sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

The terrible and wonderful reasons why I run long distances

I think this is one of the most awesome things on the whole of the internet right now. All the reasons why running is great explained in this five-piece comic by the Oatmeal. A must read.

Art: Matthew Inman

Art: Matthew Inman

Also, I’m going for a run tomorrow.

StepTilt

Most már ilyet is kipróbáltam. Nem hivatalosan ugyan, de Viki határozott edzőnek bizonyult, és megvolt az az általános igazság, hogy mivel már jó párszor csinálta a gyakorlatokat, a bemutatásában könnyűnek tűntek…

Igazából ez tényleg egy intenzív interval edzés, amit erősítés követ. Ehhez, ha nem is teljesen fölösleges mondjuk a hosszútávfutásban szerzett tapasztalat, de akkora fenenagy előnyt nem jelent. A lépcsőn felfutások alatt annyira kifulladtam, hogy az anno a taekwondo edzésről ismerős erősítő feladatoknál már a túlélés volt a fő cél.

Mindenesetre ez a szálkásító—tonizáló hatás eléggé megtetszett. Illetve megnézném, hányan mennek le a Kőműves lépcső 168 fokán tigrismászásban letevés nélkül.

Karpánt

Azért elég fakír vagyok, szombat délban a 35 fokban felfutottam a Citadellára.

Citadella run

Úgy kezdődött, hogy megtudtam, a Nike bolt kapott karpántot, amit már régóta terveztem venni. Egyrészt nincs minden futócuccomon hová tenni, másrészt a futónadrágom bélésébe varrt zseb klímája meglehetősen trópusi, nem feltétlen a legjobb hely a telefonnak. Valamint úgy tűnt, ha nem árnyékolom annyira a saját testemmel a műholdat, kevésbé dobja el a jelet a készülék. Nem tudom, ennek lehet-e hozzá köze, de korábban úgy tapasztaltam, hogy télen, amikor még nem volt technikai cuccom, és több réteg ruhával igyekeztem ezt kompenzálni, nagyon szenvedett a telefon a GPS megtalálásával és megtartásával.

Szóval ha már vettem, ki kellett próbálni, és mivel legutóbb felbicikliztünk, most akkor úgy gondoltam, beépítem az útvonalba. Kicsit azért megerőltető volt, le is hagytam a végéről az Infopark-kört egészségmegőrzési célból. A pánt mindenesetre jól vizsgázott, nem párásodott be a telefon, vagy hasonló.

Egyetlen probléma vele az, hogy a fényérzékelőjét is fedi az iPhone-nak, így az automatikus fényerő beállítás azt hiszi, éjjel van, úgyhogy tűző napban szinte semmit nem lehet látni a képernyőből. Ilyenkor kézzel fel kell húzni a fényerőt futás előtt.

Májusi mérleg

Ha már – úgy tűnik – a Futóblog nem szavazta meg Angeldaynek az első 100-as hónapját, úgy éreztem csakazértis elmegyek ma reggel, hogy nekem meglegyen. Tegnap is és tegnapelőtt is vizsgáztam, ma pedig indulunk a Balatonhoz egy szakmai jellegű eseményre a QA csapattal, idő így nem sok maradt.

Nike+ május

Az előző 220 feletti áprilishoz képest persze ez nem sok, de erre a hónapra erősen rányomta a bélyegét a vizsgaidőszak.

Ultrabalatont mindenkinek!

Endomondo update

Nem is értem, eddig miért nem lépték meg, mindenesetre végre tud olyat az Endomondo iOS app is, hogy a sportolás befejeztével egy megosztás képernyőn felajánlja, hogy kiteszi az aktuális teljesítményt Facebookra, amihez lehet egyedi megjegyzést is fűzni, illetve ismerősöket bejelölni.

Még képet is enged feltölteni, ami azonban csak az Endomondo weboldal idővonalába kerül ki, a Facebookra már nem. A Twitter integráció pedig továbbra is hiányzik, nekem legalábbis. Twitterre kitenni még az Endomondo weboldalról sem lehet.

Eddig ugye az volt, hogy be lehetett állítani, hogy vagy mindent kitoljon Facebookra is, vagy semmit sem. A mindennel meg az volt a bajom, hogy hamar unalmassá válik a “reggel betekerek dolgozni – este haza” rutin, míg mondjuk egy sportcélú hétvégi biciklizéssel már eldicsekedtem volna.

Endomondo

Sennheiser PMX 685i

Ezen a héten lett végül alkalmam kirpóbálni az új fülhallgatóm. Az előző sajnos nem bírta a futással járó strapát, amit nem csodálok, a lehelletvékony vezetékével. A Sennheiser PMX 685i viszont kifejezetten sportolásra lett tervezve.

Sennheiser PMX 685i

Kicsit tartottam tőle, hogy a tartósság majd a hangminőség rovására megy, de nem: elképesztően jól szól. Azért a fület nem teljesen fedi, így nem teljesen besüketítve közlekedik az ember.

