sesam.hu

Engineering Manager / trail runner / Budapest, Hungary

Májusi mérleg

Ha már – úgy tűnik – a Futóblog nem szavazta meg Angeldaynek az első 100-as hónapját, úgy éreztem csakazértis elmegyek ma reggel, hogy nekem meglegyen. Tegnap is és tegnapelőtt is vizsgáztam, ma pedig indulunk a Balatonhoz egy szakmai jellegű eseményre a QA csapattal, idő így nem sok maradt.

Nike+ május

Az előző 220 feletti áprilishoz képest persze ez nem sok, de erre a hónapra erősen rányomta a bélyegét a vizsgaidőszak.

Ultrabalatont mindenkinek!

Milestones

Music, again.

There’s this service that lets you make a list of your milestones for your last.fm page, that is the tracks you listened to the 1st, 5000th, 10000th, etc. I never made a point to make a statement with these milestones so they are pretty random. I’m not going to use the list on my sidebar, nevertheless I find it amusing.

  • 1st track: The Veronicas – 4Ever (12 Nov 2006)
  • 5000th track: The Corrs – Runaway (19 Jan 2007)
  • 10000th track: Blackmore’s Night – Waiting Just For You (02 Mar 2007)
  • 15000th track: Machinae Supremacy – Fan Va Coolt (Men om Nånting) (12 May 2007)
  • 20000th track: Touch and Go – Are You Talking About Me? (02 Aug 2007)
  • 25000th track: Bright Eyes – Old Soul Song (For The New World) (07 Oct 2007)
  • 30000th track: Michael Tolcher – Sooner Or Later (09 Nov 2007)
  • 35000th track: Big Dismal – Missing You (09 Dec 2007)
  • 40000th track: Robert Plant & Alison Krauss – Through The Morning, Through The Night (26 Jan 2008)
  • 45000th track: Johnny Cash – The Long Black Veil (30 Mar 2008)
  • 50000th track: Nine Inch Nails – Corona Radiata (21 May 2008)
  • 55000th track: Kelly Clarkson – Maybe (08 Jul 2008)
  • 60000th track: Rufus Wainwright – Hallelujah (08 Oct 2008)
  • 65000th track: Sirenia – Beyond Life’s Scenery (25 Jan 2009)
  • 70000th track: Judas Priest – Dissident Aggressor (14 Apr 2009)
  • 75000th track: Vienna Teng – Anna Rose (01 Jun 2009)
  • 80000th track: Katie Melua – Mary Pickford (09 Jul 2009)
  • 85000th track: Pink Floyd – Shine on You Crazy Diamond, Parts VI-IX (22 Aug 2009)
  • 90000th track: Nine Inch Nails – Just Like You Imagined (16 Dec 2009)
  • 95000th track: Thea Gilmore – Heart String Blues (21 Feb 2010)
  • 100000th track: The Gathering – Capital of Nowhere (28 Apr 2010)
  • 105000th track: Lena – My Same (08 Jul 2010)

Did I mention I’m a sucker for statistics and data?

Internetezés Japánban

Az amerikai család laptoppal az ölében ébred, és ez gyűrűzik át kis hazánkra is. A kommentek között felvetődött, hogy vajon mi a helyzet a japán családdal. Az általános sztereotípia szerint Japán az információtechnológia csúcsa, a japánok pedig ebben a futurisztikus high-tech környezetben élik mindennapjaikat. Az én tapasztalataim azonban kicsit mások.

Kezdjük az alapokkal: a lakosság 75%-a internet-felhasználó. Összehasonlításképpen Magyarországon ez a szám jelenleg 49%. Az internet-szolgáltatás minimum gyors ADSL, de rendkívül gyorsan terjed az optikai alapú elérés. Mobilfronton 3G alapon ugyan, de mindenféle technológiákkal próbálnak minél nagyobb adatforgalmat kipréselni. Engem is gyakran irigyelnek a szupergyors netemért, pedig a szomorú valóság az, hogy amint Japánon kívüli a tartalom, rögtön semmit nem ér az egész. A japánok elsősorban hazai tartalmat fogyasztanak, sokkal markánsabban, mint egy európai országban.

Japánban online szolgáltatás csak akkor lehet sikeres, ha japán nyelvű, és minden tekintetben a helyi igényekhez igazították. Adoptálás nélül talán csak a Twitter tudott megmaradni itt. Valamint jellemző még – meglepően – a Yahoo Japan sikere. A Yahoo uralja a japán keresőpiacot, övék a legnépszerűbb email és online képmegosztó szolgáltatás is. A Google csak a közelmúltban kezdett el felkapaszkodni elsősorban a mobilszolgáltatókkal kötött partnerkapcsolatai révén.

Szintén jó példa a belterjességre a Mixi. A Mixié a japán social networking torta 80%-a. Hasonlóan az iWiW-hez a Mixi is meghívó alapú, azaz csak úgy lehet belépni, ha valaki bentről a rendszerből küld egy meghívót. Tavaly viszont azt is meg tudták játszani, hogy a regisztráláshoz nem csak egy hagyományos emailcím, hanem egy mobiltelefonos is szükséges, méghozzá a három prominens helyi szolgáltató egyikétől. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag mindenkit kizártak, akinek nincs japán mobilja.

