sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

e-Ticket

This past winter I’ve had the chance to travel using international trains between Hungary and Austria quite a few times. It has been an interesting experience to see how differently the ticket inspection went on each side of the border.

Snow is coming. Hauptbahnhof Wien.

I’ve purchased my tickets using the ÖBB mobile app and asked for in-app delivery (e-ticket).

The Austrian conductors—dressed in an impeccable uniform with a tie—often just looked at the printed information, ie. which train the ticket was valid for. I’ve never been asked for an id. The few occasions they checked the QR code it only took seconds with their tablet device.

On the Hungarian side the QR codes were always read. The conductors used some ancient brick-like contraption for international tickets. I managed to glance on the little screen: the camera produced a very low resolution picture with appalling refresh rate. On the moving train with me holding my phone the process took forever. The camera somehow picked up the glare from the screen, too, obscuring a large part of the QR code. Often the conductor just gave up and agreed that everything was in order.

For domestic tickets a mobile phone is used to read codes but with a similar rate of success.

I really wonder what the conductors think of all this.

La Foux d’Allos

The annual ski trip to France has just happened.

Wish Upon Airplanes

In Bruges

A linkből látszik, hogy volt már ilyen című bejegyzés, akkor a film folyományaként. Ráadásul abban is említem Isolde-ot, ahogy a mostani utazás is úgy kezdődött, hogy olvastam nála a túráról (képekkel).

A hatórás brüsszeli gép nem volt tele, és a miénk is hamarabb odaért, mint a menetrend szerint kellett volna. Viszont nem kockáztattuk a korábbi buszt, így két órát kempingeztünk a reptéren, ahol azért túl sok mindent nem lehet sajnos csinálni. Vigyetek magatokkal könyvet. A Flibco buszjegy meg nem 5 Euró volt, hanem 17, de nem is foglaltuk túl előre. Cserébe visszafelé olyan vadi új Setra hozott minket, hogy bármelyik Volán sofőr elsírta volna magát.

Airbnb-s szállásunk volt, méghozzá itt, és én ilyen állat helyen még nem laktam. A ház a történelmi városközponttól egy utcasarokra van, kívülről cuki régi, belülről viszont frissen felújított, modern. A hosztjaink pedig iszonyú rendesek voltak, tömtek minket kávéval, teával, keksszel, sörrel, reggel müzlik vártak az asztalon, még a hazaútra is kaptam két doboz sört, nehogy baj legyen. Tippeket is kaptunk, hol érdemes enni (belgák által üzemeltetett sültkrumplizóban), és hol van olcsó Smatch a bevásárláshoz. Szóval ha Brugge-be mentek, nyugodtan lakjatok náluk, jó lesz. Ezzel a referral linkkel meg mindketten kapunk 23 Eurót, ha nem Airbnb-ztetek még.

Rozenhoedkaai

A hely amúgy iszonyú turistás, de ha valakit ez inkább irritál, akkor is nagyon jól el lehet lenni egy hétvégén. Talán az egyedüli tipikus tevékenység volt, hogy hajóztunk a csatornákon, ami a hűvös időnek köszönhetően nagyon akciós 8 Euróba került fejenként, és abszolút megérte. A toronyba (Belfry) már nem is másztunk fel, mert meguntam a sorban állást. Ezen kívül pusztítottuk a waffelt és a sört. A sörözők olyanok, hogy az itallapon húsz oldalon át sorolják terület szerint csoportosítva a kézműves söröket. Érdemes beszélni a személyzettel, hogy adjanak tanácsot. A cuki középkori utcákon simán csak sétálni is nagyon jó, illetve a belvárost körülvevő csatorna gátján lehet futni is. Tömegközlekedésre nem kell költeni, minden elérhető gyalog.

A very old bridge

Mielőtt kimentünk, meg voltam róla győződve, hogy Belgiumnak ezen a részén flamand a hivatalos nyelv, de rá kellett ébrednem, hogy igazából holland. A flamand (vlaams) csak egy helyi beszélt változat, ennyi. Az mindenesetre vicces volt, hogy ahogy haladtunk a busszal Brüsszel felé, az elején a holland Brussel volt kiírva az autópálya tábláira, később a francia Bruxelles.

Goodbye, blue sky

Ide a végére be akartam szúrni egy frappáns idézetet a filmből, de meggondoltam magam.

Malmö / København

A februári impulzusvásárolt repülőjegy Malmöbe vitt. A városról azt írja a Wikipedia, hogy a posztindusztrializmus elég kellemetlenül érintette, viszont a Koppenhágával összekötő Øresundsbron* megnyitása óta hihetetlen ütemben fejlődő terület.

