemben a peronon. Valószínűleg azért itt fotózgattam, mert a kép sarkában is látható személyvonatról itt lehetett átszállni egy kevesebb helyen megálló gyorsvonatra. Igazából ezek a vonatok a helyi közlekedés alapeszközei, és inkább olyanok, mint Budapesten a HÉV.

王子公園

Az első pihenőponton találtunk egy szelíden makkokat majszoló vaddisznót.

Vaddisznó

Amivel a japánok is igyekeztek barátkozni. Külön felhívnám a figyelmet az úriember öltözékére: a japánok kizárólag megfelelő felszerelésben vágnak neki a hegynek, amelyeket egy sportszerboltból válogatnak gondosan össze. Igaz ez akkor is, ha csak egy napot sétálnak az erdőben kijelölt lebetonozott utakon a fák között.

Commune with the beast

Megnéztünk még egy kifejezetten csecse völgyet.

Völgy

Ahová egyébként egy kifejezetten meredek és csúszós vájaton kellett leereszkedni.

Gábor

Gyakorlott journal látogatnóknak persze a képek nem újak, tőlük elnézést kérek. Hat éve volt, el se hiszem, elég durva.

Közlekedés

Átlagos nap a Körúton, csak kicsit több van mindenből:

Share the Road 20px

Rabbit biciklizős írásában találtam.

Stuttgart — Esslingen

Nem áprilisi tréfa, tényleg voltam Stuttgartban. Az alábbi exkluzív képen I. “Szakállas” Eberhardtnak, Württemberg hercegének lovasszobrával pózolok a stuttgarti várban a szombati érkezésemkor.

Eberhardt & I

Stuttgart első számú nevezetessége az autógyártás, itt székel a Mercedes (Daimler AG) és a Prosche is. Annyira erre épül az egész város, hogy a vasútállomás tornyán egy éjszaka világító Mercedes jel díszeleg, meg persze az utcák is tele vannak mercikkel. Mint ipari központot, a második világháború alatt alaposan szétbombázták, így a régi épületekből nem sok maradt meg, de áll még azért a régi vár és az új kastély.

Neues Schloss Panorama

Az újabb épületek inkább a szocreál stílusra emlékeztetnek sajnos, mint például Baden-Württemberg tartomány parlamentje. Aztán érdemes még megemlíteni, hogy a város jelenleg erősen fel van túrva a Stuttgart 21 projekt keretében, ami egy vasútfejlesztési program sok új vonallal és alagúttal, és ami már-már a mi négyes metrónkra emlékeztet a terveket messze túlhaladó költségeivel.

Tesó kórháza Esslignenben van, ami Stuttgarttól 14 kilométerre található, és legjobban Budához lehet hasonlítani szerintem, dimbes-dombos kertes családi házas agglomeráció. A kórház nagyon pöpec, az épületek újak vagy felújítottak, az a pár lézengő dolgozó pedig meglehetősen nyugodtnak és kisimultnak tűnt. Persze a húsvét miatt az egész hétvégére elmondható, hogy a fű se nőtt, de ettől függetlenül is érezhető volt a másabb légkör.

Das Qualitätskrankenhaus

Vasárnap bóklásztunk Esslignenben. Igazából egy nagyon cuki bajor kisváros, amit legjobban talán a kilátás a várából szemléltet. Itt sokkal több megmaradt épület van, mint például a régi városháza. A vár is elég menő, szép kilátással, és rengeteg hegyre fel vezető lépcsővel. A képeken azért látható, hogy a nap nem nagyon sütött, sőt reggel még némi hó is is szállingózott.

Katharinenstaffel és tesó

Meg még az is volt, hogy találkoztunk egy vacsora erejéig Nicole-lal és Stefannal, akik a nagyszülőket mentek az ünnepekre meglátogatni Stuttgart másik oldalára, és hazafele beugrottak Esslingenbe, de erről nincs kép.