Sok beállításra nincs lehetőség, csak a nyakpánt dőlésszögén lehet változtatni, viszont nem is éreztem ilyesminek szükségét. Kiválóan illeszkedik a fülbe, súlya elhanyagolható, pár perc után el is felejtettem, hogy rajtam van. A hosszabb használat eddig a 10 kilométeres távot jelentette, ezalatt egy pillanatra sem vált kellemetlenné, hogy a fejemen van.

A nyakpánt lefelé dől, így a legtöbb sportoláshoz használt sisakkal is kompatibilis a füles, ha valaki inkább biciklizne vele. A menetszél elnyomását szintén jól oldották meg, nincs kellemetlen süvítés.

Az általában gyenge pontot jelentő vezetéket a Sennheiser állítólag megerősített anyagból készíti. Valóban tartósnak tűnik, de nyilván csak hosszabb használat után derül majd ki, mennyire.

A Gizmodo szerint ez a legjobb futós fülhallgató, amivel hajlamos vagyok egyetérteni. Ráadásul a cikkben tapasztalt fülfájást abszolút nem tapasztaltam.

220 felett

Tegnap nem volt sok kedvem futni, meg időm sem nagyon, de azért csak elmentem. Jól fel is bosszantott a Nike+, mert kétszer is sikerült eldobnia a GPS jelet. Ilyenkor, ha észreveszem, szépen húz egy egyenes vonalat az utolsó ismert koordinátáról, így nem keveset csalt le a távból. De a lényeg, hogy ki akartam tenni kommentárként ezt.

april-runs

Abszolút rekord, még sosem futottam ennyit egy hónapban. Persze ehhez kellett egy Maratonman tavaszi futam és a Vivicittá félmaraton is.

Vivicittá félmaraton 2013

Tekintve hogy egy héttel korábban maratont futottam, nem voltak nagy terveim az idei Vivicittán. Ehhez képest — spoiler — mégis egyéni rekordot sikerült dönteni.

Az eddigi csúcsot ugyanezen a versenyen értem el tavaly, kicsivel 1 óra 42 perc alatt. Persze előtte már a “kilencvenesek klubját” céloztam, de magam sem bíztam nagyon ebben.

A nevezéskor 1 óra 40-et adtam meg, ezzel a második zónába kerültem, úgyhogy annak az elejére álltam a rajtnál, előttem kicsivel lebegtek a 90 perces iramfutók rózsaszín lufijai. Az első pár kilométeren, amit a Margitszigeten köröztünk végig, még tartottam is őket, de a rakpartra kifordulva úgy döntöttem, nem érdemes ezt erőltetni, vagy úgy járok, mint tavaly a Niken, ahol a végére annyira kifulladtam, hogy végül 1 óra 50 fölött sikerült bevánszorogni.

Szimpatikus sebességű futókat igyekeztem követni, de a frissítőpontoknál sétáltam pár lépést, rendesen megittam az isot, vizet, nem kapkodtam. Ennek ellenére tartottam a 4’35” körüli kilométereket a GPS szerint. Még a startnál egy lengyel lány furakodott mellém, amikor utolért, őt igyekeztem követni, elhatároztam, hogy nem hagyhat le. Már a pesti oldalon gondolom feltűnt neki, hogy mögötte trappolok, és direkt belassított kicsit, hogy elé kerüljek, onnantól én vezettem.

Tavaly is emlékszem, hogy bedöglött kicsit a GPS a Parlament környéki kis utcákban, és idén is gyanúsan ugyanott dobta el a jelet. Onnantól viszont stabilan két kilométert hozzácsalt pluszban a távhoz, így inkább csak a bemondott összidőre hagyatkoztam.

A végére azért megint sikerült elfáradni, de húzott a tudat, hogy meglehet ez még 100-on belül. Az utolsó kilométeren kicsit háziversenyeztünk még a lengyel lánnyal, akit végül az utolsó 200 méteren sprinteltem le, így lett a vége 1:39’52”, egyéni csúcs.

Azt hiszem, én erre a 100 percre vagyok kalibrálva, innen akkor tudnék tovább fejlődni, ha specifikusan erre edzek, több-kevesebb rendszerességgel. Máshogy, úgy gondolom, nem fog menni a 90 alatti idő.

Ez a befutóképem sem lett túl esztétikus:

ppic_28_telekom_fm_befuto0484

Maratonman befutó

Nagyon jó szolgáltatás, hogy emailben érkezik a Maratonman befutóképe. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy felugrottam a célban, a fényképen pedig ennek vagy az elrugaszkodás vagy a leérkezés fázisa látható, így lett ez az eddigi legnevetségesebb célfotóm. Pippa Middleton tippje: ne ugrálj, vagy előtte szólj a fotósnak.

Emleklap_095

Boston Marathon

Just a day after I crossed the finish line of the third marathon of my life, the oldest annual marathon of the world in Boston is bombed killing two and injuring several more. I’m at a loss for words. My heart goes out to all the competitors and spectators affected.