sesam.hu

Engineering Manager / trail runner / Budapest, Hungary

Europa

Van ez a Die Toten Hosen szám a menekültekről, és ez a refrén:

Sag mir, dass das nur ein Märchen ist
Mit Happy End für alle Leute
Und wenn sie nicht gestorben sind
Leben sie noch heute

A Lyricstranslate-en pedig hosszú magyarázat van hozzá, hiszen az utolsó két sor angolul and they lived happily ever after ugye. Ehhez képest magyar mesékben szintén az egyik leggyakoribb záró fordulat az és még ma is élnek, ha meg nem haltak. Amikor ezek a mesék születtek, még nem volt gond beleírni ilyesmit.

Az egész szöveg amúgy itt, ajánlom a kerítésépítők figyelmébe.

Új új újévi kívánság

A 2012-es és a 2013-as után tavaly kimaradt, de idén megint van Neil-féle üdvözlet. Meg egy gyűjtés nála az összes eddigiből.

Légy jó magadhoz az előtted álló évben.

Ne felejts el megbocsátani magadnak és megbocsátani másoknak. Könnyű mostanában felháborodni, sokkal nehezebb megváltoztatni a dolgokat, segíteni, megérteni.

Próbáld hasznosan tölteni az időd: percek és órák és napok és hetek lehulló falevelekként szállhatnak tova, miközben csak azt mutatják, hogy valójában nem igazán csináltál semmit, vagy csak arra vártál, hogy belefogj valamibe.

Találkozz új emberekkel, és beszélgess velük. Készíts új dolgokat, és mutasd meg olyanoknak, akiknek tetszhet.

Ölelj túl sokat. Mosolyogj túl sokat. És, amikor csak teheted, szeress.

Neil Gaiman

Szél támad

Miyazaki utolsó egészestés filmjének a japán címe 風立ちぬ, ami angolul a The Wind Rises, magyarul a Szél támad fordítást kapta.

A furcsa ragozás nem hagyott nyugodni. Főleg, hogy az első tippem az archaikus tagadás volt. Ezzel azonban két probléma van: 1) a fordításokban a szél nem elállt, hanem feltámadt; 2) a -ぬ ragozást a 未然形-alakhoz kell tenni, azaz 立たない → 立たぬ lenne a helyes.

Közben kiderült, hogy a cím valójában egy versből származik. Paul Valéry Le Cimetière marin című versének utolsó versszakának első sora:

Le vent se lève !… Il faut tenter de vivre !

Magyarra Kosztolányi Dezső fordította Tengerparti temető címmel:

Szél támad!… Élni, próbáljunk meg újra!

Ez japánul 「風立かぜたちぬ、いざ生きめやも」lett, semmi tagadás. Nyilván nem lenne internet az internet, ha valahol ne lenne valaki, aki feltette ugyanezt a kérdést, és valaki, aki meg is tudta válaszolni.

Lőn: Meaning of ぬ added to 連用形 / masu-stem, as in 風立ちぬ

A lényeg, hogy a -つ ragozásból alakult ki, ami egy igenlőbb, és a beszélő együttérzését sugalló állító alak. A példamondat: かざりし とりも きぬ (A nem éneklő madarak is jöttek énekelni) együtt tartalmaz egy archaikus tagadást (-ず + あり) és a fenti -ぬ állító ragozást. Az is látható, hogy a -ぬ rag a -ます(連用形)alakhoz kapcsolódik. Régies, irodalmi hatású.

Muszáj lesz megnézni. [:

Hunglish

Türelmüket és megértésüket kérjük, hogy önök kellemetlenek!

forrás: a liftünk

forrás: a liftünk

Fűrész

Az egyik japán termékes kolléga szokása lett, hogy a ticketkezelő rendszerben a 見た (láttam) címkével látja el azokat a hibajegyeket, amiket feldolgozott. Ennek folyományaként az utóbbi napokban rendszeresen kerestek fel Skypeon kollégák, hogy egyrészt mi ez, másrészt miért írja rá az illető a ticketekre, hogy fűrész.

Saw

Na ez utóbbit nem egészen értettem, de gondoltam a Google Translate ezt adja ki nekik. És erre mondta valaki a megoldást, hogy a Translate valószínűleg úgy fordít japánról magyarra, hogy előbb köztes lépésként angolt használ, így a saw többjelentésű szónak a fűrész fordítását választja.