Kirívóan magas a mobiltelefonon internetezők aránya, viszont ez nem az iPhone értelemben vett “rendes” internet. A DoCoMo i-mode szolgáltatása például egy meglévő techológiákra fejlesztett zárt rendszer, kifejezetten a mobil tartalom kontrollálására: a mobilon azt érik el a felhasználók, amit a DoCoMo nekik összerak. Ugyanez pepitában az au KDDI WAP-alapú EZ Web rendszere. Más kérdés persze, hogy itt igenis van tartalom, nem is kevés, a Flash/Java játékoktól kezdve a híreken át a letölthető zenékig.

Valóban még nem láttam japánt telefon nélkül, és a fent emlegetett rendszereket nyúzzák is rendesen a vonatokon utazva. A készülékeket pedig igyekeznek megtömni hasznos és kevésbé hasznos funkciókkal. A fiatalok körében például igen népszerű a DoCoMo Deco-mail, ami gyakorlatilag HTML formázott email, mégis égész piac épült rá megvehető hátterekkel és dizájnokkal.

Vagy ott van a mobage town, ami egy játékokkal, bloggal, zenével megspékelt csak mobilon elérhető social network. A népszerűségét érzékelteti, hogy 11 millió előfizetővel csaknem eléri a World of Warcraft 11.5 milliós táborát. Mindezt Japánon belül sikerült megoldani.

Más országokhoz képest viszonylag gyorsan bevezették, és változatlan sikernek örvend a helymeghatározás, és az összes erre alapulú navigációs szolgáltatás. A japán utcanevek rendszere, ti. hogy nincsenek utcanevek, az abszolút ötletszerű házszámozás, és a jellemzően ázsiai dzsumbuj fényében ez nem meglepő.

A mobilos csomagok egyébként relatíve olcsóak, az adatkommunikációt is beleértve. Valamint tapasztalataim szerint a japánok kevesebb időt töltenek otthon, így ebből a szempontból érthető a mobiltelefonos internet elterjedtebb használata. Gyakran előforduló csendélet például ahogy egy-egy csapat vihogó egyenruhás lány a mekiben iskola és juku között shaket iszogatva lóg a mobilján.

Szintén mekis példa: sokszor látok öltönyös salarymaneket kisebb-nagyobb laptopokkal dolgozni. Laptopja sokaknak van (mint az anno a statisztikaórámon kiderült), viszont szerintem relatíve kevés WiFi hotspot. Az internet szolgáltatók fizetős – és meglehetősen drága – mobil csomagjait használja mindenki, aki mobiltelefonnál nagyobb eszközzel akar útközben is kapcsolatban maradni.

Visszatérve az eredeti kérdésre a család korán ébred, és nincs ideje laptoppal bohóckodni. Ha nem alszanak munkába/iskolába menet reggel a vonaton, akkor a mobiljukat nyúzzák. Tehnológiailag azt a fenenagy előnyt én nem látom (egy i-mode oldal például nem több, mint pixelgrafikás színes WAP), viszont ami tech van, annak láthatóan nagyobb a penetrációja. A főleg mobilos internet sikere pedig szerintem nem kizárólag abban rejlik, hogy a japánok sokat vannak úton, hanem inkább a zárt és biztonságosnak vélt rendszerben. A mobilokon kontrollált, a japán szájíznek megfelelő tartalmat találnak maguknak.

Apple's September event

This latest Apple event was rumored to be a big deal, to the extent that even Apple representatives had been spreading the word: pay attention because we unveil hot stuff.

I suspect some will be dissatisfied with the actual event.

So what exactly was released? In a nutshell Apple updated almost the entire iPod lineup, including cosmetic and under-the-hood changes. They reverted the nano back to the 2nd generation tall look. (I have always been suspecting that the square design was a bit of a fiasco, since my own tall black nano have always felt naturally fitting into my palm.) The iPod touch got the look and feel of the new iPhone, along with its new features, including some really cool-looking games.

This all was more or less predicted.

The envisioned iTunes 8 changes have also made it into the release: HD TV shows are a logical step up (too bad most of us humans don’t live in the US…) and the new visualisation was a surprise to only a few.

So what then is that aforementioned big deal?

In my opinion, behind all the rainbow-coloured magic, it’s the Genius Playlist. No, not the fact that it puts similar tracks in a playlist based on some algorithm. For us who knew about Pandora or Last.fm‘s recommendations this is old news. I believe the most important fact about this whole genius business is somewhat shrouded by the hype around the feature. Nevertheless, after updating their iTunes all those iTunes Music Store shoppers will turn on the Genius Playlists and will provide Apple with a sea of invaluable statistics about their listening habits.

After all for the new feature to work Apple gathers all the play counts, playlist orders and whatnot. Anonymous it may be, it’s still an extremely valuable asset to know all these. Up until now Apple could only bargain with studios and labels with their “retail” stats: who bought what? if they bought this did they buy that too? etc. Now they will have a whole new set of information: who listens to what? how often? I’m sure you can all come up with a dozen questions like that. Questions the answers for which, incidentally, most people in the music business would die to know. And since this data is continuously collected Apple will not only have a snapshot but will be able to deduct trends.

After all they are the largest music retailer in the US. Now imagine, they will have the listening statistics of all those people around the world who just use iTunes as a music player.