Igen, ez az a híd, ami a sorozatban is szerepel. Eddig négy részt láttam az első évadból, és nagyon büszke voltam, hogy az egyik dán-svéd nyelvi különbségekre kihegyezett poént is sikerült kiszúrni. Amúgy tényleg vicces, hogy minden szereplő az anyanyelvét beszéli.

Szóval Malmö tényleg igen menő, ott van például Västra hamnen**, ami egy lepusztult ipari területből lett gyönyörű bioházas lakónegyed. Alig egy évtizede áll ugyanitt a Turning Torso is, ami a legszembetűnőbb épülete a városnak.

Västra Hamnen

Nagyon feltűnő, mennyire máshol van a hangsúly a közlekedésen: minden (de minden) járdának a nagyobbik fele kerékpárút, szépen megcsinált kereszteződésekkel. Használják is rengetegen, már az első nap megszoktam, hogy nem csak autók, de biciklik miatt is körül kell nézni.

A másik csodálatos dolog ezzel kapcsolatban, hogy hiába szűkebb a járda, vagy lenne kényelmesebb a bicikliút, az emberek nem mennek rá. Az a bicikliké, és kész. Ha néha mégis rá-rátéved valaki, akkor a hibáját észrevéve azonnal iszkol lefelé. Pedig nincs ám pirosra festve, vagy hasonló. Mondjuk van is rajta forgalom, a kifejezetten nem meleg idő ellenére is a többség tekert, amíg kint voltam.

A csomópontokon óriási bicikliparkolók vannak, de még a buszmegállók mellett is van néhány állvány, hogy ha valaki kiteker a buszig, legyen hová rakni a kerékpárt.

Triangeln

Az összes busz oldalán pedig a Skånetrafiken okosteleofnos alkalmazását reklámozzák, amivel az útvonaltervezés után a jegyet is azonnal meg lehet venni. Nem is probléma az első ajtós felszállás: vagy az NFC-s kártyát húzzák le az utasok, vagy a telefonon mutatják a jegyüket.

Közben az is feltűnt, mennyire retentő sokat értek a feliratokból. Egyszer például a meki mellett döntöttem, mint gyors kajához jutás, és a pult helyett a kiállított automatákat használtam. Ezeknél össze lehet válogatni a rendelést, aztán kap az ember egy számot, amivel hívják, ha készen van. Az automata természetesen svédre van állítva, de pillanatok alatt végigmentem a folyamaton, és mindent egyből megértettem.

A beszélt nyelvvel azért nem álltam ilyen fényesen, de szavakat azért el-elkaptam például hangosbemondókból. Persze itt is van saját dialektus, a skånska, ami a svéd ismerősöm szerint szörnyű.

Megszólalni meg nem nagyon sikerült, bár a Jag pratar inte svenska. válaszaimon mosolyogtak azért. Mindenki tud angolul amúgy, mindenki.

Dánia felé vonatoztam; az Øresundståg*** állomásai akár a négyes metró vonalán is megállnák a helyüket. Az alagút falán az állomásokon például futófények kergetőznek, elképesztő.

Triangeln Station

Meg még az is iszonyú menő, és csak késve vettem észre, hogy amint átértünk a hídnak azon a pontján, ahol Svédország és Dánia határa találkozik, a vonaton minden felirat és a hangosbemondás is átváltott svédről dánra.

København nagyobb, több a turista, és még több a biciklisáv. (Ráadásul itt már irányhelyes utak vannak a járda szintjétől elválasztva.) Szombati nap lévén kifejezetten tömeg volt, a Rundetårn tetejéről például hiába szép a látvány, azt a sort nem volt kedvem kiállni. A kis hableény szobránál már inkább komikus volt, ahogy a millió turista kereste azt a szöget, ahonnan úgy tudja lefotózni, hogy a másik millió turista ne legyen a képben.

Nyhavn 2

A Foursquare-ről ismét kiderült, mennyire hasznos tippeket ad utazáskor: a Kødbyens Fiskebarban olyan fish-and-chipset ettem, hogy ihaj. És valószínűleg nem jártam volna itt másképp, mert egy régi húsfeldolgozó területén nyílt, amit felújítottak, és most éttermeknek és bároknak ad helyet. (A név is ezt jelenti, a húsváros.)

Vasárnap zúzott a havaseső, úgyhogy elmentem futni, amiről a Futóblogban emlékeztem meg.

Sjö

Persze a futónadrágomban hagytam a kártyám utána, és ez az egy oka volt, hogy kénytelen voltam készpénzt használni. Sokadszorra is bebizonyosodott, hogy fölösleges pénzt váltani, sőt, rengeteg helyen az van kiírva, hogy készpénzzel ne is próbálkozz. A København H állomáson még a WC-t is lehet kártyával fizetni.