Tanulság: ha tehetitek, inkább angolról vagy angolra fordíttassatok a Translate-tel, ha már muszáj használni.

Konzulváros

A legtöbben sznobnak tartanak, mert — a filmekhez hasonlóan — az angol nyelven megjelent könyveket szeretem eredetiben olvasni. Amikor viszont először hallottam China Miéville új regényéről, a Konzulvárosról (Embassytown), már akkor elhatároztam, hogy ezt magyarul fogom megpróbálni, mégpedig a fordító személye, Juhász Viktor miatt. A megnyilatkozásaiból úgy tűnt, benne megbízhatok.

A Stuttgarti utam előtti napon jelent meg a magyar kiadás, este munka után jártam a könyvesboltokat érte. Az Alexandrában pár nappal későbbi megjelenési dátumot mondtak, a Libriben pedig még nem volt. Végül a Fókusz Könyváruházban jártam sikerrel, de ott is a raktárból hozta ki nekem egy srác. Egyébként vicces volt, mert a számítógépbe Konzumváros és Konzolváros címmel is beírták. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a Valami Amerikában szerepelnék.

Eddig két Miéville-könyvhöz volt szerencsém. A City and the City tetszett, de korántsem éreztem annyira izgalmasnak, mint az a hypeból vártam. A The Scar címűt pedig Midnite adta kölcsön, és — bár figyelmeztetett, — valóban nem sikerült az első néhány tíz oldalnál tovább jutnom: egyszerűen annyira elvont a történet elhelyezése, amivel nem bírtam.

A Konzulvárosól azt írták mások, hogy ízig-vérig sci-fi. A történetet a főszereplő, Avice meséli, aki az univerzum peremén elhelyezkedő furcsa gyarmat szülötte. A szaggatott gyermekkori visszaemlékezések alapján rekonstruálható a helyszín: egy bolygó, ahol az őslakosok egy olyan nyelvet használnak, amelyet ugyan bárki megérthet, de beszélni csakis a néhány konzul képes. Bár ez kevéssé jellemző, Avicenek sikerül elhagynia a gyarmatot, és világot látnia. Visszatértekor azonban nem csak a tapasztalatai miatt látja másként a bolygót. Akaratlanul is olyan események középpontjába csöppen, amelyek az egész egykori otthonát gyökeresen megváltoztatják.

Ami a fenti fülszövegre hajazó leírásból nem derül ki, hogy a nyelvészet mennyire átitatja a könyvet. Szerintem megfelelő előképzettség híján biztosan csak felületesen értettem a mögöttes tudományt, de még így is rengeteg elgondolkodtató, könyvből merengve kitekintő alkalomban volt részem. Faramuci módon pont ezért (és kivételesen nem a fordítás hiányosságai miatt) van az az érzésem, hogy ezt angolul is de elolvasnám. Kíváncsi vagyok, az eredetiben hogyan van megfogalmazva jópár részlet. Viszont magyarul is üt, de nagyon.

Pont van egy mondat is benne, hogy a fordítással kivédhetetlenül elveszik valami, pontosan idézni most nem tudom. Fordítóként biztosan mosolyra húzódott volna a szám, amikor ideérek.

Meg az is sorsszerű volt, hogy pont a Frankfurtba és visszafelé tartó repülőkön olvastam az első felét, mert sok német kifejezés szerepel a regényben, mint például a mindennapok “tere” a manchmal és az űrutazásra használt immer. De nekem az akkumlátorszörnyek neve, a zelle is gyanús volt, és még sok ilyen van.

Mindent összevetve nekem nagyon tetszett az egész, ahogy egyszerre geek és sci-fi meg bölcsész és nyelvészetet boncolgató. Ha valakit a filozófiai dilemmák foglalkoztatnak, az is bőven talál benne ötletet. És mindezek mellett izgalmas, kíváncsivá tesz, hogy mi történik a következő fejezetben. Avice pedig szimpatikus főszereplő. A borító amúgy nagyon találó, de hogy miért, azt csak olvasás közben lehet megérteni.

Konzulváros

A képen a könyv a frankfurti repülőtér tranzitjában tartózkodik.