Ha valakit a gyakorlati kérdések érdekelnek: A Malmö-Sturup (MMX) repülőtérre jár a Wizz Air, onnan pedig a Flygbussarna visz be a városba. (Bár a Københavns Lufthavn, Kastrup (CPH) közelebb van amúgy, és ott megáll az Øresundståg.)  Kommentben kérdezzetek bátran.

* Ez egy nagyon érdekes nyelvi keveredés, hiszen a híd dánul Øresundsbroen svédül pedig Öresundsbron, ezekből gyártotta a hídépítő cég ezt a hibrid nevet.

** Leírtam, hogy “a Västra hamnen”, de nagyon rosszul nézett ki, a hamnen ugyanis már magában határozott alak; olyan, mintha kétszer tettem volna ki a névelőt.

*** Ez is ilyen kétnyelvű szójáték az Øresundstog (dán) és Öresundståg (svéd) nevekből.

Twenty-fourteen

Évértékelő tavaly is volt, és még mindig jó ötletnek tartom. Ide úgyis csak akkor téved valaki, ha tényleg kíváncsi ezekre, és még talán nem is késtem el vele nagyon.

2014-et rögtön azzal kezdtem, hogy elrepültem Göteborgba meglátogatni KTamást. A hóvihar ellenére iszonyúan élveztem, pedig akkor még nem sejtettem semmit.

Göteborgs centralstation

Elő-síeltünk Mátraszentistvánon, aztán elmentünk az igazira Les Deux Alpes-ba. A szállás még sosem volt ilyen rossz, és mindenféle időjárást kipróbálhattunk a ködtől a jégesőig, ennek ellenére nagyon élveztük. A végén már ment a 60% Peti*.

Les Deux Alpes 09

Bohóckodtam némi kódolással, hogy legyen saját WordPress sablonja a blognak.

Nem olvastam el 50 könyvet, de 43-at igen.

Csapatban körbefutottam a Balatont, eközben szert tettem rengeteg új futóbarátra. Ez annyira motiváló volt, hogy életemben először 2000 kilométer felett futottam az év során. Azt is kipróbálhattam, milyen egy kifutópályán tolni.

Rendes felkészülés után megfutottam életem legjobb maratonját Bécsben (3:27’48”), ősszel pedig az eddigi legrosszabbat Budapesten (4:16’00”).

Rögtön az első Tinderes randimon találkoztam egy norvég lánnyal, ami addig a filmbe illő jelenetig fajult, hogy kapott egy szelfit a háttérben Trondheim színes házikóival, ahová bejelentés nélkül utaztam meglátogatni. Előbb kiköpte a reggelit, majd örült, de sajnos ennyi.

colors

Eközben voltam megint Göteborgban, és találkoztam Friidával és Arnviddal is Osloban. Most mondja valaki, hogy a World of Warcraftban nem lehet haverkodni.

måke

Elkezdtem tanulni norvégul, ami igazából azt jelenti, hogy kicsit svédül is.

Harmadik Ustreames évforduló, még sosem dolgoztam egy helyen ilyen sokáig. Mivel beköltöztünk a belvárosba, alig bicikliztem viszont.

Idén megint volt Neil-féle újévi kívánság.

* Peti egy síoktató.

Így üzletelj Japánban

KTamástól érkezett Patrick cikke, aki elég unortodox módon Japánban alapította meg startup cégét. Egy meglehetősen hosszú, de annál érdekesebb blogposztban összegzi a tapasztalatait nemcsak az üzletről, hanem a bevándorlásról, társadalomról, Japán mindennapjairól. Ráadásul megvan az tapasztalata is, hogy dolgozott salarymanként egy igazi japán multinál. Az intézményesített diszkriminációról és a külföldiekről alkotott képról szóló sztorik tökéletesen megértetik, hogyan működnek arrafelé a dolgok, ahogyan a bankolós rész is egészen elképesztő.

“If you’re obviously foreign, no matter what you do, you’ll be constantly assumed to be an English teacher, since that is the one value-producing occupation that Japanese society conveniently slots you in.”

Ugyanitt visszatekintve állami ösztöndíjasként nagyon jó dolgunk volt, például nekem hitelkártyám és albérletem is úgy lett viszonylag simán, hogy az aktuális egyetem volt a felelősségvállaló aláíróm.

A Time-Lapse Adventure

Prepare for the best five minutes of your life.

Sose randizz olyan lánnyal, aki utazik

MÁV Stop

Szombaton meglátogattam a szüleim Szolnokon, ahogy szoktam, vonattal. Ahogy szokott, késett, ezúttal sokat. Kőbányán megálltunk, és be is mondta a kalauz, hogy forgalmi okok miatt előreláthatólag tíz percet ott fogunk állni. Aztán harminccal gurultunk tovább, de még kétszer ugyanígy megálltunk itt-ott. A végén az egy óra tíz perces útból így lett majdnem kétórás.