Update: Isolde ezt írta a könyvről.

A kezdetek

Meglehetősen elgondolkodtató megjegyzés Andrew Chentől:

Amikor valamit az alapoktól próbálunk felépíteni, fontos észben tartani, hogy a nulláról kell indulni, és az első termék valószínűleg szörnyű lesz. Egy pucér alaplap, amikor valójában egy alumínium házas Retina kijelzős MacBook Airt álmodtál meg.

De valahol el kell kezdeni.

via @norbert_m

Új újévi kívánság

A tavalyi után idénre is írt Neil kívánságot. Az eddigiek összegyűjtve a blogján olvashatóak.

Eljött egy új év, új lehetőségekkel, hogy alakítsunk a világon.

Ez a kívánságom tehát, éppannyira magamnak, mint nektek is: ebben az eljövendő időben legyünk bátrak — induljunk el a sötétségbe félelem nélkül, lépjünk át az ismeretlenbe mosollyal az arcunkon, még ha csak tettetjük is.

És történjen bármi, alkossunk bármit, tanuljunk bármit, örömmel tegyük. Lehet örömet találni a világban, ha örömet keresünk; örömet találni abban, hogy alkotunk valamit.

Ezt kívánom neked és magamnak: bátorságot és örömet.

Neil Gaiman

Somewhat Dreamlike

It’s been a while I translated anything for fun, and it was usually the other way around, from English to Hungarian, being only native in the latter. This time though I read a blogpost of Brainoiz about how foreigners might have experienced the night bus ride from the Budapest Airport to the city and I felt it would be a good idea to make it more accessible to international readers.

I hope I did the text justice.

Somewhat Dreamlike

by Viktor Juhász

They step out into the dark. Somewhere far through the dawn there must be a city but in front of the airport terminal there is only a lit up coach, the night bus.

At night every foreign land is dreadful. This too, the smells are all wrong and they cannot make sense of the signs. The bus slowly fills then starts its journey through sleeping suburbs, houses, gardens and derelict buildings, then takes a steep turn to a no man’s land resembling a disused railway station and there it stops for good. The mustached man stepping out from the driver’s booth keeps repeating something articulately and loudly. They take off, because everyone else takes off, then the bus leaves and they just stand there in the nondescript street of the unknown slurb, on a concrete strip adjacent to a pair of rails. By the time they get confused though another bus appears, old and battered, but this must be it, so they get on. Bungalows are replaced by dark concrete towers. At one of the stops suddenly some like a dozen thickset men in yellow visibility vests board the bus, with IDs hanging on neck straps, and tickets must be repurchased even though they have no idea what was wrong with the ones they had. ‘No! No! No!’ reply the controllers to every inquiry, shaking their heads and pointing animatedly while talking loudly and hoarsely to each other, in general looking quite frightening. The problem with the tickets is never revealed but in the meantime the bus arrives between tall buildings bathing in the morning light where there are people and cars in the street, so downtown does exist after all – they have really arrived to Budapest. They take off in a hurry.

Újévi kívánság

Egyszer már fordítottam újévi kívánságot Neil Gaimantől, 2007-ben. Inkább nem linkelem, mert a bejegyzés többi része elég gáz. Aki ügyes, úgyis megtalálja.

Idén új jókívánságot írt:

Remélem hogy ebben az elkövetkezendő évben hibákat fogsz elkövetni.

Mert ha hibákat követsz el, az azt jelenti, hogy újat hozol létre, új dolgot próbálsz ki, tanulsz, élsz, hajtod magad, megváltozol, és megváltoztatod a világot. Olyat csinálsz, amit még soha, és ami még fontosabb, Teszel Valamit.

Ez tehát a kívánságom neked, mindannyiunknak, és magamnak is. Kövess El Új Hibákat. Pompás, csodálatos hibákat. Olyanokat, amilyeneket még soha senki sem azelőtt. Ne parázz, ne állj meg, ne izgulj azon, hogy nem elég jó amit csinálsz, vagy nem tökéletes, bármi is az: művészet vagy szerelem vagy munka vagy család vagy élet.

Bármi is az, amit félsz megtenni, Csináld.

Kövesd el a hibáid, jövőre és örökké.

Neil Gaiman