Ilyesmin már rég nem idegesítem magam, de azért elballagtam az információs ablakhoz az állomáson, hogy ilyenkor nem kapok-e mégis valamilyen kártérítést. Kiderült, hogy de, mert 30 perc késés után már a jegy 25%-át visszaadják. Viszont—itt jön a csavar—1000 Forint alatti összeget nem fizetnek ki. Ilyenkor az van, hogy a tisztelt utas kigyűjthet legalább 1000 Forintnyi kártérítést, és egyszerre benyújthatja az igényét.

Nagyon cseles, jópofa korlát, ahol a jegyek és igazolások gyűjtögetésének alternatív költsége miatt már nem éri meg, hogy ezzel foglalkozzon az ember. Az azért érdekelne, hogy emiatt mennyi visszatérítést nem fizet ki a vasút, mert gondolom, hogy az emberek nem játszanak tömegesen igazolásgyűjtőset.

Így néz ki az igazolás. A kedvenc részem: Die Ausgabe der Verspätungsbescheinigung bedeutet nicht die Anerkennung der Verantwortlichkeit.

IMG_9042

Az üzletszabályzat idevágó része:

A feláras vonatok késése esetén az utas az alábbi mértékű átalány-visszatérítésre (a továbbiakban az utasjogi rendeletben foglaltakra figyelemmel: „átalány-kártérítés”) jogosult a menetjegyen feltüntetett indulási állomás és célállomás között a közforgalmú személyszállító vonat késése esetén, amennyiben a menetjegye árát nem térítették vissza az 1.2.5.2. pont szerint:

  • 30 – 119 perc késés esetén a menetjegy árának 25%-a;
  • 120 perc vagy annál nagyobb késés esetén a menetjegy árának 50%-a.

Ebben az a pláne, hogy nincs arányosítva az utazás időtartamához. Budapestről Szolnokra például már a 25 perc késés is az út 35%-a, mégsem jár érte semmi. Felső korlát sincs: mindegy mennyit késel, akkor is csak maximum a jegy felét adják vissza.

Ha az átalány-kártérítés jelen pont szerint számított összege nem haladja meg az 1000 Ft-ot, azt a vasúti társaság nem fizeti ki. Ugyanazon utas több, egyenként 1000 Ft-ot meg nem haladó kártérítését a vasúti társaság kifizeti, amint összegük meghaladja az 1000 Ft-ot.

Komolyan, ennél még az is jobb lenne, ha valami kupont adnának, amit a következő jegyhez levásárolhatok. Meg közben eszembe jutott egy olyan startup, ahová az emberek beküldhetik a jegyeiket, amiket en masse be lehet nyújtani a vasúthoz. Aztán némi kezelési költség ellenében megkapják PayPalon az 1000 Forint alatti kártérítésük. Elvégre a legtöbb jegyről nem lehet megmondani, hogy kié.

Mindenesetre most eldöntöttem, hogy csakazértis összegyűjtök annyi kártérítést, hogy kénytelenek legyenek fizetni.

Ja, meg amúgy ilyenek is vannak.

jobban teljesít

Még a maratonon elegyedtem beszédbe egy amerikai lánnyal, aki a BME-n tanul csereprogram keretében. Megmutatta a blogját, ahol az európai élményeiről számol be az otthon maradottaknak. Nemsokára megy vissza haza, és az ennek apropóján írt bejegyzése egészen tanulságos. Ilyen tapasztalatokat szűr le egy amerikai diáklány:

Sok magyar nagyon kevés pénzből gazdálkodik, nincs autója vagy háza, és nagyon egyszerűen él. A napi egy bevásárlás során csak az arra a napra szükségeset veszi meg. Az emberek megérkeznek, amikor megérkeznek, nem feltétlen időben, de ez elfogadott, mert sosem lehet tudni, mennyi időbe telik aznap a tömegközlekedéssel az út. A kollégiumban nagyon alacsony életszínvonalon éltünk, minden alkalommal úgy vittük a papírt a vécébe, és nem mindig volt folyóvíz a konyhában a főzéshez. Néhanapján volt wifi, máskor nem. Olykor 27 fok volt a szobában, volt hogy 15. Nehéz volt olyan helyen élni, ahol az egykor természetesnek vett kényelem nagy része hiányzott, viszont megértettem, mi az igazán fontos az életben. Nem a pompás életvitel, hanem élvezni azt, amid van, és örülni azoknak az embereknek, akikkel ezt megoszthatod.

Szegénynek senki sem magyarázta el, hogy a vezetékes víz hiányának neve is van: rezsicsökkentés.